Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-20 / 80.szám

régi iskola eladásából befolyandó összeg csatoltatik, a hiányzó összeget vagy mint államsegélyt, vagy mint olcsó államkölcsönt fogja a város kérni. Mind a kétféle módra kéri Mátéffy Viktor oszággyűlési képviselő közbenjárását. Mátéffy kéri a közgyűlést, hogy most ne határozzon a kölcsön ügyében. Szerződések és nyugdíjazások. Elfogadta a közgyűlés a Közüzemi Rt.-galarégi alapon újból megkötendő bérszerződést a strázsahegyi kőbánya, az autóbuszok és a jéggyárra vonatkozólag. Ugyancsak jóváhagyta a sikvadászterület évi 1200 pengős bérszerződését. A vadásztársaság a bérösszegen kívül köteles egy vadőrt tartani, aki a mezőőri teendőket is ellátja. Bérezi Endre főszámvevőt 40 évi szolgálat után saját kérelmére 100 százalékkal, míg Kapus Mihályt igazolt betegsége miatt 92 százalókkal nyugdíjazta. A polgármester a költségvetésről. A költségvetés tárgyalását Antóny Béla dr. polgármester sokoldalú megvitatással vezette be. Rámutatott arra a legmesszebbmenő takarékosságra, mely mind a pénzügyi, mind a belügyi kormány kiküldöttjét vezette. Alapos aggályok merülnek azonban fel, hogy kívül eső tényezők behatása következtében a költségvetés kiegészítésre fog szorulni. Rámutatott a Trianon utáni Esztergom létfeltételeire, melyek szükségessé tették azokat a beruházásokat, melyek költségei ma nyomják a polgárságot. Amikor mindama beruházások, melyek az iskolaváros és az idegenforgalom érdekében történtek, senki sem gondolhatott arra 1927-ben, hogy a város jövedelmi forrásai megcsökkennek. Megcsökkentek pedig az emelkedő drágaság következtében, mert leapadt mind a fogyasztási, mind a forgalmiadó, de kevesebb lett a földadó is. Befolyásolta a bevételeket a munkacsökkenés is és az a körülmény, hogy a földműves munkájának csak 60 százalékát kapja meg. Nem számíthatott a város 1927-ben arra sem, hogy 2 százalékos bankkamatláb-emelkedés fog bekövetkezni. Az is számításon kivül esett, hogy a függőköl csönöket nem lehet majd hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönre átváltoztatni, ami lényeges kamattöbletet jelent tőketörlesztés nélkül. Volt a városnak olcsóbb kölcsönajánlata, amit azonban a pénzügyi kormány nem engedélyezett. Nem volna azonban a város méltó 1000 óves múltjához, ha nem tekintene bizakodva a jövőbe. Volt a város már hasonló nehéz gazdasági helyzetben és talpra tudott állani polgárai egyetértése alapján. A polgármester bevezetőjét általános éljenzéssel fogadta a képviselőtestület. A költségvetés általános tárgyalása. László István pénzügyi tanácsnok ismertette még a költségvetés készítését és a leszállításokat. Ezalatt lépett a tanácsterembe baráti Huszár Aladár főispán, szenkviczi Palkovics László alispán és György . Béla miniszteri tanácsos s ott maradtak á közgyűlés végéig. Tátus János kifogásolta a két pengővel felemelt íedeztetési díjat. Szerinte a város közönsége köteles fentartani az apaállatokat, de ezek fentartására más mód is kínálkozik. Sántha József dr. tanácsnok felvilágosította Tátust, hogy két dolgot kapcsolt össze, amikor a legelőkölcsönt említette az apaállatokkal. Vitéz Szivós-Waldvogel József azzal érvelt a kétpengős emelés mellett, hogy az apaállatok évenkint 9000 pengőbe kerülnek, amire a város 4000 P-t ráfizetett. Hivatkozik Komáromra, ahol 13 P a fedeztetési dij. Ellenzi a leszállítást, mert a város így is 3000 P-t fog ráfizetni. Tátus János ezzel szemben a sétányokra költött állítólagos 6000 P-re hivatkozik. Mátéffy Viktor nem szándékozott felszólalni, de úgy látja, hogy hiába dolgozott a bizottság heteken keresztül a költségvetésen. 6*5% os pótadóval nem hajlandó elfogadni a költségvetést. 53%-ra dolgozták le a pótadót, de 50% is sok, amit legjobban mutat a sok hátralék. A város lakossága nem bir el több terhet. A függőkölcsönök konvertálása mellett van. Kitér a rendőrségi hozzájárulásra. Az államnak kell segítségül jönni, mert a békebeli adók mellett lehetett 100—130% a pótadó, de a mostaniak mellett nem birnak el 65%sat. Nem lehet emelni a községi terheket. Már a pénzügyi politika is lemérsékli az adókat, nem hogy emelné. László István pénzügyi tanácsnok rámutat a létszámcsökkentés következtében előálló végkielégítési és és nyugdíjösszegekre, melyek mintegy 200,000 P-t tesznek ki és adóalapcsökkenésre, ami szükségessé tette a 65%-os pótadót. A létszámcsökkentés csak 1931-ben fog mutatni apadást. Prommer Ferenc h. főszámvevő szintén a létszámcsökkentéssel járó kiadásokra, a föld adóleszállításra, valamint pénztári visszatérítésre hivatkozott, amire a kis bizottság nem számított. Dr. Gróh József Mátéffy Viktor felszólalását szinte vádnak minősíti Önmagunk ellen kellene vádat emelni és viselni a felelősséget. Alig néhány perc előtt ment bele a képviselőtestület újabb költségbe, csakhogy munkaalkalmat nyújtsunk. Ilyenformán kár volt az eddigi létesítményeket is megcsinálni. Ott látja a bajt, hogy nagy a megyei hozzájárulási és a rendőrségi költség. A parlamentben kellett volna ezek ellen felszólalni. Hivatkozik a kaszárnya körüli dolgokra, melyek mind emelték a terheket. Miért nem engedélyezte a kormány a könnyebb hosszúlejáratú kölcsönt? Elismeri a nehéz helyzetet, de annak nem a város az oka. Mátéffy Viktor válaszol Gróh szavaira. Nem akar kibújni a felelősség alól. A 65% os pótadóért azonban nem vállalja a felelősséget, mert 53%ban állapodtak meg és a főszámvevő akkor egy szóval sem említette a most felhozott nehézségeket. Űjból az állam segítségét kéri. Mindig megvédte a polgármestert és a várost a kormánynál. Parlamenti szereplése pedig nem ide tartozik. Dr. Mike Lajos elismeri Mátéffy Viktornak a várossal szemben tanúsított hasznos közbenjárását. Helyesli a polgármester fejtegetéseinek helyes voltát. Tátus János felszólalásában a á

2 pengős emelésnél az általános helyzetet látja visszatükröződni. Indítványozza, hogy részletesen vegyék át a költségvetést és ahol lehet takarékoskodjanak. Igyeke2zék a város a törvényhatósági terhektől megszabadulni. Kéri az országgyűlési képviselőt, hogy szerezzen segélyt. A polgármester védi a számvevő álláspontját. Toldy János a hátralékok behajtá sát sürgeti. Vitéz Szívós- Waldvogel József-arra hivatkozik, hogy amig más városok 5—7%-os tanügyi terheket vállaltak, addig Esztergom 35%-os tanügyi terhekkel küzd. Felhozza, hogy amig a Német-utcai iskola építésere 120.000 pengős államsegélyt kapott a város, az iskola csáknem 400.000 pengőbe került. Ismeri a költségvetést és ki jelenti, hogy abból már 10 fillért sem lehet lefaragni. El kell azt fo gadni a 65%-os pótadóval. A képviselőtestület eltekintett a részletes tárgyalástól és a költségvetést elfogadta. Az iparosság helyzete. A kézműves iparosság helyzete az egész országban rend kívül súlyos és ez a negyedmillió önálló egzisztencia bizony csak a legkeservesebb küz delmek árán képes saját magát és családját eltartani, legszükségesebb munkásait úgy, ahogy foglalkoztatni. A közüzemek és a gyáripar versenye olyan feladat elé állítja a kézműveseket, mellyel megbirkózni még jobb gazda sági viszonyok közepette is nehéz lenne. A vidéki iparosok és kereskedők a legtöbb helyen a közönség mellőzését kénytelenek tapasztalni. A vidéki vásárló közönség zöme, valahogy úgy van a helyi ipar termékeivel, hogy azokat hát rább helyezi a fővárosi és na gyobb vidéki városok iparosai nak és kereskedőinek árúinál. Az a körülmény, hogy a helybeli előállítású sokszor jobb, vagy legalább is azonos minőségű az idegen eredetű árúval, a legtöbbször figyelmen kívül marad. Igy azután általános szokássá vált, hogy a községek közönsége a városokba, a vá rosok közönsége pedig Budapestre siet szükségleteit beszerezni, Az esztergomi kisiparosok helyzete pedig különösen kedvezőtlen ebből a szempontból. A főváros szomszédságában vagyunk. Közönségünknek nem sok költségébe és idejébe kerül Budapestre leutazni, ahol azután bevásárlásait eszközölheti, ahová a fővárosi üzletek hangos reklámja vonzza VBgy ügynökkel tárgyal, hogy ezeknek felülve, az olcsóbbnak hirdetett árúk vásárlásába szinte beugrik anélkül, hogy meggyőződne róla, hogy mit és milyen áron kaphatna, a sokszor jobb vagy éppen sokkal jobb minőségben a helybeli iparosoktól vagy kereskedőktől. Bizony nem egy Budapesten bevásárló jött már rá arra, hogy tévedett, amikor a fővárosba ment jobbat és olcsóbbat keresni, mert az arányok éppenséggel nem változnak lényegesen a pesti és az esztergomi árúk árai tekintetében. Van helyben olcsóbb és silányabb, de van drágább és jobb árú is, csak úgy mint bárhol a világon, de szükséges, hogy itthon is tájékozódjunk, mielőtt bevásárolnánk Budapesten. Sajnos azonban, nagyon kevesen gondolnak arra, amit pedig mindenkinek szem előtt kellene tartania, hogy a helybeli ipar és kereskedelem támogatása általános érdek és kötelesség. Ezzel hamarosan tisztába lehetünk, ha arra gondolunk, hogy a helybeli iparosok és kereskedők megfelelő foglalkoztatása és a vásárlásokkal való támogatása a vidéki és környékbeli község, város gazdasági életére jelentős hatással van. Ha a helybeli iparosok és kereskedők tevékenysége fokozódik, nagyobb számban tudnak munkásokat alkalmazni, akik keresethez jutnak s ugyancsak vásárlókká válnak. A jobban foglalkoztatott iparosok könnyebben, esetleg fokozottabb mértékben tesznek eleget közteherviselési kötelezettségeiknek, miáltal a többi foglalkozási ág adóterhei csökkenhetnek, viszont a gazdasági helyzet javulásával a városok, községek fejlődésére is nagyobb lehetőség nyílik. A kérdés szociális részét nézve, egy pillanatig sem lehet vitás, hogy mind a község, mind az állam rendje és nyugalma szempontjából nagyon kívánatos, hogy a munkára nevelt iparosok, de főként az oly sok szélsőséges izgatásnak kitett munkások megfelelően foglalkoztatva legyenek, mert csak így kerülhető el, hogy a nélkülözésekből eredő elkeseredés ne siessen a rossz tanácsadók segítségére. Az esztergomi és a környékbeli iparosság szaktudása és felkészültsége feltétlenül kielégítő. A divattal, a technikai újításokkal ismerős és azokkal lépést tart. Ezért az esztergomi és környékbeli közönség számos szempontból helyesen cselekszik, ha a helybeli iparosságot támogatja, mely vele közös sorsban él. A közönség megértése lehetőséget nyújt az iparosok további fejlődésére és ez nemcsak megfelelő ellenértéket nyújt a helyesen gondolkodó és cselekvő és vásárló közönségnek, de egy-egy új és gazdaságilag kiegyensúlyozottabb korszakot nyithat meg a fejlődésre. Szombaton f. hó 19-én este disznótoros vacsora a Fürdő Szállodában. Legszebben fest és tisztít Haltenberger Béla Széchenyi-tér 7.