Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-26 / 50.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 50. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 26 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Az érettségi ntán. A fiatalember leérettségizik, pár napig rózsaszínű káprázatok vibrálnak a szeme előtt, míg pár hét múlva aztán az önfeledt^ boldogságba beleharsog a Élet könyörtelen kommandója: dologra hékás. S az Elet fiatal rekrutája próbál bevonulni valahová, ahol dolgozni s keresni lehet. Irodába, gyárba, hivatalba, Legtöbbjüket bezárt ajtó, elbocsátó kézmozdulat, vagy egy obligát „majd értesítjük" fogadja. Egy-kettőnek közülük sikerül felhajszolni végre egy-egy befolyásos nagybácsit, városatya-szomszédot, néhánynak sikerül gyakornokká tangózni magát, néhány össze tud futballozni egy dijnoki állást, egykettőt a jeles érettségi bizonyítványa oda tud protezsálni a kettős könyvvitel foliánsai mellé. De a legnagyobb részük állástalan marad. A „Szezám" nem tárul ki előttük az érettségi bizonyítvány felmutatására, munkátlan, tétlen ínséges hónapok következnek s az egyre fásultabb fiatalembert egyszerre meglepik az élet bántásai. A földrajz azt tanítja, hogy azért legnagyobb a kultúra a mérsékelt égövön, mert a tropikus vidék buja gazdasága lustává a hideg északi éghajlat pedig örökösen megélhetési gondokkal küzdővé teszi az embert. így van a társadalomban is. Az a társadalom hasznos rétege, amely nem dúskál ugyan a földi javakban, de munkájával megtudja szerezni a jómódot. Nem a nyomorgó, sem a dúskáló, hanem a dolgozó és munkájából élő társadalmi réteg a nemzeti lét alappilére. Mi lesz abból a társadalomból, amely dolgoznni akar, de nem talál alkalmazást? Mi lesz a.kilincselő, aszfaltkoptato, elfásult, később a munkától elszokott leérettségizettekkel ? Mi lesz ebből az előszobázó, protekcióért kunyeráló „polgári tartalékseregből % amelynél a vágyak netovábbja egy tál lencsében inkarnálódott ? Sirni kell, ha rágondolunk és azt kérdezzük, mikor állunk meg azon az úton, mely nekünk csak keserűséget hoz. Öntöző-autóval végig a városon. Amellett, hogy az \ Esztergom és Vidéke" sokszor szóvá teszi a város köztisztaságának hibáit, mégis gyakran érkeznek panaszos levelek. A legutóbb kapott panaszos leve lek egy-egy mondatban igy hangzanak : Az egyik: Nincs értelme az öntözésnek, mert az öntözőautó nagy port ver fel. A második: Szerkesztő úr, lespricceltek vizzel. A harmadik: Mi is fizetünk adót és hozzánk nem jön az öntöző autó. A negyedik: Öntözzék a gyepágyakat is. Az ötö dik : öntözzenek söprés előtt ós igy tovább. Ezek után elhatároztuk, hogy körutat teszünk az öntöző autóval. Indulás a tűzoltólaktanyától. Fél kettőkor, a legnagyobb meleg, ben indulunk a tűzoltólaktanyától. A soffőr a IV. Béla király-utcába fordul és a második tűzoltó a sugárrózsák szabályozóit kezeli. Az autó sebességmérője 4 km-t mutat. Befordulunk a Kossuth-utcdba, a Kerektemplom felé. A sebességmérő 6 osra ugrik. Két oldalt nagy ívben szóródik a viz és hátul szép sárga a keramit. A viz alaposan lemossa. A Kossuth-vendéglőnél visszamegy a sebességmutató. — Mi történt ? — kérdezzük. — Megállunk mert elfogyott a viz. — Már? — Bizony, mert csak 25 Hl. viz fér a tartányba ós ez csak 500—600 méterig elég. Amig vizet vesznek megkérdezzük: — Mondja, kérem, előírják maguknak, hogy milyen útvonalat járjanak be? — Hogyne. Minden időre megállapítják utunkat. De ez attól is függ, hogy hol járnak az utcaseprők. — Hát az utcaseprők után mennek ? — Dehogy, ők jönnek utánnunk. 4 perc alatt megtelik a tarlány. Lefutunk a keramitról és lassan döcögve a Hősök terére étünk. Itt a jobb oldalon a poros részt öntözzük meg körben. Az emberek befutnak a kapuk alá. Hátra nézünk és látjuk . . . . azaz nem látunk a portól. öt perc és az utcaseprők. A Kerektemplom mellett újra megállunk. — Már megint nincs viz? — Nincs. — Merre megyünk innen ? — A Táti-útra, azután befordulunk a Kereszt-utcán a Baross-útra. Amig vizet vesz az autó, megnézzük a megöntözött teret. A por már elszállt. Amerre fordulunk, több he lyen lótrágya-foltok és elszórt szalma. — No most már jöhetnének az utcaseprők. Valóban négy utcaseprő kaszál az az utca végében. Megnézzük, hogy milyen vastagon vizes az út, de nem le kell megkotornunk a port, mert látjuk, hogy éppen csak a teteje nedves. Itt kissé vesződni kell a tűzcsap pal, de igy is öt perc alatt készülünk el. Még egyszer visszanézünk és ekkor meglepetten látjuk, hogy a megöntözött tér már igen nagyon elsápadt és csak az autó keréknyomai nak vonalában nedves még egy kicsit az út. Az utcaseprők legalább még félóráig söpörnek a Táti-úton és csak azután jöhetnek ide. Szóval, mire ideérnek, hire-hamva sem lesz az öntözésnek. Megöntözzük a söpretlen Keresztutcát is, majd a Baross utca elején újra vizet veszünk. A negyedik 25 Hl. elég a vasútállomásig. A Baross úton megöntözzük a járdát is, sőt az állomás rakterületére is jut viz. Ujabb vízvétel után öntözés nélkül visszamegyünk a Baross-úton. Itt is csak az árnyékos helyeken látszik az öt perc előtti öntözés, a napos tu-lyek már szárazak. in* Mikor jönnek újra ide vissza ? — Ha megtértünk Szentgyörgymezőről. — Szóval itt is szárazon söpörnek. — Arról mi nem tehetünk. Kevés az utcaseprő. Tizennégyen vannak összesen, nem győzik. — És mondják, nem jönnek ki maguk ki minden vonatérkezés előtt ? — Lehetőleg kijövünk. Mi sem győzzük. Mit mondanak az emberek. Végig öntözzük a Tábor utcát. Hátul újra nagy por száli. Három kmes sebességgel megyünk. — Azt mondják, hogy lassabban kell menni, akkor jobb az öntözés — szólunk. — Mehetünk lassabban, de akkor kicsi a nyomás. Két km-es a sebesség. Tényleg a rózsa alig szór oldalra. A soffőr be kapcsol a második sebességre. Most jobb a szórás. Újabb kapcsolás, 15 km. a sebesség és a viz eléri a járdát is. — Igy van ez — szól a soffőr. Szerintük legjobb, ha a második sebességgel megyünk. Valakinek a kiáltását halljuk. — Hát azért jöttem én ide, hogy pórt szívjak ? öntözhetnének itt minden félórában, a tisztiüdülő megérdemli. — De mi is, — szól közbe egy polgár — mert valamennyien fizetünk adót. Aztán a mi járdánkra is engedjenek vizet, ne csak a városi urak járdájára a Ripárián. A tűzoltók szótlanul vesznek vizet, már eléggé edzettek az ostromok iránt. Közben bosszankodunk, mert a gyerekek porral tömték tele a tűzcsapot. — Lehetne itt tisztaság, ha lehúznák a port az útról. A port hiába öntözik, negyedóra múlva ismét fulladozhatunk. Por és iskola. A Dorogi'út visszamaradt részére kerül a sor. Vizet veszünk a Hősökterén, hogy azután letérjünk a Mária Terézia-utcába. A görcsös Dorogi út is hamar felszárad, csak a lyukakban marad meg a viz. A Mária Terézia-utcába csak a baloldalon tudunk bemenni, mert a jobboldalon a járda és az út között nagy a magasságbeli különbség. Egész kikövezett árok zárja el az utat. Személy autó is csak óvatosan mehet itt át. Szomorú látvány tárul itt is elénk. Szemét és vastag por. — Hiába öntöznek itt, pár útkaparó kellene ide, — mondja egy ottani lakos. — Aztán itt ez az iskola is. A városházát kéne ide tenni, akkor hamarosan föleszmélnének, hogy baj van itt. Meglátják, az oskolások itt nem csinálnak mást, mint hogy levelet írjanak a polgármester úrnak, a nagy por miatt. Ha kocsi megy az út felső részén, vagy a Szentlélekiúton és csak egy kis szél járjon, a por mind ide száll. — Legalább a Szentléleki-útat is fogják öntözni — jegyzi meg valaki. — Hát mi lesz az Árok-utcával? — beszél egy harmadik. — Én ott lakom, de sohasem kapunk vizet. Aztán mi is megfizettük a csatornázást és mégis kénytelenek vagyunk az Anna- és Jókaiutca szennyét szagolni. Hát miért csatornáztattunk mi Árok-utcaiak ? Mindenütt panasz. Szinte röstelkednünk kell. Járókelők, autók és biciklik. A Simor-utcába innen nem mehetünk be, mert a múltkori esőzés után itt maradt földkupacok még mindig ott vannak az Angyal-utcai közkút körül. Megöntözzük még egyszer a Kossuth-utcát és ekkor a közlekedés terén szerzünk tapasztalatokat. Velünk szemben autó jön, de nem tér ki. A csapos, azaz hogy a csapkezelő lezárja oldalt a vizet. — Nagyon kell vigyázni, — mondja - mert hamar feljelentik az embert. A múltkor is 12 pengős kártérítést követeltek. Pedig ugye könnyen kitérhetett volna. Jön egy biciklista. Ez sem tér ki és el kell zárni a vizet. Jön egy má • sík biciklista, de az szépen kitér. Az egyik utcasarokról egy férfi lép le és habár tülkölt a soffőr, tovább jön az út közepe felé, majd az autó oldalán megáll. A vízsugarak visszaesnek, de látszik, hogy valami nem tetszik az illetőnek. Elgondolkozunk az ideális utcaöntözésről és arról, hogy hogyan lehetne az emberek kedvében cselekedni. SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövött köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlóná i Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik