Esztergom és Vidéke, 1929

1929-04-07 / 26.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Kath. hitközségről Esztergom belvárosában Mátéffy Viktor prépost-plébános mozgalmat indított a kath. hitközség megalakítása iránt. Városszerte különféle beállításban tárgyalták és tárgyalják az ügyet. Mint minden új dolognak, úgy a hitközség megalakításának is vannak vakon pártolói és ellenzői. Legtöbbje nem ismerve a célt, annak eszközeit, mond kedvező, vagy kedvezőtlen bírálatot, épen csakhogy mondjon valamit. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy végig hallgathattam Mátéffy Viktor prépost-plébános úr ismertetését és igy nem vaktában, találomra irom meg az alábbiakat. Annak a mende-mondának, mintha lényeges megterheltetésről volna szó, elejét vette a prépost-plébános azon kijelentéssel, hogy az egész akcióban legeslegutolsó helyen áll a hitközségi adó. Mint aki legjobban ismeri híveinek rossz gazdasági helyzetét, a hitközségi adót családonkint 50 fillértől 10—12 pengőig terjedő évi díjban véli megállapítani. Hangsúlyozva jelentette ki, hogy nem fejenkint, hanem családonkint értendő a fenti díj. Annál is inkább igy kell annak lennie — jelentette ki — mert maga a törvényes hatalom tagadja meg a túlhajtott hitközségi adók behajtását.' Változott viszonyok teszik szükségessé a kath. hitközségek megalakítását. A kath. hitélet fejlesztése, a katholikusság tömörítése, a katholikusságnak ébrentartása stb. a cél. Ismertette a városnak, mint kegyúrnak nehéz helyzetét. A hitközséggel segíteni kivan a kegyuraságon anélkül, hogy felmentené kötelezettségei alól. Minden józan ember fenntartás nélkül elfogadhatja a fentieket és mégis kell, hogy aggályaink legyenek. Esztergom szab. kir. város lakosai ősi idők óta katholikusok voltak. A városnak minden birtoka kellett, hogy mint kegyúri birtok, a város katholikus intézményeit szolgálja. Semmi módon meg nem engedhető, hogy csekély részben is adjunk fel valamit Ősi jogainkból. Nem szabad a kegyúri kötelességek falán rést ütnünk, mert jöhet idő, amikor annyira tágíthatják a rést, amelyen keresztül kényelmesen kibújhat a kegyúri kötelesség. Kegyúrral szemben a hitközség tervezett segítségének önkénten adományként kell majdan szerepelnie. Az önkéntes adományoknak pedig most is meg van a módja. A kir. városnak már régen meg van ígérve, hogy a Szent Anna templom plébániát kap. Ezzel a lehetőséggel már most kell számolni

4

ós pedig azért, mert majdan kettészakad a mintegy 9000 lelket számláló egyházközség. Ezen a felén fog maradni a vagyonosabb rész a kegyuraság támogatásával s amott csak a mag» erejére támaszkodható kevésbé vagyonos rész. Ebben az ügyben feltétlenül már most a hitközség megalakításakor kell valami megoldást találni. Az egyik felszólaló a hitközség megalakulásával kapcsolatban felvetette az iskolakérdést is és hitfelekezeti iskolát kívánt. A kir. város iskoláinak, az egyesítés óta pedig a kapcsolt részekéinek is jellegkérdése évtizedekig forgott szőnyegen. Talán húsz éve, hogy kimondották a községi jelleget. Elemi iskoláink teljesen kath. szellemben vezettetnek, felekezeti szempontból a községi jelleg mellett semmit sem veszítettek. Az anyagi fenntartásuk vallásfelekezeti különbség nélkül a város összes adófizető polgárát terheli. Könnyen megtörténhetik, hogy a város felekezeti iskolájának a város csak pénz-, vagy természetbeni segélyt ad, minek következtében megszabadul egy óriási tehertől, mely majdan a hitközség nyakába szakad. Feltéve, hogy az egyesített részekben nem alakulnak meg a hitközségek, a város kénytelen lesz továbbra is fentartani ott a községi iskolákat, melyeknek fentartásához a hitfelekezeti iskola fentartása mellett a kir. város polgársága is hozzá fog adójával járulni. Azt hiszem, a felvetett kérdések felett érdemes lesz gondolkozni. Szeretném, ha higgadt, tárgyilagos bírálat alá vennék azokat és oly szeretettel tárgyalnák meg, mint amilyen szeretettel városom közönsége iránt feltártam aggályaimat. Mint kath. ember, a tömörülésnek híve, látva felekezetemmel szemben tanúsított mostoha elbánást, a fentiek megoldása mellett örömmel látnám a magyar katholikusság tömörülését, amelynek az annyira és annyiak által óhajtott kath. autonómia létesülése lehet az eredménye. N— o. Iskolaépítés. A Kapu-iskola régóta húzódó ügye — mint egy helyi újságból értesültünk — új megállóhoz érkezett; a tervpályázatokat a kultuszminiszterhez terjesztették fel azzal a kérelemmel, hogy az döntsön az építés helyének kérdésében. Egy kissé sajátságos, hogy a közönség élénk érdeklődésével kisért ügy legújabb stádiumáról városunk vezetősége nem tartotta szükségesnek hivatalos tájékoztatót kiadni s arról a helyi sajtó csak egy része szerezhetett értesülést. Ahogy ez az iskolakérdés szeptember óta kezeltetett, joggal megütközést váltott ki a független polgárság kebelében. Úgyszólván minden előkészítés nélkül hozták oda a novemberi közgyűlés elé, amelynek két hét alatt lejáró tervpályázatról kellett volna döntenie. Hetek sőt hónapok tel ek el, mig különféle tárgyalás után végre elhatároztatott, hogy úgy a Kenderföld-utcai telekre, mint a Hősök-terére alternatív tervek készítendők s mindkét elhelyezés Összes építési, térrendezési és berendezési költségeiről részleges költség-előirányzatok, valamint a hiányzó költségek megszerzéséről tüzetes javaslatok terjesztendők a képviselőtestület elé, amelynek mérlegelése után a közgyűlés döntött volna arról, vájjon egyáltalán fog-e új iskolát építeni s ha igen, hol? Igen sürgős volt a tervkiírás novemberben s a helyoktroyálás következtében végre most áprilisban sem tudjuk még, mi lesz az iskolával. Mindezek tetejébe azután egy teljesen új eljárást honosítanak meg a város vezetői: a miniszter döntsön, mielőtt a képviselet egyáltalán végérvényesen állást foglalt volna az iskolaépítés kérdésében. Szabad egy közkérdést ily módon kezelni ? Nem jó lesz ez igy sehogysem 1 Semmi szükségünk nincsen egy második elpuskázott iskolára, különösen amikor az még drága pénzünkbe keiül s nem kívánjuk egyetlen nagyobb terünket (vagy ha úgytetszik, szélesebb, levegősebb utcánkat) torlasz építkezésekkel elcsúfítani. i-m Jövő gondok. „Sors bona et nihil aliud." Ha a kis ólombetűk életre kelnek, hogy egymással harcba szálljanak, akkor a katonai lángész jól kigondolt taktikája, vezéri zsenialitása, bátorsága, sőt vakmerősége is mind sort a meddőek maradnak, mert a betűk háborúját az nyeri meg, aki megdönthetetlen argumentumokkal áll szembe velük. Az ilyen harcot még szerencsés és szeszélyes véletlen sem döntheti el, mert kialakulhatnak katonai karrierek háborús fergetegekből, bajtársaknak pusztulásából, dinasztiák elhullásából, de érvek csatáját csakis alaposan alátámasztott ellenérvek vihetik diadalra. A mi esztergomi életünknek min denkire nézve káros és sivár egyhangúságát újabban egy magasrangú nyugdíjas katona kezétől származó cikk élénkítette meg. Ez a kéz sok nemes törekvésnek, a közjót óhajtó dicséretes szándéknak volt ismételten kifejezője, de a leírt szó eddig csodálatos módon sohasem talált visszhangra. A visszhang, úgy látszik respektálta a cikkíró illusztris személyét, honorálta a kétségen kívül álló jószándékot, elismerte a feltétlen tisztességet és el volt fogki va saját ezernyi bajával, nyakig ült az elfoglaltságban. Kevés a szabad időnk, dolgoznunk kell reggeltől estig a mindennapi kenyérért, amely kenyér jelen sorok írójának nem hull könnyedén az ölébe. A „Jövő gondok" cimű cikk alaposan neki megy a városnak. Azt mondja, hogy az előrelátó politika nem rendezkedik be a sült galamb varasra, hanem céltudatos munkával megelőzi a bajokat, amennyire az emberileg lehetséges. Nos hát ezúttal a bajok megelőzésével alaposan elkéstünk. Semmi szín alatt sem szabadott volna ily szegény városnak négy és fél millió pengő adósságot csinálni, mert a fizetendő 450.000 pengő amortizáció és kamat, a drága vízvezetéki illetékek ellenére is nehezen hajthatók be ettől a szegény közönségtől. Mint ahogy nem is sikerül a beszedés, amit az bizonyít legjobban, hogy a város legsúlyosabb terheinek kielégítésére mindig új és új függő kölcsönöket kénytelen kamattérítés mellett igénybe venni. Ha a város erősebb eszközökkel élne, ha folyton végrehajtaná polgárait, akik csak azért nem fizetnek, mert — nincs, akkor tényleg kétségbeesésbe kergetné sokat küzdő lakosságunkat. A város pénzügyileg tényleg rosszul áll és óriási gondokkal küzd. A cikkíró elismeri, hogy „hála az arra hivatott tényezőknek, lassan megindult a munka, emeltettek különféle középületek, közmunkák stb. Ha e munkák elmaradtak volna, tény, hogy sok ember nem tudott volna keresni." Igen ám, de most már minden be van fejezve, idegen pénzek segítségével sikerült a tervek megoldása, most itt az eredmény, a rengeteg adósság. Sohasem baj az adó, vagy a közterhek, — cikkíró szerint — ha meg van a kereseti lehetőség. Hiszen éppen az a nyilvánvaló, hogy ez hiányzik. Cikkíró azt kívánja, hogy a közmunka soha meg ne szűnjön, hogy előrelátó politikával állandóan gondoskodjék a város munkákról. Mily szép és ideális óhajtás ez! De amikor jelen pillanatban 1,755.000 pengőt kell a városnak különböző forrásokból bevételeznie, hogy megfeleljen vállalt kötelezettségeinek, akkor mégis csak lehetetlen újabb terhek vállalását követelni 11 Nem védem a polgármestert, mert ezt egyrészt megteszi ő maga, másrészt én magam is hibáztatom némely elhatározását. Azt hibáztatom főképen, hogy több terhet rakott a városra, mint amennyit az elbir. De SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, torul- Q I I ' 1 ' r I közö. konyha- és kenyérruha, f 0^11^1111 LaSZlOIial k<á"?l OTAWÄit abrosz (nagyban és kicsinyben) \\Ű*L\ aZUVUll legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik