Esztergom és Vidéke, 1929

1929-12-01 / 92.szám

December 10-én választják meg Eszter gom városi képviselőtestületét. Jó forrásból nyert értesülésünk szerint Esztergomban a városi kép­viselőtestület megválasztása decem­ber 10-én, keddi napon lesz. Komárom ma, vasárnap választja meg városi képviselőit. A választások lefolyását mérle­gelve, jelentékeny változást látunk kialakulni és hisszük, hogy az új képviselőtestület rendeltetésének ma­gaslatán fog állani és Esztergom jelen­legi válságos helyzetét tartja majd munkálkodásának középpontjában. Ennek a főcélnak kell minden választópolgár előtt lebegnie, meg kell szünniök az ellentéteknek és egy akarattal, józan értelemmel, a torzsalkodásokat elvetve azon lenni, hogy a választásnak jelentőségét a közérdek szolgálatába állítsuk. Ezen­kívül legyen mindenki kötelessége, hogy szavazati jogával éljen, hogy Esztergom polgárai százszázalékos számban vegyenek részt a válasz­tásban. A csendőrlaktanya ügyében a város íelirt a belügyminiszterhez. Az esztergomi m. kir. csendőr­laktanya ügyében a város közönsége felírt a belügyminiszterhez, és kéri, hogy az erre alkalmasnak talált épü­letek átalakítására a szükséges pénz­összeget bocsássa rendelkezésre, illetőleg állapítson meg egy olyan évi bért, amely a tulajdonos prímá­dat is kielégíti, de egyben az épü­letekbe befektetett összeg amortizá­láséra is elégséges lenne. Erre a beadványra még eddig válasz nem érkezett, bár közéig az idő, hogy ebben a kérdésben dön­tés történjék, annál is inkább, mert a csendőrlaktanya jelenlegf helyisé­geit felmondott időre ki kell üríteni. A csendőrkerület parancsnoksága két hetenkint jelentést tétet magá­nak az ügy állásáról. Az Eszter­gomra nézve fontos kérdés kedvező megoldásában ezért a város illeté­kes tényezőinek is közre kell járniok. Tata városa egyébként ajánlatot tett a csendőriskola elhelyezésére és így kétszeresen kell odahatni, hogy a csendőrlaktanya Esztergomban maradjon. áz esztergomi Iövészcsapat újabb győ­zelmet vívott ki az országos versenyen. Nagytétényben a mult vasárnap országos lövészverseny volt, amelyre az esztergomi csapatot is meghívták. A \ersenyen csak meghívoU csapa tok vehettek részt. Az esztergomi csapat vasárnap nagy lelkesedéssel és bizakodással indult útnak. Sajnos azonban, az út eleje nem kezdődött kedvezően, mert a Közüzemi autóbusza nem jelent meg a pontos időben és így lekós­ték a vonatot. Ez a váratlan akadály láthatólag elcsüggesztette az esztergomi csapatot és kénytelenek voltak a következő vonattal utazni. Érthető az a han­gulat, amellyel a lövészek a verseny elé néztek. De útjuk ezzel nem ért simán véget, mert Nagytéténybe gya­logolniok is kellett, közel két óra hosszat. Félkettőre értek a verseny szín­helyére az úttól erősen megviselve és természetesen a verseny kimeneté­lére vonatkozólag nem a legszebb kilátásokkal. A csapat azonban igyekezett ösz­szeszedni erejét és lelkes elhatáro­zással állott versenybe. Az első ered menyek után lassan-lassan magukra találtak és az első sikereken fel­buzdulva egyre jobb és jobb pont-' számokat biztosítottak Esztergomnak. A verseny eredménye a követ­kező: 300 m táv: Fekve szabadkézből, katonai körcéltáblára. 1. Simonidesz Imre (Esztergom) 84 pont, 2. Pelcz­mann Imre Pál (Esztergomj 83 pont, 3. Heigl György (Budapes ) 78 pont, 4 vitéz Matus Gyula (Esztergom) 77 pont, 5. Tölgyessy Jenő (Eszter gom) 74 pont, 6. Rudolf Ödön (Buda­pest) 68 pont, 7. Lórinczy Gyula (Pestszentiőrinc) stb, még 45 részt­vevő. Álló lövésben: 6. Simonidesz Imre 76 pont. Kapáslövésben: 6. Pelczmann Imre Pál 39 pont. A csapatversenyben: Esztergora minimális pontkülönbséggel, de csak technikai hibából második helyre került Kispest—Pestszentiőrinc csa­pata mögött, megelőzve azonban oly csapatokat, mint Bp Műegyetem lövészcsapata, a Horthy Miklós lö­vészcsapat, Damjanich lövészcsa­pat stb. Az esztergomi csapat minden tagja éremdíjazásban részesült. Si­monidesz Imre és Pelczmann Imre Pál ezenkívül szép tiszteletdíjat is kaptak kitűnő eredményükért, mely az idei lövész-szezon legkiemel­kedőbb eredménye volt. Ez az eredmény fényesen igazolja az esztergomi lövészcsapat képessé­gét és tudását, amely a jövőre nézve a legszebb reményekkel kecsegtet. Győzelmüknek ezenkívül különös értéket ad a fegyelmezettségük és lelki erejük, hogy még a fáradságos és balitéletekkel teljes útjuk után is becsülettel állták meg helyüket. Bftl Hogyan valósíthatnék meg a „Hősök ligete" tervét a város anyagi megterhelése nélkül. Esztergom tér- és utcarendezései­vel egyidejűleg megoldásra kell ve­zetni a „Hősök ligete" megvalósítá­sát. Ez a gondolat haladjon a „Virá­gos Esztergom" mozgalmával együtt, mert ennek keretében a legközvetle­nebb a terv keresztülvitele. A vá­ros Szépítő Egyesüle'e a megvaló­sítást magáévá tette, de mivel nem­csak idő, hanem pénz is kell a li­get elkészítésére, az ügy kissé el­húzódik. [ A „Hősök ligeté"-nek megvalósí­táséval kapcsolatban Mráz József kertész levelet küldött szerkesztősé­günkbe, hogy a liget létesítésének tervét előbbre vigye. Igen tisztelt Szerkesztő Úr I Körülbelül 1 hónapja, hogy a „Hő sok ligete" ügyében írt soraim nagy becsű lapjában napvilágot táttak. Megelégedéssel állapítom meg, hogy olyan ellenvetést egyáltalán nem hal­lottam, amely a cél elérhetését le­hetetlenné tenné, bár a lefolytatott beszélgetések legtöbbjének ez volt a végszava: „Nincsen pénz!" Engedje meg igen tisztelt Szer­kesztő Űr kijelentenem, hogy ezt a kérdést is jó előre figyelemre mél­tattam. El kell ugyanis ismernem, hogy a „Hősök ligete" elgondolá­som szerinti létesítése nagy össze­get igényelne, de véleményem sze­rint meg van a lehetősége, hogy az összeg előteremthető legyen, feltéve, hogy van hozzá akarat. A „Hősök ligete" létesítése első­sorban a Hősök hozzátartozóinak és csak másodsorban Esztergom város minden szépért és nemesért lelke­sülni tudó közönségének lenne kö telessége. Mivel pedig az eihamarko­kodott dolgok csak a legritkább ese­tekben tényleg jók, ne akarjuk ezen nemes, érdemes ügyet, máról-hol­napra, helyesebben a legközelebbi tavaszig el is intézni és a sietséggel az elintézés alaposságát kockára tenni. Az 1931. év tavaszáig körülbelül 15 hónapnyi idő van hátra, mely idő alatt a szükséges összeg egybegyűl­hetnék. Ha ugyanis ezalatt minden Hős valamelyik hozzátartozója és az ügyért lelkesülni tudók mindegyike havonkint 2 pengönyi áldozatot hozna. A „Hősök Ligete" elgondolásom sze­rinti teljes szépségében megvalósít­ható lenne anélkül, hogy az áldo­zatot hozók vállaira nagy megter­heltetós nehezednék. Ügy hiszem, hogy ezt a csekély havi részletekre bontott áldozatot a legszegényebb érdekelt is szivesen meghozná és a Sótahelyszépítő Egyesület fáradsá­got nem ismerő, érdemes vezetősége is szivesen vállalna közreműködést a befolyó összegek átvétele ós a további teendők irányítása tekinteté­ben. Remélem, hogy soraim a nemes cél érdekében visszhangra találnak, vagyok Szerkesztő Ür tisztelő hive Mráz József, kertész. Ezeknek a sorokn-k készséggel adtunk helyet és hisszük, hogy a terv nemcsak a hősök hozzátarto­zóinál talál megértésre, hanem Esz­tergom közönsége körében is, de különösen azok között, akik áldozat­készségükkel már többször kitűntek. Ha erős és közösen megnyilvánuló akarattal igyekezzünk a „Hősök Li­getéinek gondolatát magvalósítani, talán nem is kell várnunk 1931 ta­vaszáig, hanem már az új Kossuth Lajos-utcai iskola elkészültével gyö­nyörködhetünk a ligetben. Tragikus körülmények között meghalt egy tóvárosi gyáros. val kérte a revolvert megtölteni. Á javító műhely vezetőjének fel­tűnt, hogy a gyáros idegesen visel­kedik és ezért öt vaktöltéssel töl­tötte meg a fegyvert, a hatodik go­lyó éles volt, de azt próbaképpen kilőtte. így távozott el Szarvas Jenő gyá­ros és otthon azt mondotta, hogy hagyják magára, mert pihenni kivan. Közben a fegyverjavító értesítette a családot és közölte aggodalmát. A család azonnal a gyáros szo­bájába sietett, de az ajtót zárva találta. Amikor be tudtak menni, megdöbbentő látvány tárult eléjük. Szarvas Jenő felakasztotta magát. A tragikus halál Tóvároson és az egész környéken nagy részvétet keltett. Szarvas Jenő tóvárosi likőr- és ecetgyáros tragikus körülmények kö­zött halt meg az elmúlt héten. A halá'esetről megyeszerte terjedt el a hír és különös dolgokat beszéltek róla. Mindenütt mint szorgalmas keres kedőt ismerték a gyárost, aki fárad­hatatlan munkával országos hírt szerzett üzletének. Az utóbbi idők gazdasági válsága azonban Szarvas Jenő vállalkozásait is megrendítette és napról-napra rosszabbodott a helyzet. Az üzleti bajokat súlyo­sabbá tette az is, hogy a gyáros szívbaja elhatalmasodott. Néhány nappal a szerencsétlenség előtt életuntsagról panaszkodott. Azután felkeresett egy javítóműhelyt, ahol átadta revolverét tisztítás és igazítás végett, egyúttal hat golyó­meghalt Zelenyák János akit országszerte ismer­tek gyógyító eljárásáról. Zelenyák János dr. lekéri plébános, akit növényi gyógymódjairól mesz­sze vidéken ismertek, a felsőauszt­riai Gallspachban 70 éves korában az ottani szanatóriumban november 23-án elhunyt. Zelenyák, mint a magyar Kneip páter volt ismeretes, nemcsak hazánkban, hanem tenge­remül is természetes gyógymódjai­ról, amelynek mestere, hirdetője volt. A lekéri papot sok ezer beteg val­lotta utolsó menedékének s az el­múlt évben Amerikában négy hóna­pon át tartott előadást a természe­tes gyógymódról oly nagy érdeklő­dés mellett, hogy a „Természetes gyógymód" cimű hatalmas munká­ját az amerikai közönség pár nap alatt szétkapkodta s Zelenyák kábe­len kért itthonról frissebb szállítmá­nyokat. Könyve Magyarországon is több kiadást ért el. Zelenyák korábban rósztvett a po­litikai életben is. Az egykori nép­párt megalakulása után több ciklu­son az újbányái választókerületet képviselte a magyar parlamentben. A messze vidéken köztiszteletben álló papot nemrégiben szembaj tá­madta meg, a népies nyelven far­kasvakságnak nevezett szembaj s most másodízben kezeltette magát a gallspachi szanatóriumban. Valószí­nűnek tartják, hogy halálát szívszél­hűdés okozta. Halála messze vidé­ken kelt részvétet, mert a szegény emberek érdekében sokat és önzet­lenül fáradozott. Nagy zsebkendővásár Kemény­nél 1 Vaj mindig legolcsóbb Anion­nál 10 dkgr. 52 fillér. Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Thumbnails
Contents