Esztergom és Vidéke, 1926

1926-05-23 / 41.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. EEBIELKNK KIIDEI VASÄBIAP ÉS OS0TÖBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal 2 Simor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét illető közlemények, további •z előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. lójj el!... Leszállt az égből a fehér galamb, megihlette az apostolokat, kik elszéledtek a világ minden tája felé, hogy hirdessék az igét, az egyedül üdvözítő igazságot. Éz történt a mai szent ünnepen. És ma annyi idő után keressük, kérdezzük, hova lett a galamb, hol vannak az apostolok? A Szentlélek békét jelentő hófehér galambja talán örökre elszállt; az apostolok álpróféták lettek. A több mint ezeréves keresztény magyar Haza földjén martalócok állanak. Lelkünket mardossa az önvád miért engedtük a magyart ennyire sülyedni. A lelkek őszinte harmóniájának helyét rideg önző számítás foglalta el. A Hazát naggyá, hatalmassá, egésszé L tenni ma nem cél; a meglevő hármas halom földje ma cél helyett nagyon sokak előtt eszköz, — minél inkább megvagyonosodní rajta, általa, ha mindjárt a Haza pusztulása árán is. Fertő, szenny és piszok amit látunk: És nincs csak [egyetlen egy ember is e kis Hazában, ki megálljt kiáltana, ki az önös, kapzsi vágyakat ki tudná irtani, ki a Haza szent fogalmát a lelkekben (testté birná változtatni. Szegény Hazám! Dehát miért 1 kesergünk, ha egyszer magyarnak születtünk! ? Panasz, jaj és sóhaj itt nem segítenek. Elég volt a meghunyászkodás, nekünk tettek kellenek. Semmi nem kell nekünk, csak a mi édes Hazánk ! A mi édesanyánk, ami mindenünk, mert nélküle az árván maradtak elpusztulnak. A mai lét merő hazugság. Hazugság, hogy csonka föld lenne csupán Magyarország; hazugság, hogy szabad léget szivünk, hogy a nap sugarai csak ugy sütnek le ránk, mint mikor meg volt Hazánk. Minden csak akkor lesz igaz, mikor a mi álmunk valóra válik. Jöjj el vezér, törd össze a nehéz bilincseket! Jöjj, követnek téged Attila hunjai, Árpád vezérei, Szent István várjobbágyai Szent László vitézei, Nagy Lajos hadai, Mátyás fekete seregei, Bocskay, Bethlen, Rákóczi kurucai, Kossuth katonái s a világégés sok és nagy névtelen héroszai. Jöjj! Ostoroddal korbácsold föl aléltságából ezt a lelke vesztett nemzetet! Kongasd meg a harangokat, hívó szavukra varázsold elő a rettenthetetlen erőt, — a nemzeti öntudatot, az akarást, a leszünk-et 1 Jöjj, te láthatatlan vezér, mutasd meg magad, a szuronyok erdeje majd megszületik ! Nem kell nekünk csoda, sem szemfényvesztés, nekünk cselekvés kell; mi vissza akarjuk szerezni, mit a bűnösök elherdáltak, mi élni akarunk, de nem leláncolva, hanem szabadon, mint a kőszáli sas. Jöjj el vezér, vezess, mi követni fogunk a poklok kapuin át, mig meg nem látjuk a mi békénk fehér galambját, — imádott, drága Hazánk ezeréves régi határait! Koxdry yenő A 10-ik év alkonyán. Áz Esztergomi Zeneegylet XX jubiláris hangversenye. A helybeli Zeneegylet hétfőn este tartotta megalapításának 10. évfordulója alkalmából jubileumi hangversenyét. Az elmúlt tiz esztendő a Zeneegylet és vele városunk zenei kultúrájában fényes nyomot hagyott: annyi sok jónevű művész lépett közönségünk elő, hogy ezért hálásak lehetünk és elismeréssel kell adóznunk a Zeneegylet működése iránt. A mostani hangverseny is fényes keretek között zajlott le. A zeneértő és zenekedvelő közönség szine-java megjelent, hogy a nívós est sikerének részese legyen. Maga a műsor hatalmás összeállítása garantálta már áz est fényét, eltekintve attól, hogy a vendég-zeneművészek fellépte nekünk mindig élvezetes ünnep lehet. Laurisin Lajos operaénekes a maga hatalmas skálájú, tiszta csengésű, érces tenorjával valósággal remekelt. Többször szerepelt most már közönségünk előtt, de mostani szereplésében meglátszott az ünnepiesség. Azt a három számot, melyet előadott, művészetétől és gyönyörűen csengő hangjától fellelkesült közönség tapsviharára Dienzl: „Liliomszál" c. kedves dalával kellett megtoldania. A hangverseny zenei része Haydn D dur 2. sz. (Londoni) Simphoniájával kezdődött; a nehéz és művészi 4 részt a művészekből álló zenekar játszi könnyedséggel játszotta. Beethoven : Hegedűversenyében Mekes Béla, a kiváló hegedűművész remekelt, megbámultuk nagy, úgyszólván veleszületett technikáját, kifejezésteljes, ügyes játékát. — Büchner : „Vágyódás" c. hangszer-oktettje újdonság volt, amely nemcsak a modern zene kifejező hangfestésével, de a hangszerelés újszerűségével keltett nagy érdeklődést. Ezen szám után kedves jelenet játszódott le. Még le sem csendesült a szűnni nem akaró tapsvihar, amikor Magyarászné Kersch Etelka lépett a dobogóra, hogy a 10 éves jubileum alkalmából a Zeneegylet tagjai és a műértő nagyközönség nevében üdvözölje az egylet kiváló igazgatóját: Büchner Antalt. Kiemelte, hogy a Zeneegylet a háború vérzivatarában született meg, hogy a sajgó lelkekre a művészet vigaszát csepegtesse, hogy hazánk ének és zeneművészeit falaink között megismertesse közönségünkkel. Azóta nagy és művészi hangversenyek egész sorozatával dicsekszik a tízéves egylet, amelyeket mind Büchner rendezett meg zenei geniejével. Hálául babérkoszorút nyújt át, szalagjának felirását lovag Bodnár Györgyné készítette. A közvetlen szavak a lelkekben viszhangot keltettek; mindenki lelkesen osztozott az elhangzott szép szavakban s hatalmas tapsviharban örömmel üdvözölte a nagy zeneművészt és költőt. Mi is szívesen hajtjuk meg az elismerés zászlóját előtte, mert zenei kiválósága és gondoskodása sok kedves estét szerzett közönségünknek. Hamm „Párbeszéd" c. darabja, amelyben oboa (Kontracsek) és klarinett (Dobos) szólók egymással kergetőzve, vígan játszadozva tarkítják á hangulatos és kedves kíséretet. — Buchner : I. Szvítt-jéből a Nocturnót és a végtelen bájos, közönségünk által igen kedvelt Menüettet játszotta a zenekar, amelvre szintén hatalmas taps volt közönségünk válasza. A befejező szám Schubert-Liszt: A Mindeható (Die Allmacht) c. nagy műve, amelynek szóló részeit Laurisin Lajos énekelte vegyeskar- és zenekisérettel. Hatalmas chorus volt ez; felemelő, ünnepélyes befejezése a minden számában felséges hangversenyben ; határkő akatt lenni a mult és jövő között; hálaadás a szép múltért, Veni Sancte a jövő nagy sikereire ! A nagy hangverseny méltó befejezése volt a tiz év gyönyörű zenei kulturmunkájának. Régi esztergomi kirándulóhelyek. Mikor bejárjuk Esztergom regényes fekvésű határát és elmegyünk egy-egy bokrokkal sűrűn ellepett liget mellett, legtöbbször nem is gondolunk reá, hogy ilyen helyeken valamikor mozgalmas élet lehetett, melyeknek emlékét csak a szájhagyomány őrizte meg. Ilyen kedves kirándulóhely volt a nagyvárosi határban a Cserepes, mely különösen vasárnapokon volt rendkívül látogatott hely. A diákság itt tartotta majálisait. A felső osztályosoknak meg volt engedve a sörözés, az alsósoknak nem. De kárpótolták a kicsinyeket az ebéd után hozzájuk kiránduló szüleik. Hol vannak már azok az aranyos kedélyű, jó lelkű bencés tanárok, akik itt a pompázó természet ölén eljátszadoztak diákjaikkal? Talán már tanítványaikból is csak kevesen élnek, kevesen járnak közöttünk hajlott derékkal, testileg-lelkileg megroskadva a szomorú magyar élet terhe alatt... A tekepálya nyomai most is megvannak Cserepesnél, egyéb semmi. Nem keresik fel már az esztergomiak Cserepest, nem járnak már arra a diákok, nem is tudják, milyen az esztergomi határ, mert most — footballoznak. Egy« másik igen látogatott kirándulóhely volt a szentgyörgymezei határaan a dédai csárda. Amint elnevezése is mutatja, ez már nem pusztán kirándulóhely volt. > A dédai csárda a pilismaróti Országút mellett, a dédai szigettel szemben épült. Az épület a közbirtokosságé volt. Itt pihentek meg a vadászok, télen bálok után egész társaságok mentek ki szánkón és ott fejezték be a mulatságot. Nyáron kedvelt kirándulóhely volt. Visegrád, Dunabogdány, Dömös, Pilismarót népe előtte vonult el Esztergom felé. A molnárlegények ide hozták eladni a lopott lisztet. Előtte a Dunán természetes strandfürdő volt, melyet főleg vasárnapokon lepett el a közönség. Szép csárdásnék, szép csárdásleányok mérték ki az esztergomi régi jó szőlőnedüt. Egy szép napon férjhez ment a csárdásné vonzó külsejű leánya. Azóta nem akadt bérlő a csárdára. Üres maradt. A hideg északi szél szétszaggadta tetejét, ablakait, ajtóit ellopkodták, csupasz falait szétmosta a zivataros eső és a kimozdult téglákból is napról-napra kevesebb maradt annyira, hogy ma már csak egy kis emelkedés és néhány diófa jelzi a kutató szemnek, hogy valamikor itt is épület volt; csárda volt, melyből állandóan hangos jókedv csendült ki, ahol összejött, találkozott messze környék népe az akkor még boldog sorban élő, természetet kedvelő esztergomi polgársággal. Elmúlt a szép, a boldog idő. És mint városunk sok más részén, itt is nehéz szívvel nézünk a sokszor taposott nyomokra. Már csak kevesen vannak azokból a régiekből, akik férfikoruk delén sok kellemes órát töltöttek el ezen eltűnt kedves tanyán. És ami ezen regős hely pusztulását okozta: Kovácspatak is egyelőre elveszett. Cseh trombitások, dudások ordítoznak át az üres telek felé, ahol valamikor magyar cigány gyújtó magyar nótát játszott a szerelmes párok fülébe. Varsányi Ignác. Hősei kultuszában mutatkozik egy nemzet nagysága. NÉZZE MEG SÄ

k

i KÉSZ GYERHEKBUHÁ&AT SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I