Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-22 / 24.szám

[gT[RfilH.,/ITfK ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 24. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, MÁRCIUS 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Testvérek, keressétek az igazságot helyesen, és becsüljétek meg az élet minden viszonylatában! mondotta Serédi hercegprímás a Szent István Társulat közgyűlésén Magyarország bíboros egyházfejedelme, Serédi Jusztinián dr. hercegprímás, csütörtökön a Szent István Társulat közgyűlésén elnökölt. A főpásztor elnöki megnyitója azonban nem sorozható az ily alkalmakkor szokásos — bár mindig kiemelkedő és nagyjelentőségű — elnöki megnyitók közé. A most elhangzott megnyitóban a hercegprímás olyan hangokat ütött meg, amelyek kikívánkoztak, áthatoltak a Szent István Társulat dísztermének falain és utat törtek a mai szomorú és sivár viszonyokban elttespedt, elfásult magyar lelkekhez. A főpásztori hangra felfigyelt a katolikus magyar lélek országszerte, de felrázta felekezeti különbség nélkül a csonkaország minden réteget. Szózat volt ez a megnyitó beszéd és úgy hatott, mint az apostolok pünkösdi szava egykor, amelyet megértettek minden nemzetek. A mai kornak ezer korláttal széttagolt társadalma, a különböző felfogású és érdekű emberek egyformán vették e beszédet, mert mindmegannyit egy seb gyötör, egy kérdés kínoz: az igazság keresése. S a főpásztor apostoli lélekkel érezte meg ennek a milliók lelkéből feltörő égető sóhajnak panaszos hangját és mutatott rá az igazság helyes keresésére és annak megbecsülésére az élet minden viszonylatában. Időszerű és minden tekintetben megszívlelendő főpásztori szózatból a következő szemelvényeket hozzuk: — Mivel ősi szokás, — kezdte beszédét a hercegprímás —, hogy a Szent István Társulat közgyűlésén Magyarország hercegprímása felvethet valami gondolatot, legyen szabad énnekem ma az igazság helyes keresésével, művelésével és megbecsülésével foglalkozni. — Minden igazság szent. Éppen azért meg a leggonoszabb ember is bizonyos tisztelettel tekint az igazság műoelői felé, legyenek azok akár hittudósok, akár orvosok, akár birák, akár egyéb tudósok. A letűnt korokban sok gondolkodó embernek az volt az elve, hogy nem sokfélét, hanem kevesebbet, de alaposan. Korunkban, igen sokan mintha azt az elvet követnék, hogy ha felületesen is, de mentői többfélét. Miért? Mert általában nem szeretünk alapos munkát végezni. — A baj ott van, hogy míg a régi nagyközönség szerényen beismerte, hogy bizonyos kérdésekhez, vagy tudományokhoz nem ért, addí<t mi azt hisszük, hogy mindent tudunk. Ezért azután hozzá is szólunk mindenhez, kritizálunk mindent, ítéletet mondunk olyan kérdésekben, amelyekről világos fogalmunk sincs. . — Mi az oka ennek a jelenségnek? Egyik oka az emberi büszkeség: ugyanis attól tartunk, hogy értékünk leszáll az emberek előtt, ha őszintén megvalljuk, hogy ezt vagy azt bizony nem tudjuk. A másik oka a nagyravágyás, melynél fogva senki sem elégszik meg azzal a hellyel, mely őt embertársai között megilleti és ha nem sikerül magasabbra jutnia, mindenesetre iparkodik legalább többnek mutatni magát. Pedig szociális és gazdasági szempontból is milyen üdvös volna, ha mindenki a helyén maradna. S ezen a bajon más nem segít, minthogy bizony mindenkinek szépen vissza kell menni a maga helyére. — Tehát a helyes kiválasztás, ennek megfelelő munkafelosztás és állhatatosság: ez adja meg a biztos sikert. — Hogyha a helyes kiválasztás és munkafelosztás elve érvényesülne a tudományok művelésében, akkor talán kevesebb, de mindenesetre jobb, alaposabb muaka je lennék meg nyomtatásban, mint most; és nem annyira a kötés volna a fontos, mint inkább a tartalom. Ha ezt az elvet követnék a zsurnalisztikában, oly értelemben, hogy az újságok egyes rovatait úgy, mint a lexikonokban szokás, mindig megfelelő szakemberek imák, vagy legalább revideálnák, akkor bizonyára kevesebb újságunk volna, de azokból azután kétségkívül többet tanulhatnánk. Ha ezt az elvet iparkodnánk megvalósítani a törvényhozásban, kevesebb, de tökéletesebb törvényünk volna. Nem azért terjesztenénk elő törvényjavaslatot, hogy a parlamentet foglalkoztassuk, hanem azért, mert a tervbe vett törvényekre igazán szükség van. Ebből azután következnék, hogy egyszerűbb és könnyebb volna közigazgatásunk is. — Testvérek, keressétek az igazságot helyesen és becsüljétek meg az élet minden viszonylatában ! Aranyszavak ezek, amelyek a mai szociális és gazdasági nyomorúság közepette a lelkek sötét labirintusaiban világító fáklyaként hatnak és besugározzák az igazságot szomjúhozó vergődő lelkekbe a helyes utat, amelyen az ország katolikusainak főpásztora az igazság helyes megismeréséhez és megbecsüléséhez vezet. Tegyük hozzáférhetővé az idegeneknek Vaskaput Ormán zöld lombok közül a menedékház piros tetőzete kandikál ki és messziről virít. A város, a forgalom zaja ide nem hallatszik, csend uralkodik a tájon. Magasztos érzések támadnak a lélekben e helyen, ha a szemlélő végigfuttatja tekintetét ama kaleidoszkopszerű panorámán, amely eléje tárul. De kell, hogy a keserűség is szivébe markoljon, amikor szeme azon az áldott termékenységű rónán pihen, amelyet elrabolt a féktelen gyűlölet és elvesztegetett a soha jóvá nem tehető bűnös elvakultság. Aki nem nyugszik meg szétdaraboltságunkban, akinek vérei sorsa szivén fekszik, aki a jogos birtokot visszaszerezni akarja, menjen fel a Vaskapuba, tekintsen át a Duna hullámain túl a távolban kéklő hegyekre, dombokra és síkságra. Innen a maga teljes valóságában fogja látni a szörnyű veszteséget. Oltár ez orom^ Isten szabad ege alatt, amelyet künk a salaktól megtisztul, faf kedik a mindenség Alkotójához, nyörögve hull le Előtte és esdve kéri Nagymagyarországot óh add vissza nekünk! Zarándokhely ez a szirt, ahol a Szűzanya megszentelt szobrának látása erőt ad a csüggedőknek, kitartást kölcsönöz a fáradtaknak, re-* ményt nyújt az aggódóknak é^jJbizalmat önt a kétkedők szivébe torit, hogy a magyar haza isme nagy lesz, mert , Magyarorszá Nagyasszonya, pártfogónk. Ezért reményért és pártfogásért zarándokol a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya rendezésében a hivők serege minden év augusztus 15.-én der szövésre elfogadtatib