Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-24 / 58.szám

tSZTtRf.ftH'/BtKh ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 58. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, JÚLIUS 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A hegyközségekről. A hegyközségről alkotott törvényt az érdekelt birtokosság legjobb esetben hűvösen, a legtöbb esetben elnézéssel fogadta. A törvényben lefektetett eszméket Magyarországon sajnos törvényes uton vélte az országgyűlés végrehajtatni. Amig Németországban a szőlőbirtokokosok minden intézkedés nélkül maguk csoportosulnak vidékenként a hegyközségi törvény által elképzelt szervezetekben és a maguk a szőlőbirtokosok a jól felfogott érdekükben befolyást gyakorolnak az érdekközösségbe tartozó birtokosokra, mert csak igy közös vezetés mellett érhető el az a cél, hogy minden birtokos megfelelő bor- és gyümölcstermelésre kényszeríttessék. Amig ez németországban az intelligens németeknél természetes, addig nálunk még arra sem tudnak ráeszmélni, hogy a törvényben lefektetett célok valóban az érdekelteknek a mai nehéz gazdasági viszonyokból való kiemelésre szolgálnak. A törvény a hegyközségeket a szőlő és borgazdaság érdekeinek képviseletére, illetve ezen érdekek előmozdítására és védelmére alakított és a törvény korlátai között önkormányzati hatáskörrel bíró testületeknek minősitette. Lényegileg tehát az van, hogy a törvény a szőlőbirtokosokat törvényes rendelkezéssel egy mondjuk szövetkezetté alakította át, amely szövetkezetben éppen úgy, mint egy kereskedelmi társaságban a szövetkezet minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége is a szövetkezet érdekeit előmozdítani. A hegyközségekben is minden egyes hegyközségi tag jogosított indítványokat tenni a közgyűlés összehívását szorgalmazni, a közgyűlés egészséges indítványokat és terveket tárgyalhat, ezekben határozatot hozhat es a választmányt a határozatok végrehajtására utasíthatja. Módja van a hegyközséget érdeklő minden gazdasági kérdésben nemcsak a termelesben, de az értékesítésben is megfelelő intézmények létesítésével a gazdaközönségnek segítségére lenni. Ne említsünk egyebet csak a szőlő és a gyümölcs értékesítését. Sajnos a bor értékesítése szigorú törvényes formákhoz van kötve, ezeknek enyhítése előtt az értékesítés nehézségén a hegyközség változtatni nem tud. De senki sem kötelezheti a gazdát arra, hogy szőlőtermését borrá dolgozza fel, jogosítva van mint gyümölcsöt hozni forgalomba. Már most akinek nincsenek meg háztartásában a megfelelő családtagjai, vagy egyébként nincs más módja terményeinek az értékesítésére, mit tehet, mind azt, hogy gyümölcskereskedéssel foglalkozó üzleteknek, vagy kofáknak adja el terményeit és amikor a terményeit próbálja eladni, akkor szorul össze a szive, hogy akarnak is nem is akarnak Ígérni a terményeiért vételárat, mert az attól függ, van-e a kofának, vagy a kereskedőnek elég áruja. Az a szegény szőlőbirtokos, aki egy éven keresztül dolgozik és egy éven át viseli az időjárás rizikóját, ha meszszebbről hozza az eladni való gyümölcsét, mit tud csinálni, vagy oda adja a kofának azért az árért, amit az szives ajánlani, vagy elviheti haza és tehet vele amit akar. Egyenesen felháborító az, hogy a közvetítők mekkora haszonra dolgoznak. A közvetítő egyebet nem tesz, mint átveszi a termelőktől az árut, kiáll vele a piacra és kissebb tételekben kiméri, a vételárat átveszi. Ezért a munkáért sokkal több haszna van, mint a termelőnek, aki egy éven át gondokkal küzd. Ha a hegyközségek úgy működnének, mint ahogy azt a törvény elképzelte és ahogy azt normális gondolkozású emberek között az ember méltán elvárná, akkor módjuk volna a hegyközségbe termett gyümölcs értékesítésére megfelelő bódékat üzlethelyiségeket felállítani. Ebbe a hegyközség, tagjai elvihetnék eladás céljából a gyümölcsüket. A hegyközség sok arra a reá szoruló egyének ilyen módon is kenyeret tudna adni, a gyümölcsöt drágábban tudná értékesíteni és a haszon megmaradna a hegyközségnek Minthogy a hegyközségnek egy a gazdasági érdekek előmozdítására alkotott testület maga van jogosítva a költségvetését megállapítani, és ebben a költségvetésben a gyümölcsértékesítésnek a kedvező módját szabályozhatná. Sajnos a mi népünk arra sem bir megfelelő intelligenciával, hogy a magasabb szempontokból létesített törvény intézkedésének helyességét és céltudatosságát megértse. Egyszerű munkásemberek, akiknek alig van hegyközségi járulékkal megterhelt ingatlanuk és csak tizes csoportokban szavazhatnak, ezek akadályozzák meg a hegyközségek célszerű működését. Nálunk mindenki mindent az államtól vár, arra nem gondol, ha az állam intézkedik, ez csak hivatalnokokkal tudja végrehajtani, de ha sok a hivatalnok és az állami költségvetés lényeges részét a közigazgatás emészti meg akkor mindenki zúgolódik és a tisztviselők számát apasztani akarja. Elfelejtik azt a jó közmondást: „Segíts magadon az Ur Isten is megsegít." A törvényt azonban végrehajtani kell, az abban lefektetett ésszerűség és célszerűség azoknak az érdekét is képviselik, akik ma korlátoltságból, vagy lelketlen felbujtóktól félrevezetve a törvény szellemét meg nem értik, ezt meg fogják akkor érteni, ha az idők folyamán azt látják, hogy csak tömörülés és szövetkezés biztosit gazdasági előnyt. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A gimnázium cserkészei 700 km-es viziúton, a Salzach-, az Inn-folyón ós a Danán Esztergomig. Mi, akik itthon vagyunk Esztergomban, nem tudjuk, hogy milyen munka folyik az esztergomi bencés gimnázium cserkészéletében. Legújabbi teljesítményükről, amely külföldi viszonylatban is elsőrangú, sőt talán egyedülálló, most értesültünk. Amint halljuk útjuk elbeszélését, szinte magunk elé képzeljük egy újabb amszterdami cserkésztorna képét, amelyből ismét csak az esztergomi bencésgimnázium cserkészei, a már hírnévre szert tett vizicserkészek hozzák haza a pálmát. Indulás Salzburgba. Július 5 én külföldi útra indult el a gimnázium egy cserkészcsapata, huszonnégy edzett és vidám, küzdelemre kész fiúval, Werner Gyula tanár, Katona Gábor és Gonda Bal a cserkésztisztek vezetésével. A parancsnoki gond természetesen Werner tanár vállát terhelte, de ez a teher szives volt, mindenre kész, lelkes és önzetlen: új tapasztalatokba vinni a vizicserkészeket, a jövő újabb sikereinek előkészítése végett. Reggel félnyolckor indultak Esztergomból, az almás-füzitői vonattal, azután gyorsvonatra Ültek és már ugyanaznap este negyednyolc órakor Salzburg régi várat látták a naplementében magasra emelkedni. Salzburgban megtekintették a várost, a nevezetességeket, felmentek az ódon, de ma is erős, pompás technikával megépített várba, ahol szintén csodálatosnál, csodálatosabb látnivalók állították meg őket. Látogatást tettek Teuber papa cserkészotthonában is, ahol minden Salzburgba érkező cserkész megpihen. Itt három napot töltöttek. Kirándultak a Gaisbergre, 1860 m magasságban. Talán nem is kell mondanunk, hogy milyen fönséges látvány tárult eléjük ebben a magasságban, az Alpesek csúcsain, az örökös hó ós jég birodalmában Salzburgba visszatérve, pompás ós színes népünnepélyben volt részük; felvonultak előttük a tiroliak, festői viseletükben, a népünnepély, a felvonulások változatos érdekes ségeiben. Külön tanulmányuk volt a vár, ahol, mint már előbb említettük, nemcsak a középkori várépités csodálatossága kötötte le érdeklődésüket, hanem megnézték a régi börtö nőket is, a falfestményeket, a majolika-diszítéseket és minden különlegességet. Bajorországban. Salzburgból Bajorországba utaztak, Königssee-be, ahol szintén felejthetetlen ólményük, látnivalójuk volt. Itt a Königsee nevű tavon is rendeztek kirándulást, tapasztalatok szerzése céljából. A tóban általános fürdés is következett, a part megfelelő strand-részén. A fürdés közben, bizony megtörtént, Esztergomra gondoltak. A mi strandunkra, a meleg malya-vízre, a szép kabinokra «ós a nagyszerű kényelemre. A tó vize roppant hiházi szövött Pelczmann Lászlónál s Esztergom, Széchenyi-tér . sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtató lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető