Esztergom és Vidéke, 1928
1928-08-26 / 68.szám
községek, Kesztölcz, Leányvár, Mogyorósbánya és Sárisáp hivői is. Aug. 20-án, hétfőn. Reggel 7 órakor már zenekar ébresztette a község lakosságát a bányászok búcsúnapjára. Délelőtt 10 órakor a zászlókkal és zöldgallyakkal feldíszített tábori oltárnál a sporttelepen Bartinai Ferenc bánya esperes-plébános szentmisét mondott. Utána Szomszély Antal bányalelkész szentbeszédet tartott, melyben az őseink vérétől áztatott magyar Sión közelségére hívta fel a figyelmet. Hazaszeretettől izzó, irredenta vonatkozásokban gazdag beszédjével magával ragadta a többezer főnyi hallgatóságot. A szentmise végeztével a rajongásig szeretett, apostoli lelkületű bányaigazgató : Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos lépett az emelvényre és könnyeket fakasztó hálatelt szavakban mondott köszönetet munkatársainak azon heroikus munkájukért, mellyel a bányarémnek: a viznek hatalmát megtörve, 900.000 pengő költséggel a Reimann-aknát is sikerült legjobb minőségű szónmezejével a termelésnek újból átadni. A kitüntetettek neveit is felemlítette. Fél 12 órakor úszóverseny volt a sporttelep nagy uszodájában. Déli 12 órakor fehér asztalhoz ült a búcsút ünneplő bányászság. Az egyes üzemek alkalmazottai különkülön lombsátraik alatt várták a tábori konyháról kikerülő jóízű, magyaros bogrács-gulyást, fél-fél liter borral megfűszerezve családtőként. A hangulatot a zenepavilonból széthullámzó bányászzenekar és a leventezenekar víg akkordjai tartották ébren. A bányatársulat ezalkalommal 7800 bányászt vendégelt meg. A tenniszpályán felállított sátor alatt gyűltek össze a társulat vendégei és tisztikara. Az első pohárköszöntőt Szomszély Antal bányalelkész mondotta, melyben Dorogot a hazafias és vallásos érzések egyik erős végvárául szimbolizálva, hódolattal köszöntötte e végvár közszeretetben álló várurát és kapitányát: Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgatót. Schmidt Sándor Bariinai Ferenc bányaesperesre, Bartinai pedig Schmidt Sándornéra mondottak pohárköszöntőt. Délután 4 órától különféle atlétikai mutatványok és futballmérkőzés volt a Tokodüveggyári SC és Dorogi AC között. Este pedig táncmulatság volt. A bányásznép ezen két nagy ünnepnapja fényesen és várakozáson felül sikerült s hogy ez igy történt, Dorog község két derék és köztiszteletben álló papjának : dr. Trinkl Kálmán plébános és Szomszély Antal bányaleikész érdeme, kik fáradhatatlan munkásságukkal mindent elkövettek, hogy a siker el ne maradjon. p——^pp—• i lim Az Esztergomi Borászati Egyesület válsága Mire e sorok napvilágot látnak, lehet, hogy halálharangját húzzák egy valamikor virágzó közgazdasági intézményünknek, melynek ma még különösebben lenne hivatása válságba jutott bortermelésünk segítségére lenni és ezáltal népünk egyik légfőbb kereseti lehetőségét, ha nem is anyagilag, de mindenesetre erkölcsileg támogatni. Az Esztergomi Borászati Egyesület, mely hatalmas pártfogójának, az Esztergomi Takarékpénztárnak jóakaratú segítsége dacára két év óta agonizál s igy részvényeseinek már két éve nem ad semmi osztalékot forgó tőke hiányában kénytelen azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy vagyonát egy külföldi csehszlovák érdekeltségnek teljes értékben átadja. Az utód, fajtájának minden kitűnő képességével, bizonyára jövedelmező borüzletet fog létesíteni a részvénytársaság mintaszerű pincéiben és felszerelésével s mint hirlik, rá fog feküdni a gyümölcs-exportra is s ezzel egyik fő jövedelmi forrásunkat fogja SZÍVÓS markában tartani, élő bizonyságát nyújtva a magyar és helyi élhetetlenségnek. A szivünkhöz nőtt intézmény temetése előtt enyhítést szerezhetünk szivszoruló fájdalmunkban, ha Wissé rámutathatunk közgazdasági életünk egy rákfenéjére, mely ha nem csalódunk, ezen szép intézményünk halálát is siettette s mely ebben a városban nagyon sok vonatkozásban bónitja meg közgazdasági életünket. Az a pár lelkes ember, aki a közel este 8 óráig tartott igazgatósági ülésen kereste a módját az intézmény fenntartásának, szomorúan állapíthatta meg, hogy hitelviszonyaink lehetetlensége miatt az intézményen segíteni nem lehet. Sajnos, nincs módunkban részletes adatokkal alátámasztani azon következtetésünket, hogy a borászati egyesületi jelenlegi válságos helyzetét az általa igénybevett hitelnek drágasága is elősegítette. De ha |tudjuk azt, hogy a részvénytársaság vagyonának közel felét kitevő bankhitel után 14°/» kamatot kényteten most is fizetni, annak az intézetnek, mely közel felét birja a részvényeknek, következtethetnünk lehet arra, hogy jórészben ez a drága hitel emésztette fel a részvénytársaságnak jövedelmét s azt a temérdek pénzt, amit az Esz tergomi Takarékpénztár vezetősége által inaugurált és pénzügyileg alátámasztott korábbi tőkeemelések a részvényesektől kiizzasztottak. Tudnunk kell, hogy bankjaink részvónyalaptőkéjük, tartalékjaik után és egyéb összeköttetéseik révén is a Nemzeti Banktól ezidőszerint 6%-os hitelt élveznek, amely milliókra rug. Ennek a temérdek pénznek rendeltetése volna a gazdasági és kereskedelmi élet hiteligényeit kielégíteni. Sok szó férhet ahhoz, hogy ezen olcsó pénzt szabad-e magánfeleknek 14—15, sőt 16% ra hitelezni, de egy város közgazdasági érdskeinek semmibevevése nélkül, arra szoruló intézményeinknek — különösen melyben "egy pénzintézetnek nagyobb érdekeltsége van, ugyanily feltételek mellett nyújtani a hitelt, helytelen dolog. A Borászati Egyesület részvénytőke emelését mindenkor a főrészvényes takarékpénztár állásfoglalása tette eredményessé. A részvényesek az előkelő pénzintézet ezen támogatásával az intézmény iránt nagyobb bizalommal voltak s most vehetik észre a részvényesek, hogy tulajdonképen az a pénzintézet siettette az egyesületet lehetetlen hitelpolitikájával a válság felé, amely tőkeemelé sének pénzügyi alátámasztásával a közönség jóhiszeműségét talán akaratlanul is felébresztette. Távol van a szándéka annak, hogy ezen megállapítással a Takarékpénztár Részvénytársaság vezetőségének működését vegyük bírálat alá, mert egy pénzintézet vezetőinek kötelessége az intézet rendelkezésére álló tőkét minél jobban jövedelmeztetni, azonban, ha arra kell gondolnunk és azzal kell számolnunk, hogy városunknak egy régi és szükséges intézményét észszerűbb és belátóbb pénzügyi támogatással megmenthetnénk és ezt elsősorban attól a pénzintézettől kell várnunk, amely közönségünket mindenkor maga mellett látta a tőkeemelésekben, akkor nem lehet napirendre térnünk oly tények felett, amelyek a nehéz helyzetbe jutott Borászati Egyesületnek anyagi gyengülését elősegítették. A lélekharang ismét megkondul, hogy átadja az enyészetnek apáink dédelgetett intézményét, az Esztergomi Borászati Egyesületet. S ez most történik az utolsó órában, amikor a kormány törvényt koszit a Pince Szövetkezetek felállítására, hogy a bortermelők válságos helyzetén segítsen. Történik akkor, amikor 8%hiiellel, új agilis vezetőséggel, a forgalomnak kibővítésével, a gyümölcsértékesítés bevezetésével, szőlősgazdáink szövetkezetbe tömörítésével s egy kis jóakarattal átsegíthetnénk az egyesületet a válságos Időkön, hogy újból felvirágozhassék és segítségére legyen új alapokra fektetett hegyi szőlőkulturánknak. Nó dehát, könynyebb a biztosabb 14—16%-ot szedni, mint közgazdasági intézményeket — amelyeknek hivatásuk van — 10—20 ezer pengő olcsó hitellel ellátni. JtflMiimw —iIMPl l'Wlllu Tűzoltóságunk hatvanéves jnbilenma. Városunkban eddig lefolyt ünnepségek között alig volt oly egységes, osztatlan, általános, mint tűzoltóink hatvanéves jubileuma. Voltak nagy gyászünnepélyek és voltak nagy örömünnepeink. Ültünk jubileumokat, csináltunk nagy politikai ünnepségeket, ünnepeltünk személyeket és intézményeket : mindegyikből hiányzott a nagy általánosságnak egy-egy morzsája, darabja, mert valamennyi ünnepeltből hiányzott valami, ami a nagy általánossághoz, a nagy közösséghez szükséges. Mindenkinek, minden intézménynek vannak barátai és akadnak ellenségei is, csak a tűzoltó intézménynek nem lehet józan, indokolt ellensége. Esztergomnak annyi kulturális, társadalmi egyesületei között legönzetlenebb, legodaadóbb, legnagyobb önfeláldozásthozó egyesülete a tűzoltó egyesület. Ez az egyesület abban leggazdagabb, amiben legszegényebb az emberiség: a szeretetben. Tagjainak lelkét, szivét, agyát át- és átjárja az emberbaráti nemes érzés, amely meghatványozza erejét és eltompítja ellenségeskedését. Ez az átjáró érzés teszi lehetővé, hogy a tűzoltó testi épségének, sokszor életének is kockáztatásával életet és vagyont ment a pusztulástól, a megsemmisüléstől. Gyászt, kárt, anyagi veszteséget hárít el felebarátaitól. Megérdemelte tehát tűzoltóságunk, hogy hatvanéves fennállásának jubi leumát olyan keretek közt ülte volt meg, mint amilyen tényleg volt. Az ünnepség keretcirádái között ott látjuk mélyen és ragyogóan bele vésve József királyi herceg fenséges személyét. Kidomborodik Magyarország első főpapjának, zászlósurának, a bíboros főpásztornak magas méltósága és az összefoglaló államhatalom képviselője. Messze vidékről hoztak babért s hintettek a jubiláló egyesületre Esztergom város közönségével együtt. És amikor hullottak a babérok a patinás egyesületre, legyen ez bíztató a jövő újabb hatvanévre és elismerése a becsületes múltnak. * * * Az ünnepségek lefolyásáról a következőkben számolunk be olvasóinknak : Pénteken este már tűzoltó egyenruhák tarkítottak utcáinkon. Magyar Király szálloda éttermében kedélyes ismerkedés volt, mely belenyúlt az éjjelbe. Szombaton reggel a Széchenyitérre vonultak fel zászlók alatt a tűzoltócsapatok. Pontban fél 9 órakor érkezett meg József kir. herceg, aki baráti dr. Huszár Aladár főispán üdvözlését és a honvéd állomásparancsnok jelentését fogadta. Utánuk dr. Marinovich Imre ny. államtitkár, az Országos Tűzoltó Szövetség alelnöke tette meg jelentését, melyet véve díszszemlét tartott, majd felvonult szenkvici Palkovics László alispánhoz villásreggelire. Kilenc órakor már az összes csapatok nagyszámú közönséggel bevonultak a belvárosi kegyúri plébánia-templomba. Mihelyt József kir. herceg megérkezett és elfoglalta díszhelyét, Mátéffy Viktor prépost plébános ünnepi misét szolgált, mely alatt Ammer karmester vezetésével a templomi vegyeskar énekelt. Mise végén megáldotta újból a tűzoltók zászlóját s hazafias, vallásos beszédet intézett az ünneplő közönség és tűzoltókhoz. Özvegy késmárki Frey Ferencné zászlóanya szalaggal díszített koszorút tűzött a zászlóra s nyomban utána József főherceg szalagos babérkoszorúval ékesítette a becsületben fakuló tűzoltózászlót. Magyarruhás leányok pedig szalagos koszorúval ékesítették a vidéki tűzoltózászlókat. Szentmise után, miután a tűzoltócsapatok felállottak és a nagyszámú közönség elhelyezkedett, a tűzoltólaktanya falába helyezett világháborúban elesett hős tűzoltók emléktáblája előtt, megérkezett József kir. herceg. A Turista Dalárda Hajnali Kálmán karmester vezetése alatt a Magyar Hiszekegyet énekelte el. Dr. Antony Béla polgármester, a tűzoltóegyesület elnöke, rövid pár szóval kérte fel a fenséget az emléktábla leleplezésére. Hatalmas éljenzés és taps között lépett a szónoki emelvényre és rendkívül buzdító beszédet intézett a tűzoltókhoz, örömének adott kifejezést, hogy Szent István városába jöhetett, melyet, fájdalom, a gonosz Trianon határszéli várossá tett. Erős a meggyőződése, hogy a jelenlegi állapot csak ideiglenes. Mint a hősök hadvezére szeretetben, hitben egyesülve szent imára hívja fel a sziveket a nagy, szent, eljövendő harcra és engedélyt ad a leleplezésre. Leszállva az emelvényről, e szavakkal koszorúzta meg az emléktáblát: „Hős bajtársaki Volt hadvezéretek teszi lábaitokhoz a kegyelet koszorúját." Dr. Antony Béla polgármester, egyesületi elnök rövid, de annál mélyebb értelmű beszéddel vette át az emléktáblát s mint a vihar, harsant fel a dalárda „Hazám, hazám, hazám . . " irredenta dal, ami láthatólag meglepte a főherceget. A laktanyai ügyeletes-szobában kitett emlékkönyvbe elsőnek József főherceg, majd a többi notabilitás írta be nevét. Az aktus befejeztével szűnni nem akaró éljenzés között vonult ismét a vármegyeházára a kir. fenség. A tűzoltó laktanya falába helye zett emléktábla szövege a következő : „Az 1914—18. évi világháborúban hősi halált halt bajtársaknak. Csernó József, Fleischer Ignác, Gálicz József, Koller Mihály, Major János, Ráczky János, Onody Imre, Szedmer Ferenc, Vaczula Béla, Vörös Antal. Örökre szent az emléke annak, ki a felebaráti szeretetnek él s vérét a hazáért áldozta." 11 f c | J i * elsőrendű porosz és osztrau-karwini szalonkoksz előWildensteinsegen a0 baittiíszén LORÁND SAHDOB f akereskedőnél. Telefon 101
