Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-26 / 50.szám

Kevés egy Öntözőautó. Forró már az utcakövezet, vakít és benn az ülésen szinte elviselhetetlen a meleg. A gáz marja a szemünket. A csapkezelő matróztrikóban ül, de csurog róla az izzadság. Dehát csak az utcát hűtjük le. A Ferenc József-utat járjuk. A viz szemlátomást párolog. Itt is csak a lyukakban marad meg az öntözés nyoma. A Primás-térig nem is elég a viz. — Mondják hányszor vesznek fel naponta vizet? — Hatvan-hetvenszer. Ez 1500— 1750 hektoliter vízfogyasztást jelent. Sok víz, de mégis kevés ennek a városnak. Mondjuk, ha még rendes és több emberrel történő söprés lenne, akkor mégis érne valamit az öntözés. A viz felszárad és akkor újra száll a por. De nem is birja egy autó. Gondoljuk el, most megyünk csak Szentgyörgymezőre, mennyi port vernek fel az autók, kocsik, a szellő, amig oda visszatérünk. Maga csak a főútvonal — a vasúttól a Primás-térig, illetőleg a bazilikáig — igényelne egy öntözőautót. Akkor, rendes söprés mellett elérhetnénk, hogy nem ierxne por ezen a vonalon és nem kellene röstelkednünk az idegenek előtt. Dehát... Egyszer egy héten. Az Uri-utcán át megyünk Szentgyörgymezőre. A közepén alig férünk el, olyan szűk. Vizfelvótel a major előtt. A Szentgyörgy-utcába csak betekintünk, igaz, hogy vastagon fekszik itt is a por, de a Kovács-utcán kell mennünk. Trágyát, szalmát szemetet itt is látunk. — Mikor söpörnek itt? — Nem tudjuk kérem, de egyszer egy héten minden utcát kisöpörnek. A főutcákat minden nap. Ha még csak ugy tudnának haladni, mint mi, akkor jó lennel Első sebességgel végig porzunk az Árvaház-utcán. Olyan ez az öntözés, hogy csak megmutatjuk a vizet. Alaposabb öntözés mellett sár váltaná fel a port és legalább két óra hosszat járhatnánk körbe. — Ilyen helyeken csak reggel és este érne valamit az öntözés — magyarázza a tűzoltó. Igaza van. Szentgyörgymezőnek külön elkelne egy öntöző autó és vagy egy tucat utcaseprő. Egyszóval egy öntöző autó kevés Esztergomnak. A várnál befordulunk a Dobozi Mihály utcába. Az utca elején baj van, mert nincs nyomása a viznek ós nem tudjuk a tartányt megtölteni. Megyünk a Simor-kórház elé. — Tessék egyszer megpróbálni kinyitni a csapot. Megkíséreljük. Nem olyan könnyű. A káptalani ház előtt megyünk el. — A bazilika terét nem öntözzük meg? — Nem mert azt csak lefelé jövet tudnánk. Ott sincs nyomása a viznek, tehát nem vehetünk fel vizet. Vizet kap a Sötétkapu is, de mit ér ha nem söprik ki. A Vár-uton lefelé lépésben jövünk. — Ezt az utat öntöző kocsinak kellene megöntözni, mert igen romlik itt az autó. A nagy visszatartóerőlködés árt. Nemcsak a meredek lejtő veszedelmes itt, hanem sok bosszankodásra adnak alkalmat a kiálló kövek is. A fordulóban különösen rossz az ut, amire igazán ráférne a javítás. Esztergom legnagyobb nevezetességéhez borzasztó út vezet 1!... Sor kerül a szigetre. A tűzoltók azt mondják, hógy a két híd közé megyünk. Még látszik a lyukakban az öntözés, de azért meglocsoljuk a Ferenc József-utnak ezt a darabját. A Kolos hídon túl a legnagyobb szélességben öntözünk, éppen úgy, mint a futó eső. Hanem itt a Mária Valéria ut. Előttünk az út közepén egy autó jön szembe, de jó előre megfordul és visszamegy. Mögöttünk sűrá felhőt verünk. Itt az a helyzet, hogy ha öntöznek is por van, akkor is, ha nem öntöznek. Csákány, kapa és olaj kell ide. De addig, ha lekaparnák az útról a megkeményedett sarat meg a port és ha napjában ötször-hatszor végig locsolnák, akkor talán mégis tűrhető lenne a helyzet. Az Iparbank ós Kósik Ferenc építőmester már nem tűrhette ezt az állapotott és saját jószántukból kapartatták le a sárréteget. A gyepágyak és a virágok öntözése. Most jön a fából vaskarika. Előbb megállunk a Horthy-hidon ós mindegyik virágkosár kap egy vödör vizet. Amikor a virág alatt lévő moha teleszítta magát, a viz záporként csurog a híd vasára és a pallóra. A járókelők duzzognak és a hid közepén mennek tovább. A második sebességgel öntözzük meg a Csernoch János utat és a virágágyakat. Amikor egyszer végigmentünk, megnézzük az ágyakat, mennyire nedves a föld. Még csak nem is nedves. Mintha egy fodrász kölnivízzel fújta volna be. Vissza megyünk az első sebességgel, egészen lassan. Alig valami különbség. Ettől az öntözéstől, ugyan nem lesz Virágos Esztergom. — Ha rendesen akarnánk öntözni, akkor lépésről lépésre meg kellene állnunk. — Engedje meg teljes nyomással a csapot. — Akkor meg kivágja a viz a virágot. Virágot öntöztünk a Ferenc Józsefuton és a Kossuth-utcán is, de az is csak permetezés volt. Időpazarlás. Szóval u cát is meg virágot is öntözni nem lehet. Azaz jelenleg egyik sem sikerül Esztergomban. Tűzoltás, köztisztaság, mentőszolgálat és hullafogás. Sokat szidják az öntöző tűzoltókat. Megkérdezzük az egyiket : — Mennyi fizetése van magának ? — 109 pengő havonta. — És hányan teljesítenek szolgálatot ? — Kilencen. Három szabadnapos, kettő az öntözésnél, kettő a mentőknél, egy az utcaseprőkkel jár és egy napos. Negyvennyolc órai szo

!

gálatunk van. Emellett még őrjáratba is megyünk. Ha pedig ki fognak egy hullát a Dunából, akkor is bennünket hivnak. Hajnaltól késő estig vagyunk talpon. — Mellékkeresetük ? — Semmi. Minden évben egy rend ruhát kapunk a fizetésünkön kívül. Leszállunk a tűzoltó laktanyánál, már nagyon zúg a fejünk és a gáz csípését nem bírjuk már. Talán az olvasó feje is fáj már de a hosszú cikk mentségére szolgáljon a beköszöntött uborkaszezon. A Szenttamási Olvasókör is méltóképpen bódolt Szent Imre hercegnek. Vasárnap délután a Szenttamási Olvasókör szépen sikerült Szent Imre jubileumi ünnepséget tartott Kemenyfy K. Dániel vízivárosi plébános, szentszéki tanácsos vezetése mellett és a „Szent Tamás" elemi fiúiskola jelesebb növendékeinek közreműködésével. Az ünnepélyt Petrik Bandi „Szent Imre herbeghez" cimű költeménnyel nyitotta meg átérzett szavalásban. Ezután „A fehérvári csoda" c. kétfelvonásos színdarab került előadásra Kassner Ferenc, Forró Sándor, Szabó István, Rappay Ferenc, Holdampf Antal, Vassel Ilonka és Dudás Lajos szereplésében. Mindegyik szereplő dicséretesen játszott és őszinte megelégedést váltottak ki a hallgatóságból. Szavaltak még Eduál Ferenc, aki „Szent Imre kincsei" c. költeményt adta elő áhítattal, majd ünnepi fohászt Nagy István mondott. Egy párbeszédes jelenet Szent Imréről is ben sőségessé tette az ünnepélyt. Az ünnepi beszédet Keményfy K. Dániel plébános, szentszéki tanácsos mondotta a virágokkal és Szent Imre szobrával feldíszített színpadról és mind a szülőknek, mind a gyermekeknek mély gondolatokban i fejtegette Szent Imre herceg életét. J Az „Esztergom és Vidéke" hozta hírül elsőnek, hogy a minisztériumban tervbevették az esztergomi gazdasági szakiskola elhelyezését. Ezzel kapcsolatban több cikket is irtunk és erélyesen tiltakoztunk az elhelyezés ellen. A vármegye közigazgatási bizottsága magáévá tette az ügyet és felirt a föidmivelési minisztériumba, kérte, hogy az iskolát hagyják meg Esztergomban. Ünnepélyes keretek között leplezték le a reáliskola hősi emléktábláját. Felemelő ünnepségben volt azoknak része, akik vasárnap délelőtt 11 órakor résztvettek az esztergomi reáliskola hősi emléktáblájának leleplezésén. A főbejárat folyosóján székeket állítottak fel, amellyel szemben dobogó állott, felette pedig a falon, zöld levélfűzérrel körüldiszítve a le pellel leborított emléktábla vonta magára a vendégek figyelmét. Az emléktábla két oldalán mécses égett, amely szintén fokozta a kegyeletet. A vendégek sorában ott láttuk diszmagyarban Antony Béla dr. polgármestert, a tanács tagjait, vitéz SZÍVÓS Waldvogel József ny. tábornokot, Gróh József dr. bankigazgatót, Mátéffy Viktor prépost-plébánost, a helyőrség több tisztjét és másokat a társadalom köréből. A tanári kar is teljes számban jelent meg. A reáliskola növendékei díszsorban helyezkedtek el, néhány cserkész pedig az emelvény körül állott. Az ünnepséget a Hiszekegygyei nyitották meg. Ezután Csiby Kálmán Lendvay I. „Éjféli katoná"-ját szavata el hatásosan. Az ünnepi beszédet Obermüller Ferenc igazgató mondotta és nemcsak a reáliskola hősi halottainak nyújtotta a szavaiból szőtt kegyeletes csokrot, hanem megemlékezett azokról is, akiknek az emléktábla elkészülte köszönhető. Magát az emléktáblát már öt év vei ezelőtt leplezték le, az 1925 ben érettségizett növendékek adták öszsze filléreiket, hogy megörökítsék az iskola hőseinek nevét. A gondolat dr. Rayman Jánostól származik, aki nem nyugodott addig, amig a Hősök emléktáblája el nem készült. A márványtáblát Mendel; Kálmán szállította piszkei márványbányájá ból teljesen ingyen. Amikor a táblát elhelyezték Haber János tanár vetette fel a gondolatot, hogy a táblának díszes keretet kell Különösen méltatta Szent Imre erkölcsiségét, amellyel mindenét alárendelte az Istennek. Ennek az örök példának mindenkor előttünk kell lebegnie, mert csak akkor érhetjük el igazán az erkölcsi célt. ha alárendeljük magunkat az Istennek. így heladhatunk az Isten nyomán is. De Szent Imre példája kell, hogy betöltse a szülői életet, a szülői házat és a környezetet. Végül a szülői kötelességről beszélt Keményfy K. Dániel és azt mondotta, hogy a szülők hivatásuknak éljenek és ne temetkezzenek a külsőségekbe. Az ünnepség meghitt és családias jellegével értékes hódolat volt Szent Imre emlékének. Kiss Gábor fodrászmester a kitűnő maszkirozást teljesen ingyen végezte, amelyért ezúton is köszönetet mond a vezetőség. A válasz most érkezett meg és a földmivelésügyi minisztérium 62.118 sz. leiratában azt közli a vármegyével illetőleg a várossal, hogy az esztergomi erdőgazdasági szakiskola, az erdőöri és a vadőri iskola Esztergomban marad. örömmel vettük ezt a hirt és óhajtanok, ha minden hasonló esztergomi ügy ilyen kedvező megoldást nyerne. készíteni. Közben az intézet a Dsák Ferenc utcában költözött, átszállították az emléktáblát és ekkor meg is indult a munka, hogy az új helyen beépített tábla köré díszes keretet készítsenek. Vitéz Holló Kornél kapott megbízást a terv elkészítésére amelyet művészi ízléssel és méltó kivitelben oldott meg. Most már csak a megöntés volt hátra. Erre Gróh József dr., a Kereskedelmi és Iparbank igazgatója sietett áldozatkészségével az intézet segítségére és a kéretett az Iparbank telepén megöntette. Segítséget nyújtottak ezután a munkában a növendékek is és különösen Fischer Ferenc és Király Erzsébet vette ki szorgalmának részét. Végül Haber János tanár két mécsest tervezett, amelyeket Havas Sándor lakatosmester készített el. Ekkor lehullt a lepel és az emléktábla és a díszes, fekete műkőből készített keret teljes nagyságában és művészi kidolgozásában tűnt fel az ünneplők előtt. A gyönyörű munka méltó arra, hogy Esztergom közönsége megtekintse. Obermüller Ferenc igazgató ezután még pár szóban megemlékezett az intézett hőseiről és a táblát átadta gondozásra a VII. osztályos növendékeknek, végül azt az óhajtását fejezte ki, hogy jöjjön mielőbb az az idő, amikor az intézet is végre megkapja a díszes keretet: az új reáliskolát. A VII. osztály nevében Rayman János tanuló vette át szép beszéd kíséretében gondozásra az emléktáblát, mely után a vegyeskar RaymanZaaskóvszky „Hősi halottaink" c. hatásos énekét adta elő. Végül Rothnagel János lelkes szavalata és a Himnus eléneklésével a felemelő ünnepség végétért. Az ünnepély után az ifjúság diszfelvonulást rendezett a levente-zenekar hangjai meilett. Egy szoknya plissirozása vagy hohlozása 1*80 P Schwachnál. Nem helyezik el Esztergomból az erdészeti szakiskolát.