Esztergom és Vidéke, 1930
1930-04-20 / 31.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 31. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI* ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, ÁPRILIS 20 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Húsvéti ü^emat Méltán mondjuk e földet siralomvölgynek. Hosszú nagyhét az ember élete. Bűn terheli az emberiség lelkét. Meg is bűnhődik érte keservesen. Szenvedés lakótárs a szegények kunyhóiban és jajjal telvék a büszke paloták. Nyomasztó a szegénység szüksége; de vájjon nem gyötrőbb-e a gazdagok lelki üressége, blazirtsága, életuntsága ? Az élet a gondolkodó embert idővel meggyőzi az igazságról: Nem mind arany, ami fénylik és : a mosolygó arca legtöbbször belső fájdalmat leplez; valóban senkit sem érdemes irigyelni. És különösen tragikus, hogy az ártatlanoknak, a kiválasztottaknak, a legjobbaknak jut legtöbb a szenvedésből, a megpróbáltatásokból; kedvelt célpontjai ők a bűnösöknek, gonoszoknak, míg ezek nem ritkán a szerencse istenasszonyának dédelgetett]*ei. Évezredek óta panaszkodik az emberiség balsorsa és a világ igazságtalansága miatt. Az ókor bölcseinek javarészét a sok rossz láttára búskomorság, kétségbeesés fogja el. A görög bölcsek egyik legnagyobbja a nagy probléma legjobb megoldását abban látja, hogy az ember meg ne szülessék, ha pedig megszületik, haljon meg minél előbb. A modern pogányság egyik bölcselője a nyomórékotthonok, szegényházak és harcterek. Szenvedéseire gondol, látja az éhinségek emberáldozatait, a tűzvészek rombolását, eszébe jutnak az erőszakoskodások, elnyomatások, tömeggyilkolások és reflexióit azzal fejezi be, hogy világunk az összes lehetséges világok legrosszabbja, legtökéletlenebbje. Egy másik pesszimista bölcselő hasonló megfontolások után arra a megállapodásra jut, hogy a legnagyobb bölcsesség, ha az ember golyót röpít a fejébe és ezzel vet véget létének e nyomorult sártekén. A természetes, a keresztény kinyilatkoztatáson kivül álló ember nem talál feleletet e kérdésre : miért a sok szenvedés ? A keresztény hit azonban a Golgotára mutat. A Golgotán érte el a földi szenvedés és a földi igazságtalanság tetőpontját. A bűn műve volt ez. „Bűneinket hordozta Ő, értünk szenvedett, gonoszságainkért sebesíttetett meg." A Golgota azonban nemcsak a szenvedés okára világít rá, hanem a szenvedéstől való megváltás, a szenvedés belső legyőzésének kezdete is számunkra azáltal, hogy megérteti velünk annak mély értelmét és magas célját. A Megváltó szenvedése által dicsőült meg, a szenvedés emelte emberi természetét, emberi lelkét a tökéletesség legmagasabb fokára, minden földi fölé. így a Golgotáról minden emberi szenvedésre világosság árad. Szenvedünk, hogy bűnhődjünk. Szenvedünk, hogy a szenvedés által fejlődjünk, tökéletesedjünk, megérjünk. Veritek és könnyek nélkül nincs győzelem. Küzdelemben erősödünk, edződünk. A szükség tesz bennünket nagyokká. Az egyesek annyiban haladnak előre, amennyiben szenvednek. Az egész emberiség üdve is az igazak szenvedésének gyümölcse. A történelem arra tanít, hogy nem szavaktól, hanem tettektől és nemcsak tettektől, hanem Önfeláldozó cselekedelektől, sőt nemcsak önfeláldozó cselekedetektől, hanem magának az életnek feláldozásától függ az emberiség előhaladása minden téren. Ám a szenvedés ereje még hatalmasabb. Nemcsak a földi tökéletesség, földi érettség legmagasabb fokára emeli az embert. A Megváltó a szenvedés súlya alatt végre összeroppan ugyan, de nem hogy megsemmisüljön, hanem hogy három nap múlva magasabb életformában, természetfölötti dicsőségben feltámadjon. Húsvét hajnala így arra tanít bennünket, hogy a szenvedés végeredményben fölénk kerekedik, földre teper bennünket, hogy azért élünk, hogy egykoron meghaljunk, de hogy a szenvedés nem győz le: csak azért halunk meg, hogy majdan mint győztesek feltámadjunk. E siralomvölgye csak előírta : dr. Felber Oynla. tornác, a halál állapota csak átmeneti állapot, a szenvedés csírája az örökkévalóságnak. Két világ polgárai vagyunk: várományosai az örökkévalóságnak. Minden idők legnagyobb gondolkodóinak meggyőződése kezeskedik ezen igazság mellett. De erős alapja, igazi záloga ezen igazságnak a húsvét ténye, a Feltámadt húsvéti üzenete. Ez az igazság egyike a kereszténység sarkigazságainak, melyek a világot átalakították. Ezen igazságról való meggyőződés teremtette az apostolok bátorságát, a mártírok erejét, a szentek áldozatosságát, minden idők nemes lelkeinek erősségét, hogy mit sem törődve szenvedéssel és igazságtalansággal, odaadóan teljesítsék hivatásukat. Ez adott szárnyakat a költők fantáziájának, ez vezette a festők ecsetjét, a szobrászok vésőjét, ez ihlette a zeneszerzőket és ez csalt ki belőlük halhatatlan dallamokat. Ez a meggyőződés újította meg a világot és emelte fel az emberiséget az erő és akarás magasabb fokára. És a földi szenvedés hordozói számára nagy vigasz és örömteljes optimizmus forrásává vált. A húsvéti üzenet azt mondja nekünk, hogy ami nagy, soha el nem múlik, hogy a valódi legyőz-, hetetlen, a szenvedés helyes szellemben elviselve öröm kútfejévé lész, a vereségek győzelmekké válnak. A világ az igazat és istent keresztrefeszítheti, a sír sötétségébe zárhatja, befalazhatja, lepecsételheti és körülzárhatja őrökkel, ám csakhamar széttépi bilincseit és győzedelmesen feltámad a dicsőségre. Tengernyi szenvedés és fájdalom nehezedik ránk, árasztja el szivünket, tölti be lelkünket. Akárcsak magyar szívből fakadtak volna siránkozó Jeremiás könnyei: „Ellenségei uraivá lettek." „Örökségünk idegenekre szállott, házaink külföldiekre." „Minden népe fohászkodik és kenyeret keres: minden drágaságukat odaadják eledelért, hogy jóllakjanak. Sión dicsőséges fiai, a tiszta aranyba öltözöttek, hogy lettek hasonlókká a cserépedényekhez, a fazekas kezei gyármányához." „Akik gyönyörűségben lakmároztak, elvesztek az utakon." „Szüzei elnémulnak. A kisded és csecsemő eleped a város utcáin. Anyjuknak mondották: hol a kenyér és bor? mikor fogytak, mint a sebesültek, a város utcáin és kilehelték lelküket anyjuk ölében." Hányan sírhatják el a prófétával: „Én vagyok a férfiú, ki látom szegénységemet. Megfonnyasztotta bőrömet és húsomat, összetörte csontjaimat. Körülvet epével és kínokkal." így kesereg és panaszkodik, de aztán alázattal bevallja: „Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé: és mi viseljük gonoszságainkat." Ne tagadjuk, vétkeztünk mi és vétkeztek őseink is. Zúgolódhatunk tehát? Hiszen szenvedünk, hogy bűnhődjünk! ... és „az Úr irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk: mert még nem fogyott él könyörületessége." Az Ő irgalmasságának és könyörületességének tudható be az is, hogy a szenvedés súlya alatt nem roskadunk össze, hogy terhe alatt nem nyögünk tehetetlenül, kétségbeesve. Ellenkezőleg, a szenvedés rendeltetése nálunk sem hiúsul meg, minket is felemel és lelket önt belénk. Az idősebbek közülünk életükben sohasem tapasztaltak annyi akarást, annyi törekvést, annyi előretörtetést, mint a szenvedés e napjaiban. Sohasem tanúsítottunk annyi szeretetett, akkora áldozatos lelkületet. Összeszorul a szivünk, midőn látjuk, hogy küzködik ifjúságunk sisyphusi erőmegfeszítéssel és, sajnos, többé-kevésbé sisiphusi eredménytelenséggel. De a feltámadott nyitott sirja mellett állva rendíthetetlen meggyőződéssel hisszük, hogy ez a rengeteg erőkifejtés és energia nem veszhet kárba. Összegyülemlik és egy napon rettenetes robajjal letépi a pecsétet, szétveti a befalazott sírt, széttépi a bilincseket és felvirrad majd a dicsőséges feltámadás hajnala. SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- W\ | 1 ' I ' s I Esztergom, Széchenyi-tér köző. konyha- és kenyérruha, if mP7m9 11IÍÍ I SlQ7ÍilB1Sll 16. sz. (Saját ház.) Teleabrosz (nagyban és kicsinyben) I VlvCI Ildi III UCLOIJUIICU fonszám 135. Házi ken legjutányosabban beszerezhető HK^K^H^HHHH^M der szövésre elfogadtatik — m — —— — — házi szövött
