Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-30 / 26.szám

Zászló az árbocon. Ma más nap kell, hogy ránkvirradjon. Nem a hétköznapok napja, mely legyen akár tele ragyogás, nem a vasárnap, az ünneplős nap, nem is az ünnepségek napja. Más időket várunk, máskép lesz a Holnap. És ez a mai nap, március 30-a, legyen a beköszöntője a Holnapnak. Hisszük-e, hogy más a magyar Északon, Délen, Nyugaton és Keleten ? Ott, ahol rab a magyar vagy ahol a magyart tengerek választják el az Óhazától. Tudjuk-e, hogy van egy szent érzelmünk, amely vagy a hazátlanságban, vagy a rabságban, vagy a száműzetésben gyúl igazán lángra ? . . . Mi tartunk március idusát, ünneplünk szabadságnapot, koszorúkat viszünk emlékezetül és szónoklatokat mondunk emlékezésül. Ünneplünk, beszélünk, szavalunk — és vájjon érezzük-e ezeknek a hangoztatott érzelmét? Nem azt az érzelmet keressük, amely a katonazenekar hangjaira, indulóira kél hullámra bennünk és azt hisszük, hogy a szavak, az éljenek, az ünneplés nyomán hazafiasságunk, lelkesedésünk szól bennünk. Azt a hazafiságot keressük, amely önmagát vallja meg, magyarságát, erejét, igazát, hősiességét. Az Észak, a Dél, a Nyugat, a Kelet magyarja miként vallja magyarságát, hazafiasságát ? Emlékezzünk csak . . . Március 15... 1920. Megszállás. Kossuth szobra áll a főtéren. Jönnek mindenfelől az utcákból, öregek, fiatalok. Senki sem hívta őket, senki sem jelezte az időt a gyülekezésre. Egyre jönnek és pillanatok alatt tömeggé verődnek össze. A sokaságból a vállak fölé koszorú emelkedik nemzeti szinű szalagokkal. Felhangzik a Himnusz egy sora .. . Vége, nincs tovább, mert a sarkokon fegyverek merednek a térre. Kiürül a tér, szurony hányja fel a koszorút és földretiporják. Ez a Kossuth-szobor ma már nem áll. De minden esztendőben virágot hullatnak el helyén. Es, ha kell vérrel is öntözik. A kassai hősök elevenednek meg az emlékezésre. Hajnalban az idegen katonaság egy csapatja vonul a Honvéd szoborhoz, a piros sapkás honvédhoz. Kötelet dobnak a nyakára és ledöntik... Méhrajként özönlik a nép, a magyar. Lerepülnek a kalapok, térdre esnek az emberek és énekelnek — fegyverek dördülnek el és piros vér folyik a téren. A ledöntött szobor feje elgurul, aztán keresik, eltűnt... A rabbilincs vészesebben csordul meg és több lesz a bujdosó. Csak a rabság, az iga, a bujdosás, a hazátlanság tesz bennünket magyarrá, hazafiassá? Itt a megmaradt föld keblén alszanak a tüzek ? Kell, hogy ellenség üljön ránk, vagy egymásban keressük az ellenséget? Rabok, megkötött emberek vagyunk most is, és meg van mindakettő. Harcolnunk kell létfenntartásunkért, ezernyi bajjal kell megküzdenünk, a magyar ipar, a kereskedelem, a gazdaság, a magunk létfenntartásáért. Ne csak sírni tudjunk, hanem tudjunk ellenállásba is lépni az elhatározással, az építő, a mentő munkával, a közös céllal. Hol keressük az ellenállás táborát ezek ellen a létünket aláásni szándékozó támadások ellen ? Azt hisszük, hogy nem csonkább Magyarországot akartak volna tíz év előtt ? És ma nem törekednek teljes megrontásunkra ? A csehek a túlsó félen maradtak. Hogy ma nem vagyunk járom alatt, azt annak az esztergomi alakulatnak köszönhetjük, amely a Dunán itt ellenállott és a cseheket visszaverte. Az esztergomi harcosok neve együvé került a trianoni történelembe a pozsonyi 13-as honvédekkel, a 14-es tüzérekkel, a komáromi nemzetőrség vitézeivel. Egyfront állott a Dunán végig és megtört a támadás. Azóta elmúlt tíz-tizenegy esztendő és ma keressük, hívjuk azokat az esztergomi hősöket, akiknek, a pozsonyiakkal, a komáromiakkal együtt hálásak vagyunk, hogy szabad ez a föld a Dunán innen. Esztergom magyar, harcos, küzdő, halálraszánt tudott lenni, ha az óra ütött. Ma nem a harc füstjében élesztjük a lángot és hívjuk hitvallásra a magyar érzést. Ma azt keressük, hogy kiknek maradtunk tíz év után. Ma zászló lendül fel a magasba, az árbocra és ez a lendülés békességes, fönségesen nyugalmas. Hívó, kereső és kérdező. A TESz húzza árbocra Esztergom fölé zászlóját, hogy alája gyülekezzünk. Tíz évi társadalmi munkát, tevékenységet jutalmaznak meg, mert nemcsak a fegyver kell hogy erőt adjon, hazafiasságot és hősiességet, hanem a békés munka, az alkotás, az összetartás szelleme, a megértés, az egymásnevelése is. Ezen a területen is vannak elsők, akiknek a társadalom adja meg a kitüntetést, az elismerést. Ma, vasárnap zászlóbontásra és kitüntetésre jön Esztergomba a TESz, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, vezérkara, József J^epene főherceggel az élén. Seregszemlére jönnek, hogy Esztergom polgársága, népe, a mindennapiságban, a köznapi életben, a munka közösségében, az együvétartozásban él-e a Holnapért és tud-e akarni élni érte. Ne hívjon bennünket senki, ne mondja más, hogy menjünk a seregszemlére, az árbocra húzott zászló alá, hanem mint a magyar Északon, Délen, Keleten és Nyugaton jöjjünk önmagunktól, magyar vérünktől hajtva, vezetve az utcák torkolatából, hogy hitvallást tehessünk békés, de küzdelmes napjainkban is — a Holnapért. Vegyen részt egész Esztergom a TESz mai reviziés nagygyűlésén. lódjók. Mindenki, az iparos, a kereskedő, a gazdálkodó a maga érdekét, létfentartását védi, amidőn a TÉSzszel kapcsolatokat keres és célkitűzéseit támogatja. Kilenc órakor érkezik vonaton Budapestről József Ferenc főherceg kíséretével és 11 órakor kezdődik a nagygyűlés a városházán. Déli egy órakor ebéd lesz a Fürdőben. A város lobogódiszbe öltözik és kell, hogy a mai nap nekünk, a város polgárságának is nagy ünnep legyen. Vegyünk részt az ünnepen valamennyien, hogy Esztergom példát nyújtson a többi városnak. A határváros Esztergom ma közeli kapcsolatba lép a Társadalmi Egyesületek Szövetségével, amelynek vezető kara élén József Ferenc főherceggel Esztergomba érkezik. A TESz a magyar közéletben, a kereskedelem az ipar és a gazdaság terén eddig olyan eredményeket ért el szervezetével, amely a magyar munka hatalmas előtörését jelenti, az általános gazdasági helyzet javulását. Esztergom mint határvárosnak, de mint a magyar városok legelsőjének különösen érdeke, hogy a TESz munkájába, programjába bekapcsoHogyan áll az ármentesítés ügye? Az árvédelmi társulat megalakítása nincsen. Maga a munkálat két esetén az árvédelmi érdekeltségbe a tervezet szerint összesen 1172 kat. hold föld vonatnéK be a város határából. Az árvédelmi, úgynevezett ártéri föld nagyobb része köztulajdon, tehát a város közönségének tulaj dona. így mondhatni, a város a maga nugy komplexumával majorizál. A kisebb tulajdonosokkal szemben tehát, ha szavazásra kerül a sor, az 1885. évi XXIII. tc. 71. § a szerint megépítteti az ármentesítő töltést. A munkálatok elvégzésére még részletes és végleges költségvetés részre oszlik. Az első a tulajdonképpeni ármentesítés, vagyis a Duna vizének időleges elöntésétől való védekezés. Itt tervbe van véve a védtöltés elkészítésére 61.474'3 köbméter földmunka á 1 P, azaz 61.374 P 30 fillér. A munkálatokhoz szükséges földek kisajátítására 16.093 négyszögöl föld á 1 P, azaz 16 093 P. A leeresztő és a be- esetleg a visszafolyást megakadályozó zsilip és betonmunkálatokra 35.000 P, munkavezetés és szerelésekre 7532 P 30 fillér. SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövött köző. konyha* és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) Jegjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 26. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, MÁRCIUS 30 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér