Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-08 / 59.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Esztergom háziezredének emlékünnepe A bibornok-hercegprimás is részt vett az emlékünnepen. A volt cs. és kir- 26. gyalogezred, Esztergom dicső háziezrede, f. hó 4-én, vasárnap tartotta impozáns keretek között ezredünnepét. A felvonulási útvonal lobogódíszben várta a számtalan csatában küzdött volt huszonhatosokat, akik nagy számban jelentek meg az ünnepélyes aktuson, melynek fényét a biboros-hercegprimás jelenlétével emelte és bensőségessé tette a bajtársi összetartás és szeretet. Szentmise a vizivárosi plébániatemplomban. Délelőtt fél 11 órakor a vizivárosi plébánia templomban dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás csendes szent misét mondott. A primási templomot ez alkalommal teljesen megtöltötte a közönség. Evangélium után Lukács Dezső volt huszonhatos tábori lelkész, jelenleg plébános Tápon (Győrmegye) mondott rövid szentbeszédet, melybe beleszőtte Magyarország jelenlegi szenvedését és jövőbeni hitünket. Az oltárnál a volt ezred két törzstisztje : Krämer Antal ezredes és Rudnay Miklós őrnagy térdelt, mig a bajtársak közül többen a szentáldozáshoz járultak és Hajdú István m. kir. gazdasági főtanácsos hangosan mondta a közös gyónás szövegét Felvonulás négyes sorokban a Hősök-szobrához. Mise után négyes sorokban vo nultak fel a Hősök-szobrához. A menetben ott láttuk Tiaskál Lajos és Klempa Kálmán vezérőrnagyokat, Szilaveczky János, Krämer Antal, Gyürke Dezső ós Kornhaber Samu ezredeseket, Marcsa alezredes és sok ismerős tisztet s még több harcban edzett huszonhatost. Szinte elővarázsolta a régi katonavilágot pompás egyenruhában, délcegen lépkedő Tamassy Béla altábornagy, aki ugyan nem volt az ezred tagja, de a bajtársi szeretet szintén a 26-osok soraiba szólította. Ünnepély a Hősök-szobránál. Miután a Turista Dalárda a „Magyar Hiszekegy

a-et elénekelte, Krämer Antal ezredes lépett az emelvényre és hazafias, gondolatokbán gazdag, sokat felölelő emlékbeszédet mondott, mely után Tiaskál Lajos vezérőr nagy remek koszorút helyezett el i 26-osok kegyelete jeléül az emlék szobor talapzatára. Mráz József ker tész, aki az emlékmű parkját gondozza, szintén koszorút tett a talapzatra hozzátartozójának és a hősök emlékezetére s végre előlépett a győri Mansz leányszövetség egyik tagja s arany babérkoszorúval rótta le kegyeletét a győriek nevében. A Turista Dalárda remek éneke, Lukács Ede imája, a Himnusz zárta le az ünnepélyt. A levente-zenekar pattogó indulója mellett pompás díszmenetben vettek búcsút elesett bajtársaiktól a megmaradt húszonhatosok. Szép, kegyeletes, megható volt. Díszebéd. A Magyar Király szálloda díszített nagytermében díszebéd volt, amelyen dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprimás mondotta az első beszédet, XI. Pius pápát és a kormányzót éltetve a 26-osok hazaszeretetéről és istenfélelméről, mint ezredtradicióról beszélt, melynek értékét emelte ki. Gyürke Dezső ezredes a hercegprímást, dr. Antony Béla polgármester a nemzet jövőjét, Lukács Ede a vendégeket köszöntötte fel. Tiaskál Lajos vezérőrnagy nagy szeretettel emlékezett meg háború alatti ezredparancsnokságáról. Megváltoztatni kívánta a 26-osok „Mindvégig kitartunk" jelszavát „Mindvégig összetartunk!" új jelszóval. Megható volt az a bajtársi együttérzés, mely rangkülönbség nélkül összeforrasztotta az annyi vészen keresztülment ezredtársakat. Ezer és ezer emlék felidézése, a magasrangúak iránti ragaszkodás, a hősiesség dicsőítésével telt el a délután. Katholikus zarándoklat városunkba. Dr. Hász István tábori püspök és Don Antonio Sancho a hercegprímásnál. A budapesti katholikusság 1200 tagja, dr. Hász István tábori püspök és Repold Károly fővárosi bizottsági tag kisérték Don Antonio Sancho pálmai nagyprépostot, a magyarbarát, spanyol főpapot vasárnap Esztergomba a biboros-hercegprimás elé. Az Ipoly torkolatánál, a trianoni határon, dr. Hász István tábori püspök hazafias beszédet mondott a hajón. A zarándokokat hozd hajó 3

A 2 órakor érkezett a hajóállomásra, ahol a város nevében dr. Sántha József tanácsnok üdvözlő beszéddel fogadta a magas vendégeket. A spanyol nagyprépost magyar nyelven köszönte meg a fogadtatást. Helybeliek kalauzolása mellett a Bazilikába mentek fel budapesti vendégeink, ahol minden nevezetességet megtekintettek. Don Antonio Sancho itt megkoszorúzta Szent István szülőhelyét, majd d. u. 5 órakor a bíboroshercegprímásnál tisztelegtek. Dr. Hász István tábori püspök mély tisztelettel üdvözölte a bíboros főpásztori, ünnepélyesen bemutatta Don Antonio Sancho spanyol nagyprépostot és tolmácsolta a zarándokok hódolatát és ragaszkodó szeretetét a főpásztor iránt. Majd Don Antonio Sancho nagyprépost üdvözölte a bíboros-hercegprímást. Beszédében hangsúlyozta, hogy ő nem politikai látogatás céljából jött Magyarországra. A magyarok szeretete hozta őt ide. Mint papnak, a politika nem kenyere. Rámutat azonban arra, hogy Nagymagyarország hajóját a háborgó elemek elragadták, de emiatt senki se legyen kicsinyhitű, mert az isteni Mester, mint egykoron, most is egy szavával elcsitítja a tenger háborgását. A magyar nyelven mondott beszédet dörgő éljenzéssel fogadták a zarándokok. Ezután dr. Serédi Jusztinián megköszönte az üdvözlést és spanyol nyelven külön üdvözölte a magas vendéget, végül áldást osztott. A zenekar a magyar Himnuszt és a pápai himnuszt játszotta, melyeket a zarándoksereg áhítattal énekelt végig. Bizalmas beszélgetés után a vendégek elhagyták a palotát s a hajó visszavitte a zarándokcsapatot Budapestre. Kinek van haszna az idegenforgalomból? — Válasz a topekás beszélgetésre. — Ha valaki az idegenforgalom gazdasági jelentőségét megállapítva azt hiszi magáról, hogy ezzel a megállapításával a feltalálók sorába lépett, alaposan csalódik, mert ezt a kérdést a tudósok már eldöntötték, efelett már régen nem folyik közöttünk vita. Csak még a topekán sétáló polgárok folytatnak egymásközt szellemes eszmecserét ezen tárgykörről, amelynek során nagybölcsen azt állapítják meg, hogy a mi nehéz munkával szépen felépített idegenforgalmunkból csak a „vendéglősnek* és a strandfürdőnek van haszna. Amennyire örülünk mindnyájan a Csernoch-úti virágos szegélyeknek, annyira nem tudunk gyönyörködni a topekán megtermett vadvirágokban; szükséges tehát, hogy egy kissé meggyomláljuk a topekai termést és a sétáló polgároknak kissé bebizonyítsuk, hogy a topekai horizont, ennek a nagyjelentőségű kérdésnek elbírálásánál, alaposan keskenyvágányúnak bizonyult. Fürdőváros, üdülő- és nyaralóhely, valamint pensionopolis rokonfogalmak s egymásból nőnek ki. Boldogemlékű dr. Kőrössy László óta nagyon sok nyomdafestéket elhasználtak azon tervek propagálására, hogy városunkat ily irányban fejlesszük; az igazi komoly munka azonban, még nagyon is rövid keletű s mégis fényes eredmények érettek el már eddig is. Nem elég az adottságokat felsorolni, a szórakozni vágyó publikum igényei nagyobbak, mintsem hogy azokat a közelmúlt Esztergomja kielégíteni képes lett volna. Nem is volt számbavehető idegenforgalmunk, hacsak a nagyünnepi zarándoklatokat nem tekintjük annak. A régi idegenforgalomnak valóban nem volt úgyszólván semmi gazdasági jelentősége. Az utak és forgalmi eszközök javulásával, valamint azokkal az újabb létesítményekkel, melyek a városunkban való tartózkodást kellemessé teszik, a mi idegenforgalmunk nagyarányúvá vált és olyan jelentőségre tett szert, amelyet a topekán sétáló polgárok kellőleg értékelni nem tudnak még. Azonban az érdekeltek, annál jobban értékelnek. A fejlődésnek első ettapjához immár elérkeztünk : Esztergomnak, mint kiránduló és üdülőhelynek hire nemcsak a Csonkaországban, hanem a világforgalomban is ismeretes. Akik itt jártak, megismerték a mi kincseinket és természeti szépségeinket (amelyek feltárására, hozzáférhetővé tételére, a kulturigények számára is elfogadhatóvá változtatására évek óta tervszerű munka folyik) ismételten ellátogatnak hozzánk. Mindinkább növekszik azoknak a száma, akik heteket, sőt hónapokat töltnek itt évről-évre; nem ritkaság már a letelepülés sem s reméljük, rövidesen az is nagyobb arányokat fog ölteni. Lelkes emberek kitartó, fáradságos munkájából így válik lassan valóra Budapest Bádenjónek és a magyar Grácnak gondolata. A valóraváltásnak azonban, nem az az útja, hogy maliciózus, üres fecsegéseket bocsájtsunk szárnyra, amelyek semmivel sem viszik előre a város jövőjére nézve mindenak felett fontos kérdést. Bátran állíthatjuk, hogy ilynemű eszmefuttatások, a kevés ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI a köző. konyha- és kenyérruha, LA7| OTflilA'f'f abrosz (nagyban és kicsinyben) liCSXl £<U¥UU legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik