Esztergom és Vidéke, 1928

1928-08-26 / 68.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal t Sitaor hova a lap szellemi részét illető közli sz előfizetési s hirdetési dijak stb. küld Jinos-atea 18-20., Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. 1 Előfizetési ára; smények, tovább* Lapftüajdonos és felelöt szerkesztő i ára hétköznap (! endők. Telefon21. LAISZKY KÁZMÉR 20 fillér. Kézir egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szánt 2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) atokat a szerkesztőség nem ad vissza. Az iparosok nyugdija. Irta : FlÜÜWirth Mátyás orsz képviselő. A magyar nemzet néprétegei között a kézmüiparosság gaz­dasági és szociális jelentőségé nél fogva tekintélyes helyet foglal el. Ennek a számtani egyenlegnek logikus következ­ményeit azonban a nemzet nem vonta le a maga számára. Az állami politika iránya és a magyar iparosság szervezet lensége csak fokozta a magyar kézmüiparosság ferde helyzetét. Mi pedig most ki akarjuk egye­nesíteni a kézműipar fejlődési vonalát és bele fogjuk illeszteni a nemzeti és ipari haladás kör fogásába a magyar kézműves ipart. A magyar állam kocsiján helyet szorítunk a kézműves osztálynak. Az érdekképviseleti szerv, az Országos Kézműves Kamará­nak a megalkotása után tőr­vénybe fogjuk iktatni a meg­rokkant és megöregedett iparo­sok nyugdíját továbbá a hátra­maradt özvegy iparosasszonyok és árvák járandékát. Az iparos­család egyik tagja se éljen kol­duskenyéren. Az iparosok nyugdíjbiztosí­tásának olyannak kell lennie, amilyen a magyar kézműves­rend gazdasági és szociális hely­zete megkíván. Az iparosság, mint a nemzet önálló eleme nem lehet hátrányban más, de különösen az ipari munkások szociális és szociálpolitikai tör­vényhozása mellett. A kézműves­rendet tehát nemcsak mint osz­tályt, hanem mint szociális tényezőt is kell kezelnünk. Az iparosnyugdíjbiztosításra ennek az osztálynak tehát nagyon nagy szüksége van, azonban nem olyan feltételekkel amilyeneket munkás módjára ismét az iparosság képzelete elé vetítenek. Minden kisiparos kérdésnél megjelennek a vész­madarak és levegőbe eresztge­tik az ijesztőlövéseiket. Az ipa­rosnyugdíj ügyében is igy tettek. Már számokat is mondanak, pedig minden szakember előtt világos,* hogy a havi járulék attól iügg, hogy milyen nagy nyugdíjat kap majd az iparos és hogy milyenek az ellátási viszonyok vagyis a megrokka nási és halálozási arányszámok. Mig tehát a statisztikai lapok be nem futnak és a matemati kusok el nem végzik számí­tásaikat, addig részletekről be­szélni komolyan nem lehet. Ter­mészetesen a nyugdíj annál nagyobb lesz, mennél többet tud az egyes iparos havonkint nyugdijalapjára befizetni. Sze rintem az iparosjárulék nem sokkal haladhatja tul az alkal­mazottak szociális hozzájárulá­sának arányait. De semmiesetre sem lehet azonban havi 20—30 pengő, amivel az iparosságot mostan ijesztgetik. Az iparos ne üljön fel a vészmadaraknak. Az uj nyug­díjtörvény csak olyan lehet, amely megfelel az iparosság kívánalmainak. Az iparosság áldozatkézségét az iparosság maga fogja megállapítani gon­dos tanácskozások után, mert Vass miniszter úr és Dréhr államtitkár úr az iparosággal akarják az iparosságért a nyug­dijkérdést megoldani. Az iparosság nyugdíjalapját autonómiával rendelkező szerv­nek kell kezelnie, amelyben csak az iparosság lehet a dirigens. Az iparos nyugdíjnak foko­zatainak kell lennie, hogy a gazdag, jómódú iparos mellett a szegény egyedül dolgozó iparos a maga szerényebb szo­ciális helyzetének megfelelő hoz­zájárulásával szerényebb nyug­díjban részesülhessen. Végül pedig az iparosnyug­dijalap pénzeit csak az iparos­érdekek istápolására szabad majd felhasználni, amelyet majd a törvényben magában fogunk biztosítani. Csak alapelvekről lehet egyelőre beszélni tehát amelyek az iparosérdekeknek megfelelnek és csak olyan ala­pon épülhet fel a törvény amelynek részleteitől még a számok ismerete előtt beszélni csak öregasszonybeszéd. A magyar iparosságnak legyen gondja, hogy a statisztikai lapok kitöltve az illetékes ipartestület révén minél előbb visszakerül­jön a népjóléti minisztériumba ahol ezeknek az adatoknak az alapján indul meg a komoly munka egyelőre a nyugdijter­vezet megszerkesztésére. Eatholikas bányásznap Dorogon. . Azok az emberek, akik állandóan veszélyben, kiszámíthatatlan körülmé­nyek között élnek, dolgoznak, lélek­ben mindig közelebb állanak az Is­tenhez, mint azok, akiknek csak vé­letlenül jut osztályrészül szemben állani a természet halálthozó erőivel. Istenhez ily közelálló emberek a bá­nyászok. Ott lent a föld mélyében, ahol még a mosolygó kék ég sem nyújt vigaszt, ahol az örök vak sö­tétségben, csak a lélekben támadt erős hit gyújt világosságot, ott áll közel a verejtékező ember az Isten­hez. A bányáknak sápadt, de ragyogó lelkű emberei tartottak istenes napot vasárnap Dorogon. Feljöttek a föld mélyéből a dolgozók, hogy az itt fennélő, érettök örökös rettegésben élő családjaikkal egyetemben nyilvá­nosan tegyenek tanúságot élő hitük­ről. Tanúságot tettek amellett az örök Hatalom mellett, aki teremtő erejénél fogva életet adott és ami­kor jónak látja megszünteti azt. Katholikus napot rendeztek Doro­gon. Az ily vallásos aktusok min­denhol aktuálisak, de kiváltképen ott, ahol a szélsőséges, vallást és Isten­tekintélyt romboló elemek vetik rá magukat azokra, akiknek van hitük. Aktuálisak pedig azért, mert egy­részt erősítésül szolgálnak a küzdők­nek, másrészt pedig gátul állanak a tolakodó, szennyes hullámoknak. Lel­ket erősítő, vértező nap volt ez Do­rogon, melynek lefolyásáról az aláb­biakban számolunk be. Aug. 19-én, vasárnap. A hatalmas sporttelep feldíszítve s mintegy 4—5000 embertől meg­szállva, tábori oltárral várta dr. Se­rédi Juszlinián biboros-hercegprimást. A bejárattól egészen a tábori oltárig a dorogi leventék és lövészek állot­tak sorfalat vitéz Sághy Antal bá­nyafőmérnök-gondnok, leventepa­rancsnok vezetésével. A sporttelep kapujában Schmidt Sándor és Gácser János bányaigaz­gatók üdvözölték alattvalói hódolat tal a biboros egyházfejedelmet, ak pápai himnusz hangjai mellett ál­dást osztva vonult kíséretével a tá­bori oltárhoz, ho\ csendes misét mu­tatott be az Úrnak. Evangelium után rövid, de annál lélekhez szólóbb szent­beszédet intézett az óriási tömeghez, majd pedig löbb mint 500 hivőt ré­szesített a szent áldozásban. A szertartás végeztével a herceg­prímás Schmidt Sándor m. kir. bá­nyaügyi főtanácsos, bányaigazgató lakására vonult, ahonnan rövid reg­geli elfogyasztása után autóján Bu­dapestre utazott, hogy a másnapi Szent István országos ünnepen vé­gezze a szertartást. Fél 12 órakor nyitotta meg Bar­tinai Ferenc pécsi bánya esperes-plé­bános a naggyűlést, hol Huszár Ká­roly v. miniszterelnök, az Országos Munkásbiztosító Intézet elnöke tar­tott nagyhatású beszédet a bányá­szokhoz. Különösen kiemelte a her­cegprímásnak megjelenéséi a bánya­munkások között. Rátért azután a veszedelmes egyke rendszerre, majd pedig nagy éljenzések között beje­lentette, hogy a Szent István nap al­kalmából három sokgyermekes do­rogi családanyát is kitüntettek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a hallgatók lelkesedéstől elra­gadtatva magasba emelt karral tettek fogadalmat a keresztény és nemzeti irányzat követése mellett. Délután 5 órakor a Munkásott­honban volt a férfiak részére előadás. Schmidt Sándor bányaigazgató meg­nyitó beszéde után Grieger Miklós és dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselők tartottak előadást a szo­ciális kérdés keresztény szellemben való megoldásáról. Ugyanekkor a Munkásotthon földszinti nagytermé­ben a nőknek Schmidt Sándorné el­nöklete mellett volt értekezlet, ahol Rónay Paula missziós nővér és dr. Lepold Antal prelátus-kanonok tar­tottak előadást. Este 7 órakor dr. Lepold Antal prelátus-kanonok vezetésével a kór­ház kápolnájából eucharisztikus kör­menet vonult a Mária-barlanghoz, hol a hivők impozáns seregének Szom­szély Antal bányalelkész mondott szentbeszédet. Gyönyörű és megható látvány volt a tömérdek bányamécs és gyertya imbolygó fénye a csendes est mély­séges áhítatában. A bányászdalárda Ave Mária éne­kének elhangzása után a körmenet, melyen mintegy 8000 en vettek részt, a plébánia-templomba vonult, hol ünnepélyes Tedeummal záródott a dorogiakra nézve sokáig feledhetet­lenné vált lélekemelő nagy nap. A körmeten nemcsak dorogiak vettek részt, hanem eljöttek a szomszéd • SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető házi szövött Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents