Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-29 / 48.szám

dégek. Többen meg is fürödtek a strandon. A fürdést Weygand Tibor proponálta és ő volt az első, aki dicséretet mondott a vendégek közül a Addig, amig a strandon a Stúdió több művésze fürdéssel tölti kedvét, Scherz bácsival a parton beszélgetünk. Szó esik a mai és a régi életről, Budapestről és Esztergomról. — Én nem ismerek Esztergomra — mondotta Scherz bácsi. A mikor harminc évvel ezelőtt Esztergomban jártam nagyon sok nádfödeles házat láttam és egészen más volt itt az élet. Csodálkozom ezen a fejlődésen. Ez a fürdő meg olyan kedvre han gólja az embert, hogy a nyár folyamán többször eljöjjön. Már kezet is adtam, hogy eljövök ide nyaralni. Ki fogom pótolni, amit harminc év alatt elmulasztottam. — Mióta van Pesten, Scherz bácsi ? — Már régen. Ha tetszik egyetmást elmondok életemből. — Huszonhat éves voltam, amikor külföldre mernem. Nagy vagyont örököltem akkoriban, 114 ezer aranykoronát. A szülőim Pozsony mellett laktak, nagy földbirtokuk, volt és én örökségi részt kaptam. Montecarlöba vezetett az utam. Játszottam . . . Egy nap mindent elvesztettem . . . egy frankom sem maradt. A montecarlói kaszinó 800 frankot adott — az akkor szokásban volt — hogy hazautazhassam. A pénzt elfogadtam, de nen ültem vonatra, hanem visszamentem játszani és elvesztettem a 800 frankot is. Aztán már el-kellett mennem, megvették a jegyemet és a vonatra kisérték. Pestre jöttem és a zsebemben nem volt több 14 fillérnél. Mit csináljak ? Nem estem kétségbe, álltam az utcán és sütkéreztem. Sürgönyöztem haza pénzért. Otthonról pénz helyett revolvert küldtek. Nevettem egyet, gondoltam, annál én okosabb vagyok, hogy elvessem az életet. Szerencsére összetalálkoztam egy regi barátommal. — Mit csinálsz itt Pesten ? — kér dezte ? — Semmit, leégtem — feleltem. — És ezt te csak igy mondod ? — Hát mit tegyek ? Gózon Gyula több évvel ezelőtt Esztergomban tartózkodott, huzamosabb ideig itt élt. Innen indult a művészi pályára. — Jól ismerem Esztergomot és sokszor eljövök ide. A mai előadásból azt láttam, hogy itt egy nagyon értékes közönség van és értékes az itteni élet is. Propagálni kell Esztergomot. Minden áldozatot meg kell hozni, mert az a jövőben százszorosan visszafizetődik. Esztergomot nem ismerik Pesten és máshol sem. Azért: nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ne múljon el nap Esztergom propagálása nélkül. Én nagyon jól tudom, hogy a túlsó fél elvesztésével nagy kára van Esztergomnak, de az anyagi veszteség pótolható. Itt olyan értékek vannak, mint sehol máshol. Hát van még egy ilyen bazilika, egy ilyen vár, ilyen ősrégi város, ilyen hegyek, ilyen fürdőtelep és ilyen szép Dunarész máshol ? Nincs! Ezt ki kell használni és folyton dolgozni, hogy Esztergomra felfigyeljenek az emberek. Majd jönnek akkor maguktól is és egyszerre lesz naggyá Esztergom. Én, ha alkalmam van mindig beszélek Esztergomról és vendégeket hozok vagy küldök. Művészi szempontból pedig egyenesen vétek, ha nem dolgozunk a város érdekében. Művészetet a város magán hord, csak a közönséget kell meghódítani, a művészetet kedvelő közönség számát az idegenekkel emelni és akkor strandfürdő vizéről. Itt több fényképfelvétel készült és külön egy csoportban a Studói művészei is a fényképezőgép elé álltak. Másnap az Urániában földrajzi előadást tartottam. Később meg a hírmondóhoz kerültem, ma pedig a Stúdióból hallják a hangomat. Jól vagyok nem panaszkodhatom. Scherz bácsi derűs kedvvel beszél jóizüen nevet és nem látszik rajta, hogy valamit is bán az életből. Csak egyszer komorodik el. Akkor amikor Pozsonyról esik szó. Amióta megszállás van, nem volt otthon. Nem is megy haza addig, amig más idők nem jönnek ... Weygand Tibor karrierje a fütyüléstől a gramafonlemezig. A fürdés után a művésztársaság a bazilikába kívánkozott. Hamarosan összeverődtek és megindultak a vár felé. Scherz bácsi, Weygand Tibor, Verbőczy IIa, Teleky Sándor, Pongrácz László és Erdős Dezső szerkesztő alkotta a kis csoportot. Az úton Weygand Tibor beszélt el fontosabb dolgokat az életéből. — Egyszer a Stúdióban az egyik művész valami esett_miatt nem léphetett fel. A rendező kétségbe volt esve, hogy mit tegyen. Én éppen ott voltam. — Te, Tibor, gyere fütyölj valamit, múltkor hallottalak, egészen jól fütyölsz. Beugrottam és jól sikerült a dolog. Amikor egy számot befejeztem, szól megint a rendező: — Tibor, hiszen te énekelni is tudsz. Ne félj semmit, vágj bele. Magamban örültem és igyekeztem szépen énekelni. Nagyszerűen sikerüt. Aztán többször hivtak. Naprólnapra jobban ismertek. Egy napon meghívtak külföldre, kimentem Angliába gramafon-felvételre. A többit már a közönség is tudja. Még azt akarom mondani, hogy én is többször elfogok jönni Esztergomba, nagyon megszerettük a várost és a közönséget. Weygand Tibor 23 éves, kedves, csinos fiú. biztosítva van a művészeti élet is' Esztergomnak nagy jövője van. Re" mélem, eiről még fogunk sokat beszélni. Gózon Gyula köré egyre többen gyülekeznek és érdeklődéssel hallgatják. Verbőczy IIa és a többi művész is, kedvesen megelégedetten beszél a matinéról, a közönségről és Esztergomról. A kis művésztársaság lassan megy fel a várúton, lépten-nyomon megállnak és beszélgetnek. Gyönyörködnek a város látképében és itt is ott felfedeznek érdekességeket, értékeket, amelyek előtt mi esztergomiak bizony közömbösen elmegyünk. A bazilika előtt nem tudják eléggé csodálni a templom méreteit, azt a művészetet, amelyet a fönséges épületben látunk. Benn a templomban fokozódik csodálatuk és nem egyszer hallani: ilyet még nem láttam. A kincstár is leköti figyelmüket, Sherz bácsi és a többi művész minduntalan kérdez egyet-mást a kincsekről ós az egyes értékesről. Kifelé menet megállnak az egyik oltár előtt, egy-egy fohászt mondanak. Bakácskápolna előtt térdet hajtanak. Lemennek a kriptába is és ott is töltenek néhány percet. Az indulás ideje már gyorsan közeledik, de még elsietnek a Szent István-kápolnához is. Széttekintenek a városon, átnéz nek a Dunán, addig ameddig szemük lát. Még csak annyi idő van, hogy a Központi kávéház elé az autóbusz megállóhoz érjenek. Már jön is az autóbusz, sok üdvözletet küldenek az esztergomiaknak, végtelenül örülnek, hogy Esztergomba jöhettek. Mindegyikük integet az autóbuszból: vissza fogunk jönni hamarosan. A rádióegyesületek vezetőinek értekezlete a Fürdőben. Délután 3 órakor kezdődött a Magyarországi Rádió Egyesületek Országos Szövetségének előkészítő értekezlete, mely szintén a legnagyobb sikerrel folyt le. Résztvettek : Babits Viktor műegyetemi tanársegéd a Mű egyetemi Rádió Club képviseletében, Pohly Elemér a Műegy. Rádió Club ifjúsági elnöke, Nekolny Kurt a Magyar Rövidhullámú Amatőrök vezér titkára, Jovitza György ugyanezen egyesület képviselője, dr. Kockás Gyula pécsi egy. tanársegéd a Delmagyar Rádió Club képviselője, Szűcs Peter a Nyugatmagyarországi Rádió Egyesület főtitkára Győrből, Szikora Zoltán Cinkota-Mátyásföld és Vidéke Rádió Egyesület kiküldöttje, Laszgallner Ernő a Magyar Rádióujság főszerkesztője, Rein István a Rádió A„ Virágos Budapest" jelszóval I megindult mozgalom, amelynek fő védőségét a kormányzóné Őfőméltősága vállalta, ujabban nagy lendületet vett és „Virágos Magyarország" jelsróval az egész országra kiterjesz kedett. A hol virág kultusz van, ott van munkaszeretet és béke. Nálunk Esztergomban erre különösen nagy szükség van. Szives-örömest ós nagy együttakarással kell tehát nekünk is a mozgalomba bekapcsolódnunk. Budapest u'án éppen Esztergom az a magyar város, ahol a legtöbb külföldi megfordul. De nemcsak a külföldnek akarunk mi virágos várost teremteni, hanem virágossá akarjuk tenni az ősi Esztergomot, ahonnan hajdan fényesség áradt szerte az országba. Ma szomorú a sorsunk — siessünk, tegyük virágossá városunkat, hogy a hit és a remény virágos földön éljen. A szép mindenkit gyönyörködtet. Elég rámutatnunk arra a szerény kezdetre, amelyet a Kossuth-utcán és a Csernoch János-uton indítottunk meg. Már ez a kis eredmény is élénk örömet váltót ki. Említést tehetünk még a primási palota körül látható szépítési munkákról is. A Fürdő-tele pen különösen előrehaladt a szépítés és ott már művészi parkírozásról és virágozásról is beszélhetünk. Miért ne lakhatnánk mi egy üde szép Esztergomban, miért ne találhatna az idegen egy virágos Esztergomot, amikor azt minden különösebb áldozat nélkül is elérhetjük. Nagy szerep vár a virágosítás és a szépítés nagy munkájában hölgyeinkre. A Szépítő-egyesület legközelebb választmányi ülést fog össze • hívni, amelyre a szépítő munkában résztvenni kívánkozó hölgyeket is meghívja. Az ülésen kerül majd részletes megbeszélésre a „VirágosEsztergom" kérdése. Városunk szépségeit még a mi számunkra is az idegenek fedezték fel, de ők látják a legjobban a hiányosságokat is. Ami az idegeneket nálunk a legjobban megkapja, az a sok fa, zöld lomb, a viz, a hegyek. Ezenkívül a történelmi város patinás értéket is ad. Nincs egyéb disze egy városnak, mint a szépen gondozott * Ez a cikkünk helyszűke miatt maradt ki legutóbbi számunkból. Szaklap főszerkesztője, Erdős Dezső az Esti Kurír szerkesztője, Fodor Miklós mérnök a Standard Rt. képviseletében, Forgács Vilmos és Dózsa Ferenc a Magyar Wolfram Rt. mérnökei, Forbáth László mérnök az Egyesült Izzó Rt. (Orion) képviseletében, Raab Andor ós Tomasek Zoltán a Watea Rt. képviselői és az Esztergomi Rádió Egyesület vezetősége és választmánya. Valamennyi kiküldött örömmel üdvözölte az Esztergomi Rádió Egyesület bátor kezdeményezését a szövetség létrehozása érdekében, amelynek megalakulása már annyiszor meghiúsult. Az értekezlet pozitív eredménnyel zárult, amennyiben megalakították az előkészítő bizottságot, amelynek tagja: dr. Mike Lajos, Babies Viktor, Pohly Elemér, Nekolny Kurt, Laszgallner Ernő és Rein István, akiknek feladata az alapszabályok tervezetének és általában a szövetség szervezetének előkészítése. Az adminisztrációs munkák elvégzésére Budapestről Laszgallner Ernőt, vidékről Bauer Imrét mint előadót delegálták. Az alakuló közgyűlést szzptember 22-én fogják megtartani Budapesten. Vécs Ottó. növényzet, fák, bokrok, virág és pázsit. Ezen a téren az utóbbi idő ben nagyot haladtunk előre, de még messze vagyunk az elérhetőtől. A magyar Rómának imponáló köntöst kell magára öltenie, mert hiszen mi még magyar Graz és Budapest Ba~ denje is akarunk lenni. Nagy örömmel hallottuk illetékes helyen, hogy a fökáptalan komolyan foglalkozik azzal a szép tervvel, hogy a főpapi házsorokkal szemben elterülő igazán stilszerületlen veteményes kerteket botanikus-kertekké kívánja átalakítani. Ezzel a nagy létesítménnyel nemcsak a közönséget fogja a főkáptalan hálára kötelezni, hanem az esztergomi tanintézeteket is, amelyek eddig nagyon nélkülöztek ilyen helyet. Ezzel kapcsolatban sor kerül majd a Várhegy parkjának rendezésére is. Az új tanítóképző épületének teljes befejezése fogja a munkát megindítani. Tervbe vette a fökáptalan a dunai vároldal befásítását és a bazilika portáléja előtti tér művészi kiképzését is. A bazilika előtti Mária-szobor magában véve gyönyörű alkotás de semmiesetre sem illik ebben a térben a nagyvonalú portálé élé. Padok és és pihenők is kívánatosak a bazilika körül és a Vár utjain, mert korosabb emberek és betegek is felmennek a Várhegyre, ahol nyugalmat és szépséget keresnek. A rosszul vezetett meredek utakon egyhuzamban felmenni nagyon terhes. Ezeknek a nagy terveknek megvalósulása méltó betetőzése lesz az esztergomi szépítő munkának. Arra kérjük a főkáptalant, hogy nagyszerű szándékát vezesse kivitelre mielőbb és pártfogolja a mozgalmat továbbra is nagy megértéssel. A város egyes utcáin igen kedvezően sikerült gyepszególyeket létesíteni és ha kezdetben voltak is kellemetlenségek, apróbb rongálások, most elmondhatjuk, hogy a közönség már tiszteletben tartja a szép munkát. A Széchényi-téren a gyalogjárók és a szegélykövek között meghagyott burkolatlan mesgyéket is be kell gyepesíteni. Gyönyörűen festenek az ilyen terek és utcák más városokban, és azt hisszük, hogy a mi közönségünk is megszeretné a kopárság helyén diszlő pázsit-szalagokat. Scberz bácsi elbeszéli élettörténetét. mit mondott Gózon Gyula Esztergomról. Esztergom bekapcsolódik a „Virágos Magyarország'-mozgalomba.