Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-05 / 2.szám

1929. január 5. ESZTERGOM éi VIDÉKE. 3 gyon örültem, hogy a rettenetes napokban esztergomi ismerősöket is találtam, így Kőmíves László dr. ügyvédet és Boncz Nándor dr. vármegyei árvaszéki üinököt. Megismertük a szibériai telet, a farkasordító hideget a hófúvásokat. Koplaltunk, dideregtünk, rongyokban voltunk és éjjel a brótzsákra hajtottuk fejünket. J A nyomorúságban az ólomlábakon járó nappalokon énekelni kezdtem. Egy napon társam akadt a nótázásban. Ketten énekeltünk. Aztán hárman és egyszer csak tizennégy nótás fiú volt együtt. Megalakítottuk dalárdánkat. Esténként elvonultunk a barak sarkába és énekeltünk. Minden szép dalt, amit tudtunk, papirosra vetet tünk, énekkarra írtuk és szorgalmasan gyakorol.uk. Eleinte nehéz volt, mert nem volt hangszerünk, a Darákban — 500 ember volt benne — a nagy lármától sokszor a saját hangunkat sem hallottuk. Teltek a napok és lassan lassan szólamos dalok hangzottak el. Énekünkre felfigyeltek az emberek, elállt a zaj és hallgattak bennünket, örültünk, hogy a borzasztó nélkülözésekben felmelegítettük a szivünket és agyoncsaphattuk a kemény telet. Minden este dalóra volt és dalárdánk egyre növekedett. Mar hi rünk is elterjedt és még a szomszédos barakból is átjöttek hozzánk. Egyházi énekeket is énekeltünk karban és hamarosan szerepelhettünk a barak-templomban. Gyönyő rűek voltak ezek a misék. Ebben az időben zenésítettem a Szent István-misét. . . . Ammer József előveszi a partitúrát, amely Sziléziában készült. Megsárgult lapok. A kották közöti több szibériai szerzemény is van. Közöttük egy halotti ének, egy elhunyt fogolytárs temetésére. Énekkarunkra már az oroszok is felfigyeltek és egy orosz ezredes pártfogásával külön barakba kerültünk. Ebben a barakban minden művész Összejött, a színésztől kezdve az üvegfestőig. Tizenkettes csoportban külön szobát is kaptunk és ugyanolyan kosztot adtak, mint az orosz legénységnek. Ez sokat jelentett. Barakunkat „Művész rottá" nak nevezték és valóban szép művészi élet fejlődött ki. Megalakult a S2inészgérda, a zenekar és megkezdőd tek a szinelőadáiok teljes zenekari kísérettel. A hangszereket késsel fa rágták, de később sikerült vásárolnunk. (Késsel faragott csellója van Rayman János reáliskolai tanárnak is.) A színházi előadásokat Sárossy Mihály és Bagi Gyula vezetie a legnagyobb sikerrel. Előadtux Gül Babái, a Leányvásárt, a Nebántsvirágot és sok más operettet teljes zenekari kísérettel. Orosz publikum is látogatta ezeket az előadásokat és a legnagyobb sikert arattuk. Koncerteket is rendeztünk és ezekkel is a legnagyobb hatást értük el. Szökés Berezovkából. Bármilyen jó sorsunk is volt, egy nap másodmagammal megszöktem Berezovkából. Fellopództunk egy korházvonatra, amely kelet felé tartott és azt mondották, hogy a transzportot Vladivosztokon keresztül hazaszállítják. Egy hétig utaztunk már, amikor felfedezték, hogy szökésben vagyunk. Könyörögtünk, hogy ne vigyenek bennünket vissza. Az orosz tiszt jó ember lehetett, beleegyezett és így tovább mehettünk. Keresztül mentünk Mandzsúrián, míg végre kiszállítottak bennünket Nikolszk-Uzuriszkba. A kiszálláskor a legrettenetesebb órákon mentünk keresztül. Ez 1917-ben volt és már akkor hirek keringtek a vörösökről. Az állomáson kozákok vártak bennünket és ezeknek előzőleg valaki vagy tévedésből, vagy rosszakaratból elmondotta, hogy egy vörös transzport érkezik a vonaton. A kozákok pedig nagy ellenségei voltak a vörösöknek. Amikor kiszálltunk, a kozák század nekünk támadt és korbácsaikkal végig vertek bennünket. Elképzelhető, hogy mit szenvedtek a magyar invalidusok, akik betegségükben, rokkantságukban tehetetlenül viselték el a rettenetes csapásokat. A kozákok maguk előtt hajtották transzportunkat és mindaddig korbacsolták az embereket, amig a fogolytáborba nem értünk. Az utcán térdreestek az asszonyok és könyörögtek, hogy ne bántsák a szegény foglyokat. A nikolszk-uzuriszki tábor. Az új táborban még rosszabb hely zetbe kerültünk, mint voltunk. Bere zovkán, az első hónapokban. De lassan ismét összejöttünk. Ótt már volt egy dalárda, egy Gruber nevezetű kántortanító vezetésével. Egy nap Gruber átadta a dalárda vezetését és én újra munkának láttam. Segítségünkre volt, hogy az amerikai keresztény ifjak, az Y. M C. adományokat küldtek, élelmet, ruhát, hangszereket, kottát és mindent, amire szükségünk volt. Rövid idő alatt, de nagy munka után. a legnívósabb művészetet adhattuk. Szinészgárdánk zenekarunkkal operetteket, daljátékokat adott elő, így többek között a János vitézt a legnagyobb tökéletességgel és sikerrel. A zenekar vezetője Bálint főhadnagy volt. Wladiyosztokban ts szerepeltünk az amSrikai kolónia vendéglátásában. Dalárdánkról, szinielőadáüunkról és konzertjeinkről a legnagyobb dicséretet kaptuk. Ekkor éltük művészetünk fénykorát. Aztén szabadon élhettünk. Nem voltunk többé foglyok. Vártu'* hazaszállításunkat. Én elkerültem Grodjkovóba, Mandzsúria határára, de a táborba mindig bejártam. A színházi előadásokat, a hangversenyeket es a dalárda estéket tovább tartottuk. Gíódekovoban ácsmunkát végeztünk, majd néhány heti ottartőzkodás után visssakerültünk Nifeolszuzuriszkba és négy társammal az oltani reáliskolában kapmnk alkalmazást, én mint éjjeli őr. Megszületik a „Nem, nem, soha!" Gyakran hirek jö.tek otthonról. Az összeomlás, a forradalom, Magyarország elvesztése. Bennem átcikázott egy gondolat és betöltötte egész valómat. Napokig törtem a fejemet, mit lehetne tenni. Megkértem több barátomat, udvardi Szabó Jánost, Varga Lajost, Nemecsek Aurélt, írjanak egy Nem, nem, soha-szóveget. írtak is, de nekem nem tetszett. Az éjjeliőrség alatt voit időm gondolkozni. Nem nagyolt nyugton a Nem, nem, soha 1 Egyszer este ülök a padon, néztem a csillagokat, azokat, amelyek messze Magyarország felé tündököltek. Ültem, hangokat, szavakat kerestem. Hirtelen átfutott rajtam egy megfoghatatlan érzés. Előttem volt az egész szöveg és már énekeltem is. Gyorsan papírért szaladtam és leírtam a szöveget is és a dallamot is. Másnap bementem a táborba és boldogan újságoltam a hirt bizalmas társaimnak. A dalt el is énekeltem. Nagyon tetszett nekik. Azonnal leültünk, a partiturát sokszorosítottuk, és egy óra múlva a 70 tagú dalárda már énekelte. Csak a dalárda tudott a dologról. Pár nap múlva hangversenyt tartottunk 'ós a Nem, nem, sohát utolsó számnak hagytuk. A hangversenyről mindenki beszélt ós tudták, hogy valami meglepetés lesz. Elérkezett a pillanat. Az óriási barakkávéház tömve volt. Halálos csönd . . . . . . Már elénekeltük. Mindenki némán állott. Könny csillogott a szemekben, megremegtek az ajkak. Ott állt az első sorokban Bulyka cigányprímás. Felzokogott. Azután sírt mindenki... Egymásra borultak ... Nem felejtem el sohasem . . . Végül tomboltak: újra I újra 1 Elénekeltük hatszor-hétszer. "A hátralévő napokban állandóan műsoron volt. Óriási sikereket értünk el és hazavágyódásunk mindig erősebb lett. A szabadulás napja is elérkezett. Transzporíonkint indultunk útnak. Szétszakadt a dalárda. Én a második transzporttal jöttem az első után két héttel. Az első transzport a „Sarnhorst" nevű hajóval ment Trieszt felé. Több dalárdatagunk volt a hajón, közöttük Bognár Rezső hódmezővásárhelyi kantortanító. Hosszú utazás után elértek Magyarországot, Szentgotthárdot./Az állomáson küldöttség, várakozz nép. Bognár Rezső maga köré gyűjtötte a dalosokat és magyar földön először, szent érzelmekkel elhangzott a Nem, nem, soha l Az úton mindenfelé énekelték. Megérkeztek a keleti pályaudvarra. Ember ember mellett, előkelőségek, magas rangú tisztek, virágos tömeg. A fogadó bizottság előtt kimagaslott Horthy Miklós kormányzó.* Bognár Rezső vezényelt. A keleti pályaudvar csarnoka óriási barakként borúit föiójük, a premier varázsa szállt a dalosokra. Felzógott a dal, a Nem, nem, sohal, Szibéria hómezőin fakadt szent imádság. Leírhatatlan lelkesedés tört ki. A következő hajóval ón is hazaindulhattam. 1920. decemberében mi is megérkeztünk Szentgotthárdra, először elénekeltük s^ját megzenésítésem szerint a Hiszekegyet, majd a Nem, nem, sohát. Ünnepeltek, de én csak haza vágytam. A csóthi táborba vezényeltek bennünket és itt már sürgöny várt. A Területvédő Liga kérte a Nem, nem, soha partitúráját. Karácsony estéjére értem haza a családomhoz. Elmúlt több nap, azután kimentem az emberek közé. Nem volt állásom, megélhetést kerestem. Akkor már az egész országban énekelték szerzeményemet. A partitura átengedése ügyében sokat tárgyaltam, míg végre eladtam ötezer koronáért. Kellett a pénz, nem volt ruhám. Az eredeti kotta a Turista Dalárda birtokában van. Érdre kerültem kántortanítónak, onnan ide Esztergomba. Most munkában telnek a napok. Van nekem egy másik hires szerzeményem is. Az eszperantó Mmnuszt is én komponáltam. A szibériai fogolytáborban egyszer megkért Bagi Gyuia színész, aki nagy eszperantista is volt, hogy az általa írt szöveget zenésítsem meg. Vállalkoztam rá. Egy alkalommal találkoztam Budapesten Bagi Gyulával és akkor azt mondotta, hogy Genfben előadták a himnuszt és az eszperantó kongresszus elfogadta. Most az egész világon éneklik. . . . Ammer József elhallgat, a zongora billentyűjét nézi, aztán könynyedén végig fut rajtuk. Vécs Ottó. Védjük a madarakat a tél folyamán. A Budapesti Hírlapban olvastam egy kis hírt, amely szerint Tolnavármegye alispánja elrendelte a községi területeken a vad kötelező etetését. A hirecske kiemeli, hogy a mult évben kiadott hasonló rendeletnek az volt az eredménye, hogy Tolnamegyében a kegyetlen tél dacára az idén általában több a nyúl, mint a műit évben. Nálunk is leesett az első hó s a természet rendje szerint hideg idők fognak elkövetkezni, amelyek nem fogják kimélni azt a csekély madársereget, amely oly hűséges munkatársa az embereknek a rovarpusztításban. Jóllehet, ezt a bekövetkező esetet előre tudjuk, még sem gondoskodnak előre apró barátaink védelméről. Állatvédő egyesületünk is van, de hol marad a mesterséges védőberendezkedések felállítása, menedékhelyek, fészekoduknak és etetőknek elhelyezése s a madarak életének megszervezése. Annyi szervünk van ennek a szolgálatnak az ellátására, t

hogy csak egy irányító kéz erélyes rendelésére van szükség s máris meg van oldva a nagyjelentőségű kérdés, amelyet csodálatosképen felismerni nem akarnak. Hiszen ehhez még csak pénz sem szükséges, fészekodukat és etetőket iskoláink ifjúsága, cserkészek, kventék erdészeti szakiskolánk növendékei stbi költségmentessen elkészítik és elhelyezik, míg az eleséggyűjtést és etetést szintén meg lehet szsrvezni úgy, hogy az kifogástalanul működjék. Régebben a sziget tele volt fülemilével, feketerigóval, sárgarigóval ma már bizony alig van mutatóba belőlük valami. Nagyon helyesen tenné az állatvédő egyesület, ha magáról életjelt adva, ezt a kérdést újból kézbe venné. Farsangi naptár: Jan. 6. Református-bál a Fürdő Szálloda nagytermében. „ 6. Az esztergomi honvédhelyőrsóg műsoros táncestélye a Kath. Legényegletben. , 11. Iparos és Kereskedő .Levente Egyesület műsoros táncestélye a Kath. Legé ny egylebten. Febr. 1. Felvidéki főiskolások táncsestélye a Fürdő Szálloda nagytermében. , 2. Kath. Legényegylet színdarabbal egybekötött táncestélye saját helyiségében. , 8. Női kereskedelmi tanfolyam „Fehér rózsa est"-je a Fürdő Szálloda nagytermében. Serédi hercegprímás nővérének temetése. Január 2-án reggel 5 órakor a Simor-kórházban meghalt Serédi Jusztin ián dr. bíboroshercegprímás nővére, Magdolna Ottilia Szent Vince irgalmas nővér, A halál 56 éves korában, szerzetesi működésének 36. évében szólított el az élők sorából. Serédi hercegprímás gyakran látogatta meg nővérét súlyos betegségében ós jelen volt haldoklásánál is csütörtök reggel 4 órakor. Szombaton reggel 8 órakor misét mondottak a megboldogultért a bazilikában és ugyanezen nap volt a temetés is a szentgyörgymezői temetőkápolnából. A temetési Téli ssükségieieii legjobban ViHÁG ós SZÁNTÓ üzletében szerezheti be.