Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-31 / 68.szám

Realisták, gimnazisták, kötelező tornacipők legolcsóbban HERMANNÁL kaphatók Rákóczi-tér. lelkemet, hogy tanulhattam. Nem sajnálom az itt eltöltött időt. Tiszteletteljes kézfogással köszönte meg a szalézi igazgató előzékenységét és fáradozását, és tovább haladt a szürke országúton. Szaléziak büszkesége. Ketten tartottunk a vasúti megállónak. Még beszélgettünk. — Ugy-e, a szalézi intézet küszöbét magasrangú pap lépi át a napokban ? —- Igen, ellátogat közénk Hlond Ágoston, Gnezús és Póznán bíboros érseke. — Különös isteni rendelés 1 Porból feltámad lengyel nemzet lelki fővezére lép a szaléziak rendházán át az ősi k-resztény városba, Esztergomba, akkor, amikor a magyar nemzet porba sújtott és megalázott, amikor a világ rettenetes bűneért szenved. Eddig az a nemzet járta a kálváriát bánatosan, amelyet régi kapcsolatokkal testvérül rendelt számunkra az Ur, amelyért még ő is, meg a magyar is búsult. Most büszkén tekinthet az ég felé s miránk, akikért fényes Szent Imre ünnepélyeink közepette tovább folytatja búslakodását, de részvét alakjában. Reméljük, hogy jól érzi magát rendtársai, magyar barátai és testvérei közt. Isten jelölte ki az utat, melyen halad. A mi bíboros hercegprímásunk társaságában akkor küldte őt fényes méltóságra Krisztus diadalmas fővezéréül, amikor rendalapítóját, tiszteletreméltó Bosco Jánost boldoggá avatta XI. Pius pápa. S éppen oda nyert küldetést, ahol Szent Imre meglátogatta II. Mesko lengyel királyt, akikre biztosan gondolt a Dunán kivilágított magyar szent korona képmásának megpillantásakor, mert hisz ez készült régesrégen a lengyel király részére. Megvagyunk győződve, hogy jó emlékkel távozik Budapestről, Esztergomi táborból és Esztergomból nemzete közé, ahol csak erősíteni fogja azt a testvéri kapcsolatot, amelyet első szent királyunk kötött és történelmünk ezer éve ápolt lengyel testvéreinkkel. Ne szűnjék kérni Boldog Boscó János égi közbenjárását, mert a magyar csoda fogja talpiaállitani Kárpátok határolta egész hazájában, amelyben hiszünk, mert hisszük Magyarország feltámadását 1 Régen ígértem jegyzeteim közül ezt a közleményt kihámozni a szaléziak részére, de nem gondolt akadály gördült a terv kivitele elé. Ma időszerűbbé lett, legkedvezőbb alkalomnak kínálkozott a Szent Imre-év ezzel kapcsolatos magas méltóságú rendtársa megtisztelő látogatása. Fogadja a bíboros prímás úr ezeket a sorokat a magyar testvéri hódolatául, a szalézi rend pedig ígéretem beváltásául és nagyrabecsülő ragaszkodás gyenge jeléül. Ugy gondolom, most már nem kell félnem szemrehányástól, bátran látogathatok el olykor olykor a szalézi intézetbe, mert késedelmeskedő hibámat jóvátettem. Búcsúzás. — Isten velel — búcsúztam el én is a szalézi igazgatótól, aki megvárta még a robogó vasút indulását is. Szívélyes integetés özönében szakított el tőle a huhogó gőzmozdony ereje. Nyugodni térő nap bágyadt sugarai megtörten piroslottak a szalézi intézet virágos ablakain. Még egy búcsúpillantást vetettem a jámborférfiak otthonára, amit eltakart előlem lassan a kolompos gulyától felvert gyenge szellő hátán gomolygó porfelleg. Esztergomiak, gondoljatok néha a szaléziakra, mert E. Rostand szavaival éljek : „csak egy bűn van: a közöm, és egy erény : a lelkesedés". Kerényi Rezső. Két pártra szakadtak a vendéglős kongresszus résztvevői, de mégis szép lefolyású volt a három nap. A héten kedd, szerda és csütörtök volt mozgalmas Esztergomban, mint a Szent Imre-ünnepségek gyertyalángjainak utolsó fellobbanása. A vendégek kedden érkeztek meg és körülbelül hatszázan jöttek el. Már sötétedett és meglepő látvány volt a vendéglősöknek, hogy fogadtatásukra világos a bazilika és a városháza. Hosszú sorokban jöttek befelé a mi levente-zenekarunk ki sérete mellett. A város nevében Antóny Béla dr. polgármester üdvözölvén a vendéglős-kongresszus résztvevőit. Amilyen kellemes beszédet mondott a polgármester, olyan lelkes ovációt rögtönöztek a vendégek. Az üdvözlést Pongrácz Aladár dr. köszönte meg a vendéglősök nevében. E'mtán a Turista Dalárda elénekelte Hajnali Kálmán vezetésével a Hymnus t, amely után a „Fürdő'-be vonultak. A kongresszus szerdán reggel kezdődött, amely elé már érdekJő déssel néztek. A terem teljesen megtelt. Ott láttuk a pénzügyminisztérium részéről Szabó Gyula miniszteri tanácsost, Kun Béla országgyű lési képviselőt ós többeket Esztergom város vezető köreiből. Sörös Ede a FürdŐ-szálió bérlője és szakosztályi elnök nyitotta meg a gyűlést. Rövid beszédben szólott a részvevőkhöz, azután felkérte Szűcs Mihályt és Skrabán Ferencet az elnöklés elfogadására. Erre kitört a zaj, mert a vendéglősök egy része Orbán F. Gézát is szerette volna elnöknek. A zaj egyre erősödött, szavazást követeltek, míg végre rendőri beavatkozás történt ós felszólították Orbán F. Gézát, hogy hagyja el a termet. Ez meg is történt és Orbán F. Géza híveivel kivonult. Ugy tudjuk, ezek el is távoztak Esztergomból. A jegyeket is vissza akarták adni, azokat azonban nem fogadták el. A zaj után elhangzottak a kölcsönös üdvözlések, majd Kun Béla országgyűlési képviselő általános figyelem között beszédet mondott. Az államtól sürgős védelmet kért a kisipar megvédésére. Sorban feltárta a vendéglősök súlyos pana szait és gyors orvoslást kért. Hatásos beszédet mondott Győri Zsigmond dr. is, aki a borbalyuzásról és csempészésről szólt es azt kö vetélte, hogy a gazda ne adhasson el bort 100 literen alul. Az italmérési törvényekről Hoványi Kornél dr. tartott előadást. Törvénymódosítást sürgetett, felpanaszolta az illetéklerovás jogtalanságait és kérte, hogy italmérési engedélyt csak szakmabeli iparosok kaphassanak. Gábor István a forgalmi és fényűzési adók eltörlését kérte. Az ügyeket gonddal ós figyelemmel tárgyalták ós remélhető, a kongresszusnak meglesz az eredménye. Déli félkettőkor ebéd volt a Fürdőkerthelyiségben, amikor több és tartalmas beszéd hangzott el. Délután a vendéglősök tisztelegtek Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímásnál, aki szivélyesen fogadta őket és hithűségre buzdí totta a vendéglősöket. Csütörtökön a nevezetességek megtekintése után a Vaskapuba mentek a vendéglősök. Fárasztó volt ugyan az út, de a pár óra, amelyet a vendégek ott eltöltöttek, bizonyára kedves és felejthetetlen emlék marad. Magyaros és szives vendéglátásban részesültek a vendéglősök. Sör, bor és birkapörkölt került az asztalra. A város és az esztergomi vendéglősök voltak a vendéglátó gazdák. Szólt a cigányzenekar is Kolompár Laci vezetésével, és a tánc ,sem maradt el. Mindenki jó kedvvel távozott a Vaskapuból és azt az Ígéretet tették, hogy máskor is eljönnek Esztergomba. Meg kell emlékeznünk végül arról az agilitásról és szép rendezésről, a kongresszus előkészítéséről, amelyet Sörös Edének lehet köszönni. A városnak is meg kell adnunk az elismerést, igy dr. Brenner Antal főjegyzőnek és az Idegenforgalmi Hivatalnak. A vendéglősök a legjobb megelégedéssel távoztak. Az indiánok között. Az ^Esztergom és Vidéke" számára irta: dr. TÓTH KÁLMÁN theoL tanár. Büffalo, 1930. júl. 81. Száz esztendővel ezelőtt a buffaiói magyar templom és plébánia helyén még skalpoló vad indiánok laktak. Azóta nagyot változott az idők járása. Az indiánok hontalanok lettek saját otthonukban, ősi lakóhelyüket lefoglalta a fehér ember s megrakta az Erié tó és Niagara-folyó partját óriási acélgyárakkal és malmokkal. A vil g legnagyobb malomközpontja áll most a bölényekre (buffal, innét a város neve: Buffalo = bölényváros) vadászó indiantanyák helyén. A roppant gyárak 700.000 lakosú város kereteznek, melynek a budapesti Andrássy-útat előkelőségben, szépségben és gazdagságban messze felülmúló Delavare Avenuején az eiőselő autók tízezrei száguldoznak az úttest felett templomboltozatként összeboruló óriási fák árnyékában. A fehérek autóit sűrűn szineziktarkítják néger uraságok káré i. De rézbőrű, indiánok autói még elvétve sem gördülnek végig a saéles, tükörsimaságú aszfalt és cement utakon. Pedig nekik is vannak autóik. De hát ezeket a hajthatatlan őslakókat a fehér emberek türelmetlensége vagy kiirtotta vagy a vidékre szorította az ú. n. Reservatiokra. New-York államban, melynek a sok parkú Buffalo a legszebb városa, hét ilyen indian-telepe vagy Reservatioja van. Ezeken a területeken fehér emberek sem le nem telepedhetnek, sem ingatlant nem szerezhetnek. Az egész Reservatio tisztára a halódó indiánok otthonául szolgál. Egyik forró vasárnap délutánján az autók tíz — sőt százezreinek hangya módjára nyüzsgő tömegén keresztül igyekeztünk Father Mosonyi Lipót dr. buffaiói magyar plébános autóján a Kataragos nevű indián telepre. A csodálatosan gondozott autóutak kényelmes simasága és előkelősége egy csapásra meg szűnt, mihelyt vagy kétórai vágtatás után az indiánok otthonába ertünk. Amerikai fogalmak szerint szegényes, de széles makadám út nyúlik végig az egyszerű faházak között, melynek előcs*mókában, az ú. n. porcsón álmodoznak a kihalásra ítélt népfajnak sötét tekintetű fiai és leányai. Természetesen nem az ősi tolldíszben pompáznak, koromfekete hajjal borított indiánkoponyák, hanem fehér szalmakalapban vagy chauffeur sapkában. Hiszen mindannyiuk mellett autó is villog az éles napfényben. Telik nekik erre a luxuscikkre is. Hiszen termékeny földek veszik körül a szegényes faházakat. Jól meg vannak művelve. Látszik, hogy nem lusta nép. Nagyon is szorgalmas munkások. Nagy málnatelepek és gyümölcsösök váltakoznak gabonaföldekkel. Gabonát, kukoricát és krumplit termelnek nagyobb mennyiségben. A \ ukorica és krumpli tudvalevőleg az indiánoktól származott szét minden formában és felhasználási módjában a világ minden tája felé. Mindkettő tőről metszett indián különlegesség. Házaikegyszerűsége és igénytelen szegénysége merőben eiüt az amerikai farmerházak modern kényelmétől és imponálóan csinos szépségétől. Látszik, hogy a vasárnap a porcson álmodozó lakóinak eszmevilágában még mindig erősen él a régi idők nomád, szellős sátrainak emléke. A civilizáció még nem tudta egészen betörni és legyűrni a régi életmódjuk és hagyományaik ható erejét. Az angol civilizációnak és kultúrának csak a külső kereteit fogadták be : az angol nyelvet és angol, illetve nemzetközi öltözködési módot. Főtt rákokhoz hasonló vörösbőrű leányaik épúgy selyemharisnyában, rövid szoknyában járnak és bubifrizurát hordanak, akárcsak a világváros Buffalo delnői. És ezek a koromfekete hajú és csillagszemű rézvörös deinők époly ügyesen tudják vezetni az autót, mint fehérbőrű kartársnőik. De csatc a maguk háza tájékán. Otthonukból messzire nem szívesen mozdulnak ki. Maguk között jobban érzik magukat, mint a fehéremberek társaságában. Pedig a fehórember őket is szeretné felsőbbrendű kultúrájának áldásaiban teljes mértékben részesíteni. Bizonyság erre az a nagy kiterjedésű iskolatelep, mely a meszszire elnyúló indiánfalu házainak ritkás sorozatát a közepén szétszakítja. Hat tekintélyes, nagy kényelemmel berendezett épületben helyezik 'el a jenkik az elhagyott vagy elárvult indián csemetéket s minden szükséges oktató eszközzel gazdagon felszerelt iskolákban adnak nekik az életre szükséges szakismereteket. Az amerikai iskolákban nagy népszerűségnek örvendő sportok minden ágában különösen kiképzik őket. Kivált az aviatika titkaiba avatják be a tizenhatodik évü'tig ott tartott vörös csemetéket. Mert erre mutat a csúszás-mászásra termett kigyóhajlékonyságú testük különös ügyességet. A nagyszabású tehenészetben is sokan és ügyesen foglalatoskodnak. Beléptünkkor épen buzgón fejik a nagyszámú teheneket. Olyan kedvesen mosolyognak ránk a jól megtermett fickók, hogy egyáltalában nem kell félnünk a megskalpolástól. Pedig lelkületük szerint akárhányan most is szivesebben skalpoinák a fehérarcúakat, mintsem fejjók a fekete fehérszőrű teheneket. Hiszen nagy részbe^ még pogányok szegénykék, részben pedig lélekben félpogany protestánsok. Dehát erőtleneknek érzik magukat az ilyen erőszakoskodásra a haiványarcúakkal szemben. Hiszen még egymást sem értik meg.