Esztergom és Vidéke, 1929
1929-08-22 / 63.szám
Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptuiajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Szebb, jobb jövőért I Sok viszontagságon keresztülment városunkban bizonyára mindig vol tak, akik a város fejlődésén fáradoztak. Valószínűleg viszont voltak olyanok is, akik minden fejlődést elgáncsolni iparkodtak. Amíg az előbbiek önzetlenül törekedtek fejlő dés útján előbbre vinni a város sor sát, könnyebbé tenni a megélhetést, addig mások tisztán sajátmaguk nak kisajátított anyagi jólétet te kin tették célnak. Ilyeténi tusakodás eredménye azután az lett, hogy az egykoron virágzó, kereskedelmi, ősi koronázó város lecsúszott a falu ní vójára. Bezzeg, nem így a szom szádjai. Győr hatalmas ipar- és kereskedelemmel rendelkező város lett. Az erődítménye< miatt stagnálásra kár hoztatott Komárom, mihelyt elvesz tette vár jellegét, nagy ugrásokkal iparkodott saját hibáján kívül történt elmaradottságából kiemelkedni és valljuk meg, sikerült is neki. (itt a megszállás előtti Komáromról beszé lek.) Az évtizedek előtti akadékoskodást és a mostaniakat is felhánytor gatni feleslegesnek tartom, de bizo nyos megállapításokat tenni már csak okulás szempontjából sem árthat. A fllokszéra-invázió előtt meglehetős jómód uralkodott Esztergomban. Amikor kipusztultak a jó hegyi sző lők, beállott a szegénység. Az újra telepített szőlők és a borok árainak felfelé való tendálása meglehetősen enyhítette a város általános gazdasági helyzetét. Amint azonban az új, jó borvidékek bekapcsolódtak, kezdett a bor ára esni és a munka bérek emelkedésével ismét rosszabbodott a helyzet. Közben még a sze rencsétlen megszállás is bekövetkezett és|teljesen leromlott az általános helyzet. Nem maradt tehát más hátra, mint valami más, belső megoldást keresni, hogy a város lakosai meg élhetéshez jussanak. Illetékes, tágabb látókörű férfiak az idegenforgalomban keresték a kivezető útat. Ennek a kivezető útnak elérése azonban áldozatokat követelt, ami nagy megterheltetést jelentett a város polgárságára nézve. Jövőbe vetett hittel az áldozatokat a város meg is hozta és ma már számottevő ember, ha panaszosan is, de nem gáncsoskodik. Minden hízelgés nőikül meg kell állapítani, hogy elsőnek az Esztergomi Takarékpénztár Rt. igazgatósága lépett a haladás útjára. Ha ismétlésnek látszik is, de történelmi hűség kedvéért újból és mindenkor le kell szögezni. Ez a pénzintézet, mely eddig pénzügyi üzleteken kívül soha semmiféle ipari, kereskedelmi ágazatokkal nem foglalkozott, irányt változtatott. Tekintve, hogy idegen pénzekkel dolgozik, amiért felelős is, biztos ós eddig bevált számítás alapján beált fürdőtulajdonos nak. A mai, idegenek által értékelt Szent István-fürdőtelep létesítésével építette ki a város gazdasági helyzetét biztosító első utat. Ha nem akar a város ismét az ismeretlenség ho mályába, a teljes leszegényedésbe veszni, folytatnia kell az idegenforgalom pénzthozó Rútjának kiépítését. Az idegenforgalom áldásainak alapfeltételeit maga a természet adta meg nekünk, remek fekvésünkkel és vizeinkkel. A munka kezdetén már túlestünk és sikerült magunkfelé irányítani az idegenek figyelmét, ami pedig gazdaságunk minden ágazatára pénzt, pénzt és újból pénzt jelent. Hogy az idegenforgalom mit jelent, nem akarom Olaszország példáját felhozni. Inkább hivatkozom Visegrád, Leányfalu, Nagymaros, Piliscsaba, Borosjenő, Pomáz, Solymár, Csobánka stb. kishelysógekre, melyek szemléltető oktatást nyújthatnak mindazoknak, akik még mindig kételkednek az idegenforgalom áldásaiban. Az emiitett helységek egyenkint és együttvéve is sok olyan dolgot nélkülözni kénytelenek melyek nekünk megadattak. Az ország keserű, igazságtalan megcsonkításával szerzett, országos önállóságunkkal Budapest ma hatalmas idegenforgalmi központ lett. Hogy haladhasson a boldogulás útján és elmélyíthesse azt, állami támogatással megalakult az Országos Idegenforgalmi Tanács. Polgármesterünk előrelátó és eléggé nem értékelhető intézkedése következtében a mult csütörtökön lezajlott ünnepségeink alkalmára meghívta az Országos Idegenforgalmi Tanács tagjait városunkba. Eljött: Apáthy Jenő légiforgalmi igazgató, gróf Apponyi Antal, a Hamburg— Amerika szállítási vállalat főmegbizottja, volt kereskedelmi miniszteri tanácsos ; Bánlaky Géza, Gellértfürdő vezérigazgatója; Bársony Oszkár, Idegenforgalmi, Beszerzési és Szállítási vállalat vezérigazgatója; dr. Gáldy Nándor és dr. Kolozs Dezső, Máv felügyelők; Gallé Mihály, az Asztória-nagyszálló tulajdonosa ; dr. Miklós Elemér, Orsz. Idegenforgalmi Tanács főtitkára, dr. Szvizsényi Zoltán, a Fürdővárosok Szövetségének igazgatója; dr. Tausz Béla, az Idegenforgalmi Szövetség alelnöke; lovag Wáhl Henrik, a Légiforgalom aligazgatója ; Zilahy Dezső, Bpest idegenforgalmi bizottságának igazgatója és három neves újságíró. A megjelent urak valamennyien legnagyobb elismeréssel szóltak ünnnepségünk felől a helybeli idegen valamennyien nagy fontosságot tulaj donítanak. Annál is inkább kell az értekezletnek fontosságot tulajdonítani, mert meglepődve tapasztaltuk, hogy vendégeink mennyire ismerik városunk idegenforgalmi értékét. Határozott kifejezést adtak annak, hogy Esztergomot Budapest idegenforgalmának fontos kiegészítő részéül kell tekinteni. Hogy pedig ez városunkra nézve mit je[ent, azt könynyű elképzelnünk. Ha ezek a gyakorlati, befolyásos urak is segítse * günkre lesznek, mint ahogy ígérték és amiben kételkednünk nem szabad, bízhatunk, hogy nem hiába hoztuk meg a nagy áldozatokat. Az Országos Idegenforgalmi Tanács bekapcsolódása tette indokolttá, hogy e lap hasábjain újból, ismételten legyen szó idegenforgalmunk kérdéséről. Ez lehet egyeseknek unalmas, de mint a város vitális érdekét mindaddig napirenden kell tartanunk, amíg nem emelkednek határunkon nyaralók és amíg százával nem lesznek nyaraló vendégeink, akikből mindenkinek lesz haszna. Bízom benne, hogy aki csak egy sort is írt idegenforgalmunk érdekében, nem dolgozott hiába, mert elősegítette azt az egyedüli módot, mely hivatva van jobb napokat hozni határra jutott, életfeltételeitől megfosztott városunkra. Kezdet, áldozat, munka nélkül még semmi sem létesült, mi kezdtünk, áldozatot hoztunk, ós dolgozni is fogunk, minden gúny és gáncs ellenére is városunk boldogulásán. V.l. mentesítsék a kisiparosságot a forgalmiadé alól. Nem birja a terheket a súlyos helyzetben lévő iparosság. A sok elvesztett adóalany nagyobb veszteség mint amennyit a közterhek mérséklése jelent. A forgalmiadó kütönböző nemeinek életbeléptetése óta, az állandóan felszínen tartott jogos panaszok és a forgalmiadó elbírhatatlan nagy terhe miatt illetékes kormánytényezők részéről több alkalommal Ígéretek történtek arra nézve, hogy mihelyt az ország pénzügyi helyzete révén, az állam költségvetése rentábilis lesz, a magángazdaságok pénzügyeinek rendezése során a forgalmiadó fizetése alól mentesítik a kisiparosokat és kiskereskedőket. Annak dacára, hogy az időközönként kiadott kormányjelentésekből megállapítható, hogy az ország pénzügyi helyzete annyira javult, hogy az államnak bevételi feleslegei ís vannak, a forgalmiadórendszer továbbra is él, legfeljebb annyi változás történt, hogy annak 3 százalékos kulcsát leszállították 2 százalékra, ez azonban az adó emelkedését eredményezte, mert az alapot meg felemelték. Ezt a körülményt a kézműves iparosság érzi lagjobban azért, mert forgalmiadóátalánya kivétel nélkül magasabb összeget tesz ki ma mint volt addig, mig a kulcs 3 százalék volt. A látszat szerint a forgalmiadó ügyében történtek könnyítések, azonban ennek a gyakorlati élet semmi hasznát nem veszi, mert azt csak nem lehet tényleges könnyítésnek nevezni, hogy eltörli a kormány az állatforgalmi adót s ugyanakkor ennek terhét áthárítja a mészárosokra, ezek pedig természerűleg a fogyasztókra s habár a látszat az, hogy a gazdálkodó mentesült az állatforgalmiadó alól, de ugyanakkor mint fogyasztó forgalmi bizottsággal tartott közös I általános forgalmiadókötelezettó vált. értekezleten, melynek a résztvevők | Az ország magángazdaságai sorsdöntő óráikat élik és ha nem segítenek, az általános gazdasági pangásnak a kézműves iparosság lesz az egyik első áldozata, mivel anynyiféle és olyan összegű közteher rel van megterhelve, amelyek viselésére ma már teljesen képtelen. A hódmezővásárhelyi ipartestület memorandumot intézett a pénzügyminiszterhez a forgalmiadó ügyében. Kifejti, hogy nap-nap után nagyszámban történnek iparbeszüntetések és hullanak el az adóalanyok, már pedig ez a közre sokkal súlyossabb veszteség, mintha [a közterheket elviselhetővé tennék s minden kézműves iparost, mint adóalanyt, továbbra is megmentenék. A forgalmiadó kivétel nélkül, minden kézmüvesiparosra nézve, olyan elviselhetetlen anyagi terhet jelent, hogy ha ezt sürgősen nem törlik el, tönkre megy az országunk ez az értékes rétege. De létjogosultsága sincs ma már a forgalmiadó-rendszer fenntartásának, mert hisz ezt csak az ország pénzügyeinek rendbehozásáig tervezték. Miután az ország bevételei felesleget produkálnak, a forgalmiadó eltörlése az ország pénzügyi egyensúlyát meg nem ingathatja. Hogy a kézműves iparosság a feltétlen biztos tönkremenéstől megmentessék, az általános forgalmiadó fizetésének kötelezettsége alól mentesítendő annál inkább, mert ma már egyetlen iparosnak sem áll módjában az, hogy a forgalmiadót a vevőjére, vagy megrendelőjére átháríthassa. Ezért arra kéri a memorandum a pénzügyminisztert, hogy a kézműves iparosságot a forgalmiadó fizetésének kötelezettsége alól mentse fel. ö- SAIÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- T\ I I , j % , I Esztergom, Széchenyi-tér . . köző. konyha- és kenyérruha, K01^7Hl21 OH I á^JSÍlflíll 16. sz. (Saját ház.) Teleki "*i O-rHllH-ff abrosz (nagyban és kicsinyben) • Vi v£l I IOJ II I L.CW£.IUl ICfcl fonszám 135. Házi kenIldiül fe/CUWUll legjutányosabban beszerezhető m ^ mmtmm ^^ mmmmmm ^^^ mW mmmmm^m^m^ der szövésre elfogadtatik
