Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-19 / 6.szám

Hogyan lehetne segíteni Esztergom város és a lakosság katasztrofális gazdasági helyzetén? Talán sohasem nyilvánult meg annyi érdeklődés a közkérdésekkel szemben, mint manapság; azt a közönyt, amelyet a publikum általános érdekű kérdésekkel szemben tanúsított, élénk érdeklődés váltotta fel, mert hiszen a közérdekű kérdések megoldásának módja legtöbbször súlyosan érinti a magángazdasági problémák egész sorozatát. A magyar gazdasági élet országszerte válságos időket él, menynyivel súlyosabb azonban Esztergom helyzete, amely még a boldog múltban is nehéz gondokkal küzdött. Nincsen izgatóbb kérdés itt Esztergomban, mint az: miként lehetne városunk közgazdaságát a mai katasztrofális helyzetéből kiemelni ? Erre vonatkozólag többekhez kérdést intéztünk és így interjúk keretében a közvélemény előtt keressük a megoldást. A súlyos problémák orvoslására először vitéz SzivósWaldvogel József mond hoszszabb véleményt: Ha kutatjuk az okokat, amelyek a jelenlegi helyzetet előidézték, — mondja vitéz Szívós tábornok — mélyebbre kell nyúlnunk 'ős nem szabad annál az elkoptatott magyarázatnál megáílanunk, amellyel minden jelenlegi bajunkat megállapítva, kényelmes mentségként az unalomig hangoztatunk: világháború, forradalmak, Trianon. Kétségtelen, hogy ezek az események alapjaiban rendítették meg az ország gazdasági életét és mélyreható változásokat okoztak városunk életlehetőségeiben is. A kérdés azonban az: van e lehetőség arra, hogy a jelenlegi helyzetben is tovább élhessünk, vagy pedig bele kell nyugodnunk sorsunk változhatatlanságába és fatalista nyugalommal megvárnunk végzetünk beteljesülését ? Nem és ezerszer nemi Esztergom élni akar és élni is fog 1 De vájjon a létért való küzdelembe bele vittük-e összes energiánkat, dolgozunk-e eleget és a helyes úton járunk-e, amely a jobb jövő felé vezet ? A probléma rendkívül nehéz s nagyon sok jóakaratú ember megfeszített munkájára lesz szükség, mig az óhajtott eredmény jelentkezni fog. Tehát nézzünk csak szemébe annak a kérdésnek : csak a trianoni Midőn gazdasági életünk válságos gyalázatosság az oka helyi bajaink állapotát kritika alá vonom, hogy nak, megtettünk mindent a múltban és jelenben, amivel magunkon segíteni tudtunk volna ? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Esztergom az elmulasztott alkalmak klasszikus városa. A seregestül kínálkozó példákból csak kettőt kívánok kiragadni, amelyek városunk gazdasági életére mélyreható változással lettek volna: a hadjelszerelési gyár

f amely később Magyaróvárra került és a kertváros, amelyet a dorogi bánya esztergomi területen kivánt létesíteni. Mindezeket a dolgokat a kicsinyes meg nem értés ós jövőbe nem látás — a város kárára — elgáncsolta. Dicára rendkívül kedvező földrajzi helyzetünknek, kiváló közlekedési viszonyainknak, olcsó energiaforrásainknak, városunkban számottevő gyáripar ki fejlődni nem tudott; a dolgokkal ismerősök előtt nem titok, mily akadályokat gördítettünk mi magunk minden nagyobbszabású vállalkozás elé. De nem folytatom tovább a múltban elkövetett hibák felsorolását, az akkori könnyebb megélhetési viszonyok mellett lehetséges volt olyan városi politikát is folytatni, amely inkább az egyéni Ízlések nek, de kevésbbé a város egyetemének volt hasznos és kívánatos. A mult előrelátó embereit, bátor és elszánt harcosait elkedvetlenítették, odadobták a népszerűtlenségnek míg, azután otthagyták a küzdőteret. Ha szemügyre vesszük a város gazdasági életét, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az teljesen szervezetlen. Vannak ugyan a különböző foglalkozási ágaknak szervezetei, egyesületei, azonban azok minden egyébbel foglalkoznak, csak komoly gazdasági kérdésekkel nem . s így még fenntartóik érdekeit sem tudják kellő súllyal képviselni, annál kevésbbé jutnak szerephez a város egyetemét érdeklő és mindent átfogó kérdések intézésénél. Mindig csak a kicsinyes csoportérdek a döntő fontos kérdések elbírálásánál. Egységes gazdasági célgondolat, mindent felölelő programm vagy ezen kérdésekkel foglalkozó, a csoportokon felülálló gazdasági szerv nincsen s minden egyes érdekcsoport a maga szempontja szerint kívánja az ügyeket intéztetni tekintet nélkül más foglalkozási ágak vagy a város egyetemének érdekeire. Éz volt az oka városunk nagy elmaradottságának s annak, hogy a kínálkozó gazdasági lehetőségek kihasználatlanul maradtak. Az a krajcároskodás, amelyet a régiek minden vonalon tanúsítottak, s az a naiv könynyelműség, amellyel bizonyos kérdéseket kezeltek, most, hét szűkesztendőben bizony megboszulta magát. azután a bajok felismerése és okainak megállapítása után elmondjam nézeteimet a bajok megszüntetését célzó dolgokra vonatkozóan, legelsősorban azzal a foglalkozási ággal kezdem, amelynek művelői a varos lakosságának zömét teszik ki s amelynek gazdasági jóvolta vagy elesettsége a többi foglalkozási ágakra döntő kihatással van : az őstermelőkre, földmíveseinkre. Vájjon miféle életképes és ered menyekre mutatható mezőgazdasági szervezet vagy hatóság vezeti kisgazdatársadalmunkat ? Talán a mezőgazdasági kamarák, a mezőgazdasági bizottságok, a gazdasági felügyelőségek vagy a borászati és szőlészeti felügyelőségek ? Ugyan mit tudtak a mi vidékünkön ezek a szervek évtizedek alatt felmutatni, miben voltak a gazdaközönség pozitív hasznára ? Ma idegenből jön a fogyasztásra kerülő cikkeknek több mint fele. Miért szorulunk mi idegenből behozatalra, mikor elegendő termőföld és munkaerő állana rendelkezésre saját szükségletünk ellátására ? Miért nem tud versenyezni az esztergomi gazda árban és minőségben más vidékek árúival ? Miért nem látunk piacainkon helybeli termelőt, miért virágzik itt az árdrágító közvetítő kereskedelem ? Ha népünk nem akar elhullani — velünk együtt — a rettenetes gazdasági harcban, úgy ezekre a kínzó kérdésekre meg kell találnia a feleletet. Nem szabad munkaidőnek kellő kihasználása nélkül elmúlnia sem a férfinép, sem a nők, de még a gyermekek részéről sem. Semmi-féle nemzet földműves népe nem különb a miénknél s mégis azok rosszabb természeti viszonyok mellett nagyobb jólétben élnek, de kihasználatlan munkaidőt nem ismernek, még télen sem, amikor házaikból sem tudnak kijönni, akkor háziiparral: fafaragással, szerszám és játékkészítéssel, kosárfonással, a nők pedig fonással, szövéssel teremtenek maguknak keresetet, mint pl. Kalotaszegen ós Mezőkövesden. Mindezt a mi népünk is meg tudja csinálni, de meg kell rá tanítani, ha kell, még akarata ellenére is. Szónoklás helyett itt van e

gy gyönyörű munkakör, egy egész embernek való feladat. A magam részéről azt hiszem kevesebb, de jobb bort kellene termelni, több és finomabb tömeggyümölcsöt, a gyümölcsértékesítést megszervezni, gyümölcskonzerveket előállítani, ipari növényeket: lent és kendert termeszteni, tejet és tejtermékeket valamint baromfit és tojást nagy mennyiségben piacra hozni. Hogyan állunk Esztergomban az ipar terén? Általában és röviden azt lehetne mondani: kevés a munka és drága az iparcikk. Nagyon sok emberrel érintkezem és általában azt hallom, hogy nem mernek az emberek semmit sem csináltatni, mert képtelenek a kért árakat megfizetni. Meg kell mondani, hogy amikor a bor és búzaár majdnem alatta van a termelési költségnek, amikor állami és egyéb köztisztviselők békebeli fizetésüknek csak a felét kapják, akkor az iparcikkek nemcsak megtartották valorizált áraikat, hanem sokszor a békeáraknak többszörösére emelkedtek, nem ritkán teljesen indokolatlanul. A gazdasági egyensúlynak ilyen erőszakos felborítása csak összeomlásra vezethet. Csak egy módja van a katasztrófa elkerülésének: itt is több munkával és az igények lefokozásával kell a megbomlott gazdasági rendet helyreállítani. Odairányuljon tehát az igyekezetünk, hogy minél több munkaalkalom teremtessék, ne várják másoktól a segítséget, munkáknak a kikövetelését, hanem járjanak a maguk lábán. Találékonyság, fürgeség, pontosság és szolidság meg fogja hozni az iparosságnak is azt az enyhülést, ami a gyógyulás előjele. A kereskedelem helyzete jórészt a gazdatársadalom és az iparosság vagyoni helyzetével van összefüggésben. Az előbbiekben rámutattam mindkét foglalkozási ág bajaira és fogyatkozásaira is. Majdnem minden szakmában több kereskedőnk van mint régen, pedig a város népessége is körülbelül két évtizede stagnál. Másutt erőteljes mozgalmak indultak meg hasonló bajok leküzdésére, nálunk megelégszenek a bajok megállapításával. Nem elég panaszkodni, tenni is kell valamit, a céltudatos cselekedet mindenkor megtermi a maga gyümölcseit. A kereskedelem azonban ne tekintse magát egyszerű árúközvetitőnek; nem mindegy az, milyen árút hoz forgalomba. Az a kereskedelem, amely minden áron idegenből hozott árút közvetít a fogyasztóhoz, még akkor is, midőn a hílyi vagy legalább is a honi iparcikkeket is hozhatná forgalomba, az a kereskedelem nemzetgazdasági szempontból káros működést fejt ki. Lehet, hogy kényelmesebb, talán jövedelmezőbb is idegen portékával kereskedni, azonban a mai magyar kereskedelemnek magasabb feladatai is vannak. Az esztergomi kereskedők is keressék fel a helyi ipart, bírják rá arra, hogy használható ós a helyi SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha* és kenyérruha abrosz (nagyban és kicsinyben legjutányosabban beszerezhető —j— házi szövött ; Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 6. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, JANUÁR 19 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér