Esztergom és Vidéke, 1930
1930-08-10 / 63.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 63. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, AUGUSZTUS 10 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Egyik határtól a másikig... (v. o.) Reggel öt órakor a Kolos-hídon mentem át és a Garam torkolatáig láttam a széles Dunán. A hajnal csöndes, szomorú volt... Félhatkor már vitt a vonat, elmaradt az esztergomi állomás és Dorognál már eltűnt a mi szép, fönséges bazilikánk. Sokáig néztem ki a vonat ablakából, pár napig kikapcsolódom Esztergomból, a bajokból, nem fogom érezni azt a nehéz nyomást, ami itt a városra, az emberekre ráfekszik. Egészen Pestig lehetett érezni á Esztergom légkörét, a különféle vonatkozásokat... és mintha még a Nyugati pályaudvaron is esztergomi levegő kóválygott volna megcsapó áramlatokban. Az esztergomi szálak csak a Keletinél szakadtak el; itt már más hang, levegő, élet van. Vonatom háromnegyed kilenckor indult. Pécsre igyekeztem. A gyors száguldott és észrevétlenül multak a percek. Amint elmerengésemben ülök, Esztergom nevét hallom emlegetni. Öregebb úr beszel: — Nyugdíjas vagyok, két évig Esztergomban laktam, de elköltöztem onnan. Az hírlett egy időben, hogy Esztergom városa lehetőségeket fog nyújtani a nyugdijasok letelepedésének. Amolyan nyugdíjas városrészről volt szó. El is mentem, nagynehezen kaptam lakást, de mint nyugdíjast, mint letelepedni és építkezni szándékozónak nem igen siettek segítségemre. Szóval hire-hamvát se találtam a nyugdíjas városrész hirdetett akciójának. De tulajdonképen más ok vezetett engem Esztergomba. Azelőtt olyan városban éltem, ahol a vallásos életben sokszor akadályozva voltam, a körülmények úgy hozták magukkal, hogy nem mélyedhettem el vallásom gyakorlásában. Gondoltam, ha Esztergomba megyek, ott a vallásosságnak egy eszményképét fogom találni, hogy megtalálom azt az áhítatot, amely a lélekből fakad és amelyre vágyom. Hamarosan csalódás ért ezen a téren is. Kerestem Esztergomban a tiszta, igazi katolicizmust, a város, az emberek hitét, a közérdek erkölcsét és a lelki érzéseknek boldogító melegét. Kerestem egy zugot a templomokban, egy békés helyet társasági körökben, egy talpalattot, ahol békét, szeretetet érzek. Nem tudom elmondani, hogy mit tapasztaltam. Kérdeznem kellett: hol a vallásosság Esztergomban, hol az áhítat a templomokban, hol az egyetértés a körökben, hol a békesség, a szeretet, a megértés, a pihenés, a megsegítés, a részvét ? A hitéletet láttam, hallottam ugyan a beszédekben, a programmokban, a szavakat fogtam fel, de a tartalom, a lényeg, ami a sziveknek szól, hiányzott. Ha társaságba jöttem, egy második, egy harmadik személyről folyt a beszéd, itt így, ott úgy; mindenkiről szó esett. Önkénytelenül kérdeztem magamtól: van itt két jőbarát ? Lehet itt valakinek valamit őszintén elmondani. Aztán láttam megfordítva is ezt a jelenséget. Ha valaki valakiről véleményt mondott, nem épen kedvezőt, az az illető egyszerre hajlongó lett, amint a szóbanforgó egyén a láthatáron megjelent. Beszélhetnék még a függetlenségről is. Az is, aki független, — ugyan kevesen vannak — egy mosolyért, egy szóért leköti magát. Hej! de hol vannak még csak az elvek ? . . . mindnyájunk közös elve? . . . Ma azt látod, hogy fel-fel törekszik a közérdek elve, de amikor döntésre kerülne a sor, azt tapasztalod, hogy a láthatatlan tényező,) a „Vezérlő-elv" érvényesül, az a mértékadó. Nem tudni minek nevezzük: klikknek-e vagy szolgalelkűségnek ezt a jelenséget ?! Ha célt keresünk az egész város életében, nem találunk határozott utat. Máról-holnapra való élet ez. Erős kéz hiányzik, valaki, aki kiemelné jannus-életéből ezt a jobb sorsra érdemes várost. Még egy kényes kérdés van: az egész városban suttogások hallatszanak. Azelőtt is beszéltek, de a zárdával történt ügyekkel kapcsolatban össze-J halmozódnak a pletykák. Senkisem keresi, hogy igaz-e vagy sem a suttogás, örülnek, ha van mit beszélni. Beszélnek az egyház vagyonáról, az utóbbi években történt, de szerencsétlen kimenetelű vállalkozásokról és halljuk a szigorú kritikákat, hogy ezt így és nem amúgy kellett volna tenni, de hogy valaki az elevenjére tapintana, nem történik meg, sőt ha közel kerülnek is a dolog velejéhez, személyi elfajulás a dolog vege. De még könnyebb ez a kitérés, amikor látjuk, hogy a köz előtt tárgyalás alá kerül egy vagy másik kérdés, azok, akik valamiképpen függetlenségükkel segíthetnének a dolgon, egyszerűen eltávoznak a tárgyalásról vagy éppenséggel el sem jönnek arra. Mindenki várja egy nagy kő leesését, azt a fordulatot, amely az egész városon, mindenkin segítene, de senki sem áll az élre, mondván, hogy minden magától jön. Talán jobb is így, csak az a sajnos, hogy vannak, akik a bajokban is babérok után futnak és tömjéneznek — de egyúttal bűnöst is keresnek a suba alatt. Rút kétlakiság ez. Eddig tartott a beszéd. Egy órakor a pécsi állomáson vagyunk. Négy és fél óra vonaton. Igaz, ma rövidebben is meg lehetne tenni az utat. Esztergomtól Budapestig autón egy óra. Repülőgépen Pécsig másfél óra. Vagyis ha 8 órakor elindulnánk Esztergomból, fél tizenegyórakor már Pécsett lennénk. A pécsi állomáson hallom, hogy hogyan készül a város az augusztus 20-i ünnepségekre. Házilag készülnek elő, a legnagyobb megértésben. Az utolsó ket év alatt óriási módon fejlődött Pecs. Gyönyörű a virágosítása. Itt nincs nagyhangú akció, itt csöndesen, de láthatóan dolgoznak. Dehogyis cikkeznek arról, hogy gyepszegélyeket kell létesíteni, vagy hogy tegyünk virágokat az ablakokba, erkélyekre. A város is, a lakosság is dolgozik. Lesznek itt is Szent Imreünnepségek. Bgy bizottság dolgozik. A programmból Ítélve, fényes lesz az ünnepség. Nálunk két bizottság is van. Nálunk lesz egy kis kivilágítás a váron, egy dunai lampionos csónakfelvonulás, körmenet a városban, hangzatosságok, néhány gyűlés, lendületes beszédek és kész. Hogy mi marad meg ? Elmúlik a Szent Imre év és azt sem fogjuk tudni, hogy volt. Az a baj, hogy nagyon is sokan szólnak bele a rendezésbe. De hiányzik a szakavatottság is. . .. Vonatom tovább megy Magyarbóly — Eszék felé. Magyarbóly határállomás. Azontúl már a szerb megszállt terület következik. Egy határszéli faluban ér véget utam. A végek nagy némasága ül köröskörül. Este gyerlyás menet megy könyörgő útra. Esőért könyörög a falu népe. Németek laknak itt és így német ének száll kétszólamban a magasba. Gyönyörű melódia, a lélek dallamos imája, áhítat, hit és elmélyülés van ezekben az énekekben. Szent ez az ének, szent ez a körmenet, tele lelkiséggel. Ez az egyszerű nép a lelkéből tud énekelni és gyönyörűséget találna benne bármilyen idegen is. A nyugdíjas beszédjére kell gondolnom, hogy nem találta meg a vallásosságot Esztergomban, a hitet, az erkölcsöt, a békét. Az esztergomi határtól a déli határig kellett utaznom és most tudom, hogy melyik az a vallásosság, az a hit, az az erkölcs, ami után sokan vágynak. Hozzászólás az új ntcanevezósekhez. odáig, hogy első nagy királyunkról, aki itt született, akinek itt volt a székvárosa, nagykegyesen egy 250 méteres útszakaszt elnevezzen. No milyen kedves 1 Hogy ki nem csordul a város könnye megható önfeláldozásában : így megcsonkítani a Ferenc József-út 6—700 méteres vonalát. Kegyeletsértés lenne, ha az Az „Esztergom és Vidéke" legutóbbi száma a „Hirek" rovatában néhány sornyi értesítést közölt arról, hogy a város egyes útszakaszok nevét megváltoztatta. Többek között a Ferenc József-útnak a Bibliotékától a Prímás térig terjedő részét Szent István-utcának keresztelte. Végre hát Esztergom is eljutott SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető — m — _ _ házi szövött Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
