Esztergom és Vidéke, 1929

1929-01-13 / 4.szám

Keresztény politikai és társadalmi lap Megjelen csütörtök és vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., hova a lap szellemi Előfizetési ára: egy hóra 120 P. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) részét illető közlemények, az előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A birbicses. Fiatalabb emberek talán már nem nagyon, de mi idősebbek a maguk bőrén tapasztaltuk ki a birbicsesek természetrajzát. Ámbátor belügyi kormányzatunk gondoskodik róla, hogy az ujabb generáció tudástárából ez a fogalom se hiányozzék. De ha ennyi előrelátás és gondoskodás ellenére — Isten ments! — mégis akadna valaki, aki nem tudná mi a birbicses, annak mégis csak meg kell magyaráznunk. Egy-két jóakaratú derék ember elindul, rendszerint szeretett fővárosunkból, megrakodva csecsebecsével, zsebórákkal, -weckerrel, szőrösmedvével és beszélő majommal. Ezeknek a kitűnő embereknek nincsen egyéb szándékuk, mint mindazon jókat, amit magukkal hoztak, olcsó pénzen a nép közé juttatni; ehhez kérnek és kapnak is kormányhatósági engedélyt, helyenkint még rendőrségi assistenciát is. A gyakorlatban azután a szétosztás úgy történik, hogy valamely népes helyen : korcsma, kávéház, esetleg templomtéren kirakják az ámuló publikum elé a sok holmit, azután bábokat vesz elő s megkezdődik a játék. Óra, medve, de különösen a szőrös majom azonban csak arra való, hogy vele a többit megfogják, mert végeredményben az történik, hogy mindaz, amit a föld nehéz munka árán termett, amiért hetekig emelgették a pörölyt, vagy a szekercét, rótták a hivatalokban az adóintő cédulákat, mindaz a keservesen megszerzett pénzecske a birbicses zsebébe vándorol. Ha nem volna ez a dolog olyan jellegzetesen és szomorúan magyar, bohózatot kellene róla írni. Megtudnák-e nekünk magyarázni, hogy akkor, amidőn a szerencsejátékokat mindenütt üldözik, miért szabadítanak rá a mit sem sejtő népre parazitákat, akik kormányhatósági engedéllyel fosztják ki az embereket ? A didergő és éhező magyar gyermekek és szegény anyák megmentése érdekében nyilvános gyűjtést rendezni nem szabad, azonban az érdemes birbicses testületet ápolni és eltakarni kell. És ez a birbicsgondolkozás végigvonul egész berendezkedéseinken. Hát nem komikum az, midőn hazafias vagy jótékonycélú (azelőtt még előírt iskolai) ünnepélyekre a rendezők terhére drága rendőrségi ügyeleteseket küldenek ki? Nemzetnevelő sportot akarunk teremteni mecenásainkj nincsenek, sportközönségünk nincsen, minden ráfizetéssel jár, azonban odafent jónak látják a rendőrségi ügyeletet megfizettetni az anyagiakkal küzködő egyesületekkel. Már csak az hiányzik, hogy ha valakinek kigyullad a háza, a rendfenntartásra kivonult rendőrségi készültséget a kárvallottal fizettessék meg. Nem tudjuk, bosszankodjunk-e inkább, vagy nevessünk, amidőn pld. Esztergomban a kiránduló városban, ha egy jókedvű társaság egy jó vacsora után a cigányt hallgatja és a társaság nőtagjai egy kis táncot akarnak, savanyú mosollyal jelenti a vendéglős: kérem nem lehet! Mire való ez a csőszködés alkalmi mulatozó társaságokkal szemben ? Hát már a jókedv is (amelyhez ugyancsak kevés okunk van) tilos ebben a konszolidációs világban ? Mitől féltenek bennünket a budapesti nagyjóurak, vagy bárokat rendezzünk be, ha néhanapján egy-két fordulót akarunk csinálni? Szép, szép a rendcsinálás, de túlzásba menni nem szabad. Sebtiben még egy csokorravalót lehetne összeszedni ezekből a belkormányzati vadvirágokból, olyanokat is, amelyek bennünket a legérzékenyebb oldalunkon, a zsebünkön érintenek ; volna-e vájjon sok értelme ennek ? Kétlem, mert a nagypolitika felkentjeit kis emberek kicsi dolgai nem nagyon érdeklik s hogyan jusson el a panasz a fonák rendeletek — fájdalom szorgalmas gyártóihoz? Egyet azonban még szabad : imádkozni. Tehát könyörögjünk a jó Istenhez, világosítsa meg elméjét azoknak, akik — állítólag a mi akaratunkból — a mi sorsunkat intézni hivatot tak. A történelemből tudjuk, hogy minden elmúlik: tatárdúlás, török veszedelem, osztrák iga, sőt az idegen megszállás is el fog múlni. A szőrösszívű, az élet követelményeivel nem számoló, szükségtelen rendeletgyártás korszaka is el íog múlni; el fog múlni a sok keserű po hár is, azonban magunknak is cselekednünk kell, hogy ez minél előbb történjék. -o— Városrendezési gondolatok. i. Tatár, török, osztrák dúlta városunk hajdani emlékeit, már keresve sem találjuk meg; nem pedig főként, mint a békésebb zónában fekvő felvidéki vagy nyugati városainknál, az építészetben. Esztergom mai, stílus történeti szempontból érdekes épü létei az 1700-as évek végéről és a mult század elejéről származnak, leszámítva a régebbi származásra valló igen kevés bárok és röneszánsz épületet, mert a németek és rácok beköltözéséig a török romok maradványait takarítgatta el az elszegényedett gyér lakosság. A lassan fejlődő idegenforgalmunk révén városunkat járó idegen szemében élénken feltűnik a város általános képéből a különféle jelleg. Látható, hogy a Bazilikától a városházig terjedő résznek van csupán városias jellege, mert a városháztól a vasút állomás felé vezető, iparosság és főleg földmívesek lakta rész, bár házain a polgáriasodás képét viseli, csak mezővárosként hat; viszont a Bazilikától a Vörös-Keresztkórház felé épült rész a tejes falusias jelleget tarja elénk; hogy a bűnös könnyelműséggel beépülni engedett Szenttamásról stilus szempontjából ne is tegyünk említést. Ez utóbbi városrész, főként amíg vize nem volt, csupán korlátlan rendetlensége, de annál festőibb hatása szempontjából birt érdekkel, de a pallér tudomány s főleg az egyébbént okos, pala- és cserépfödél, ma már ettől is megfosztotta és időtlen időkig kiáltó példája annak, hogy miként nem szabad egy városnak épülni és mely irányban nem lehet egy városnak fejlődni. A jobbágyság korának nemtörődömsége és embertelensége engedte csak létrejönni, súlyosbítva az önös érdek ismeretes céljával. Ha Esztergomot, mint várost akarjuk az idegennek megmutatni, eszerint csak a Vízivárosba és a Széchényi-tér környékére vezethetjük. Ez utóbbi helyen a még meglévő értékek felsorolása után elmondhatjuk, hogy a Katholikus Kör háza, a hajdani Lieb-féle háznak milyen nagyszerű képe volt (domború ablakai kuriózumok voltak) mielőtt a mai sivár pallér-stílusat megkapta, hogy milyen szép gótikus párkány futott végig a hajdani Hübner cukrász háza eresze alatt, hogy a Pozziféle házat vájjon miért is vágták ketté és hogy ha róla a mai ügyetlen üzleti borítást leszedné a kutató, még meglátszana régi nemes architektúrája. Igy vehetné sorra más utcákban is azt, hogy a nemrég mult is hibás a pusztításokban. (Grósz, Kamenszky-házak) nem csupán a török tatár. Város rendezés szempontjából szintén számos negatívumokkal rendelkezünk. A hajdani Buda-, ma Kossuth Lajos-utcn torkolata a hajiás vonalába épült Frey fele házzal, a Kultur Mozgó épületének kiugrása a természetes utca-vonalból, meg az, hogy a Hitelbanktól a Kaszárnyáig nem juthatunk át a Simor-utcába, csak néhány példa szintén arra, miként nem szabad épülni engedni a várost. Arra pedig rámutatni, hogy jövőben hogyan kellene épülni a városnak, sajnos, a mai nehéz idők még nem alkalmasak ugyan, de a gondolattal foglalkozni, a jövő fejlődés szempontjából eszméket elindítani, nem lesz céltalan. Mert, hogy napjainkban is mily nagy hiba volt például minden előzetes tervezés és rendszer nélkül a Katholikus Legényegylet épületét a Népkert frontjának kellő közepébe helyezni, ezzel egy különben szükséges új utca nyitásának még a lehetőségét is elzárni, az egész nagy jobb sorsra hivatott telektömböt parcellázás lehetőségétől megfosztani, azt majd csak akkor fogjuk megtudni, ha fejlődésben valamikor eljutunk e városrész rendezésének kérdéséhez. E kurtára fogott szemle, melyhez a figyelmes szemlélő marékszámra szedhet csokorba, sok-sok más példát, figyelmeztetni akar mindenkit, aki a város fejlődésével törődni kivan (mert kell, hogy ilyenek sokan legyenek), hogy elérkeztünk idejéhez annak, melyben fontolóra kell vennünk egy új város-rendező politikának megteremtését, e végből egy kimerítő, a város külső hatására, mint természetes terjeszkedés irányára ís kiterjedő szabályozási terv megvalósítását. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül I e köző, konyha- es kenyérruha, ri4&7l C7ÜMfÍtÍ abrosz (nagyban és kicsinyben) 1 IflL&J &£*M ¥ UI1 ie«iutányosabban beszerezhető i Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik