Esztergom és Vidéke, 1929

1929-09-15 / 70.szám

if Átszervezik az esztergomi erdészeti ^^ i ?^^ x ä^ szakiskolát. Ötvenedik évfolyam, 70. szám Keresztény politikai és társadalmi lap Vasárnap, 1929 szeptember 15 Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Új-Esztergom íeló. Az új törvényhatósági kódex megalkotása következtében a megyékben és városokban or­szágszerte megindultak a tör­vényhatósági választási moz­galmak, amelyek a múltban nem egyszer elég sivárak vol tak. Éppen azért nagyon Ör­vendetes az a hír, hogy Sze­geden félretette^ a pártpo­litikai szempontokat és nemzeti alapon álló polgárság egyesült avégből, hogy ameny nyiben emberileg lehet, esz­ményi törvényhatósági bizott­ságot állítson önmaga számára, amelyben helyet foglalnának azok, akik Szegedet nagyon sze rétik, a közügyekhez értenek és azok intézésében tapasztal tak, — akik foglalkozási ága­kat, társadalmi rétegeket és város nagy területének egyes részeit, a belvárost és a kül­városokat, a telepeket és a ta nyakat tekintéllyel képviselhetik. Ezen az úton valóban elérhető, hogy Szeged lakosságának szí ne-java kerüljön be a törvény­hatóságba. A baloldali férfiak összefogtak a jobboldal külön­böző árnyalataival, hogy olyan elsőrendű törvényhatósági bi­zottság legyen megalkotható, amely meg tud birkózni azok­kal az óriási feladatokkal, ame­lyek századunk harmincas évei­ben Szegedre várnak. Mi okozta ezt az összefogást, ezt a treuga dei-t, amikor po­litikai pártok és ellentétek ter­mészetesen Szegeden is vannak ? Főleg két ok. Mindenekelőtt az, hogy a szegediek gyönyörű vá­rosukat igazán szeretik és ennek a nagy érzésnek alá tudják ren­delni a személyi érdekeket és a legkülönfélébb melléktekinte­teket. Ezenfelül valamennyien egyesülnek egy szent akaratban, valamennyien meg akarják men­teni a trianoni csonkítás követ­keztében gazdasági válságba került várost, sőt nem állnak meg a mentésnél, igazi nagy várossá akarják fejleszteni Szegedet. De a törvényható­sági bizottsági pártoknak ilyen emelkedett felfogása kell, hogy Néha napján hallunk csak valamit az esztergomi erdészeti szakiskoláról Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskola távoltartja magát Esztergom életétől vagy, hogy a munkája más irányba terelődik a miénktől. Ha már erről van szó, ugyanezt mondhatnók az erdészeti szakiskola szomszédságában lévő tiszti üdülő­telepről is, onnan is ritkán kapunk híreket. De csak egyszer látogassunk oda, két intézményt ismerünk meg és — csodálkozunk Az erdészeti szakiskola és mellette a tisztiüdülőtelep a maguk csöndes­ségében példát mutatnak a várost szolgáló munkára. Idegenből jöt­tek ide és alig múlott el egy­két óv, máris büszkeséggel be­szélhetünk működésükről. Bámulatos és csodálatos az itt végbement fej­lődés. Kétszeres érték számunkra, mert ők, az idegenbőljöttek, értünk, a városunkért álltak bizony nagyon küzdelmes munkába és váratlan eredményt mutathatnak fel. A tisztíüdülőtelepet a nyáron mai képében már ismertettük, most a szomszédságára, az erdészeti szak­iskolára kerüli a sor. Ide, mint a tisztiüdülőtelepre is, a vasút környékének kívánatos fő­útvonalon, széles utcán nem mehe­tünk. A Baross-útról is, Mária Terézia­utcáról is be kell fordulni keskeny, kisházas, zökkenős utcába. Amilyen meglepő benyomás fogad az erdé­szeti szakiskola és a tisztiüdülőtelep láttán, olyan lerontó a környezet. Széles, kavicsolt út vezet be az erdészeti szakiskola területére. Jobbra és balra gyepes virágágyak, külön­böző cserjók és díszbokrok. Egy különös gonddal megtervezett bota­nikus-kert. Az erdészeti foglalkozás­nak megfelelő minden fa és erdei növényfajtát látunk köröskörül. A főút mentén két helyen, sziklakövek között az esztergomi erdők miniatűr világát szemlélhetjük. Mindenütt a gyakorlati cél érvényesül. Figyelemre­méltó a csemetekert is, ahonnan a legszakszerűbben végzett kiültetósek történnek. Emellett díszcserjék lom­bosodnak es ezekből a Szépítőegylet is kap sokszor anyagot. így tehát a város szépítésének az erdészeti szak­iskola is a tényezője. A főépületben, a földszinten van­nak a hivatalok, az emeleten három tanterem és egy gyűjteményszoba. Kétféle szakirányú kiképzés nyílva nul itt meg. Az egyik az erdő gaz dasági szakiskolai képzés, a másik az erdőőri és vadőri. Az előbbi két évfolyamos, az utóbbi tizen kóthóna pos. Az erdőgazdasági szakiskola most van újabb szervezés alatt, mert eddig rendesen két évfolyamra vet tek fel növendékeket, az idén azon­ban elsőévesek nincsenek, a további intézkedésig. Jelenleg 15 erdőgazda­sági és 40 erdőőri növendéket szám lál az iskola. Ezek a növendékek a dunántúli vármegyékből jöttek ide. Az iskolát Szilágyi Ernő igazgató, m. kir. erdőtanácsos vezeti. Mellette négy tanár működik: Ágfalvy Imre és Osztroloczky Tibor erdőfőmérnö­kök, Zsámbor Zsolt Pál és Jákó Jenő segédmérnökök. Ideszámítható Komán Béla erdőgondnok is, aki egyébként a városi erdőhivatal veze­tője. Ezenkívül még négy főerdőőr áll az iskola kötelékében. Egy hosszú épületben vannak az ebédlőszobák, a nappali és a háló­helyiségek. Katonás rend jellemzi az itteni életet. Ebben az épületben több magánlakás is van. Itt, az udvaron állnak a meteorológiai készülékek is. Az iskolával szemben lévő bara­kok egyikében kapott helyet a gaz­daság. A külső gazdálkodás 60 hold, a várostól bérbevett földön folyik. Az erdészeti szakiskola Vad ász­erdőről (Temesvár mellett) jött Esz­tergomba. Régi iskolájukat teljesen kifosztották a románok és ide min­den pénz nélkül jöttek. Az iskola mai képe úgyszólván a semmiből alakul ki, pénz nélkül, vas szorgal­mukból és munkaszeretetükből te­remtették meg azt, amit a telepen látunk. Az igazgatóságot, a tanári kart azonban még újabb tervek ve­zérlik és munkálkodásuk oda fog irányulni, hogy Esztergom vendég­szeretetét megháláljak és tevékeny­ségükkel hozzásegítsenek közös nagy bajaink könnyebb elviselésére. áttörje a szegedi helyi határo­kat, mert a városi politika el­fajulásához vezet, ha a váro­sok képviseletei afféle fiók­parlamentekké válnak, ahol napi és pártpolitikai kérdéseken szen­vedélyesen vitatkoznak, az or­szággyűlés rossz szokásait mí­melve személyeskednek és eköz­ben elhanyagolják azt, ami igazi hivatásuk: saját városuk köz­ügyeinek megvitatását és okos eligazítását. Ezeket a bölcs szavakat, amelyeket okulásul és példa­ként magunk is véssünk jól jelenlegi legfőbb vezére, gróf Klebeisberg Kunó kultuszmi­niszter. Azt a nagy tanulságot, ami a szegedi példaadásban rej­lik, nekünk — akik a trianoni békeparancs és a velejáró nyo­morúságok következtében jóval nehezebb sorsba jutottunk, mint Szeged, amelynek hatalmas erő­forrásai maradtak meg és azon­kívül nagyhatalmú pártfogói is vannak — jól fontolóra kell vennünk. A vármegyék és vá­rosok önkormányzatát tehát minden mellékcél félretételével olyan férfiak kezébe kell leten­nünk, akikben minden kellék meg van arra, hogy azt a sze­repkört, amelyet a polgárság bizalma nekik szánt, tudással, önzetlenséggel, buzgalommal, lelkiismeretességgel és bátor fe­lelősségérzettel töltsék is be. Teljességgel képtelenség volna tehát, ha az új törvény rendel­kezései értelmében számban összezsugorodott törvényható­sági bízottsági és városi kép­viselőtestületi tagsági helyeket akár önző érdekcsoportok, akár napi- és pártpolitikai vagy hiú-, sági szempontok érvényesítésé­vel töltenék be; mindez súlyo­san megboszulná magát a jövő­ben. Ezeket a testületeket azok­ból az értékekből kell meg­alkotni, akik múltjukkal, lelki­ismeretességükkel és önzetlen cöztevékenységükkel magukat arra érdemessé tették. A kipró­bált idősebb erők mellett teljes joggal követelhetnek maguknak lelyet az újabb generáció érté­kes elemei. Nem könnyű fel­adat az önkormányzati testüle­tek tagjának lenni és súlyos élelősséget és kötelességet vál­al az, aki azt elfogadja. A közélet csak kevesek szá­mára terem babért; legtöbbször gáncs, ellenségeskedés, nem­ritkán exisztenciális károsodás is éri azokat, akik mindenkor elkiismeretük szavára hallgat­nak s csak a közérdeket nézve, meggyőződésük szerint szolgál­ják vármegyéjüket, városukat. Az árral úszni, a hatalom ár­nyékában meghúzódni kényel­SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­házi szövött kőző. konyha* és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents