Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-24 / 58.szám

deg volt és mi tagadás, a kabinok mögött vetkőztek, öltözködtek. Amint nekünk az ottartózkodás részleteit mesélik, arra a meggyőző­désre kell jutnunk, hogy a fürdés szempontjából Esztergom kiválóan kulturált és sok reményekre jogo­sító. A königseei tavon vihar lepte meg vizicserkészeinket, minden baj nél­kül Izgalmas volt a viharos tó, ta­lán veszedelmes is. Varázsszerfi viz játékok. Königsseeből visszatértek Salz­burgba, ahonnan a hires hellbrunni kastélyba rándultak. Hellbrunn a salzburgi érsekek nyaralója volt hajdan. Akkoriban minden érsek hires vadász volt és ugyancsak versenyeztek egymással nemcsak a vadászatban, de abban is, hogy a kastélyt minden érdekes­séggel ellássák. Rendkívül érdekesek voltak itt azok a festmények, ame­lyek az elejtett rendellenes vadakat ábrázolták. A többi között láttak egy nyolclábú lovat. De a látványosságok csak ezután következtek. Vízzel hajtott látványos­ságok állítják meg az idegent, aki nem tud betelni a varázslatos gyö­nyörűségtől. Ezeket a vízjátékokat (nem vízi játék) Wasserspiel nek ne­vezik. Élt itt 400 évvel ezelőtt egy salz­burgi érsek, aki szerette vendégeit megtréfálni és mindenféle érdekes mulatságokat talált ki. Az egyik teremben nagyobb asz­tal állott, székekkel, inkább sámlik­kal körülvéve. Ezek a sámlik lyuka­sak, és ha a vendégek ráültek, viz fröccsent vastag sugárban alájuk. Képzelhetjük a hahotát, amikor ebéd alatt a víz megeredt. A másik teremben láttak egy em­ber-alakot, mely szemét forgatta, száját tátogatta és a nyelvét öltö­gette. Ezeket a mozgásokat szintén a viz okozta. Amikor most ezt az alakot az érsek vendégei nézegették, a falakból számtalan sugár lövelt ki és mindenkit elért, csak az a hely maradt száraz, ahol az érsek állott. Tüneményes I A következő terem imitált csepp­kőbarlangot mutatott. Itt, amint szem­lélődtek, egyszerre madárének, fü­tyülés, orgonabúgás és más zenei hangok törtek elő a falakból. Ez is a viz munkája volt. Tovább egy miniatűr várost lát­tak, arasznyi emberekkel. Mozgás, élet lüktetett benne (víztől hajtva). A templomban a pap miséz, a mi­nistráns csenget, a katonák gyakor­latoznak, az őr a posztján lépked, a kovács az üllőt veri, a kofák árul­nak, kiszolgálnak. Mindez a víz munkája és 400 év óta nem volt a mű javítás alatt. Aztán csodálattal álltak meg a heliebrunni parkban is. Itt hatalmas, sziklába faragott színházat láttak, ezer ember számára nézőtér, páho­lyokkal és óriási színpaddal. Fürdés a szigorúan őrzött tóban. Mély és tüneményes tava is van ennek a csodálatos helynek, őrök járnak a sétányon, a legnagyobb szigorúság mindenfelé. Amint cserkészeink sétálgatva a tavat nézik, Reusz Feri észrevesz valami fényeset a tóban. — Egy schilling! — mondja. A cserkészek köréje sereglettek. — Valóban schilling. Hogy az volt-e, vagy se, abban a pillanatban nem lehetett tudni. De Reusz Feri nem volt rest, villám­gyorsan a köpenye alatt levetette ruháit és máris a vízbe bukott. Vacogós hideg volt a víz és Reusz Feri talán el is felejtette, hogy miért bukott le. Mégis a fényes pénz­félét megtalálta. Egy pléhdarab volt. Amikor kijött, a szeme sarkában nevetett. Mintha mondta volna: Megfüröd­tem a féltve őrzött tóban. Nem vet­ték észre az őrök, igaz, hogy a közönség köréből többen összejöt­tek és kíváncsiskodtak : — Was ist geschehen? — kér dezték. — Belebukott — felelték és a derék tiroliak sajnálkoztak. Azonban hozzátették: — Ritka ember az, aki a tó vi­zébe merülhet. Szóval Reusz Feri, ha csak fél­percre is, megfürdött a hellbrunni tóban. 700 kilométer vizén. Salzburgból csónakon indultak el tovább a cserkészek. Werner tanár vezetésével a hét legjobb úszó és vizicserkész a Salzachra ment, hogy csónakon Passauba utazzanak. Ka­tona Gabi kajakon kisérte a nagy csónakot, amelynek kormányánál Werner tanár foglalt helyet. Veszélyes, izgalmas és páratlan élményű út előtt állottak. Megismerték a sebes Salsach he­gyi folyót. Forgók, zátonyok, vízesés, rohanó ár következett. Ezen az uton csak kipróbált, edzett, gyors ész­járású és mindenkor önmagát fel­találó csónakos vállalkozhat. Wer­ner tanár az egész uton végig állva figyelte a vizet, egy percre sem ve. hette le szemét az irányról. Ember­feletti teljesítmény. És semmi baj. Egy helyen számottevő vízesésen buktak le szerencsésen, csak mint­egy két hektó vizet kellett gyorsan kilapátolniok. Passauba — Szalzburgtól 140 km-es út — tíz óra alatt értek. Az egész úton csak egyszer pihentek meg, az Inn torkolatában, ahol meg is ebédeltek. Passautól — Esztergomig. Passaüban két napig tartózkodtak, itt várni kellett a hajón érkező csó­nakokra. Négy csónakon és egy ka­jakon indultak útra — Esztergom felé. Az első állomás Engelhardtzell vott, az osztrák határállomáson. Passau és Linz között nagy a hajó­forgalom és rendszerint úgy történt, hogy amikor ebédeltek lassan eresz­kedve, hajó jött. De csak jöttek. A második állomásnak a Strudeln vá­rost választották, ahonnan a Duna legszebb része következik. Aztán Bécs következett. Bécsben Találkoz­tak Mattyasóvszky Kasszián dr. igaz­gatóval, aki szinte vezetett egy cso­portot, a császárváros megtekinté­sére. Megnézték itt, — amennyire lehetett — a város nevezetességeit, a Burgot és ellátogattak Schönbrunn­ba is. Útjuk alatt alkalmuk volt össze­hasonlítást tenni az itthoni és a kül­földi viszonyok között. Azt halljuk, hogy odakünn sokkal rosszabb a helyzet. Bécsben például a lakások­kal van a többi között baj. A laká­sok még mind : g nem szabadultak fel. Egy szoba-konyha egy hónapra 1 pengő. Egy üzlet és két szoba, konyhával 12 pengő negyedévre. Bécsből elindulva nem álltak meg Vénekig. Meg kell említeni, hogy Bécsben felvettek Mattyasóvszky igazgatótól 7 növendéket és ezekkel együtt folytatták útjukat. Az utosó szakasz a Dunán Esz­tergomig volt és hazáig nem is áll­tak meg. Vitorlával is jöttek sűrű esőben teljes biztonságban. Egyszer vihart kaptak. Az egész út, csak elbeszélés után is ítélve, óriási és páratlan teljesít­mény. Hogy sikerrel, tele gazdag élményekkel végződött az útjuk, az Werner tanár nagyszerű szakértel­mének, fegyelmezésének köszönhető. Szigorú fegyelem volt az egész úton és a fiúk be is látták, hogy csak fegyelemmel lehet a célhoz érni, a viz veszélyeivel nem lehet játszani. A vízen megtett út 700 kilométer kö­rül van. Mindezek önmagukban vi­selik a dicséretet és az elismerést, legelsősorban Werner tanárnak, az­után a fiúknak. Útlevélvizsgálat külföldön — és itthon. Végül meg kell emlékeznünk az elbeszélés alapján az útlevélvizsgá­latról. Amikor künn jártak, a legtöbb­ször ezekre a kérdésekre kellett fe­lelniök: Hová mennek ? Mi az út célja ? Kicsodák ? Meg vannak-e az útleve­lek ? Igen ? — Köszönjük. És min­den további nékül mehettek tovább. Amikor Esztergomba értek, a fo­lyamőr már este hat órától várako­zott reájuk és bizony jóidőbe tellett, amíg elkészültek az útlevélvizsgá­lattal. A mérnöki hivatal megkezdte Esztergom városrendezési tervének elkészítését. Az „Esztergom és Vidéke" vitte mindenkor az első szót, hogy múl­hatatlanul szükséges a városrende­zési tervének elkészítése. Most örömmel értesültünk, hogy a városi mérnöki hivatal megtette a szükséges előkészületeket a rende­zés megkezdésére. Dudás László vá­rosi mérnök már a legsürgősebb mé­réseket is elvégezte. Legelső sorban az Aranyhegy rendezésére kerül sor, amennyiben kiváló villanegyed építkezésre kínál­kozik alkalom az utak megépítésé­vel. Három terv készült el ós ezek­ben látjuk a Népkert-, a Csarnok­utca és a Szentlélekiút rendezését. A három tervet a bizottság elfogadta és azok már a közgyűlés elé kerül­nek. Az említett utcák rendbehozása után következik csak a villanegyed tervének kidolgozása és a szerpen­tin-utak. Ezeken kivül a közel jövőben 15—20 út karbantartási munkálatai következnek, végérvényes megol­dásra. Ezek a jövő évi költségvetés­ben fognak szerepelni. A Mária Valéria-út az augusztusi ünnepek előtt elkészül és olajozás­sal portalanítják. Sor kerül azonnal a két hajóállomás közti út karban­tartására is. A városnak ezt az ujabo munkáját a városszépülés és az ide­genforgalom szempontjából örömmel kell fogadnunk, mert ezeknek az utak­nak elkészülése szintén nagy előreha­ladást jelent. A bécsi utat a jövő héten adják át a teljes forgalomnak. Ugyanakkor átadják az esztergom-dorogi ország­útat is. Nagyszerű eredményt értek el úszóink Sopronban. Vasárnap, július 20-án rendezte a Pannónia Uszóegylet Sopronban a Magyar úszószövetség északnyugati kerületi bajnoki úszóversenyét, me­lyen úszóink is résztvettek. A versenyt mintegy 1000 főnyi lelkes közönség nézte végig és egyes úszószámoknál a győzteseket hatal­mas tapssal jutalmazta. Úszóink közül Nemes Ilus a 100 m-es hölgyhátúszásban indult Sop ron, Tatabánya, Pápa titkos favorit­jaival. A verseny azonban az első 30 méternél eldőlt, mert Itcsi a me­zőnytől fokozatosan elhúz, nagy szerű fordulóval egyre növeli elő­nyét és 10 méterrel veri ellenfeleit. Ideje 1 perc 41.2 mp. Az ifjúsági úszóink közül az 50 m-es gyorsúszás startjánál Vermes, Wassel a biztos helyezett. A 8-as mezőny szépen indul. Vermes és Wassel csak arra vigyáz, hogy az hogy az első, illetve a másodig he­lyet tartsák. Az utolsó 10 méternél öldöklő finis. Vermes a pályakötélben (vé&ony zsinór) fennakad s valóság­gal összekötözi magát. Wasselé az első hely s Zoli keserves arccal kín­lódik a zsinórral, míg kiszabadul. Az 50 m-es hátúszásban Vermes az előbbi elveszett győzelemért kár­pótolja magát és 38 mp-es idővel elsőnek üt a célba. Az 50 m-es mellúszásban minden hely „elkelt". 10 induló közül Margó az első, Wassel a harmadik helyen áll. Jó start, a mezőny szorosan együtt 30 méterig, itt Wassel gyil­kos iramba kezd, Margó a felkavart vízben hinárcsomóba akad és „gya­nús" kézmozdulattal szedi le magá­ról a hinárt, a harmadiknak ér a célba, de a zsűri „sprintelés" cimén diszkvalifikálja. Wassel a győztes, ideje: 36.6 mp. legjobb országos ifjúsági idő. A 100 m-es hátúszóbajnokságban indult Fekete (Fischoff) György ós szép küzdelemben csak benyúlással lett második helyezett. A verseny a tómalmi strandfürdő­ben folyt le. Hideg viz, rossz pálya, tele hínárral, sőt vízisiklók is akad­tak. Úszóink a hazai kristálytiszta viz mellett erősen meghendikepelve indultak, így eredményeik kiválóak. A f. hó 26—27-iki Hódmezővá­sárhelyen tartandó országos kong­resszusra úszóinkat biztató remé­nyekkel kísérjük, hogy Esztergom­nak újabb dicsőséget szerezzenek. Két lengyel egyetemi hallgató ha­lálos küzdelme a viharral Szombaton délután 2 óra tájban arról értesítették az esztergomi rend­őrséget, hogy a Nagydunán, a do­rogi szónrakodó előtt egy idegen vitorláscsónak felborult és egyik uta­sát megmentették. Szombaton ugyanis még dühön gött a péntek éjjel kezdődött vihar nagy szele és még mindig erős hul­lámok csapkodták a partot. A Dunán lefelé egy vitorlás csó­nak jött, Esztergomnak tartva, benne két lengyel egyetemi hallgató ült, akik Komáromból indultak el a Dunán. Az egyik utas Schubert Leó 21 éves, a másik Illek Marian 22 éves egyetemi hallgató. A vihar Nyergesújfalu előtt lepte meg a szerencsétlen csónakosokat ós mint Esztergomhoz közeledtek,

Next

/
Thumbnails
Contents