Esztergom és Vidéke, 1928

1928-12-23 / 101.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP lEBIBLEni MIDÉI VABABIAP ÉS OSÜTÖBTÖKfiS IrnrkMitotéf ét kiadóhivatal t Simor János-«tca 18—20., kova a lap nelleml részét illető közlemények, továbbá az előfizetési • hirdetési di]ak ttb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptnlajdonoa ét felelőt szerkesztőt LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ara : egy hora 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Karácsony. Fényes csillag támadt ezelőtt 1928 esztendővel a betlehemi égen és bevilágított a nagy, sötét, kietlen éjszakába, az em beriség útvesztő éjjelébe. Eljött azóta minden^ évben a megváltó születésének ünne­pe, a béke és engesztelődés boldog napja, az áldott szép karácsony. A magyar nemzetnek is vol tak a sok szomorú és gyászos között békés, boldog karácsonyi ünnepei. Voltak! De ezelőtt tizennégy évvel ránk szakadt a gond és megpróbáltatás, min­dig jobban belemerültünk a vér és a könnyek tengerébe és végül elsülyedtünk a nemzeti gyász legmélyebb mélységeibe. És azóta várjuk az ünnepet. Várjuk a karácsonyt is, mint a halálraítélt a kegyelem hírnö­két, mint a sivatag vándora az életet jelentő friss forrásvizet. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Csendes é], boldog éj... Ó mi csendes, boldog éjjel . . . Minden pihen, alszik melyen . . . Lelkem mélyén harang szólal, Muzsikál a szép régi dal: Csendes éj, boldeg éj . . . Sóhaj szárnyán messze szállok : . .. Karácson} fa ... csendes vágyak . Asztal mellett régi könyvvel Jó anyám ül ... s ének cseng fel, Csendes éj, boldog éj . . . Hallod, Jézus, a mi dalunk ? . . . Könnyes szemmel dalt hallatunk . . Fásult keblek felgyulladnak Hallatás a régi dalnak: Csendes éj, boldog éj . . . . Vágyó lelkem tovább is száll: Megáll halkan egy templomnál. Daróc alatt arany szívből Kérő ima ég fele tör, Csendes éj. boldog éj . . . Hallik im: „ez az én testem" . . . Minden szem a Krisztus-testen ! . . S az orgona halkan örül, Beke leng az oitar körül Száraz szemek aranykönnye Neman hull a hideg földre . . . . . . Csendes éj, boldog éj . . . Várjuk, hogy mikor fog fel­kelni hazánk csillagtalan egén a karácsonyi csillag, mi bevi­lágít a magyar lelkek gyászos éjjelébe. Nem, ez a mostani sem a mi karácsonyunk. Nem a béke ünnepe, nem a szeretet, nem a megvigasztalódás ünnepe. Amig az elrablott magyar országrészeken idegen „hódí­tók" tiporják a földet, gyilkol­ják véreinket és fojtogatják testvéreinket, amig koldussze­gényen kell tengődnünk, mert elvettek tőlünk mindent ami életet jelent, addig nekünk csak egyetlen ünnepünk lehet, a halottak ünnepe. Nem tudjuk magunkat bele­ringatni másba, csak a temetők hangulatába, nem illik hozzánk a karácsonyfa gyertyafénye, csak a mindenszenteki temetők mécsvilága, nem hatolhat be szivünkbe az örök békét hir­dető pásztorok és angyali karok Mécs se pislog, szellő se jár, Lelkem ott a kis jászolnál. Pásztorokkal szól az ajkán . . . . . . S elpihenek csendes halkan . . . Csendes éj, bodog éj . . Béke, béke minden rögre, Gyűljék a szív h3 örömre . . . . . . Almaimban anyatajkral Azt az édes szép dalt hallom : Csendes éj, boldog éj . . . Schmuck Paszkál. Három porszem. Irta: Körös Andor Elza félórával előbb jött le, szive annyira tele volt szerelemmel, hogy nem birt már otthon maradni, sétált egyet a korán estébe burkolódzott téli utcákon s öt órakor, találkájuk idején, a körút felől érkezett vissza a ház elé, ahol lakott, mintha Isten tudja hol barangolt volna ... Már messziről látta várakozó vőle­gényét. Mosolygott. , Eszébe jutottak megint Tamás himnusza, mert bennünk a gyűlölet ég és a bosszú akarása piheg. Nekünk hiába zúgnak a kará­csonyi harangok, mert csak a lélekharang kongását tudjuk megérteni, nekünk hiába hullik a fehér hó, mert a mi szemünk azt is feketének látja. Porladó hősök, elmúlt nagyok, Árpád leventéi, Szent László hősei, Zrínyi vitézei, Rákóczi kurucai, Kossuth honvédéi kel­jetek uj életre síri álmotok­ból karácsony, szent éjszakáján mikor a világ megváltója szü­letik és adjatok hitet, erőt és kitartást a csüggedő szivekbe és hozzátok vissza az újraélő megváltó hatalmával a mi régi hazánkat, hogy újra beköltöz­hessen lelkünkbe a béke és szeretet, hogy ismét meghal­hassuk az ünnepet hirdető harang szavát, hogy megért­hessük az angyali karok har­sonáját, hogy megint kigyújt­hassuk a karácsonyfák öröm­tüzeit és megint fehér legyen nekünk is a karácsonyi hóhul­lás. Jöjjön el nekünk szegény magyaroknak is a szent kará­csony ünnepe. Sch. Esztergom sz. kir. város gazdasága. Kubovics ny, kasznár úr röpirata kapcsán. III. Az előző két részben megjelente­ket előre bocsátva áttérek a gazdál­kodás jövedelmezőségi számításai­nak ismertetésére. A házi kezelésű gazdaság, mely magában foglalja a szántó, rét, kert, faiskola és szőlő ágakat összesen 340 hold terjedelemben, kell, rngy közösen biráltasson el, mert a fogat, haszonállat, trágya, felsőbb ellenőr­zés mindnek egyformán terhe és céljait szolgálja. Azért én is, miként Kubovics kasznár úr, külön-külön tárgyalom tóteleit. A 38.200 pengős bevételi tétel, mely Kubovics kasz­nár úr számításainak alapját képezi, a magtárkönyv aket vizsgálva, egész másként alakul ki. féltékeny szavai: „Elza, vigyázz, én mindent észreveszek!" ... Hányszor mondta ezt féléves jegybenjárásuk óta. — Nos, — mosolygott magában Elza, — íássuk, milyen szeme van.... észreveszi-e a három kicsi semmit? Egy, kettő, három, — mormolta, — három porszem .. . Nagyon kedves volt így, amint magával csevegett, dünnyögő szőke kis gyermeknek rémlett, csitri leány­nak akinek szivében Tamás az első férfi. — Egy, kettő, három, — ismételte s a távolság egyre fogyott közöttük. S talán a férfi is háromig számolt éppen, amint furcsa, nyomasztó za­varral a zsebében kotorászott, ideges keze valami finom és értékes aján­dékon babrált: három remekművű porcellánbabán. Egyik belvárosi ódon mű-eresKedesben bukkant rájuk s nyomban megvásárolta őket: babá­nak babákat. S miközben forgatta ujjaival az örömnek szánt babákat, érezte, hogy szivére jeges fátyol, zsebében koto­rászó kezére verejtékglazur terül. . — Istenem, — suttogta, — miért jön Elza hazafelé, ahelyett, hogy hazulról érkeznék ? A féltékeny gondolat tüstént rög­eszméje lett: egy, — most elsőnek a kis copfos kinai baba került ujjai alá, — honnan jön Elza? — kis kinai copfos, nesze neked! Összemorzsolta. — Feltünik-e neki, hogy nem hazulról JÖVÖK? — gondolta Elza s a következő pillanatban csicseregve köszöntötte vőlegényét, közben kezét melyről a keztyű. kecsesen lehúzta, mint csontfehér barackmagról a hár­tyát jó magason nyújtotta csók alá, feltűnő magason .. . — Naa? — zsörtölődött, elhúzva kényesen a hangot. Mi ez? A kézcsók hideg, szinte fagyasztó volt. Tehát jól számított! Szürkéskék pajzán szemében pici gonosz fény villant. Érezte, hogy mind a két ugratása célba talált. Tamás igézve nézte a lassan le­hanyatló, szoborszép lánykezet. — Varj csak — mondta, — ne húzd még fel a keztyűt, ha már le­húztad egészen ... mert eddig min­dig csak félig szoktad lebontani. Ejnye, — hajolt a karcsú hosszúkás ujiak fölé, — látom, látom, de gyö­SAJAT KÉSZÍTÉSŰ iepeaó-vászon, köpper, törül­házi szövött közö, konyha és abrosz (nagyban legjutányosabban beszerezhető löpper, törül- Hl I < I ' ' I relczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents