Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-30 / 78.szám

zetni, de annak azután bornak is kell lennie. Mint a Borászati Lapok jelzik, tör­téntek is kis kötések nagyobb ter­melőkkel úgy, hogy novemberi át­vétellel 30—35 fillér literenkinti ár­ban. A törkölyös 25 P-ért talál vevőt. Ha most mi sújtott esztergomiak egyenlőtlen, vegyes, kevés cukortar­talmú fajszőlőinkre gondolunk és arra, hogy mily szeszfokú bort nyerhe­tünk ebből, beláthatjuk, hogy szőlő­gazdaságunk nem kecsegtető és a fentebb jelzett árakat is aligha ér­hetjük el, pedig úgy is marad fede­zetlen kiadás. Ez a jövő képe lehangoló szinte elhangzik a zokszó a keserű panasz a legmagasabb helyre, honnan gyó­gyító, enyhítő, bíztató vigaszt, re­ményt egyelőre nyújtani nem tud­nak : legyőzöttek vagyunk. Nekünk esztergomiaknak szőlő és gyümölcs termelésre alkalmas he­gyeinkkel ezzel kell élnünk, halnunk. Népünknek vérében van a szőlő és borgazdaság iránti rendületlen von­zalom, szinte ezen épülnek fel re­ményeink, ennek útján hisszük jövő boldogságunkat elérhetni. El is jut­hatnánk a valósuláshoz, ha terme­lésben változtatást eszközlünk. Visz­szatérünk a hegyekre, kevesebb lesz a fagykár és a síkterületek más cé­lokra felszabadulnak. A hegyen azu­tán csak oly szőlőfajokat telepítsünk, mely korábban érik s így az Őszi esőzés esetleg beszüretelésre lehe­tőleg készen találja. Az igazán édes mustból alakul szeszdús bor, mely a borhibáknak és betegségeknek el­lenáll, további tartásában értékéből nem veszít, hanem nyer, szállításra alkalmas; kereskedelemben kelendő, vagyis pisczképes, a fogyasztó kí­vánságát kielégíti. Nagy tőke áll a szőlőtöldben, a pincefelszerelósben, a munkakész­ségben és főképen a szőlőgazdaság szeretetében, mely rendkívül értékes anyagi és szellemi javakat elveszni nem engedhetünk. Érzi ezeket né­pünk, hisz is a jobb jövő feltáma­dásában, csak apáink hagyományai­tól nehezen válik. Az újabb kor kí­vánalmaihoz simul, a haladást látja, őrzi, de a termelésben való irány­változást nehezen fogadja be, pedig ha jövőjét kiépíteni kívánja, ha gyer­mekének értékes kincset óhajt hagyni, úgy a kor követelményeiben az esz­közöket is el kell fogadnia, hogy a néhány napos eső után ne kelljen remegve kínálgatni verítéken szer zett termékét. Városi közgyűlés. Szerdán délután négyórás közgyű lésen foglalkozott a képviselőtestü­let a város 1929. évi 1,755.885 pen gős költségvetésével. Előzőleg több kisebb ügyet tár­gyalt le a közgyűlés. Megállapította 2 és 8 pengőben az ebadót, a millió pengő függő adósság konver­tálását határozta el, újból szabályozta a szik- és ásványvizadó díjtételeit és pedig félliíerenként a helyben készí­tettek után 2, az idegenből behozott után 4 fillérben állapította meg. Precizirozta az ellenőrző bizottság működési körét és lemondás folytán megüresedett bizottsági jegyzői ál­lásra Müller Gyulát választotta meg s tudomásul vette a megüresedett reáliskolai tanári állásnak ifj. Klinda Károly oki. tanár általi betöltését. Ugyancsak örvendetesen tudomá sul vette a közoktatásügyi miniszter nek ama határozatát, mely szerint a Kossuth-utcai elemi fiúiskola építé­sére 60,000 pengőt utalt ki. E tárgy ban dr. Antóny Béla polgármester a képviselőtestület hálás köszönetét tol­mácsolja Mátéffy Viktor országgyű lési képviselőnek. Tudomásul vette továbbá a Szentgyörgy mezőn felállí­tott telefonállomást. Vitéz Szivós-Waldvogel József fel­szólalására határozatba ment, hogy e városrész számára a postahivatal felállítását újból szorgalmazni fogja a város. Bleszl Ferenc a Kolos-kórhlzi apá­cák étterme ügyében szólalt fel, me­lyet a képviselőtestület a megvett Csikós-ház átvételekor fog megol­dani. Ezután tért át a költségvetés tár* gyalására. Dr. Antóny Béla polgármester, ám­bár a költségvetés előszavában már nyújtott expozét, szükségesnek tartja a költségvetést, mint a város fontos ügyét a tisztviselői kar meleg szere­tetébe, a képviselőtestület pártatlan kezelésébe ajánlani. Kifejti, hogy a haladás útján kissé meg kell állani, mert a város polgárságának teher­bíró képessége határához érkezett. Tátus János általánosságban elfo­gadja a költségvetést, melyet kifo­gástalanul lát összeállítva. Kívánsá­gai között szóvá teszi a Hősök em­léke mögött összegyülemlett pocso­yát. Kifogásolja a Mária Terézia­utcába betorkoló átjárások lehetetlen­ségét. Sürgeti a Mária Terézia-utcá­ban elhelyezett víznyelő feljebb vi­telét, a mezei utak és a szentléleki út rendbehozatalát. Vitéz Szivós-Waldvogel József a Vároai Párt részéről üdvözli a költ­ségvetésben lefektetett városi politi­kát. Amikor a városi követelések be­hajtását sürgeti. Birói útra kéri te­relni a háború alatti kaszárnya ron­gálásért járó 70.000 pengő honvéd­kincstári tartozás behajtását, melyet a honvéd kincstár megfizetni nem akar. Kifejti, hogy a városra kény szetített államrendőrség fenntartására évi 30.000 pengős hozzájárulás mily súlyosan esik a költségvetésbe í amig más városokban állami épüle tekét emeltek a rendőrség részére, addig nálunk városit vettek el s bért sem fizetnek. Kéri, hogy vagy ve gye meg a belügyi kormány az épü­letet, vagy fizessen bért érte. A köz­egészségügy terén mulasztásokat lát. Nyáron nem volt a Dunán népfürdő, nincs nyilvános illemhelyünk. Még mindig nincs városrendezési terv Szintén sürgeti a hegyi utak rende­zését s az ármentesitő társulat meg­alakításával kapcsolatban kéri a part védelem biztosítását. Kifogásolja Í piac magas árait és azt, hogy ide gének látják el piacunkat árúval, ho lott ezen pénzt az esztergomi föld­mivesek tehetnék zsebre. Sürgeti a villamos üzemnél kikötött vasoszlo pok felállítását. Kifogásolja, hogy az építési engedélyt olyankor adják ki amikor már laknak az épületben Kéri, hogy a műszaki bejárások kö^ zöltessenek a közönséggel. Egyéb ként a polgármester részéről min denkor megértést tapasztal. Dr. Gróh József szintén elisme­réssel van a költségvetés iránt és felhasználja eme ünnepélyes pillana tot, hogy a város azon ujabb sérel mét tárja fel, hogy a törvényhozás Esztergom és Kőszeg városát meg fosztotta szab. kir. városi jogaitól Dr. Gróh álláspontját azon cikk sze rint fejtette ki, amelyet mai szá munkban a „Magyarság" után mi is hozunk. Szerinte f nemcsak e két város, de az egész ország veszte sége, hogy a szab. kir. város intéz menyét a törvényhozás törölte a jog életből. A látszatok világát éljük — úgymond — amig dicsőségeket zen günk a szent koronáról, e királyok alkotásait elpusztítjuk. A jogfosztás törvényes volt, de nem alkotmányos, mert minden ok, szükség, indokolás és megkérdezés nélkül fosztotta meg a törvényhozás Esztergomot jogai­tól. Épen ezért a város nem mehet el némán e jogfosztás mellett s a nem informált törvényhozástól feli­ratilag a jól informált törvényhozás­IOZ kell fordulnia, hogy e régi tör­ténelmi jogosultságot állítsa vissza. A közgyűlés nagy helyesléssel fo­gadta az indítványt. Mátéffy Viktor a vasoszlopokra ad felvilágosítást ós egyben kifejti, logy mennyi újítást eszközölt a vil­lamosüzem. Dr. Gróh József be­szédjére elismeri, hogy az említett törvényjavaslat ellen tényleg a par­lamentben senkisem szólalt fel, mert tulajdonképen jogfosztásról nincs szó, miután a városok már régen elvesz­tették előjogaikat. A költségvetésről elismeri, hogy szép munka, félelme­tesnek látja azonban a pótadónak 50%-ról 65%-ra való felemelését. Nem hiszi, hogy a miniszter jóvá­hagyja a költségvetést ós tőrölni fog belőle, ami minden valószínűség sze­rint a tisztviselők rovására fog menni, amit nem szeretne. Javasolja, hogy egyes tehertételeket több évre osz­szanak be, amiből 55 °/o-ra esik le a pótadó. Figyelmezteti a képviselő­testületet, hogy az adófizető közön­séget jobban megterhelni már nem lehet. A kereskedelem, az ipar pang s a földműves nép túl van terhelve. Az idegenforgalomtól nem vár oly sokat, mint amennyi reményt fűz­nek hozzá. letárgyaltatott a város 1929. évi költségvetése Dr. Gróh József csak röviden ref­lektál Mátéffy szavaira s arra, hogy Esztergom lehst megyei város, any­nyit mond, hogy amit a miniszter megadhat, azt el is veheti. Vitéz Szívós Waldvogel József elismeri, hogy emelkedett a költség vetés. Az idegenforgalomról példá­kat hoz fel a haszon mellett. Sok a kiadás, mert az állam a saját ügyeit áthárítja a városra és ezért kell kérni a minisztertől bizonyos segé lyeket. Azt állítja, hogy a városok csaknem mind túl vannak a 60 % os pótadón. Mátéffy Viktor újból hangoztatja, hogy úgy az ipar, mint a kereske delem pang és bizonyítja, hogy csak az uj városok vannak túl a 60 %-os pótadón, a régiek nem. Dr. Antóny Béla polgármester he lyesli Mátéffy Viktor felszólalását és elfogadja az ajánlott módot, aminek következtében le lehet szorítani a pótadót 55 %-ra. Éz határozatba is ment. Dr. Zwillinger Ferenc elismeri a költségvetés helyességét. Szintén soknak tartja a rendőrségi terhet, követeli hogy házbért fizessen a rendőrség. Sokalja a háztartási va gyonigazgatási költségeket. Sürgeti a törvényhatósági jog megszerzését. Obermüller Ferenc kétségbe vonja, hogy a miniszter túlmehet az 50 % os pótadóhatáron. Azt bizonyítja, hogy más városokban aránytalanul kisebb percenttel járultak az iskola építéshez mint Esztergom. Szomorú példát nyújt a tüdőbeteg gyermekek­ről. Sokalja Osváth Andor lakbérét Miután a város tanügyi személyzete állandóan kimarad a városi tiszt viselők 12—50°/o-os pótilletményei­ből, kéri azokat is legalább egy havi fizetés erejéig bevenni, mert azok is városi tisztviselők. Jakus János is elfogadja a költ ségvetést, de csak az 55 %-os alapon. A részletes tárgyalásnál dr. Zwil­lingernek vannak egyes helyeken kifogásai és dr. Berényi Zsigmonc ad felvilágosítást a kifogásolt köz közegéazséügyi állapotokra, ezzel Esztergomi Kereskedelmi I Társulat közl eményei. A tagsági járulékokat a legutóbbi tervezet szerint olyképpen óhajtja a Kereskedelmi Társulat megállapítani, hogy minden egyes tagnak illetmé­nyéből évente 6 pengő a társulat kebelében létesítendő „Segélyalap" javára jusson. Ha elérhető az a tö­rekvés, hogy 200 tagja legyen a társulatnak, akkor 1200 pengő jut évente a Segélyalapnak, amelynek az a hivatása, hogy saját hibáján kívül tönkrement vagy megrokkant társulati tagoknak segélyt nyújtson, vagy ha a tag meghal, akkor az arra rászoruló özvegy 200 pengőig terjedő és azonnal folyósítandó te­metkezési segélyben részesüljön. A társulat minden rendelkezésére álló eszközzel arra fog törekedni, hogy ezt a segélyalapot minél nagyobb összegre gyarapítsa, mert ezzel felel meg leginkább szociális feladatának. A tagsági díjak a következők lesz­nek : Rendes évi tagság 18 P, vidéki évi tagság 12 P, pártoló évi tagság 9 P, alapítói tagság 100 P. A házalási törvénynek liberális ke­zelése hatóságaink részéről nagyon nagy kárt okoz kereskedőinknek. Házalók járják végig a lakásokat és hivatalokat „valódi" angol posztók­kal, amelyek Angliában sohasem voltak, könyveket kínálnak részlet­fizetésre sokszoros bolti ár mellett, írószerekkel ós ceruzákkal járnak hadirokkantak és özvegyek, sőt szap­panokat és egyéb droguacikkeket is házhoz szállítanak a teljes részvé­tünkre rászolgáló ügynökök, akik esetleg valaha jobb napokat láttak. Jelen esetben azonban nem a szív, hanem az észszerűség irányadó. A hatóságnak nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden fillér, ame­lyet ezek az ügynökök elvisznek innen, nagyon is hiányzik, mert a város fenntartása, az adók fizetése, a személyzet, a saját gyermekeink­nek közvetett úton való eltartása a mi kereskedőink vállára nehezedik. A nagyközönség legyen rideg és gondoljon arra, hogy kereskedőink itt majdnem kétségbeejtő viszonyok­kal küzdenek s jön a tél, drága a fűtőanyag és másra nem támasz­kodhatik a kereskedelem, mint saját polgártársaira. És azt se felejtsük el, hogy majdnem minden esetben az a legdrágább, ami olcsó. A piac kihelyezése. A szépészeti egyesület nevének megfelelően jog­gal törekszik arra, hogy városunkat minél szebbé, minél kívánatosabbá tegye idegenek részére, de azért is, hogy mi magunk jól érezzük ma­gunkat utcáinkon. Ámde e cél el érése még sem lehet elég ok arra, hogy a heti piacot a város szivében megszüntessék, és kitereljék a ha­tárra, mert a falusiak semmiesetre sem fognak itt bevásárlásokat esz­közölni, hanem bevételeikkel haza­térnek ós megint megcsappan a for­galom, amelyre annyira rá vannak szorulva azok, akik nagy áldozatok árán nyilt üzleteket tartanak fent. A legfontosabb szempont mindenkor az, hogy ha már fokozni nem tud­juk a kereskedelmi élet forgalmát, akkor mesterséges eszközökkel ne rontsuk le, mert ártani mindig sok­kal könnyebb feladat volt, mint használni. Rombolni könnyebb, mint alkotni és a mi kereskedőink, akik a legválságosabb időkben Önmegta­gadással helyt állottak és piacunk­nak országos, jó hírnevet szereztek a becsületesség fogalmában, meg­IHenyassZODyi ÓS Vőlegény ruhára a legszebbet csak Illésnél vehet Takarék-épület.

Next

/
Thumbnails
Contents