Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-31 / 68.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 68. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, AUGUSZTUS 31 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 15 év múlva... Sajnos, ma már mindenki tudja Esztergomban, hogy csak 15 év múlva fogják leszállítani a vízdíjat. Olyan fontos kérdés a vízdíj, hogy vezércikkben foglal helyet? Akkor, amikor éppen a Szent Imre-ünnepségek főeseményeiből lépünk ki, amikor talán inkább az ünnepségek mérlegét kellene elkészítenünk?! A vízvezetéki szabályrendelet éppen a Szent Imre-ünnepségek alatt érkezett meg Esztergomba, azt gondolván odafönn az illetékes fórum, hogy Esztergom úgyis ünnepet ül és az ünneplésben nem lesz olyan súlya a visszaérkezett rendeletnek. Mi tudjuk, hogy a Szent Imre-ünnepségek, kívánkoznak vezércikk témául, hogy a vendéglős kongresszus eseménye is belezajlott a mi szürke életünkbe, hogy az elhangzott beszédek is egy-egy irásra való anyagot adnának. Volt alkalom elég, hogy tájékozódjunk, hiszen miniszterek is voltak városunkban. Beszéltek helyi vezetőemberek is, de mondhatjuk, hogy a helyzet kulcsát senki sem forgatta meg a berozsdásodott ajtónk zárjában. Véleményt mondani a szentévről ? Nem, erre ráérünk még. Beszélni az elhangzott szónoklatokról ? Mit mondjunk róluk ? Hogy a héten a vendéglősök kongresszusa mozgalmasságot adott Esztergomnak ? Kérdezzük, hogy kinek volt haszna ebből az évből ? Olyan haszonra gondolunk, amely a léleknek is és a mindennapi életnek is valamit juttatott. Jobb, ha nem adunk feleletet. Aki ezeket a sorokat elolvassa, adjon és vessen számot önmaga. De az igaz, hogy megjött ezekben a napokban a vízvezetéki szabályrendelet. Hogy csak 15 év múlva lehet szó a vízdíj leszállításáról. 15 év múlva. Uramisten! Mi lesz 15 . ev múlva . . . 1945. Hogy eddig húzódjék a mai depresszió ? Meggondolták odafönn, hogy lehet még 15 évig biztatgatni ? Elhiszik odafönn a magas fórumon, hogy az adófizető még 15 keserves évig fizetni is tudjon ? Ebben a 15 évben, ebben a terminusban egy katasztrófa rejlik. Nem a mi katasztrófánk, hanem azoké, akik csak 15 éven belül tudnak látni. Talán nem is lo, hanem még kevesebb éven belül. Szóval még 15 évig. A mai idők még 15 évvel bővülnének! A mai berendezés, a légkör, a garnitúra még 15 évig kell, hogy üzemképes legyen ? Ezt semmikép sem hisszük el. Akik a 15 év periódusába beleesnek, azt mondják : jól van, ha kell — mit is tehetnénk — fizetjük az adókat, de azok, akik ezen az időn kívül esnek, mosolyognak: — Tizenöt év múlva? — kérdezik. — Akkor, Isten nyugosztalja apáinkat, mi már régen túl vagyunk azon, hogy az elődök bűneit vegyük elő. és azt akarjuk, hogy az idő és a tettek, magukon viseljék a felelősséget. Azt akarjuk, hogy ne 15 év, de 15 nap se, hanem egy nap legyen bírája az embereknek, a tetteknek és a rendszernek. Végül egy beszéd mondatát is idézzük : „Ebben az országban nem akarnak dolgozni, hanem állás után mennek az emberek." Vagyis csak olyan állás kell ma sokaknak, amelyben van foglalkozás és fizetés, de a munkát végezze el más. És a fenti mondat is a mai idők garnitúrájához tartozik és csak azt mondhatjuk, hogy tévedés ilyeneket a köz előtt állítani, mert a nép nem állás, hanem munka után fut. Nem a nép keres állást, hanem a „15 év"-hez tartozók, akik még 15 évet akarnak. A nép munkát keres, munkát, ami nincs. Ezt sóhajtozza a nép, ez a „Sóhajok hídja" Esztergomnak és akkor váítozik aranyhíddá, ha a 15 év egy nappá zsugorodik össze. Ez a kor szűnjék meg végre Esztergomtáborban, ahol a szaléziánusok működnek. Riport a lengyel hercegprímás látogatása alkalmából. Elképzelés és vágy. Az országútra megyünk ismét, mégegyszer vizsgálódó tekintetet vetünk a szaléziak épületére, hogy kívülről a jövő képét fessük meg eszményi elképzelésben. Felcsap lelkünkből a szent elégedetlenség lángja ! Ni, milyen szépen illenék ide fehér kőből vagy márványból egy Szent Imre-templom, mellette hasonló külsejű emeletes rendház. A hely települési viszonyainak, az építkezések megindulásának, a mindinkább na gyobb arányban meginduló idegenforgalom figyelembevételével nemcsak említésre, de megvalósításra méltó óhaj. Szinte látjuk hárman az egységes stílben megoldott szalézi rendházat az egybeépített modern elgondolásban emelt templommal, amely a forgalmas országút ós vasút mentén festői képet varázsolna a kíváncsi lelkek elé. A jövő-menő emberek lelki vágyai kielégülnónek. Előttünk nyüzsögnek, sokan meg-megéiinak, s a torony reggeii „Boldogasszony Anyánk", déli „Üdvözlégy Mária" és este „Te vagy földi éltünk" mélabús harangjátékára levett kalappal fohászkodnak a magyarok Nagyaszszonyahoz. A nevezetessé váló templom egész napon át nyitott ajtóval számtalan kérges lélek lágyítója, még több kesergő vigasza, az örömben repesők állandósítója lenne. Nem egy mecheleni, egy ottavai harangjátékos székesegyházra gondolunk, csak ennek potsdamihoz simuló kisebbitettjét reméljük megalkotni. Boldog Bosco János fiainak e célból segítségre van szükségük. Egyházi s világi, gazdag és szegény anyagi vagy lelki támogatását felvetni nem bűn, ugyan a szaléziak a jövőbe vetik reményük horgonyát, és nem követelnek semmit. Ha ez a szalézi templom bármily huzamos idő alatt is valósulna meg, mégiscsak a mostani sanyarú magyar sorsunk engesztelő emléke lenne, harangjainak zúgása és zenéje lelkünk zsolozsrnáját vinné az Ur irgalmas zsámolya elé. E templom még Eszrergomhoz láncolná a fejlődésnek indult Esztergomitábort,, amelyet idővel sem szippanthatna Dorog tőlünk lelkileg és szellemileg magához. Szentháromság-szobor. Elhagytuk a szaléziak házát. Hűen kísér bennünket az igazgató a megálló f jlé. Mielőtt búcsút vettünk volna egymástól még egy történelmi emlékű Szentháromság szobor elóit, amely elváló utunkba esett, néhány pillanatra megállottunk. A dorogi út mel'ett a honvéd gyakorlótábor kapujával majdnem szemközt helyezték el ezt a szobrot, amely már a harmadik helyet foglalja el. Az első a vasúti megállótól nyugaton 30—40 m re, a második a megálló előtt húzódó sínpár helyén volt. Segítő Boldogasszony kápolnája állt valamikór a szobor legelső helyén. Ezt a kápolnát néhai Malonyai Pál cikadori apát és esztergomi kanonok építtette, aki 1543 után hoszszü időre megszűnt, de később újból megszervezett Esztergom szab. kir. városi plébánia első plébánosa lett 1700-ban. Hogy minek az emlékére emelte a kápolnát, elbeszélhetem. Gróf Forgách Ádám érsekújvári parancsnok arra az álhírre, hogy a törökök dunai hídját a vihar elszakította, és 4000 emberük a párkányi parton rekedt, 6000 harcossal éjszakai támadást intézett a török táborra. A török had 16.000 emberből állt, így gróf Forgáchot körülvették, emberei közül 3000 et levágták, 1800 pedig foglyul esett. A török vezér, Ibrahim basa, 1400-at a foglyok közül lefejeztetett, 400-at pedig diadala jeléül Konstantinápoly ba küldött. Maga Forgách is csak gyors lovának köszönhette menekülését. A török évekig a szabad ég alatt hagyta rothadni a lekaszabolt katonák testhalmát. Levágott fejüket azonban átszállította a Dudán, s utóbb a Strázsahegy alatt hantoltatta el. Ezek között volt Malonyai édesatyja is, ezért emeltette a kápolnát, amelyet egy remete gondozott, és amelyben a pálosok evenkint négy misét szolgáltak az 1663-ban történt párkányi csatában elesett magyarok es németek lelkiüdvéért. Szépen gondozott vasrácsos szobor három felirata foglalja magában a szobor rövid történetét. A talapzat déli oldalán ez olvasható: „Kápolna jelölte egykor a helyet, hol a töröktől megölt Malonyai András magyar nemesnek és német katonák holttestei porladnak". Az északi oldalon a következő sorok vannak: „A kápolna idővel rombadőlt s most a Szentháromság egy Isten tiszteletére emelt ezen szobor hirdeti néhai Malonyai Pál esztergomi kanonok édesatyja és az elesett magyarok emléke iránti kegyeletét". A keleti oldalra felvetett sorok ezek : „Állíttatott 1713—1724. években. Megújíttatútt a hívek adományából 1912. évben". Búcsúzás. Mindig rohamosabban közeledett a vonat érkezési ideje. Útitársam a lehanyatló nap láttára tovább kívánta róni az útat Dorog irányában. Szemefénye örömet, arca hálát árult el. Megszorította a kezemet. — Nagyon sokat láttam, sokat megtudtam, ami előttem ismeretlen volt. Mindig azt gondoltam, hogy ezen sivárnak látszó helyen semmi látnivaló sincs. Megváltozott a véleményem, édes csalódás tölti el a házi szövőt Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha abrosz (nagyban és kicsinyben legjutányosabban beszerezhető j Pelczmann Lászlóná