Esztergom és Vidéke, 1926

1926-01-10 / 3.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1E0JELBHIK HUDE5 VASABHAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hava a lap szellemi részét illető közlemények, további »z előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdouos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Cui prodest? A frankhamisítás botránya nem egyszerű bűnügy, hanem erősen po litikai jelentőségű. Nem alap nélkül valóságos erkölcsi Mohácsnak mondják, hiszen a piszkos bűnügybe magasállású közfunkcionáriusok, képviselők, magyar közéleti előkelőségek vannak belekeverve. A külföld joggal kérdezi: micsoda ország az, érdemel-e kíméletet, becsülést, amelyben ilyen dolgok így történhettek? És ezen a ponton merül föl a kérdés: cui prodest, kinek állt és áll érdekében, hogy ez igy történt, hogy ilyen scenirozással történt? Vannak, akik, a kormányt okolják, hogy a szanálási akció, a szociális érzéketlenség hajtja bele az embereket az erkölcsi nihilbe, ahol nem skrupulizálnak : mi szabad, mi nem. De ha nézzük a szereplőket; ugyan kiben van erre nézve egy szemernyi motívum? Windischgraetz, a kártyázó, mulató nagyúr, Jankovichez redes, Nádosy főkapitány, Rába, Kovács, az Olchváryak: egyik sem ágyonszanált egyéniség, aki a nyomorral küzd, akit a kenyér gondja űzne bűnbe. A kormányra tolni a felelősséget ilyen körülmények között teljesen megokolatlan. Még súlyosabb beszámítás alá esik az a lappangó gyanúsítás, mely kormányt és irredentát bűnpártolással, ha nem egyenesen bűnrészességgel mer vádolni. A bankóhamisítás nemcsak megvetendő bűncselekmény, hanem egyszersmind a legostobább vállalkozás. Ahány hamisítás eddig történt, mind kiderült. Eo ipso felfedeztetés várt arra merényletre, mely egy idegen ország 'pénzének hamisítványait egyszerre százezer számra akarta forgalomba hozni. Ez magyar ember agyából ki nem pattanhatott, ehhez magyar kormányférfi hozzá nem járulhatott és aki egyes nevektől megszédülve az egyéneknek ki tudja milyen félrevezetés után segédkezet nyújott, nemcsak saját becsületét tette tönkre, hanem az ország hitelét, becsületét is. És ezt tudniok, látniok kellett. Kinek volt tehát érdeke, hogy az ország becsületén alig jóvá tehető csorba essék, a magyar kormány hitele meginogjon akkor, amikor már kezdett erősödni a nemzetközi viszonylatokban ? Kinek volt érdeke lejáratni Magyarországot éppen a franciáknál, amikor az eddig engesztelhetetlen Franciaország engedni kezdett merevségéből, amikor ugyanez a Franciaország kezdte megváltoztatni irántunk ellenséges magatar tását? Kinek volt érdekében, hogy amikor Csehországban teljes a politikai anarchia, amik»r Romániában a kisebbségi ügyek mellett a trónöröklési zavarok bonyolódnak le, amikor Jugoszláviában nem tudnak dűlőre jutni a horvát és szerb aspirációk, hogy Bulgáriáról és Görögországról ne is szóljunk : kinek volt érdekében diszkreditálni a magyar irredentát? És végül a cseh, a román szállítási, földosztási és egyéb panamák korában kinek volt érdekében diszkreditálni a magyar közéletet? A frankhamisítók közül az eladósodott Windischgraetz felvidéki birtokairól beszélnek egyet-mást, hogy a herceg sok mindent próbált azok visszaszerzésére. Beszélnek arról, hogy Jankovich ezredes a cseheknek már régebben fölajánlotta katonatiszti szolgálatait. Furcsa az is, hogy a fajvédőkkel kacérkodó Windischgraetz titkára, Rába zsidó ember. Felvidéki család az Olchvéryés igy tovább. Talán nem ártana a nyomozást ilyen irányban is kiterjeszteni. Legyen világossági A frankhamisítás lehet egyszerű, alávaló bünpör, lehet egyúttal körmöntfont hazaárulás is A dolog mindenképen súlyos. A salus rei publicae kívánja, hogy földeríttessék : ki volt az értelmi szerző, ki scenirozta világraszóló botránynak a mindenre elszánt desperádók bűntényét, mellyel tönkre lehet tenni egy egész ország legnagyobb értékeit, legszentebb törekvéseit. A kiindulásnak bizonyára jó lesz a sokszor bevált jelszó : cui prodest, kinek állt érdekében ? -ßHösök ligete. Akik a Szentév alatt lent jártak Itáliában, meglepődve tapasztalhatták, mennyire tisztelik az olaszok hősi halottjaik emlékét. A díszes katonatemetők, hősök nagyszerű emlékművei mellett minden plébánia templom falán megtaláljuk a paróchiához tartozott elesettek művészi emléktábláit. Egy nagyon kedves és poétikus megnyilvánulását a kegyeletnek Flórenc egyik nagy terén láttam. Ott ugyanis emlékfákat ültettek a hozzátartozók hősi halottaik emlékére amelyeket kis oszlopocskán megerősített táblácskákkal láttak el: „X. Y. gyalogos emlékére". Ezekre az oszlopocskákra helyezték el halottak napján a koszorúkat is. Nagyon szép és megható kifejezése ez a hősök megbecsülésének. Mi a magunk mulasztásainak magyarázatára sok minden félét el tudunk mondani; folytonosan a szegénységünket hánytorgatjuk s lassan átmegy már a vérünkbe az a tudat, hogy mi semmibe sem kezdhetünk mert elvesztettük a háborút. Kényelmes, de ostoba és veszedelmes magyarázása a magunk tehetetlenségének és életképtelenségének. Nem va gyünk annyira szegények és lerongyoltak, hogy kötelességeinket ne tudnánk teljesíteni. Nem mondom én, hogy mi is megtehetjük azt, amit az immár gazdag Olaszország megtehetett, de szerényebb mértékben mi is leróhatjuk adósságunkat a magunk hőseivel szemben. Mennyi költséges gyászünnepély, bankett, diszszónoklat stb. volt nálunk s milyen kevés emléke áll a magyar hősiességnek, véráldozatos hazaszeretetnek 1 Emlékfákat azonban ültethetünk minden szegénységünk mellett is. Ha csak a tizedrészét áldozzuk annak az összegnek, amelyen karácsonyfát vettünk s a karácsonyfának használt fenyőket -elültettük volna, a hősök emlékét egy gyönyörű szép örökzöld liget hirdetné a Szenttamás-hegyen, a kálvária előtti lankáson. Nem kell félnünk attól, hogy ezeket a kegyelet ültette fákat gonosz kezek ki fogják vágni, hiszen a Szépítő Egyesület évi jelentéséből az a meglepő valóság tudódott ki, hogy éppen a kúpon lakók becsülték meg legjobban az ott kiültetett fákat. Csináljuk meg hát a hősök ligetét I Fenyő és egyéb csemeténk van elég és egy kis felirásos betonoszlop sem fog sokba kerülni. Az elültetést a Szépítő Egyesület szívesen fogja magára vállalni. —o— A városi tisztviselők emlékirata a polgármesterhez. (Folyt, és vége.) De a csodák itt nem állanak meg. Nemcsak a közszerepet vivő egyének lesznek Sau'ból Pálok, avagy a szerető testvérből gyilkos Káinok, hanem megváltozik a nemzet egésze is. Aki előbb a győzelemért kész volt életet és vért áldozni, az most lerakja a fegyvert; aki eddig kitartást hirdetett, az most elérkezettnek látja számunkra az idők végét; aki kevéssel előbb akár a fronton, akár idehaza fényes fegyvertények terveit kovácsolta, az Összeroppan, csillagokat tép és seregeket zülleszt. Nincs sehol megállás; a hatalom és tekintély megsemmisül; a győzelem reménye bús lethargiává változik; a hazafi hontalan — s ha mégis bizik nemzetében, — számkivert lesz otthonában. A történelmi csodák ezen részben felemelő, de a legnagyobb átlagban visszaborzadásra késztő idejében csak keveseknek adatott meg, hogy ne veszítsék el az ezeresztendős hagyományokhoz való ragaszkodást, megtartsák magukban a gyász jelen ir tózatát s megőrizzék a szebb jövő reményét. — Ezek közé a kevesek közé tartozik Polgármester ur, aki — mert nem tudja magát beleélni a megváltozott viszonyokba, — önkéntes számkivetésbe megy s a Dobogókő és a környező erdők remeteségét arra használja fel, hogy a magunkb átérés s a föltámadás hitének prófétájává képezze ki magát. És valóban, amikor a 133 napos rémuralom napjai megszámláltattak és eltakarodott a magyar földről az, minek a nemzeti lélekkel, a múlttal s a rég kitűzött célokkal semmi kapcsolata nem volt, akkor visszatér, átveszi a város vezetését s a darutollas hadsereg bevonulását beszédes ajakkal s uj szellemmel fogadja, — annak hirdetésével, hogy ha a kommune az ezer esztendős alkotmány és hagyományok sírásója kívánt lenni, valójában olyan mint az egyiptomi hét csapás: felébresztője a 918. óta halódóan csendes nemzeti tudatnak és akaratnak, megvilágositója a közelmúlt renyheségének s ösztökéje a magunkbafojtott nemes érzéseknek. Igy lesz a csapásból jótett, az átokból ostor, az iszonyatból orvosság s a lethargia tespédeséből való kiemelkedés legerősebb eszköze. Ez a hite s e meggyőződésének prédikálása nem szűnik meg akkor sem, midőn az oláh bocskor Esztergomnak egykor vallási és nemzeti szentjei s nagyságai lábnyomától megszentelt földjét bemocskolja; amikor elvágják az ország szivével, a fővárossal egybekötő vasutvénát s amidőn onnan akarnak rabolni a vélt hóditás mámorában, ahonnan a háború, de még inkább a bolsevizmus szociális termelése már mindent elvitt. Aki szebb emlékű ifjúságában Erdély bércei közt már mgismerte az oláh kultúrát, az tudott nyelvükön beszélni; aki tudta, hogy a Traianus császár népét őseiknek tart had csak a győzelem görögtüzet tudta kezelni de győzelemre képtelen, mert lelkét csak két vonás üli meg . a nyúl gyámoltalansága s az éhes farkas rabolnivágyása, — az el tudta érni, hogy a román megszállás minden számbavehető kár nélkül pusztuljon el a város területéről. Esztergomnak szerencséje volt, hogy polgármester ur átlőtt az élén ; az oláh megszállás súlyos megpróbáltatása érzékenyebb veszteség nélkül mult el felette, s az erkölcsi és anyagi értékek nálunk nem szenvedték azt a károsodást, mely a maga elvetemültségével a háború borzalmait ízleltette meg másutt a békés polgársággal. NÉZZE MEG SÄ2 KÉSZ GYERMEKRUHÁZAT jSSSÍKfift SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN! - - • - (Volt Haagra Hilst.)