Esztergom és Vidéke, 1930

1930-09-28 / 76.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 76. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. VASÁRNAP, SZEPT. 28 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Hí lesz télen, ha már most ilyen nagy a nyomor? — Ezt kérdezte Báthy László prelátus-kanonok, felső­házi tag a törvényhatóság csü­törtöki rendkívüli közgyűlésén. Mi lesz a télen ? — ezt kér­dezi ma mindenki a másik­tól. Nem lesz kenyér, nem lesz fa, nem lesz zsír és nem.lesz cipő — halljuk a választ két­ségbeesett embertársainktól. — Hozzá kell azonban tennünk e szomorú válaszhoz azt is, hogy a kenyértelenek és ruhátlanok 90 százaléka a saját hibáján kívül, sőt a saját verejtékes küzdelme ellenére jutott ebbe a rettenetes helyzetbe. Egy pillanatig sem szabad azt hinnünk, hogy a nyomor tisztári a nyomorgók ügye. Hi­szen tudjuk, hogy a kelevé­nyek elhanyagolása könnyen megmérgezheti az egész testet. Az egész társadalom jól felfo­gott érdeke azt kívánja tehát, hogy sürgős segítség után nézzünk. Igenis van segítség 1 Kell lenni segítségnek! Csak meg kell szervezni a társadalom se­gítési készségét. Munkaalkalom is van és fölös javak is akad­nak még, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. A város minden vagyonos polgárának háza körül akadna olyan munka, amellyel egy hétig olyan módon tudna fog­lalkoztatni egy szegény munka­nélkülit, hogy abból magának is, meg a munkanélkülinek is haszna lenne. Ezt a munkát azonban meg kell szervezni és ennek a munkának a jelentősé­gét a köztudatba kellene át­vinni. Azt mondják: amelyik asztalnál négy ember jóllakik, ott az ötödik sem marad éhen. Nos, ennek a mondásnak gya­korlati alkalmazása ebben az esztendőben kenyeret és bol­dogságot jelentene. De jutott-e valakinek eszébe, hogy ilyen irányban megmozdítsa a társa dalom szivét ? Gondolt-e valaki arra, hogy necsak az üreskasszájú államra és közületekre bízzuk a munka­nélküliség megoldását, hanem a társadalom is tegye szívügyévé ezt a kérdést? Igen. Báthy László prelátus, felsőházi tag gondolt erre kér­désre. Sőt tovább ment: csele­kedett, példát adott. „Kétezer pengőt teszek le a ház aszta­lára, hogy ezzel is hozzájárul­jak a nyomor enyhítéséhez. Kövessék mások is példámat. u Uri gesztussal, szerető szívvel tette ezt a nemesszivű főpap és megállapította, hogy „lelki­ismeretben kötelessége ma min­denkinek a munkanélküliségen segíteni, a nyomort enyhíteni." Szavai nem hangzottak el hiába, példáját másik példa követte és az újabb kétezer pengőt ott nyom ban felajánlotta Etter Ödön, a Takarékpénztár elnök-vezér­igazgatója. És hisszük, hogy társadalmi kiválóságaink mind­mind sietni fognak segítségük­kel a nyomor enyhítésére. A bátor szavak elhangzottak, a felebaráti, nemes cselekedet követőkre vár . . . Ne legyen ma senki az or­szágban, megyénkben, városunk­ban, aki nem cselekszik hasonló­képen, ha tehetségében áll. A társadalom megmozdulását kell, hogy eredményezze ez a ke­resztényi szeretettől sugalt gyö­nyörű példa. Mindenki csak annyit adjon, amennyit ereje enged. Ez szigorúan erkölcsi és hazafias kötelesség! A vármegyei gyűlésen sürgették a munkanélküliség megoldását Báthy László: Leteszek a ház asztalára kétezer pengőt és kövessék mások is a példámat Szerdán délelőtt vármegyei köz­gyűlés volt, melyet baráti Huszár Aladár dr. főispán nyitott meg. A közgyűlés iránt nemcsak a bizottsági tagok, hanem a város közönsége is nagy érdeklődést mutatott, mert a tárgysorozatban a munkanélküliség kérdése szerepelt. Vájjon meg tudjuk-e azt ol­dani és mi módon? Ez volt a nagy kérdés. A közgyűlésen nemcsak a vár megyei vezetőség vett teljes szám­ban részt, ott láttuk szenkviczi Pal kovics László alispánt is, aki tudva levőleg szabadságon van. A bizottsági tagok soraiban helyet foglalt Fehér Gyula dr. nagyprépost, Báthy László preiá'us-kanonok, felsőházi tag, Túri Béla prelátus-kanonok, országgyűlési képviselő, Drahos János dr. prelátus­kanonok, akiket, mint a fókáptalan tagjait láttuk a közgyűlésen. Ezen kivül o t voltak az országgyűlési képviselők, pénzintézetek, a gyárak és bányatelepek vezetői, társadalmunk reprezentánsai, szóval mindazokat, akik együttesen, közös határozattal tuának a fontos kérdésben állást foglalni és dönteni. Huszár Aladár dr. főispán beszéd­del kezdte meg a közgyűlést. Meg­emlékezett a Szent Imre-ünnepsé­gekről, a jubileumról, amelyet a magyar nemzet most tart. Szent Imre emlékét, történelmi jelentőségét j^yzőkönyvi. megörökítésre ajánlotta, amit a közgyűlés el is fogadott. Ke­gyeletes szavakkal emlékezett meg Vass József dr. népjóléti miniszter­től is, akinek halála Esztergom és a vármegye gyásza is. Vass József dr. emléke is megörökítést kapott. Ez­után ismét a kegyelet szavai hang­zottak el, a tragikusan elhunyt Végh Kálmán dr. honvédelmi államtitkár­ról eriékezett meg a főispán és Végh Kálmán dr. emlékét megörö­kítésre ajánlotta. Azután a súlyos gazdasági vál­ságra tért át Huszár Aladár dr. fő­ispán. Amikor éppen a legsúlyosab­bak a bajok, és amikor szeptember elsején a munkásság már utcai harcba ment, elismerőleg kell nyilatkozni a bányamunkásságunkról, amely nyugodtan viselkedett a kri­t :.us napokban. Gondja lesz a köz­gyűlésnek, hogy elismerését a leg­szélesebb rétegben juttassák el a munkások között. Amikor elismerőleg nyilatkozik a dorogi és más társu­lati munkások iránt, nem feledkezik meg arról, hogy a munkásságot a bajban meg ne segítsü'i, mert az ő bajuk a mi bajunk is, az ő sorsuk a mienk is. Testben és lélekben egyeknek kell lennünk, mert csak úgy tudunk jobb állapotokat teremteni. A főispán sza­vait helyeslőleg fogadták. Ezután Huszár -Aladár dr. főispán, ünnepélyesen átnyújtotta Palkovics^ László alispánnak a kormányzó ki\ tüntetését, a II. osztályú magyal* érdemkeresztet, amely az alispán 30l évi munkásságának a jutalma. Kar­csay Miklós vármegyei főjegyzőnek a III. o. magyar érdemkeresztet nyújtotta át, majd Sághy Antal bá­nyamérnöknek a kormányzói elis­merést a kitüntetéssel. Féltizenkettő már elmúlt, amikor a tárgysorozatra került a sor. Néhány pont után a munkanélküliség kér­dése került tárgyalás alá. Elsőnek Báthy László prelátus, felső­házi tag szólalt fel. — Soha nem volt még Magyar­ország ilyen súlyos helyzetben, mint most van. Ezért az ünnepi hangu­latból most ereszkedjünk le a való­ságba, amely nyomorával kétségbe­ejtő. Amikor Pesten egy munkás­tüntetésből — a parlament elé vo­nultak a munkások és némán állot­tak ott — 58 embert a rendőrségen előállítottak, jegyzőkönyvet vettek fel a kihallgatásokról. Alkalmam volt egy ilyen jegyzőkönyvet elolvasni: Nem vagyok én kommunista, sem bolsevista, hanem nincs munkám, kenyerem, szólt a vallomás. Járom a várost, hogy munkát kapjak és amikor ha­zamegyek, a feleségem^ remegve kérdi: hoztál kenyeret ? Éheznek a gyerekek . . . Nem, nem akarunk mi felforgatók lenni, hanem csak a parlament elé állot­tunk, hogy észrevegyenek bennünket. Itt Esztergomban is súlyosak a bajok ós hogy csak egy dologra mu­tassak rá, láttam szobafestőket sze­net hordani. De még jó, hogy ilyen kereset is van. Ezek a tények mind sürgős be­avatkozást követeinek, nem beszélek az öngyilkosokról, akik a halálba mennek, mert nincs munka, nincs megélhetés. Báthy László szavait mély meg­döbbenéssel hallgatták a teremben. — Ügy tudom — folytatta Báthy László — az alispán úr már koráb­ban intézkedett, hogy katasztert ké­szítsenek a munkanélküliekről, mert a segítést enélkül nem tudják meg­oldani. Tudnunk kell, hol vannak a nyomorgó em­berek, hol van az igazi nyomor ? Legutóbb alkalom lett volna na­gyobb munka megindítására, ami egy kultúrmérnöki tervezetből bontakozott volna ki, de nem lett a dologból semmi, mert nem engedték a munka megindítását. Ezt nem szabad to­vább tűrni és minden módot meg kell ragadni, hogy munkájuk legyen az embereknek. Szűnjön meg végre a bürok­ratizmus, mert az emberek éheznek és a gyermekek éhenhalnak. Báthy László javasolja, hogy szer­vezzenek egy bizottságot, amely az ügyeket intézné. Ezt a nagy ügyet SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető —j— házi szövött Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre eifogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents