Esztergom és Vidéke, 1929

1929-04-07 / 26.szám

őt legalább annyi jószándék vezérelte, mint az illusztris cikkírót, amit sok elvitázhatatlan érdeme támaszt alá. A román megszállás alatt pl. a győri vagongyárból az összes értékes gépeket elvitték s amerre román katonák jártak, mindenütt pusztulás jelezte útjukat. A kommün után ez újabb tatárjárás Esztergomot teljesen megkímélte, ami a polgármester diplomáciai ügyességét bizonyította. Az elektromos centrale, a feleslegessé vált villanyfejlesztő gépek eladásából kifizették a régi közterheket és a város akkoriban adósságmentessé vált. A Közüzemi Rt.-gal létrejött szerződés, a vízvezeték, a csatornázás, a Kossuth Lajos-utca kövezése stb. mind az ő érdemének tudhatók be. S ha ma bármilyen szomorú helyzetben is vagyunk, ezek a vív mányok itt vannak és tőlünk soha el nem vonhatók. Mint ahogy a szellemi kincs örökbecsű, ugy ezek a célirányos investiciók mégis csak várost csináltak a faluból. A terhekkel meg fogunk birkózni, mert muszáj! Csak ujak ne jöjjenek hozzá ! Hirdetési propagandát, parcellázási terveket kér a cikkíró. Mit hirdessen a város? Hogy jöjjenek ide idegenek ? Hisz azok ünnepnapokon tömegesen jönnek; elhozzák Budapestről az elemózsiát, néhány darab kemény tojást, szalonnát, a szafaládét de itt a legtöbb idegen alig költ valamit. És hogy hosszab időre megtelepedjen itt egy idegen, az ilyen elhatározásra nem tudunk elég vonzóerőt gyakorolni. Az élet itt éppen olyan drága mint a Balaton partján, sőt vannak falvak ott, amelyek sokkal olcsóbbak. Miért jöjjön hosszú időre hozzánk az a fővárosi ember? Bár jönne minél több, de ez a törekvés utópia I Parcellázási terveket csináljunk ? Mit parcellázzunk, a hegyi parlagokat? Az a nyugdíjas, aki itt akar megtelepedni, megtalál mindent, amit szive, szája kíván. Kap földet és építhet. Ezt a város nem szorgalmazhatja, mert magánembereknek egyéni céljait az illető maga hivatott előmozdítani, illetve megvalósítani. Régi közmondás hogy a szegénység veszekszik. Ha mi itt sok-sok földi jóval rendelkeznénk, ha a város polgárai jómódúak volnának, akkor menne minden önmagától, mint a karikacsapás. Igy azonban kereskedőink ós iparosaink „kupeckodni" kénytelenek, mert érdemlegeset produkálni itt nem lehet. A primási téglagyár tele van cseréppel, téglával. Az áru nem kell senkinek. A vasgyárak nincsenek foglalkoztatva, az Iparbank cementgyára is jóval többet tudna produkálni, mint amennyit elad és a Gyosz, a gyáriparosok országos szövetsége folyton azon panaszkodik, hogy sokkal több áru készül hazánkban, mint amennyi kell, vagyis az ország tulprodukciót fejt ki. Az asztalosipar Magyarországnak ez a világhírű specialitása csődben van és ezeken a bajokon nem segíthet az a néhány száz pengő értékű „Esztergomi emlék", amelyet a cikkíró itt akar gyártani. Szakemberek, akik egy nemzedéken át dolgoztak a gazdasági szakmákban, akik nagystilűségüknek saját portájukon oly sokszor szolgáltatták bizonyítékát, most ott állanak vagyonuk romjainál tehetetlenül, bénán s csak azon töprengenek, hogy milyen öngyilkossági módon szabaduljanak aránytalan és meddő küzdelmeiktől/ És éppen a mi polgármesterünk, aki jogászember, aki a legnehezebb viszonyok között állott helyt pozíciójában, éppen ő legyen az a tüneményes tehetség, aki mintegy varázsszóra megállítja a nyomort, megszünteti a gondokat, virágzó életet, nyüzsgő mozgást indít meg a kietlen pusztaságban. Hiszen ha ő erre képes volna, akkor nyitva állana előtte az egész világ, tárt karokkal várnák Budapestre polgármesternek, ahol cikkíró szerint a főpolgármester, aki arra nem is illetékes, programmot ad, szépeket igér, eldorádót hirdet és az eredmény az, hogy az utóbbi időben hallatlan mérvben elszaporodott az ágyrajáró és ágybérlő családfők száma, 57,000 ember él így Budapesten, az ügyészek és bírák közül 74 albérlő, öt családos egyetemi tanár is aibérlő és az ágyrajárók közül 69 író és művészember, 49 mérnök és vegyész. A budapesti példa borzalmas, mert 25 000 ágyrajáró közül csak hétezren vannak a rájuk nézve idegen nőktől elkülönítve. A többiek vegyesen fekszenek, sőt hatezer esetben 12 éven aluli gyerek is együtt él ilyen ágyrajárókkal. Ahol ily viszonyok vannak, ott nem programm kell, hanem cselekvés. A nyomor rettenetes, az orvoslást én másban látnám, mint a cikkíró. Egyelőre műutat a vaskapuhoz nem építtethet a város, mert itt a központ mellékutcáin sincs rendes kövezés és azt kell megakadályozni, hogy ezeken a helyeken törje ki sötétben a lábát bárki is. Az orvoslást én abban látnám, hogy első sorban is tartsunk Össze. Hervadhatatlan érdeme lesz bárkinek az, ha a társadalmi, osztálybeli vá laszfalakat lerombolja, mert bajtársak, küzdő, fáradó emberek vagyunk valamennyien. A robbanó anyagokat el kell távolítani közülünk. Ne bántsuk egymást és részesítsük önzetlen támogatásban azt, akit a sors akarata a város vezetésére elhívott. Jóindulatú támogatásunkkal, realizálható útmutatással talán tudunk segíteni a bajokon, főleg ha megértjük egymást. Esztergomi Kereskedelmi I Társalat közleményei, László István p. ű. tanácsnok elő adása. F. hó 10-én este 9 órakor tartja meg a pénzügyi tanácsnok adóügyi előadását | társulatunk külön helyiségében. Minthogy nem küldünk ki külön névre szóló meghívókat, ezúton hívjuk meg az összes érdekődőket, még az esetben is, ha nem tagjai társulatunknak. Az előadás ezúttal még nem fog részletkérdésekkel foglalkozni, hanem főbb vonásokban ismerteti az összes adózókat érdeklő adótechnikát. Nagyon kérjük, hogy a bizonyéra tanulságos előadást minél többen hallgassák meg. Visszaélés a hetivásárokon. Már régebben azt észleljük, hogy a korai reggeli órákban a piaci kofák összevásárolják a vidékiek baromfiait és az egyéb piacra kerülő élelmicikkeket, hogy aztán 9 óra után ugyanazon cikkeket drágábban varrják a közönségre. Ez a helyzet nagyon ártalmas azoknak, akik így drágábban kénytelenek megvásárolni szükségletüket. Az illetékes hatóságokat, a polgármesteri hivatalt, esetleg a rendőrséget tisztelettel felkérjük, hogy akadályozza meg az így keletkező árdrágítást, mert a mai viszonyok mellett minden felesleges fillért meg kell takarítanunk. A Meisler-szappangyár képviselője szóvá tette vezetőségünknél, hogy a gyár, amely társulatunkkal szemben oly készségesnek bizonyult és hosszabb időn át állandó támogatást helyezett részünkre kilátásba, kartársaink részéről semmiféle méltánylást nem talál. A panasz jogos, mert aki minket támogat, joggal tar revánsra igényt. Székházunk érdekében kérjük fűszerkereskedő kartársainkat, hogy a jóhírű Meister mosószappan eladását szorgalmazzák. Tisztújító közgyűlésünket f. hó 21 -én d. e. fel 11 órakor tartjuk a városház tanácstermében, amelyre minden egyes tag névre szóló meghívót fog kézhez venni. Okvetlenül szükséges, hogy a tagok kétharmada a közgyűlésen megjelenjen, mert alapszabálymódositást csakis ez esetben lehet végrehajtani. Ha nem jelennének meg elegen, akkor 14 nappal később új közgyűlést kell összehívni, amely tekintet nélkül a megjelentek számára, határozatképes lesz. A Fűszerkereskedők Országos Szövetsége panaszos beadványt intézett a kultuszminiszterhez, melyben előadja, hogy újabban egy oly iskolai könyv jelent meg, amely azt tanítja, hogy csakis a szövetkezetek szolgálják ki becsületesen a közönséget és hogy minden magyar ember tartsa kötelességének a szövetkezetek támogatását. Ez a beadvány bizonyára eredménnyel fog járni, mert ha nem, akkor a kereskedők emberfölötti harca a kenyérért még elviselhetetlenebb lesz. (ei.) Esztergomi Rádió Egyesület közleményei. Morse tanfolyam. A legközelebbi órát f. hó 8-án, azaz hétfőn este pontosan fél 9 órai kezdettel, a Fürdő Szállodában lévő helyiségünkben tartjuk, melyen az érdeklődő tagjaink pontos megjelenését kérjük. További óráink is mindig hétfőn este fél 9 órakor tartatnak. Összejövetel. Morse-órát a szokásos összejövetelünkkel folytatjuk, melyen a tanulmányi kirándulás és egyéb aktuális rádiókérdést tárgyalunk meg. Reméljük, hogy összejövetelünkig az antenna és más szerelési munkálatokkal elvégződünk és már módunkban lesz az egyesületbe hozott, egyesületi tagok készülékeit felülvizsgálni és szaktanáccsal szolgálni. Több budapesti és külföldi gyár, tagjaink közti szétosztásra megküldötte prospektusait, melyeket az összejöveteleinken osztunk szét. Bemutató előadás. A jövő hét folyamán a berlini „Ahemo" gyár budapesti vezérképviselője, Müller László mérnök bemutatja cégének legújabb gyártmányait, többek között a kitűnően bevált 4 lámpás hálózati készüléket és a hálózati készülékekhez használatos, fűtőtranszformátorral összeépített anódpótlót. A bemutatást nagy érdeklődés előzi meg már azért is, mert a bevezető előadást ügyvezető igazgatónk : Milakovszky László tanár tartja. Az előadás idejét és helyét legközelebbi közleményünkben kö zöljük. jf EGYRÖUMÁSRóTj Rendet kérünk. Aki délelőttönkint, különösen a vasárnapokon a Vörös-sarkától a a Marosi üzletig megy, elképedve állapítja meg azt a balkáni rondaságot, amit néhány zöldség és gyümölcsárus csinál a „fürdőváros" kellős közepén: papírhulladéktól hagymahéjjon és zöldséghulladékon keresztül gyönyörködhetik ott mindennemű piszokban. Egyszerűen képtelenség az is, hogy a Kossuth Lajos-utcának szűk torkolatát még azzal tetézik, hogy azon a szakaszon sokszor az utca mindkét oldalán áruasztalok felállítását engedélyezik hogy a mindinkább élénkülő autóforgalomnak mesterségesen csináljanak veszedelmes helyeket. Már éppen elég volt a szerencsétlenségekből és a kártérítésekből. Nem tudjuk, mennyiben tartozik a forgalom biztosítása és a köztisztaság fenntartása a városi hatóságokra és a rendőrségre, de azt tudjuk, hogy a közönség elvárhatja sőt meg is követelheti mindkét hatóság összefogásától, hogy ezen a lehetetlen állapotokon azonnal változtasson. Ahhoz, hogy ez az undort keltő és veszedelmes állapot haladéktalanul megszűnjék, nincsen pénzre szükség, csak kötelességszerű erélyességre. Nem magyarázatokat, hanem cselekvést várunk, de gyorsan! * # * A húsvéti ünnepek alatt városunkban járt látogatók de a nagyközönség köréből is többszörösen hallottunk panaszt a taxiautókra. Tudomásunk szerint az autóárak szabályrendelettel szabályozva vanak, azonban azt a szabályrendeletet alig ismeri valaki. A kocsikon taximéter felszerelve nincsen s a tarifa sincsen a kocsikban kifüggesztve, ennélfogva a közönség teljesen ki van szolgáitalva a soffőröknek. Kérjük a rendőrséget, terjessze ki figyelmét ezekre a dolgokra is ; meg nem engedhető hogy a közönség szabad prédája legyen a soffőrök önkényeskedésőnek. (—tt.) I HÍREK I Szögedében kidobolták, (de régen volt; talán még a békebeli szebb időben): nincsenek már boszorkányok, ne féljenek többé tehát se asszonyok, se leányok . . . S az a tréfás magyar nóta mégis mintha máskép szólna ... Mi tagadás, öreg Duna jeges vize ellocsogta (pedig meg volt tiltva neki, de az embert ez a folyó kineveti, igaz mondás a kenyere s a titkot semmibe veszi), no de mondom: ellocsogta, hogy két legény, mokány magyar útnak indult hajdanában, nem úgy mint a mesebeli három szegény szabólegény kecskeháton s gyalogszerrel, hanem édes paripákon : múzsaszárnyon . . . s odaértek egykettőre, hogy megtudják igazában, vannak-e hát valójában Szögedében boszorkányok . . . Odaértek s tapasztalták, hogy hát mégis van igazság a dobszóban s hazudik a régi nóta: nincsenek már boszorkányok s . . . pezsgő édes borok mellett váltig csak azt hajtogatták, ógre-földre esküdöztek, hogy Szöged sok városatyja de jól tudja: nincsenek már boszorkányok . . .; de vannak ott szép leányok, égre néző, hamvas arcú kis leányok . .. Aranyidő, hímes-édes szép pillangó, mért repülsz el olyan gyorsan, mikor a szív néha-napján úgy fellobban, az örömtől alig dobban avagy nincsen nyugovása s zakatolva beledobban gazdája oldalába . . . Visszajöttek két legények, jövőbeli szép remények s megindultak hímes szárnyon mesebeli szép regények ... És azóta Öreg Duna kérdés nélkül ellocsogja : nincs igaza a dobszónak. .. Duna-menti szép legények bizonyítják szóval s némán, mert hát érzik, főkép mikor tavasz indul s a hó elszáll: vannak mégis, sőt lesznek Szent Ferenc III. rendjének szinielőadása ápr. 7. és 14-én a főgimnáziumban a Páduai Szent Antal Egyesület javára. Szinre kerül: „Claudia" Dráma 3 felvonásban.