Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-05 / 2.szám

volt. Ez a napjainkban mindinkább több hivet szerző sportág a katona­tiszti társadalmunkban régi múltra tekint vissza. Innen-onnan 35 esz­tendeje vezet e téren a mindenkori helyőrség tisztikara és gyűjti egybe Esztergom úri társadalmát pályáin. A pályák számának elégtelensége ós a tenniszezők nagy száma indí­totta a helybeli úri társadalom több tagját arra, hogy az eddig kihasz­nálatlanul heverő Sas kertben nagy áldozatok árán két kitűnő pályát létesített, ahol e sport hívei űzhetik kedvükre e nemes játékukat. Tenniszpályáink vannak még a tiszti üdülőtelepen, az erdészeti szak­iskola területén és Werner Gyula tornatanár telkén jeléül annak, hogy e sportág nagy fejlődése van most folyamatban. E beszámoló keretében igyekez­tem híven visszatükröztetni mind­azon sportmozgalmakat, amelyek városunk élénk sportéletéről tesznek tanúságot s ha itt-ott talán hézagos is a beszámolóm, szolgáljon mentsé­gemül az, hogy a lep terjedelme sem enged meg hosszabb ismerte­tést s informátoraim sem voltak eléggé buzgók. A tényt leszögezhetjük: Eszter­gomban van sportélet, meg vannak a lehetőségek arra is, hogy orszá­gos viszonylatban is naggyá legyen, mert az emberek rájöttek már arra, hogy csak egészséges testben lakik egészséges lélek. A napsugár, az üde levegő, az edző víz vonzza ma­gához az embert, egészségessé, erőssé és jellemessé teszi a sport művelőit, nekünk pedig, ha fel­támadni akarunk, ilyen nemzedékre van szükségünk. Darvas Gésa dr, Újévi üdvözlés a városházán. Ratkovics Bódog ny. huszárezredes, aki legnagyobb örömének és sze­rencsekivánatainak adott kifejezést a tapasztalt eredmények láttára. Fel­tűnést keltett — még pedig méltán — az Esztergomi Takarékpénztár nagyon értékes vándordija, amelyet a mindenkori legjobb allrund esz­tergomi lövész nyer el évi eredmé­nye alapján. Az értékes díj Etter Ödön takarékpénztári vezérigazgató jó ízlését és gavallér felfogását di­cséri, aki megértette a kor szavát. A versenyzők derekasan állják a küzdelmet, de a hazai pályán a Szent István csapat győz az egész vonalon. Simonidesz Imre száz szá­zalékos eredményt ér el, míg az allrund-lövészetben v. Matus Gyuláé a pálma s nyeri meg a Takarék­pénztár értékes díját. A csapat ezután győzelmének egész sorozatát szerzi meg az orszá­gos póstaversenyen és a tétényi országos díjlövészeten. De beszélje­nek itt is a számok: Indult 24 csa pat 390 lövésszel. Két csapatversenyt elsőnek megnyer a Szent István lö vészcsapat, míg a harmadik szám­ban III. helyezést nyer el. A csapat valamennyi tagja kitűnő helyezést biztosít magának egyéni­leg is, az eredmény pedig két se­lyemzászló, arany és ezüst érmek egész tömege. Ezen a versenyen csapatunk Magyarország legjobb lö­vészcsapatává küzdötte fel magát, nevét a szakegyesületek tisztelettel említik. A nagytétényi hadifegyveres ver­senyen csapatunk vita után a má­sodik helyre szorult, viszont egyéni­leg az elsőséget Simonidesz biztosí­totta magának, Pelczmann a máso­dik, v. Matus a negyedik, Tölgyessy Jenő pedig az ötödik dijat szerezte meg. Lüktető céllövő idényről számol­tunk be ezzel, amely télen sem nyűg szik, mert minden szerdán délután összejön a gárda és elméletileg ké­pezi magát a jövő évi nagy küzde­lemre. Az év folyamán számos előkelő­ség tüntette ki magas látogatásával a lövöldét, köztük baráti Huszár Aladár dr. főispán, aki mint az egye­sület diszelnöke hathatós támogatás­ban részesiti mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben az egyesületet. Mint látjuk, a Move ESC alaposan kivette részét a munkából, amely­nek rendszeres és céltudatos meg­szervezésében és irányításában hat­hatósan közreműködött az egyesület örökös elnöke vitéz Szívós-Waldvo­gel József ny. tábornok, Antóny Béla dr. polgármester és egyesületi elnök, valamint Hitzelberger Alfréd egye­sületi főtitkár s az egész tisztikar minden egyes tagja. Az egyesületi tagok átérezték hivatásuk fontossá­gát, mindegyik tudásának és képes­ségének javát mutatta fel. Dicséretre és elismerésreméltó te­vékenységet fejtett ki a Move EHE is. Már kora tavasszal benépesül a szigeti kis palota, fehér dresszes és nadrágos evezősök egymás után bo­csájtják vízre a karcsú regatta-csó­nakokat és megindul a szorgalmas tréning. Örömmel láttuk a régi, kipróbált gárda mellett a fiatalok erőtől duz­zadó és dolgozni akaró csapatát, amelyben a jövő reménységet üdvö­zöljük. Mattyasóvszky Béla dr., Zsiga János dr., Rajner Ernő s a többi veterán evezős egész nyáron a vízen mozog, szorgalmasan növelik kilo­méteres eredményeiket, példát mu­tatnak a fiatalságnak a kitartás, szí­vósság és önfegyelem terén. Takács Ernő mint újonnan feltűnt csillag komoly reményekre jogosít, verse­nyez az egyesület színeiben és azok­nak becsületet szerez. Azonban na­gyon éreztük Marosi Tibor hiányát, akit talán legjobban Philipp József, a párja nélkülözött. A helybeli középiskolák ifjúságá­nak evezős kiképzését sikeresen és eredményesen oldotta meg az egye­sület, amely impozáns versenyben nyilvánult meg szeptember második felében. A környék és a város úri közönsége adott találkozót e napon egymásnak és a mostoha időjárás ellenére pompás mezőnyökben gyö­nyörködött. A helybeli Szent Imre főreáliskola került ki győztesen az élénk küzde­lemből, amelyet biztos rutinirozott­ságával meg is érdemelt. Több vidéki és fővárosi versenyen jelent még meg az egyesület, min­denütt becsületet szerezve az esz­tergomi névnek. Hatalmas arányokban bontakozott ki a levente-mozgalom, amelynek sikeressége Jaksics Aladár alezredes nevéhez fűződik, ő tette naggyá és virágzóvá e kezdetben nehezen in­duló intézményt. Ma már 2000 le­vente menetel a nemzeti zászló alatt, űzi a sport minden ágát s a vala­mikor ez az egészen elhagyatott ifjúság, amelyet most magában egye­sít, a legszebb eredményekkel dicse kedhetik. A céllövészet terén külö­nösen szép gyümölcsöket hozott az intézménynek kitartó munkássága s az oktatók fáradhatatlansága. Ter­mészetes is, hogy a leventeség és céllövészet egy fogalmat alkosson, hiszen a kettő ugyanaz, egymást egészíti ki, jövendő munkásságának iránya, tárgya adva van. A helybeli középiskolák a sport és testedzés terén jelentős előhala­dást mutatnak. Mindenütt a mag a cserkészet, körülötte csoportosul min­den. Csak a szakember ítélheti meg és méltányolhatja kellőleg azt az áldozatot nem kimélő munkát és fáradságot, amelyet az intézmény körül kifejt a gimnázium lelkes igaz­gatója Mattyasóvszky Kasszián, a reáliskolában Marczell Árpád dr. és a tanítóképzőben Rosta József dr. tanárok. Az összes szárazföldi sport­ágakon kívül a vizi-cserkészet a specialitása mind a három in'ézet cserkésztáborának s e téren valóban nagyot produkáltak. Részt vesznek a versenyeken, táborozásokon, és mindenütt dicsőséget és tiszteletet aratnak. Hogy mily tekintélynek örvend a helybeli diákcserkészet országos vi­szonylatban is, bizonyítja az angliai és a spanyol kiküldetés is, mely alkalmakkor a világ szine előtt tet­tek ifjaink bizonyságot a magyar nemzet fiainak életrevalóságáról, ki­válóságáról. Sikeres és nívós tornaünnepélyek keretében adtak tanuló ifjaink bi­zonyságot a testedzésben elért ki­váló eredményeikről, amelyek meg­szerzésében mindenesetre hálával tartoznak buzgó tornataráiknak, ne­vezetesen Werner Gyulának, Kri­zsán Istvánnak és Bárdos Bélának. A Turista Egyesület ez évben is hű maradt tradícióihoz. A magyar irredentizmus lelkes harcosai ők, akik elviszik szivüket és lelküket min­denüvé, ahol a hazafiasság lángját kell meggyújtani. Lelkük hevét vi­szik a küzdelembe, dalos ajkuk hangja eljut a legridegebb szivekbe is és azokat melegséggel tölti el. Hajnali Kálmán daloscsapata az amerikai méretű debreceni országos dalos versenyen derekasan megállja a helyét, szaporítja az esztergomi babérok számát. A katonatisztek tenniszpályája egész nyáron át sűrűn látogatott Brenner Antal dr. főjegyzővel az élén, január 2 áu a város tisztikara üdvözölte Antóny Béla dr. polgár­mestert. A polgármester a követke­zőkben válaszolt az újévi üdvözlésre: — A főjegyző úr rámutatott arra, a kritikára is, amely aként hangzott hogy a város vezetősége nélkülözi a koncepciókat. Azt mondom, hogy nem a koncepciók hiánya az oka annak, hogy ma nehézségekkel küz­dünk, mert hisz a koncepció meg volt: építettünk, alkottunk és Esz­tergomot a haladásnak és fejlődés­nek arra az útjára tereltük, mely minden kétséget kizárólag ebbe az elszegényedett, határszéli, magára­maradt városba életet hozott és ab­ban életet jelent. A koncepció meg volt, az intézmények, alkotások meg­indultak, a város az ő kereskedelmi és gazdasági forrásainak hiányát pótolni igyekezett a fürdő- és iskola­város kiépítésével. És nyugodt lelki ismerettel mondhatjuk, hogy mind­két célkitűzés megvalósult: Eszter­gom ma tényleg iskolaváros ós ide­genforgalmi hely és pedig nemcsak azért, mert olyan régi kulturális kincsei vannak, melyek idevonzzák az idegeneket, hanem azért is, mert a fejlődésnek arra az útjára lépett és oly intézményeket létesített, me­lyek minden kétséget kizárólag Esz­tergomot még akkor is idegenfor­galmi hellyé tették volna, ha a múlt­nak kincsei nem lennének. — Törekvésünk, munkánk, ipar­kodásunk, elgondolásunk mindig az volt és az lesz, hogy a várost előbbre vigyük. Mi nem szeretünk kivalkodni és nem kifelé élünk, ha nem benn, a hivatalban. Igenis, van koncepciónk ós nem elismerésért, nem dicséretért dolgozunk. Mi nyu godt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy sok álmatlan éjszakánk és gondterhes napunk volt azért, mert terveket szőttünk ós fejünket törtük, hogy a várost nehéz helyzetéből — A „Magyarság* december 4 iki számában egy kis közlemény jelent meg: „Hogyan született meg a Nem, nem, sohal" címmel. Azt a hírt kö­zölte, hogy a „Nem, nem, sohá-t egy Ammer nevezetű fiatalember komponálta Szibériában, a Nikolszk uzuriszki fogolytáborban. Ammer József a „Nem, nem, so­ha!" irója és zeneszerzője a belvá­rosi plébánia-templom karnagya. Meg­látogattuk, mondja el a „Nem, nem, melybe a mi hibánkon kívül került — kivezethessük. Mi mindig és min­denkor becsülettel és tisztességgel igyekeztünk teljesíteni azokat a kö­telmeket, melyek reánk hárultak. Kérem az én kedves tisztviselőtár­saimat, hogy munkájukba vigyék bele a szívnek azt a melegét és az akaratnak azt az erősségét, melyről itt az előbb a szónokuk beszélt. Ki­csi és nagy ott, ahol van, lelkének egész melegével, tudásának egész erejével szolgálja hivatalát és azon keresztül a várost I — A hivatalos órákat meg fogom változtatni a megfogyatkozott létszám miatt. Még többet kell ezentúl dol­goznunk, hogy azok munkáját is el tudjuk látni, akik most körünkből eltávoznak. — Ügy határoztam, hogy a hiva­talos órák ezentúl 8—l-ig és dél­után 3—6-ig tartanak. A délutáni hivatalos órák alatt feleket fogadni nem szabad, úgyhogy minden tiszt­viselő délután nyugodtan és zavar­talanul dolgozhatik. — És amikor a város közönségé­vel érintkezni fogunk, arra kérlek benneteket, hogy szeretettel kezeljé­tek a felek ügyét és megértéssel, jó­indulattal és türelemmel. Antóny dr. polgármester kifejezte reményét, hogy a város nehéz gaz­dásági helyzetéből lassan ki fogunk lábalni. Azután megköszönte az üd­vözlést. Itt említjük meg, hogy a város főtisztviselőinek élén Antóny polgármester újév napján látogatá­son volt Mátéffy Viktor prépost plé­bános, országgyűlési képviselőnél is és kifejezte jókívánságait. A város vezetősége szenkviczi Palkovics László alispánt korábban, a vármegyei tisztújítás után üdvö­zölte, amikor is tolmácsolta a város tisztikara és közönsége újévi jó ki vánatait a vármegyei tisztikarral együtt. soha 1" megszületését, mert érdemes, hogy a magyar hadifogolyéletből, Szibéria hómezőin fakadt magyar irredenta dal történetét megismerjük. A berezovkai fogolytáborban. . . . 1915-ben mint önkéntes raj­vezető estem fogságba. Az oroszok Szibéria felé vittek. Egy hónapi ret­tenetes út után Berezovkába értünk, b a nagy fogolytábor városba, ahol har ­minckétezer fogoly volt együtt. Na­Hogyan született meg Szibériában a „Nem, nem, soha!" Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Thumbnails
Contents