Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-25 / 64.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő; LAISZKY KÁZMÉR. Kiszórt milliók. Minden fillérünk, mely elgurul külföldre, szegényebbé tesz bennünket, hisz azokból az összegekből, amelyeket árukért határainkon kivül kénytelenek vagyunk odaadni, csak morzsák térülnek vissza. És tavalyi külkereskedelmi mérlegünk adatai ból nehéz szívvel kell meglátnunk, hogy nemcsak oly értékekért adunk pénzt külföldre aminek behozatala elkerülne tétlen, mert nálunk nem terem nem készül, hanem olyanokért is, amik nálunk is teremnek, amiket mi magunk is előállíthatunk, amiknek külföldről való megszerzése luxus és vétkes, nemzetkoldusító pénzpazarlás. Igy legszembetűnőbb, hogy mi mezőgazdasági állam, mező gazdasági terményekért és produktumokért tavaly 43 millió pengőt adtunk ki a külföldnek. Ennyivel gazdagítottuk a, külföldet feleslegesen és ennyivel károsítottuk meg önmagunkat. Hangsúlyozzuk hogy itt csak arról az összegről beszélünk, mely felesleges mezőgazdasági behozatalunkat terheli. Ha a termelők és a fogyasztók komolyan összefognának, ezt legalább ezt az összeget majdnem tel jes egészében meg lehetne menteni nemzeti gyarapodásunk javára. Hány családnak lehetne ebből a 43 millióból boldog megélhetést biztosítani!' Részletezzük egy kissé tételek szerint főbb vonásaiban e hatalmas veszteséget. A 43 millióból körülbelül egy tizedrész esik gabonafélék importjára, főként tengerire. A tavalyi évben talán a katasztrofális esztendő is nagyban hozzájárult e tétel súlyosbításához, de mégsem fogadhatjuk el teljes indokolásnak, hogy nekünk négy és félmillió pengővel kell gabonanemüekért adózni a külföldnek. Nagyobb összeget, egynegyedrészét teszi ki a 43 milliónak, kerekén 11 milliót az állatokért és állati termékekért Schmidt Sándor ünneplése Dorogon. Szent István napján a régi szokáson alapuló dorogi bányászünnepély alkalmával Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, Szent Gergelyrend lovagja, bányaigazgató személyében egy olyan férfit ünnepelt a dorogi bányászvilág, Dorog és a szomszédos községek, akinek személyi zsenialitása és energiája a dorogi és kapcsolatos bányákat hihetetlen teljesítési nívóra emelte 25 éves bányaigazgatósága alatt. Schmidt Sándor 25 óves bányaigazgatói jubileumára nagyszerűen megrendezett ünnnepség valóban méltó kerete volt annak a hatalmas, lankadatlan munkának, melyet az Ünnepelt negyedszázadon át ki fejtett, de kifejezője volt annak a tiszteletnek is, amely személyét a földgyomrában dolgozóktól kezdve, a bányaigazgatóságon keresztül a vármegyében, sőt annak határain túl s körülveszi. Munkássága mellett alázatos vallásossága, kiváló ember szeretete fúrtak maguknak utat oda, ahová semmiféle hatalmi eszközzel még senki bejutni nem tudott: — az emberek szivébe. Meg vagyunk győződve, felőle, hogy „a fekete gyémántokkal kötött házasságának ezüst lakodalma" — amint azt pompás, poétikus hasonlattal mondotta dr. Reimann Ernő központi ügyvezető igazgató, üdvözlő beszédében — szintén csak egy újabb lépcsője lesz annak a munkának, amely még Schmidtre vár és lelkében szunnyad. Schmidt Sándornak nemcsak munkássága, hanem személyisége is megérdemli azt az ünneplést, me lyet Gácser János igazgatóhelyettes, Vlodák Miklós altiszti kaszinó alelnöke és a munkásság nevében Székely Albert által mondott beszédek és az átnyújtott emléktárgyak is kifejezésre juttattak. Az ipartestületek tömörülnek bajaik orvoslására. Legutóbbi lapszámunkban a hírek között jelent meg egy figyelmeztető meghívó a csütörtöki fontos iparos értekezletről. Az az általános leromlott. gazdasági helyzet, mely ma országszerte szedi áldozatait, rendkívül súlyosan nehezedett rá a kisiparosokra is. A nagy gazdasági harcban az egyedek elvesznek, érvényre jutni nem birnak. Szükségessé vált a tömörülésben rejlő erő kihasználása. Az Ipartestületek Országos Szövetsége volna az a szerv, amely hivatva volna szervezettségénél fogva a kisiparosok jogos, méltányos igényeit istápolni, biztosítani. Az értekezleten megjelent esztergomi nagyszámú iparoson kivül dr. Frey Vilmos és Mátéffy Viktor országgyűlési képviselők, dr. Antóny Béla polgármester és dr. Brenne; Antal városi főjegyző is részlvettek. Képviseltette magát az ácsi, dorogi és a tatai ipartestület is. Papp Jőzsef, az IPOSz elnöke tartalmas beszédben mutatott rá, miért nem létesülhetett meg a kézműves kamara. Eleven színekkel festette meg a kisiparos gazdasági helyzetét és hitelviszonyait. Felhívta az iparosságot a városi és vármegyei választások alkalmával való tömörülésre. Kifejtette az IPOSz kebelén belül a körzetek megalakításának fontosságát. Dr. Lippay István, az IPOSz igazgatója, a Társadalom Biztosító intézménnyel járó bajókról beszélt. Minden sérelemnek bizalmas feltárását kérte, amiben mindenkor szives köz benjárást igért és biztosította arról az iparosságot, hogy Huszár Károly, az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke az iparossággal szemben a legmesszebb menő jóakarattal van. Az értekezlet végül elhatározta, hogy az egyesített vármegyében két ipartestületi körzetet alakít, Esztergom és Tata székhellyel. tása érdekében behozott tenyészállatok vételárát. Csak a felesleget. Igy a tejtermékeket, vajat, sajtot, túrót, a különféle húskészítményeket, sonkát, kolbászokat, halkonzerveket. Hazafiatlannak nevezhető luxus kell ahhoz, hogy valaki mindenáron külföldre adott pénz. Ebbe a 1 prágai sonkát egyék, mikor statisztikusok nem számították bele az állatállomány feljavíépoly kiváló sonkáink vannak. Nem képtelenség-e még elgondolni is, hogy a tejtermelés hatalmas arányai között külföldi sajtokat fogyasztunk ? Burgonyáért, zöldségfélékért és gyümölcsért mintegy 16 millió pengőt adunk a külföldnek csak azért, mert az Ínyencek nem tudják bevárni azt a néhány hetet, amikor már hazai termékeket fogyaszthatnának, mert többre becsülik a rossz, gyenge, kényszerírett déli gyümölcsöket, mint a mi jó almáinkat és körtéinket. A szemrehányás azonban nem kizárólag a fogyasztókat illeti e téren, hanem a termelőket is, mert azok hozzájárulhatnának több üzleti érzékkel, számítással és előrelátással, hogy mindig minden kívánalmat lehetőleg hazai termékből lehessen kielégíteni. Fogyasztónak és termelőnek egyformán hazafias kötelessége hogy javítsunk hazánk pénzügyi helyzetén és mondjunk le itt-ott igényeinkről a jobb jövő biztosítása érdekében. Foglalkozzunk a málna nagyarányú termesztésével. Szőlőink szomorú hanyatlása, a szőlőbetegségek, gyakran ismétlődő fagykárok, a megmunkálás, a karbantartás, a bepincézés és borkezelés költséges volta, a súlyos fogyasztási adó, a bor kedvezőtlen értékesítési lehetőségei és sok más baj arról győzik meg az értelmes gazdát, hogy fáradozása és munkája nem hozta meg a kivánt eredményt, számításai nem váltak be és előbbutóbb kénytelen valami más, jövedelmezőbb művelési ágra áttérni, ha áldozatos munkájának megérdemelt eredményeit is látni akarja. Ilyen művelési ág volna a bogyós gyümölcsök, pl. a ribiszke, az eper, de elsősorban is a málna nagyarányú, tömeges termelése. Városunkban — fájdalom — alig látjuk nyomát a tervszerű, tömeges gyümölcstermesztésnek. A szőlőkben és a belsőségekben túlsók a fajta, de igen kevés az azonos és egyszerre érő gyümölcs, úgy hogy azt ily elaprózott csekély mennyiségben sokszor nem érdemes vagy nem is lehet értékesíteni. Szakítanunk kell tehát az ötletszerűségekkel ezen a téren is. Mielőbb át kell térnünk — különösen a mai viszonyok között — a teljesen azonos gyümölcsfajták tömeges termelésére, mert csakis ez a módszer biztosíthatja a termelésben és az értékesítésben olyannyira kívánatos tervszerűség jelentékeny gazdasági előnyeit. Nem is szólva a németországi konzervgyárak többszázholdas viruló málnatelepeiről, amelyeknek mintaszerű művelése és céltudatos beállítása a német alaposságot dicséri, már Esztergom környékén is SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül köző. konyha* és r~ abrosz (nagyban és legjutányosabban beszerezhető flÄZ! szövött pper, tőrül- Q | | , a , f g Esztergom, Széchenyi-tér kicsinyben) reiczmann Laszionai fonszam 135. Házi kender szövésre elfogadtatik