Esztergom és Vidéke, 1931

1931-08-02 / 62.szám

a primási várost és mind az egyházi körökben, mind a polgári körökben első az elsők közül. Ezt közérdek és a katolikus központ követeli. Kérdeznünk kell Antónyt, tudna-e ambicióvai a történtek után dolgozni, megtudna-e maradni környezetében a városházán és a képviselőtestületben, tudna-e együtt működni az országgyűlési képviselővel? Van-e ereje, hogy egészséges szanálást csináljon ebben a szerencsétlen városban ? . . . Huszár főispán újra súlyos hibát követett el és újra emelte Esztergom terheit. Nagy gaudiummal azt hirdeti, hogy ő megmentette Esztergomot és ehelyett azt tapasztaljuk, hogy sorozatosan a terheket gyártja. Most még az hiányzik, hogy nyugdíjaztassa a fegyelmivel sújtott tisztviselőket is. A főispán táborában csak azért is békét akarnak és ez a béke éppen olyan erőszakos, mint ők maguk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy itt béke, harmónia, megkönnyebbülés addig nem lesz, amig a klikk hatalmasai itt vannak, és amig új szellem nem jön a városházára az eddigi helyett. Viharos közgyűlésen megfelebbezték Antóny nyugdíjaztatását Antóny Béla dr. polgármesterrel és fegyelmi ügyével mind a helyi, mind pedig a fővárosi lapok januárban foglalkoztak a legtöbbet. Fellobbanó asztagtűz volt az egész ügy, amelyet Esztergomban minden házban és az országban mindenhol ismertek. Antóny nevével hire ment Esztergom városának is és bizony ezek a hirek nem voltak kedvezőek. Olyannyira nem, hogy inkább szégyenkezni kellett miattuk. Az „Esztergom és Vidéke" mindenkor szigorú kritikával figyelte a várospolitikát, de különösen akkor foglalkozott a városi ügyekkel leginkább, amikor 1925-ben a város az első adósságot csinálta. Ettől kezdve nem szűntünk meg a város súlyos helyzetéhez mérten való gazdálkodásra hivatkozni, de még később is, egészen Antóny felfüggesztéséig sokszor mondtunk súlyos bírálatot a a város vezetőségéről és a gazdálkodásról. Amikor tehát Huszár Aladár főispán ez év januárjában fegyelmi vizsgálatot indított Antóny ellen, ezt a fegyelmi vizsgálatot a magunk részefőThélyeseltük, mert tudtuk, hogy borzasztó adósságai vannak a városnak, a városházán fülledt a levegő, nyomasztó, együttmunkálkodást gátló szellem uralkodott és mindig csak három—négy korifeus akarata érvényesült, ami szerint azt kellett levonnunk, hogy a városházán nem a közérdeket tekintik, hanem azt, amit három—négy ember zárt ajtók mögött kitervezett és akart. Antóny Béla lassan eszköz lett, de nem egyszer gáncsolták is és súlyosan támadták. Méltán kérdezhettük abban az időben : tulajdonképpen ki is Esztergomban a polgármester ? Mátéffy-e, Waldvogel, Antony, Mike, Darvas, vagy más? Vagy talán együttesen,? De hiszen nem egyszer összevesztek és egymás ellen dolgoztak. Egyik sem tudta a másik titkos gondolatát. Hogy mit terveztek, mit nem, arról senki sem szerzett tudomást. Élénken emlékszünk még, hogy amikor Antóny a tavaly tavaszkor bérbe akarta adni a Közüzemit és Budapesten tárgyalt, Waldvogel tábornok erős kirohanást intézett ellene és szinte felelősségre vonta Antónyt. Akkor nem volt jó a bérbeadás. Egy évvel később jött Huszár a bérbeadás tervével és ekkor már Waldvogel is lelkesedett az eszméjéért meg a „kitűnő" szanálásért, jóllehet Antóny jobb üzletet csinált volna. Szóval folyt a személyi harc, a torzsalkodás és bizonyos fokú könyökölés is érvényesült, hogy kié legyen az elsőbbség. Hát senkié sem lett a városi urak közül, mert Huszár főispán állt elő váratlanul és azt mondta, hogy no, most ti hallgassatok, ezentúl én leszek a város vezetője és az fog történni, amit én akarok. Mi nagyon jól tudtuk, hogy nemcsak Antóny körül nincs valami rendjén, hanem tudtuk azt is, hogy Huszár főispán nem az a főispán volt, akinek lennie kellett vo'na. Hét éve van Esztergomban, de csak kétszer szerepelt, a felfüggesztéssel háromszor. Először amikor a vízvezetéki munkálatok kiadásánál megjelent a városházi tanácskozáson és nem háborodott fel, amikor a bizottság a 100 ezer pengővel drágább ajánlat mellett döntölt. Másodszor 5 (mond öt) éves jubileuma alkalmából találkoztunk vele. Diszmagyarban fogadta a küldöttségekét, amelyek dicshimnuszokat zengtek ötéves és „érdemekben gazdag" főispáni működéséről. Igaz, hogy lapunk el felejtkezett erről megemlékezni. Aproppó, a Szent Imre év alatt is többször emlegették Huszár főispán nevét és ennek hire Budapestre is eljutott. Az esztergomi főünnepségre és a primási palotában tartott diszebédre, amikor külföldi diplomaták, egyházi nagyméltóságok, a magyar miniszterek és más előkelőségek megjelentek, Huszár főispán mind az ünnepségről, mind pedig a diszebédről hiányzott. Amikor a primási palotában az egyik miniszter Huszár felől érdeklődött, azt a választ kapta hogy Huszár főispán magatartásával tette lehetetlenné, hogy az ünnepségékre és az ebédre meghívják. Jött azután a januári népgyűlés, amelyen Huszár Antóny felfüggesztését hirdette ki és dörögve súlyos bűnöket olvasott egyesekre, különösen Antónyra. Ez az eljárás a betetőzése volt az ellene már erősen kialakult ellenszenvnek és azon magatartásának, amely mindenről beszél, csak arról nem, hogy Huszárnak érdemei lennének Esztergomban. Az évek óta tartó hideg viszony Huszár és a város között most kiéleződött és tulajdonképen Antóny ügye arra adott alkalmat, hogy Huszár főispán eljárásai, eddigi szereplései bírálat alá essenek és Antóny polgármester ügyének felderítésével, amint maga Huszár főispán is egyizben kijelentette, uj szellem és más egészségesebb városvezetés következzék. Antóny ügye másodsorban birt jelentőséggel és sokáig szunnyadt is iránta az érdeklődés, most azután, hogy a város képviselőtestülete foglalkozott Antóny fegyelmi ügyében hozott ítélettel, az érdeklődés felújult. A mult kedden viharos közgyű lés volt a városházán. Harmincnégy képviselő volt jelen. A legjobban a földmivesképviselők érdeklődtek, mert hiszen nem mindegy az, hogy fizessen-e a város 8—10 ezer pengő ujabb nyugdijat, vagy sem. A közgyűlést pont 5 órakor megnyitja Glatz Gyula helyettespolgármester s előadja, hogy a mai ülés egyetlen tárgya Antóny Béla polgármester fegyelmi ügye. Meszes Ferenc indítványára az Ítéletet az indokolással együtt teljes egészében olvasni kezdi Brenner Antal dr. főjegyző. Eközben megérkezik Szűcs Nándor, az „Újság" tudósítója és helyet foglal az egyik szélső üres padon. Glatz Gyula h. polgármester dr. Zsolt Ernő tanácsjegyzőt küldi oda azzal az üzenettel, hogy a teremben csak képviselők lehetnek jelen. Az újságíró nyugodtan elhagyta helyét és a karzaton foglalt helyet. Később azonban helyrehozzák ezt a hibát, helyet adnak a fővárosi laptudósitónak és előzékenyen még asztalt is bocsátanak rendelkezésére. Brenner Antal dr. főjegyző tovább olvassa a vádiratot. Alig érdekel valakit, már unalmassá válik és közbe is szólnak: — Tudjuk ezt már kívülről. Brenner főjegyző a közgyűlés ki vánságára abbahagyja az olvasást és a továbbiakban azt jelenti ki, hogy a képviselőtestület vegye tudomásul az ítéletet, amely szerint Antóny nyugdíjba megy és hogy a vagyonjogi felelősséget illetőleg rendes birói útra térnek. Zwillinger Ferenc dr. azonnal szó lásra jelentkezik : — Javaslatot kívánok előadni és majd csak azután fogok a részletekről beszélni. Teszem ezt azért, nehogy közben megvonják tőlem a szót. — Meg is vonom — felelt Glatz Gyula — ha erre alkalmat ad. Zwillinger olvassa javaslatát: „A képviselőtestület elhatározta, hogy az elsőfokú ítéletet megfelebbezi enyhítés végett. A város jelenlegi helyzetében a polgármesternek nyugdijat nem adhat és miután a fegyelmi vétségek nem olyan súlyosak, hogy a nyugdíj vesztés kimondható lenne s mivel a munkaképes Antóny Bélának nyugdíj nem is adható, sőt tőle megfelelő munkálkodást várni lehet, a képviselőtestület kéri a fegyelmi bíróságot, hogy An tóny Bélát helyezze vissza." — Hogy ezt a javaslatot mindenki a lelkiismerete szerint megszavazhassa, kérem elrendelni a titkos szavazást. — Ugy van, ugy van — kiáltják. Ezután Zwillinger éles hangon bírálja az Ítéletet, amelyről azt mondja, hogy az nem komoly jogászi munka. — Antóny elmozdítása csak azért történt, hogy megürüljön állása és saját emberüket ültessék bele De gondoskodni fogunk a jövőben, hogy a polgármesteri székbe arra érdemes ember kerüljön. Gúnyos mosoly és megjegyzések a felelet erre. — Ismerjük a vádakat és tudjuk, hogy ezek nagyrészét a főispán irta elő. Sohase hallgatták meg az ellenzéket és az ellenőrző bizottság nem világosította fel a képviselőtestületet. Azt hiszem egy véleményen vagyunk, hogy ne fogadjuk el a fegyelmi határozatát. Künn, a városháza előtt Huszár főispán idegesen sétál és figyel a zajra, amely mindjobban erősödik és lármává fajul. Waldvogel paprikavörösen ugrik fel. Az asztalt csapja és mérgesen kiált: — Nem vagyunk egy véleményen. Zwillinger vállat von és nevet : — Lehet, hogy „egy" vélemény különbség van és különben itt nem lehet dongózni — feleli Waldvogelnek. Glatz csenget. Zwillinger: Egy évig nyomoztak Antóny ellen, hogy kiderítsék, megvesztegetett-e valakit. Nem jöttek súlyos bűnök nyomára. Amit tett, abban sok szépséghiba van, de amiatt nem lehet elvenni a kenyerét, másrészt azonban a város nem viselhet 8—10.000 pengős nyugdijat. Tessék Antónyt fegyelmileg büntetni. Az ítélet érthetetlen. Glatz: Ne tessék az ítéletet kritizálni. Zwillinger: Jogom van hozzá. Állítom, hogy az ítélet nagyon is sérelmes. Hajszát indítottak Antony ellen. Waldvogel akar szólni, de Zwillinger közbevág: — Maga ne beszéljen, maga tanú volt a hajszában. — Nem volt ez hajsza — felel Waldvogel — Négy évig vett fel Antóny költségeket jogtalanul. — Hát hiszen ott volt a tábornok úr az ellenőrző-bizottságban. — Ott volt és ellenőrizhette volna. Tiz évig tűrték. Csákváry Mihály: Bűntakarók voltak. Mike: Szemtelen beszéd ez. Nagy zaj támad erre a teremben. Glatz Gyula Csákváryt rendreutasítja. Erre feláll Meszes Ferenc és harsányan kiáltja: Addig nem tárgyalunk, amig a másik képviselőt szintén rendre nem utasítják. Glatz Gyula megkérdezi, ki volt az. Mike jelentkezik, mire ő is rendreutasitást kap. Szivós-Waldvogel folytatni akarja beszédét. Újra ideges lesz és magából kikelve beszél: — Hát ki itt a vádlott ? Én, vagy a polgármester ? Nem beszélek tovább, megnyugszom az Ítéletben. Ajánlom, hogy ne felebbezzünk, mert nem jó szolgálatot teszünk vele. — Mit ért ez alatt? — kérdezik. — Megmondom. Véleményem szerint a felebbviteli bíróságnál nem néznek személyt, csak cselekedetet. Scheiber dr. és Zwillinger dr. egyszerre válaszolnak: — Ugy van ! Helyes 1 Ez kell nekünk, mert itt a személyt nézték. Scheiber Győző dr. is felszólal. Látszik beszédjén, hogy alaposan felkészült rá. Erős érvekkel ostorozza azt a személyi hajszát, amely a felfüggesztett polgármester ellen folyt. Közben Antónyról elterjedt pletykákról is beszél, amit a túloldal zúgolódva hallgat. — Pletykákat ne tessék idehozni. Következik Meszes Ferenc, Gere János, Bábszky Ferenc és Holop István. Az a véleményük, hogy a várost büntetik, ha Antónyt nyugdíjazzák. A felszólasások végén Mike megköveti előbbi kijelentéséért a képviselőtestületet. Csákváry közbeszólását szintén kimagyarázza. Fél hét órakor megkezdődik a titkos szavazás, amelynek eredménye