Esztergom és Vidéke, 1927

1927-01-09 / 3.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1EBIBLEIIK BIIDEK TASiBIAP ÉS OSÜTÖRTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-tsíca 18—20,, hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Lapttdajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Szellemi együttműködés A velünk évszázadokon át szétválaszthatatlan közjogi kapcsolatban élt Ausztriával, mellyel természetszerűleg e viszony folytán szellemi egymásrahatásunk is élénk volt, ez a kölcsönhatás a népek kultúrájának közössége miatt ma sem szűnt meg. Ugyanígy vagyunk az angol, az olasz, a francia kultúrával, amelyhez érzelmi kötelékek szerint igen erős kapcsolatok fűznek, egyiknél az irodalommal, másiknál a művészetekkel, a harmadiknál megint más tudományos, avagy egyéb szellemi érintkezésekkel. Az új európai alakulások reánk nézve sorsdöntő fordulata ki nem téphette a magyar haladás irányítóiból és az európai kultúrák ápolóiból azt a kötelességérzetet, hogy a magyar élet számára továbbra is fenntartsák az együttműködést a kutató tudományosság és az irodalmi civilizáció érdekében, nemkülönben a tanulnivágyó ifjúság jövőjének biztosítására. Klebelsberg gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter, kit nemcsak az osztrák kormányhoz közelálló „Reichspost" cimű nagy politikai orgánum mond egyik legmarkánsabb egyéniségnek a magyar kormány tagjai közül, e lap hasábjain a külfölddel való intenzív szellemi együttműködés feladatairól adott érdekes nyilatkozatot. Rámutatott ebben a közleményben a magyar kultúrpolitika kormányfaktora a magyarság őszinte vágyára, mely a nemzetet egyes népek kultúrája iránti rokonszenvből és a haladás törekvéséből nyugat felé hajtja. Kimélyíteni szeretnők a nálunk hatalmasabb államokkal való szellemi érintkezésünket és főiskolai hallgatóink számára lehetővé kivánjuk tenni külföldi egyetemek látogatását, hogy hazahozzák onnan azok tudományosságát és kivigyék a mi nemzeti hagyományainkat, tudományos értékünket, külön történelmi fejlődésünk eredményeit. A külföldön alapított magyar kollégiumok nem csupán kuttató intézetek, hanem legjobb eszközei a magyar igazság propagandájának. Továbbképzést nyújtanak ifjainknak és az illető állam tudományos és művészi köreivel szoros összeköttetéseket ápolnak, amelyekből magára az országra jelentékeny előnyök származnak Berlin, Zürich, Róma, Paris és Bécs egy-egy állomása a magyar tudásvágy és szellem vándorújának, aminthogy azok az ösztöndíjak is, amiket Oxford és más egyetemi városok nyújtanak, mind egyegy bázisa a nemzetekkel fenntartott szellemi együttműködés továbbfejlesztésének. Hisszük, hogy szomszédunkban, Ausztriában ami politikái, társadalmi és kultúrai viszonyaink ismerete ma már mentes s később még tisztul tabb lesz együttélés idején mesterségesen keltett hibás és hamis megítéléstől s kifelé a távolabbi Európa szellemi élete felé tárgyilagos sajtóján keresztül közvetítője lesz a magyar kultúrpolitika megismerésének. A népszövetségi eszme tartalmából egyik legszebb ós legtermékenyebb gondolat a népek szellemi együttműködése és ezért üdvözöljük kultuszminiszterünkben a tollforgatásnak is bátor harcosát, aki minden megfogható alkalommal hangot ad a külföldön annak a magyar törekvésnek, mely ép e szellemi kapcsolat intenzívvé tételét első felada tai közé sorozza. K jmw HPsvi i iMsia Vízvezetékünk. (V. I) Város vízvezetékének kérdése már nagyon régen képezte illetékes és illetéktelen emberek szóbeszéd tárgyát. Végre a háború előtt abba a stádiumba jutott, hogy Varga József mérnök megbízást kapott a [tervek elkészítésére. Szentkirályi dűlőben, távol minden szennytől, mint a város legfertő zetlenebb részsn. ahol az alsó kavicsos rétegben nemcsak természetes szűrésű dunavizet, hanem hegyeinkből alászivárgó tiszta forrásvizet is nyerni lehet, tehát a legegészségesebb vizet tartalmazó talajon próbakutakat fúrtak. A bekövetkezett európai katasztrófa városunkban is megakasztott minden munkát. Igy gyepeseden be vízvezetékünk terve is, holott némi utánjárással bizonnyára kevesebb költséggel ki lehetett volna építeni vízmüvünket. Nem tudom mennyire befolyásolta volna akkor az anyag beszerzése az árat, bizonyos azonban az, hogy a Táborban munka u án áhítozó 60—70 ezer orosz fogoly munkája lényegesen csökkentette volna a költségeket. Ezen elmélkedni ma azonban már kár. 1926 ban, amikor már meglehetősen konszolidálódott az ország gaz daüági ügye, a külföld is bizalmat matatott megcsonkított, de életképes országunk iránt, lahetővé vált a vízvezeték megépítése. Húsz évi amortizációra külföldi kölcsönt kapott a város és megépítette fejlődésének első nélküiözhetlen lépcsőjét: a viz vezetéket. Minden szociálisan gondolkozó, fejlődés iránt érzékkel bíró lakója a városnak örömmel üdvözli a kész vízvezetéket, melyet dr. Antony Béla polgármester január 12-én d. e. 11 órakor ünnepélyes keretek között ad át közhasználatnak a Széchenyi-téren Ezen ünnepélyes aktus történelmi dátum lesz városunk fejlődéseben. Midőn a város eme kihatásaiban kiszámíthatatlan művéről irok, nem mulaszthatom el, hogy vissza ne pillantsak néhány század előtti dolgokra. Amikor Esztergom még csak vár és tartozékaiból s a régi királyi városból állott, vizszegény volt. A Várhegy alatt fakadó meleg források talán a Vár vízszükségletét tudták fedezni, de a megerősített Szenttamást már a Szent János-forrás látta el vízzel. Ennek nyomait nem régiben találták meg Kukländer oldalában, az Iparbank homokbányájánál feltárt égetett agyagcsövekben. A királyi város talaja már vizdúsabb, de vize csak nagyon kevés helyen iható. Egészségtelen, túlságosan kemény. Ennek lehet tulajdonítani, hogy ide is forrásvizet iparkod tak valamikor bevezetni. A mostani Mély-út mentén téglából épített kanálison vezették le a Csurgó-kút vizét. A századok előtti eme vízellátási művek annak bizonyságai, hogy már akkor foglalkoztak a már megoldott vizproblémával és közös munkával iparkodtak jobb, egészségesebb vízhez jutni. Mennyivel fontosabb a mai gyorsfejlődés mellett az egészséges viz 1 Senki által kétségbe nem vont és vonható dolog, hogy anyagiakban néni túlságosan bővelkedő városunk a vízvezetékkel nagy terhet vett vállaira. Az is bizonyos, hogy gazdaközönségünket a két évi mostoha termésviszonyok következtében rosz kor érték a beruházási költségek. Ipari és kereskedői világunkat is nem a legrózsásabb állapotban találták. Ezzel szemben azonban áll az, hogy munka nélkül álló földmunkásaink egy éven át munkához jutottak és még hónapokig fognak tisztességes keresethez jutni. Iparunknak csak nem minden ága nyert foglalkozást és kereskedőink nagy része számottevő forgalmat csinált. Tény és való az is, hogy idegen pénznek beözönlésével emelkedett közfogyasztásunk. Ez tehát olyan szociális érték, ame lyet mindenkinek csak üdvözölni lehet. A város közönségére rótt nagy, mint a kezdet terheit megértéssel kell viselnünk. Nagyon megszívle lendök Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőnk mult év december hó 30-án tartott képviselőtestületi gyűlésen mondott szavai, hogy a terheket kölcsönösen, egymáson segítve enyhítsük. Minél nagyobb arányokat fog ölteni a vízvezetékkel kapcsola tos lukszusberendezések száma, annál kevesbb teher fog háramlani a kisebb teherviselési képességű szegényebb sorsúakra. Néhány év óta fürdővárosról, nyaralóvárosról és idegenforgalomról beszélünk. A vízvezeték lesz mindezeknek egyik hatalmas rugója. Szivesebben jön az idegen remek fekvésű városunkba üdülni, ha jó vizzel ellátott lakást kap, nem kell a harmadik utcába járnia kevésbé jó vízért. A vízvezetéki csőveken át tehát idegon pénz is fog városunkba folyni. Es nemcsak kényelem, hanem egészség és tisztaság szempontjából is vonzóbbá lesz városunk előttük. Esetleges gyárüzem alapításánál is fontos szerepet játszik a vízvezeték. Hogy pedig egy gyárüzem létesítése mit jelent egy város gazdasági életében, azt felesleges fejtegetnem. Magunk, a város szempontjából csak annyit kívánok még megemlíteni, hogy egész városrészek és ututcák lakosságán segítettünk a vízvezetékkel. Óriási munkamegtakarítási, egészségügyi és tűzbiztonsági tényező .ént fog hatni vízmüvünk. És ha a jelen esztergomot súlyosan érintik is a kezdet nehézségei, utódjaink ádani fogják 1927. január 12-ét s vele minket is. Felsőházi tagválasztás. ősrégi vármegyeházunk történelmi nevezetességű választógyűlésnek volt színhelye pénteken. 1847-ben küldöttek utoljára követeket a vármegyék az országgyűlésbe, amely akkor még, az azóta ideiglenesen elveszett koronázó városban, Pozsonyban székelt. 1927. január 7-én, 80 év múlva újult fel vármegyénk ezen ősi joga, sajnos, nem tisztán egymagában választhatott, mert csonkán maradt Komárom és Esztergom vármegyéket egyesíteni kellett. Az egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága az ügy fontosságához méltóan csaknem teljes számban jelent meg. Jóval 10 óra előtt mar megtelt a vármegyeház nagyterme. Ünnepélyes arcokkal üdvözölték egymást az ismerős törvényhatósági bizottsági tagok Izgalomnak nyoma sem volt. Komoly munkához fogó testület képét mutatta a terem. Néhány perccel 10 óra után baráti Huszár Aladár főispán a Magyar Hiszakegy elmondása után megnyitotta az ülést. Némi törvénymagyarázat után dr. Mike Lajos elnöklete alatt szavazatszedő biztosokul Lőke Károly és Csermák Hugó törvényhatósági bizottsági tagokat nevezte ki. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző a szavaHázi szövött l Pelczmann László