Esztergom és Vidéke, 1930

1930-11-16 / 90.szám

Nándorban egyben a hiíoalló politikai apánkat, a közéleti tisztasáj fedhetlensé^éí is Csütörtök d. u. 4 órakor városi közgyűlés volt. \A képviselők nem jelentek meg teljes számban és a közgyűlés elején 24 képviselőt számoltunk meg. Feltűnő volt, hogy a karzaton annál nagyobb érdeklődés mutatkozott. A földműves polgárok közül sokan eljöttek és több asszonyt is láttunk közöttük. Az érdeklődésnek az volt az oka, hogy a város képviselőtestülete a belügyminisztertől leérkezett vízvezetéki szabályrendeletnek jóváhagyását és módosítását tárgyalta. Előzőleg azonban sor került a tisztiüdülő második emeletének építésére, amelyet László István p. ü. tanácsnok adott elő. Arról tájékoztatta a közgyűlést, hogy a hadi kincstár nem tudja megadni a beigért 6000 pengő évi bérfelemelést, hanem csak 4000 pengőt. Ezzel szemben engedélyt kapott a város, hogy a minisztériumtól kapott ötvenezer pengőből, amely összeget a halastóra szántak, még tízezer pen gőt fordíthat a tisztiüdülőre ós igy az állam húszezer pengővel járul az építkezéshez s ezenfelül megadja a 4000 pengő évi bérfelemelést is. Mivel ez az építkezés volna most az egyetlen inségmunka, László István tanácsnok a javaslat elfogadását ajánlja. Tátus János felszólalt ebben a kérdésben, de az inkább tájékozódás volt. Igy a javaslatot elfogadták. Dudás László kultúrmérnök bejelentette, hogy az építkezést hétfőn már meg is kezdik. Most került sorra a vízvezetéki kérdés. Etter Jenő dr. főügyész adta elő az ügyet. Az első felszólaló Számord Ignác volt. Arra kérte a várost és tett indítványt, hogy követni kell, ha politikájának méltó unokái akarunk maradni. Keményfy K. D. azok, akiknél nincs bevezetve a vízvezeték, a reájuk eső terheknek csak felét fizessék. Rámutatott Számord Ignác az esztergomi földmivelő nép súlyos helyzetére. Olyan nyomorban vannak, hogy nemcsak a drágaság sújtja őket, hanem a termények árának leromlása is elősegítette az elszegényedést. Nencsakhogy nem tudják a vízdíjat megfizetni, hanem képtelenek a rendes adót is előteremteni. Egy gazda panaszolta, hogy olyan helyzete van, hogy örülne, ha megkapná bármelyik városi hajdú nyugdíját (Ugy Van, ugy van I) Tudjuk, hogy ahol üres lakás van, ott elengedik a vízdíj felét. Hát ahol nincs bevezetve a vízvezeték, ott nem fizethetnék a vízdíj felét ? A várocban mindenki elitélőleg szól a vízvezeték terheiről ós a helyzet igen elmérgesedett. Nem akarjuk ezt fokozni, de kell, hogy méltányolják a nép súlyos helyzetét. Nekem kijelentették többen a gazdák közül, hogy hajlandók fizetni a vízdíj felét. Vitéz Sivós- Waldvogel József: Garanciát kérünk erre. Azt is mondották, folytatja Számord Ignác, hogy nem beszélnek a vízvezeték ellen és belátják, hogy arra szükség van, de nem kívánhatja a város, hogy azoktól, akiknél nincs bevezetve a viz, ugyanannyit követeljenek, mint akiknek van vízvezetékük. — Éljen, éljen — hallatszik a karzatról. — Figyelmeztetem a karzatot, hogy a tetszésnyilvánítástól tartózkodjék szól Brenner főjegyző. 690 házban nincs bevezetve Esztergomban a viz, ezeket a háztulajdonosokat talán mégis meg kellene hallgatni. Drahos János dr. prelátus-kanonok szólalt fel most és a káptalan illetőleg az érsekség érdekeinek szemmeltartását kérte. A káptalannak volt vízvezetéke, de ezt a városra való tekintettel üzemen kivül helyezte. Ez által a város tekintélyes fogyasztó objektumokhoz jutott, ilyen a többi között a zárda és a tanítóképző, amelyek a vízdíj fizetéssel nagy öszszeget képviselnek. Méltánylást kér a várostól és mentességet a vízóráktól a káptlaan részére. Brenner főjegyző kijelenti, a város nem fog elzárkózni a méltánylástól, de kivételt nem tehet a vizdijterhek vállalásában. Gere János azt mondja, hogy akár van vízvezeték akár nincs, mindenképpen kell fizetni. A földmives nép részére kér kedvezményt és Számord Ignác indítványához csatlakozik. Tátus János a régi vízvezetéki tartozásokról beszél, ha azokat nem tudták megfizetni, hogy fizessék meg az újakat ? Meszes Ferenc áll fel. A város nyugalma felborult — mondja — mióta a vízvezetékről szó van. Ma ott tart a földmivelő nép, hogy a munkanélküliek közé kell őket sorolni. (Ugy van.) Számord Ignác képviselő úr indítványát el kell fogadni. Zwillinger Ferenc dr.: A szabályrendelet éppen olyan fontos, mint maga a vízvezetéki építkezés. Ha ezt igy fogták volna fel, akkor nem történik meg, hogy amiből a belügy miniszt?r nem tudott 4 éven át dönteni, mi most két héten belül állapodjunk meg. Sokat foglalkoztak ugyan a kérdéssel, de igenis nincsen ez a tervezet helyesen és jól megcsinálva. Ki adták-e azt a vízvezetéki bizottságnak? Kéri a várost, hogy adjanak időt a rendelet tanulmányozására ós tegyék lehetővé, hogy módosításokat is eszközölhessünk. Sajnálja, hogy mindig őneki kell ilyen dolgokra felhívni a figyelmet. Közbeszól Darvas Géza dr. hogy éjfél lesz, ha sokáig tárgyalunk, mire Zwillinger megjegyzi, hogy nem muszáj itt maradni senkinek. Zwillinger dr: Nem találom jónak az Övezeti beosztást sem, mert a terhek nem arányosak. Indítványozom azt is — folytatja Zwillinger — hogy a vízdíjat éppen ugy szedjék be, mint a villanydijat, havonkint jobban tuinak az emberek fizetni. Egyébként csatlakozik dr. Zwillinger Számord Ignác indítványához és még azt is hozzáteszi hogy a város törölje a szabályrendelet 38. paragrafusát. Mátéffy Viktor is közbeszól, hogy ezt valóban törölni kell. Toldy János indítványozza, tegye lehetővé a város, hogy a háztulajdonosok maguk vehessék meg a vízvezetéki felszerelést és csináljon a város egy számítást, hogy mennyibe kerül így a bevezetést. Ma az is számit, ha valaki tíz pengővel olcsóbban tudja a munkát elvégeztetni. Brenner Antal dr.: a város önköltségi áron szerelteti be a vízvezetéket. Csákváry Mihály azt kéri, hogy engedjék el azoknak a vízdíjtartozását, akik nem tudnak fizetni és házuk nem ér annyit, mint a tartozásuk. Zsiga János dr. a törzsbiztosításokról és a vízórákról beszél. Nem lát méltányos elbánást. Kiffer képviselő azt erősíti, hogy a vízdíjtartozások felét azonnal haj. landók megfizetni, ha a város is elengedi azoknak a fele összeget, akikél nincs vízvezeték bevezetve. Holop István és Pifkó János is csatlakozik Számord Ignác indítványához. Hermann János azt teszi szóvá és módosítást kér, hogy a kislakások nem használhatják el azt a vízmennyiséget, ami elő van írva. Ezért felesleges ilyen lakásoknál vízórát beszereltetni. Vitéz Szívós- Waldvogel József: Ebben a városban nincs szegény és gazdag, mert mi mindannyian szegények vagyunk. Amikor megcsináltuk a tervezetet, elmentünk a méltányosság legvégső határáig, többet már nem lehet tenni. Ne alkudozzunk ós ennek már egyszer legyen vége. Ha vállaltuk a terheket, viseljük azokat most közösen és megértéssel. Meszes Ferenc közbeszól, hogy mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmem Hásíél óráig tárgyalta a városi közgyűlés a vízvezetéki szabályrendelet jóváhagyását Az én anyám. Az én anyám *na szörnyű árva volna, Sokat szenvedne, sima, — én tudom, Ha így kellene futnia az utat Korbács alatt, mint ahogy én futom, Az én anyám sírjába vissza vágyna, Ha tudná, hogy' vergődik a szegény S az 6 szive sem tud segitni többet, Mert mindenütt kevés lett a kenyér. Az én anyám csak akkor élt, ha abból, Mi keveset a sorstól ő kapott, A nálánál szegényebb elhagyottnak Boldog mosollyal mégis adhatott. Az én anyám szegény volt, de szivének Hódolhatott von' sok gőgös király. Most engem roskaszt kincse garmadája, Mert reám hagyta a szivét anyám. Radványné Ruttkay Emma. Az amerikai élet fény- és árnyoldalai Irta: Dr. Tóth Kálmán pápai kamarás. Az amerikai gyerek már az iskolában klubéletet él. Gyűléseket rendez, elnököl, szaval és szavaz, mintha a parlamentben volna. Megtanulja társain az emberekkel való bánásmód fogásait. Annyira talpraesett már kiskorában, hogy bármikor egy asztalhoz ülhetne az Egyesült Államok nagyhatalmú elnökével, aki természetesen magához egyenrangú félként kezelné őt. Az amerikaiak kitűnő pszichológusok. Minden ügyüket embertársaikkal a lélektan alapján intézik el, nem pedig hatósági kényszerrel és megfélemlítéssel. Mindenre van ki forrott, egységes módszerük: a nevelésre, az emberekkel való eredményes érintkezésre. És pedig mindenféle körülmények között, pl. panaszok elintézésekor, a fizetésügyek rendezésekor. A lélektan törvényeire épített szavuk úgy működik, mint ahogy az autó motorja indít egyet len nyomásra. Sok beszéd helyett ez a módszer a legcélravezetőbb. Ezért lehetséges annyira elzárkózniuk egymástól. Mert sok szóbeszéd, handa-bandázás helyett a lélektanra épített pár hivatalos szó is célhoz vezet. Mindenkit, akinek baja, panasza van, türelemmel meghallgatnak és ha csak lehetséges, baján segítenek. Minthogy ezt a méltányos, emberséges bánásmódot tapasztalják mindenütt a hatóságok részéről is, azért az ottani mentalitással már összeforrott amerikait könnyű megnyugtatni minden ügyében-bajában, pár jóakaratú szóval. Mert meg van győződve, hogy nem akarják becsapni, hanem javát akarják azok, akik ilyen emberségesen kezelik. Az amerikai ember éppan ezért úgy spórolja szavait, mint a magyar ember a körmöci aranyakat. És e pontnál az amerikai életnek újabb nagy értékére lyukadunk ki: Az amerikai ember halálosan komolyan veszi az egyenlőség, testvériség, szabadság nemes eszméit, melyeket az európai ember ezerszer elszajkózott, de még többet vérrel bemocskolt ós rossz hírbe hozott. Nálunk ezek csak frázisok. S minden frázis a gondolat szemfedője. Az első amerikai telepesek többnyire hitük, nemzetiségük, nyelvük, vagy társadalmi alárendeltségük raiatt elnyomott és kiüldözött egyének voltak. Saját bőrükön tapasztalták meg a vén Európában, mily keserű az elnyomás, az üldöztetés kenyerét enni. w

^mit magadnak nem kívánsz, te se tedd azt másnak" — bibliai elv alapján ezek a honalapító bibliás amerikánusok az Egyesült Államok alaptörvényévé tették az 1776 i alkotmányban a következőket: „Magától értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat: 1. Minden ember egyenlőnek teremtődött, 2. a Teremtő minden embert bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel. Ezek között van az élet, szabadság és a boldogságra való törekvés, 3. a kormányok ezen jogok biztosítására létesültek." Amerika nagyságát alapjában az a szerencsés helyzete teremtette meg, hogy nincsenek hagyományai. A történelmi levegőhöz szokott európai embert először szinte kínos szorongás fogja el a nagy egyformaság láttára, mely ott az élet egész vo nalán szeme elé tárul; a ruházko dásban, a lakáskérdésben, étkezésükben, az emberek társalgásmódjában, szórakozásaikban. De aztán fokrólfokra tisztul a látása. Jóleső örömmel veszi észre, hogy mindebben a biblia szelleme nyilatkozik meg. Ha Amerikának nincs is történelmi levegője s ezért európai ember előtt kissé gépiesnek, íztelennek, unalmasnak tetszik az ottani élet, da tagadhatatlanul van bibliai légköre. Mírt sehol a világon úgy meg nem becsülik az emberek egymást, mint az egyenlőség, testvériség, szabadság klasszikus hazájában. Sehol úgy meg nem védik az emberi méltóságot, mint ott. Amerikának szerencséje volt, hogy teljesen új életre rendezkedhetett be, amely új életberendezkedósben nem kötötték meg régi életformák, ezer vagy többszázéves hagyományok, megszokások. Egyedüli vezércsillaga, amely felé igazodott az új világ berendezésében, a biblia volt. A bibliai egyenlőség, testvériség, szabadság fogalmából következik, hogy Amerikában — némely fanatikus protestáns kilengéseket nem számítva — senkit sem bántanak nemzetiségéért, nyelvóért, vallásáért. Engedik, hogy kiki úgy alapozza meg földi és égi boldogságát, ahogy kedve tartja, ahogy jónak látja. Minden ember ott Mister (úr) és minden asszony Missis (asszonyság), a leány Miss (kisasszony) és semmi több. Az Elnök is csak elnök úr (Mister Praesident). (Folyt, köv.) 4H|#