Esztergom és Vidéke, 1930
1930-10-05 / 78.szám
Áldozatkészség ? Olvassuk a pécsi újságban, hogy a város főtisztviselői lemondtak pótilletményük 40%áról. Az összeget, ami körülbelül, húszezer pengőt tesz ki, az inségakcióra fordítják. Más városokból is hallunk hasonló híreket. A laikus mindenesetre tapsol: bravó, ezt elvártuk, ez igazán nemes gesztus. Ebben a dicséretben nem marad el a sajtó sem és egyszerre felmagasztosulnak ezek a tettek, amelyek révén az inségakció pénztára gyarapszik. Minden híradás mint a főtisztviselőknek a megértését tünteti fel a nyomorral szemben, minden egyes cselekedet a lemondás és áldozatkészség jegyében kerül a nyilvánosság elé. Hiába, a mai kor még a nyomor közepette, a segítség kötelességében is parádét keres. Igazán nem tudjuk, beteges tünet-e ez, vagy nagyzási hóbort ? Tekintsünk csak mélyebbre. A tény az, hogy a főtisztviselők lemondtak pótilletményeik 40%-áról. Mi marad meg? 60% pótilletmény és a havi fizetés, amely utóbbi a legtöbb esetben a kérdéses állás törvényes fizetési fokozatán felül van. Nagyon szépen köszönjük ezt az áldozatkészséget. Ilyen áldozatot mindenki szívesen hozna, ha módjában lenne. De ebből a lemondásból nem lehet babérkoszorút fűzni az áldozatkészség nevében és jellemző beteges kórtünet, hogy amikor a nagyfizetés mellett egy csekély összegről lemondanak, ezt a cselekedetet nemes gesztusnak minősítik. Itt két bőrt akarnak lehúzni a közvéleményről: nézzétek, lemondunk fizetésünk egy részéről és most elvárjuk, hogy megadjátok az elismerést. Áldozatkészségről csak akkor lenne szó, ha előállanának a főtisztviselők és lemondanának a törvényes fizetésen íelüli öszszegekről. Akkor lehetne igazi gesztusról beszélni, ha ezek az urak elővennék az állások pályázati hirdetményét és csak az abban feltüntetett fizetési osztály szerint vennék fel járandóságukat. Ez lenne az igazság és ma még azt a cselekedetet valóban nemesnek és áldozatkésznek fogadnánk el. A 40% pótilletmény nem szédít meg bennünket és hála Istennek tisztán tudunk még látni ezeken a számokon keresztül, amelyek bár ilyen százalék mellett is jelentékeny összeget tesznek ki. Csak csendesebben azzal az áldozatkészséggel. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hol van az igazi nyomorúság? (v. o.) A Nagyváros munkanélküliéit visszük sorba. Amikor a Dorogi-úton vagy a Kenderföld utcán járunk, nem is gondoljuk, hogy mi van a két utca között. Ugyanezt mondhatjuk a többi szomszédos utcára is, mert az ittjáró ember csak házsorokat lát, de ami azok mögött van, az rejtve marad. Már felgyújtották a lámpákat, az utcán hazafelótartó emberek mennek és kocsik zörögnek. Egyik kocsin kukorica, a másikon asszonynépség gyerekekkel, jönnek a szüretről. Hej 1 amikor a régi világban jöttek haza a szüretről, bezzeg szólt a nóta Máma nem énekelnek a szüretről hazatérők. Mi másra lehet ebből kö vetkeztetni, minthogy Nagyvároson is gonddal teli a nép. Ilyen érzéssel kopogtatunk be a Dorogi út 20. szám alá. A Nagyvároson is az ipari munkások nyomorát maijuk. Nagyvároson nagyobb a nyomor. A kapu alatt piaci asztal, gyümölcsöt árulnak itt napközben. A ház falán kukoricafüzérek lógnak, földmives lakik itt. Az udvaron sár, jobbra-balra disznósói. Hátra botorkálunk, ott egy kisebb ház Szabó Ferenc kőmíves lakik itt feleségével és két gyermekével. Az anyós adott menedéket, különben nem tudnak megélni. Szabó Ferenc is egy év óta áll munka nélkül. A nyáron csak kéthárom órát dolgozott. Egyébként a moziban jegyszedő és így 10—15 pengőhöz jut havonta. Szerencsés ember. — Itt-ott volt egy kis munkám, javítást végeztem a jó ismerősökné'. Pénzt azonban nem kaptam, ehelyett két-három kiló krumplit adtak. Máshol borral fizettek. De ebből a fizetésből legfeljebb hetenkint csa< egy szer tudtunk vo'na enni — mondja Szabó Ferenc. — Vidéken nem próbált ? — Ott sincs munka, de nincs is pénzünk, hogy vidékre utazzunk. A feleségem beteg, kezelni kellene, jobb kosztot adni neki, de ha még közönségesre sincs. — Nagyvároson hány munkanélküli lehet? — Itt is van vagy nyolcvan kőműves, aki nem dolgozik. A többi szakmabeliekről nem tudok. Hiába minden, amikor nem építenek az emberek, áll minden. Igen nehéz lesz a munkanélkülieken segíteni. Nem is hiszem, hogy tehetnek valamit. Most itt vannak az esős napok, dolgozni nem lehet. Később legfeljebb egy hónapig (udnánk dolgozni mi kőművesek. De honnan adnak munkát ? Ha megértenék az emberek a mi nyomorúságunkat, legfeljebb javítani valót tudnának adni. De abból nem tudjuk eltartani családunkat. Sok a beteg, de van egy aranyszívű orvos. — Olvastuk az „Esztergom és Vidéké"'ben, — beszél tovább Szabó Ferenc, hogy egy bizottság lesz, amely a mi ügyünket kezébe veszi. Először is köszönjük Báihy László prelátus úrnak, hogy elindította az akciót ós megértette a mi helyze'ünket. A nyomor igazán nagy, de nehéz azt megtalálni. Sokan vannak a nyomorgók, akik visszahúzódnak és nem akarnak beszélni a súlyos helyzetről. Azután nagyon sokan legyöngültek a sok nélkülözéstől és itt a Nagyvárosban sok beteget is lehet találni. Nagy hálával tartozunk Schleiffer Má'yás dr. úrnak, akit későn este, [éjjé 1 , korán reggei látunk táskájával végigbandukolni a mi utcáinkon, ahol a betegeket látogatja. Soha nem kérdezi, hogy messze lakik e a beteg, vagy tud e fizetni. Schleiffer doktor urat a nyomorgó nép legfőbb segitőjének lehet nevezni. Ha nyáron fizetjük is a betegsegélyzőt, munkanélküliségben magunkra maradunk. Csak Schleiffer orvos úr nem hagy el bennünket. A jó Isten áldja meg. Megértők a fűszerkereskedők és a hentesek is. Ha ők nem adnának hitelt, már régen koldulni mehettünk volna. De meddig fogják birni, hogy hitelt adnak nekünk ? . . . Csoportosítsuk a munkanélkülieket. A munkanélkülieket nem lehet egy kalap alá venni — beszél tovább Szabó Ferenc. Különbséget kell köztük tenni. 1. Vannak olyan munkanélküliek, akik már teljesen lerongyolódtak ós nem járnak sehova. A nélkülözés nagyon legyengí e.te őket. Ezekben az emberekben már sok érzés kihalt és nem bánnák, ha a halál jönne segítségükre. Itt találjuk meg az öngyilkosjelölteket — az Isten áldja meg az urakat, ne késlekedjenek, hanem tegyenek ezekért valamit. Itt igenis, pénzsegélyt kell adni, mert ezek az emberek tönkrementek szellemileg és testileg is Csak segély után képesek ezek a munkások dolgozni. 2. Azokat az iparosokat kell venni, akik a nyáron kerestek valamit. Ezeket az iparosokat a tél gondjaitól, nyomorúságától kell megmenteni. Ha itt nem lesz segítség, az összmunkásság az első pontba sorolt nélkülözők sorsára jut és akkor késő lesz már a segítség. Kik legyenek a bizottság tagjai. Ahogy a panaszokat halljuk, önkéntelenül kérdezzük magunktól: kik legyenek azok, akik a bizottságban szerepelni fognak ? Már a vármegyei közgyűlésen előtérbe nyomult ez a kérdés. De ne húzzuk az időt ilyen kérdésekkel, ennek a bizottságnak már működnie kellene. A nyomor nagy és a késlekedés, mindenféle külsőség és formaság csak halmozza a bajokat. Ez a bizottsági tagság nem megtiszteltetést jelentene, sem parádét, legyen távol mindenféle személyi hiúság és bürokratizmus. Ide érző emberek kellenek, akik a maguk megélhetésén keresztül le tudnák ereszkedni a nyomorgókhoz és akarnak segíteni. Nem elég itt hangoztatni, hogy megbecsüljük a munkást, vele érzünk, mert ennek az volna az igazi értelme, hogy asztalunkhoz hívjuk a do'gozó embereket, akik most éheznek, akik közül sok a beteg és a kétségbeesett. Legyen ez a bizottság közvetlen és nem hivatalos. Azok pedig, akik benne vannak, legyensk az egyes osztályokból kiválogatva. Igaz szivű embereket várunk, akik nem az aktákból intézkednek, hanem az eleven nyomorúságból. De legfőképpen a segítség jöjjön gyorsan. Az inségadó. A másik főkórdés az inségadó. Nagyon helyes, hogy ezt az adót kivetik, de felő, hogy ez is a bürokratizmus mocsarába fullad. Mi fog addig történni, amíg az adóba lefogott összeg a nyomorgókhoz jut? De ennél a megadóztatásnál is különbséget kell tenni. Vegyük először a köztisztviselő megadóztatását. Hiszszük, hogy a köztisztviselő, mint mindenkor, most is ezt mondja, igen hajlandó vagyok inségadót fizetni. De kérdezni lehet: miért mindig a szegény köztisztviselői veszik elő Ma a magyar középosztály is elszegényedett, már-már nyomorba jutott. Ne a tiszt viselő, ől kérjünk áldozatot, hanem azoktól, akik a rendes és jó megélhetésükön kívül más javakkal is rendelkeznek. Hozzanak áldozatot, mint más varosban is látjuk, a pótilletményesek és mindazok, akik a hatodik fizetésnél magasabb fizetést élveznek. Döngessék meg a mammutfizetéseket, adóztassák meg a több állásoan lévő egyéneket és szűnjék meg végre az, hogy az SAjAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető —*— — — — házi szövött Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-té; 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 78. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930. VASÁRNAP, OKT. 5 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér
