Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-15 / 5.szám

EffTFMftHJ» mLWLMmLmmLmmkmWLmWMLmWLmmmWmk^^ ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 5. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 15 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Hősi halottak kultusza Városunk is szobrot emelt a világháború hősi halottjainak, ezt fényes külsőségek között leleplezte, évenként megkoszorúzza, kötelezővé tette, hogy az előtte elhaladó kalaplevéve tisztelegjen. Ugy érzem azonban, hogy halott bajtársaink megérdemlik és megkövetelhetik azt, hogy a város minden polgára ismerje nevüket, azonkívül munkahelyén és otthonában is szenteljen egy-egy dísztárgyat emléküknek. Ezzel szemben ezt látjuk, hogy egyéb tekintetben a világ folyásával teljesen verzátus esztergomiak még a hősi halottaink hozzávetőleges számát sem tudják. Miss Hungária, másodrendű olasz tenoristák, olimpiai bajnok jelöltek, kétes hirű mozicsillagok, törtető politikusok, román panamisták és amerikai bankrablók neveit sokan álmukból felriasztva is hibátlanul elfújják, de már legnagyobb fejtörés után sem tudnák megmondani egyetlen hősi halottunk nevét. A hivatalokban és lakásokban sokszor a legfantasztikusabb idegen vonatkozású képek és dísztárgyak láthatók, de a legritkább esetben találhatni valamit, ami azon polgártársainkra emlékeztetne, kik a legnagyobb földi jót, az életüket áldozták fel értünk, a közért. Azt hiszem, hogy egyesek hálátlan közönyösségén kivül e szomorú ténynek az is az egyik oka, hogy nem áll könnyen hozzáférhetően rendelkezésünkre hősi halottaink névsora. A mai praktikusan gondolkozó és Önző generációtól pedig nem várhatjuk azt, hogy kisétáljanak a hősi szoborhoz, s ott az időjárás szeszélyeinek kitéve olvassák le azok neveit, akik 30 kg-os felszereléssel hátukon, a marasztaló galíciai úttalan-útakon, elhullott lovak húsából táplálkozva és keréknyomok vizéből enyhítve szomjukat, papirtalpú bakancsokban és csalánszövetés ruhákban csak Lembergtől—Rovnóig gyalogoltak el ellenséges tűz alatt, ahol hősi halált halva jeltelen sírokban alusszák örök álmukat. Tudomásom szerint még nincs megfelelő hősi emléktárgy sem. E hiányok pótlására azt indítványoztam a város képviselőtestületének, csináltasson 4050 centiméter nagyságban az állam, a vármegye és a város címerével díszített stilizált kerettel ellátott, a hősök névsorát feltüntető karton emléklapot, ezt függessze ki elsősorban a városháza minden helyiségében s hatalmi súlyának latbavetésével hasson oda, hogy az emléklap ne hiányozzék egyetlen esztergomi hivatal, iroda, műhely vagy üzlethelyiség faláról, s minden polgár lakásán is ki legyen függesztve. Ennek kicsinyített alakja levelezőlap formájában kerülne forgalomba, amelynek előállítása csak pár fillér s amelyeket bizonyos felárral a hadirokkant gondozó hivatal, vagy arra rászorult hadirokkantak árusíthatnának. Egy kartonlap cca 50 fillérbe kerülne. Jól ismerem"*a város és a lakosság kedvezőtlen anyagi helyzetét, de mégis azt tartom, hogy indítványom megvalósításának nem lehetnek pénzügyi nehézségei. A hatóságok és a tehetősebbek valamivel íöbbet adhatnak érte, mint az előállítási költség, viszont a teljesen szegényeknek, a hadirokkantaknak, árváknak és özvegyeknek adjuk ingyen. Azok, akik minden földi kincsnél nagyobb értéket adtak hazájukért, honfitársai otthonának és vagyonának megvédéseért és megmentéséért, elvárhatják tőlünk ezt a pár filléres áldozatot. Élő hozzátartozóiknak pedig jóleső és bánatunkra vigasztaló érzés, lenne a tudat, hogy az Isten kegyelméből életben maradt frontharcosok nem feledkeztek meg hősi halált halt bajtársaikról s a város többi polgára is kegyelettel őrzi emléküket. A nyomorban lévő hadiözvegyek és árvák oly sokszor kénytelenek segélyért kopogtatni a hivatalok és szerencsésebb polgártársaik lakásának ajtaján. Sajnos a mai nagy általános szegénység közepette csak elvétve tudjuk kéréseiket teljesíteni. Mégis talán könynyebben vigasztalódnak és hamarább megnyugszanak, ha a hivatal, vagy lakás falán ott látják drága halottak nevét. Minket pedig a hivatalunkban, műhelyünkben, üzletünkben, irodánkban és otthonunkban az emléklap mint örökös mementómória figyelmeztetni fog arra, hogy nem mindég járunk helyes utakon, hogy lehet a közt, a hazát csöndesen, hangtalanul, de önzetlenül és áldozatosan szeretni. Hogy nem csak szónokolni és cikkezni kell Nagymagyarországról és a szebb jövőről, hanem a legjobb tudásunkkal és szorgalmunkkal és fáradhatatlanul dolgozni kell érte. Bár városunkban senki nem él fényűzően sőt nyugodtan elmondhatjuk, hogy mindnyájan szegények vagyunk, de hősi halottaink emléklapja talán gondolatokat ad arra nézve, hogy szűkös filléreinkből is mit lehetne még mindig megtakarítani önmagunkon, különösen pedig a közpénzekből, s bizom benne, hogy ily elmélkedések után még mindég találunk lehetőséget arra, hogy a -legközelebbi segélyt kérő hadiözvegy, vagy árva már nem üres zsebbel fog eltávozni szobánkból s *a hatóságok, intézetek és egyéb közületek is intenzivebben fogják támogatni őket. Egy távolabbi, már költségesebb és ezért nehezebben megvalósítható tervem lenne a hősi szobor gipszben, terrakottában, vagy bronzban, mint szobadísz. Ezirányban is számításokat végzek és költségvetést készíttetek. Ha érdeklődés mutatkozik e kérdés iránt, eljárásom eredményéről szívesen tájékoztatom az olvasó közönséget. Annak a hazafinak s a hasonló gondolkozásuaknak pedig aki tervemről ezt a bölcs kritikát [gyakorolta: „Szép, szép, de a ma ezer problémája mellett elodázható és nem aktuális", ezt üzenem: A mi legnagyobb problémánk az ország területi integritásának, egész, vagy részbeni visszaállítása. Ezzel pedig a legszorosabb összefüggésben van a lezajlott világháború hősi halottjainak a kultusza s az élő áldozatairól, a hadiözvegyekről, árvákról és rokkantakról való gondoskodás. Nem vagyok beképzelt, tudom, hogy lehetnek szerencsésebb és célravezetőbb eszközök is, nem igénylek monopóliumot tervem számára, mely csak egy szerény téglája óhajt lenni a nagy újjáépítő munkának. Sőt kérek mindenkit, ha jobbat tud álljon elő vele, de az szent meggyőződésem, hogy maga e kérdés nagyon is aktuális s minden erre vonatkozó javaslattal ezer más gondunk közepette is érdemben kell foglalkozni. Bizom a város hazafias vezetőségében, hogy a javaslatomat megértéssel fogadja s a tervemet megvalósítja. vitén Zsiga yános dr. Néhány szó a gazdasági helyzetről A mai gazdasági depressziónak legfőbb jellemzője a technika fejlődésével, az üzemi racionalizáció, a taylorizmus tökéletesítésével megnövekedett ipari termelés, amellyel a népességnek háború ellenére való nagymérvű megszaporodása ellenére, nem áll szemben a megfelelően megnöveke dett fogyasztás. Ma, amikor a háború okozta nagy áruveszteségek már pótoltattak, az ipari termelés elérkezett arra a pontra, ahol többet térin 1 a termelő eszközök tökéletesítése folytán, mint, amit az elszegényedett társadalom elfogyasztani képes. A keresletnek és kínálatnak, a közgazdasági élet eme két fontos tényezőjének diszharmóniája azt eredményezte, hogy az árukész'etek nagyobb arányban szaporodtak, mint amilyen arányban azokat a fogyasztók elfogyasztani képesek voltak. Az ipari cikkek értékesítése egyre nehezebbé vált, a meglévő raktárkészletek árai lezuhantak. Az ipar ezen többtermelés visszahatásaképpen üzemeit redukálja, a termelést lassítja, időben és mennyiségben korlátozza. Ezen különböző rendszerű korlátozások eredményeképpen a krízis még csak növekszik : a munkanélküliek szaporodnak, a tényleg foglalkoztatott munkások is kevesebb munkabért kapnak, a munkaidő redukciója következtében. Ezen körülmények nemcsak az ipari munkások fogyasztóképességét csökkentik, hanem visszahatólag az összes termelési ágak az őstermelés, az ipar és a kereskedelem fogyasztóképességét is. A túltermelés következtében szükségessé vált üzemredukciók azonban a nyersanyagok árát is jelentősen leszorították, mert hiszen a kisebb kapacitással dolgozó üzem, kevesebb SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI a kőző. konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosahban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtató