Esztergom és Vidéke, 1926

1926-01-10 / 3.szám

De lassankint elközelgett az az idő melyben a nemzet végzetének* be kellett teljesedni — , amidőn a demarkációs vonal kigyóteste országhatárrá lett és az ezeresztendős országba belefojtotta a dicső mult lüktetőbb életét, amikor a felszabadítók allelujája az uj helóták jajkiáltásával keveredett a békemű összhangtalan kísérőzenéjévé. És amikor 1921 júniusában Esztergom városa is fájdalmas népgyűlésen tiltakozott az ország szörnyű megcsonkítása ellen, pillanatnyilag Polgármester ur lelke is hatalmas változáson ment át: aki mindenkor szónokolt, ha nemzeti, vagy városi örömöt, gyászt kellett ünnepelni, annak ajkát a* trianoni parancs némává teszi; aki idáig beszédjével lelkesített, az most szótlan szájjal hirdeti a tiltakozás erejét; aki eddig ékesszólásával ragadott'el, azt most — mint akinek torkára forrót a s*ó — Trianon békeműve a hangtalanság szónokává teszi. Mert — igen — a festményeken is egyegy disszonáns vonás sokszor mélyebb kifejezője annak, amit a művész talán a szivárvány csillogó színkeverékével se tudna egyéni élménye kifejezőjéül vászonra vetni; a beszéd mesterénél is ez a hangtalanság egy ily diszharmonikus jajkiáltás, melynél Ciceró költői nyelvével és klaszszicitásával felépített szónoklat se lett volna hatásosabb. Azóta pedig az ősi város is részesévé lett a magyar kálváriajárásnak. Keserves ez a kálvária, a nélkülözés a lemondás, a nincstelenség, a megvalósíthatatlan vágyak és jószándékok bőséges stációival. Ily viszonyok közt nehéz a vezetés is, és a pol gármesterre az a hivatás vár, hogy megmentse a pusztulástól, ami a múltból még ránk maradt; hogy a maradék erő megfeszítése céljából szünetet tartson egy — egy fájdalmas állomásnál, a keresztviselés közben is a szebb jövő magasságai felé fordítsa az arcunk, hogyha már korszakos alkotásokra a nehéz viszonyok képtelenné tesznek is, de mégis megtegyük azt, amit a jövő szolgálata megkíván. Polgármester ur mindenkor megtalálta a módját a maradék erők összeszedésének, és a város nyugodt lélekkel elmondhatja, a gazdasági válság e nyomasztó idejében is alkotott annyit, amely felér nem egy békeévünk alkotási eredményével. És most elérkeztünk feladatunknak talán legnehezebb részéhez: a polgármester jellemzése után az embert kellene jellemezünk. De itt segítségünkre siet a közfelfogás és közmeggyőződés és mi is annak meg nyilatkozását fogadjuk el, midőn jellemezésül egy szót használunk, Polgármester ur igazi jó-ember. Igen, Polgármester ur élethajójának a jó sziv az iránytűje. Ha tisztviselőérdekekről volt szó, védte a tisztviselőt, még ha hibázott is s ha valamelyes előnyt lehetett biztosítani, az időredőzte arcú. munkatársai számára mindig igyekezett a legjobbat akarni. De mindenkor szívesen látta hivatalában nemcsak a kartársakat hanem minden ügyes-bajos embert is s ha nem is mellőzte a paragrafusok szigorú előirásait, annak sokszor kemény szavai közé mindig be tudta illeszteni a jó-szív szavát és oda tudott hatni, hogy az egyén érdeke a lehetőség szerint kielégíttessék. Hogy pedig e mások érdekében tanúsított jószándéka nem volt céltté vesztő simulékonyság, hanem az egyetemes célnak helyes irányú szolgálata, annak legfényesebb bizonysága az a közmegbecsülés, mely valahányszor a város polgárságának legkülönbözőbb rétegei erre alkalmat találtak, mindenkor külső megnyilvánulást is nyert. Ha végül a jó szív mellé odatesszük a másik nemes vonást, az élethajó kormányrúdját: az akaraterejét, mely a tevékenység terére lépett mindannyiszor, valahányszor csak a magasabb célok szolgálata a gáncsoskodókkal szemben szüksé gessé tette, akkor — hisszük — megfelelően jellemeztük a lakonikus stilus pár ecsetvonásával is azt az életirányt, melyet Polgármester Úr maga elé tűzött és tiz éves esztergomi munkálkodása alatt állandóan követett is. Erő és kitartás a jó és nemes szolgálatában, közvetlenség, megértés, segíteni akarás azokon, kik egyéni bajaik orvoslása céljából a közigazgatás nem egyszer útvesztő tájára térnek, — oly vonások, melyek méltók a város első polgárához, egyben pedig a leghathatósabb eszközök, hogy aki társai és a közönség szeretetétől övezve immár tiz esztendőt töltött el a város élén, az a közönségnek ezt a bizalmát — működése iránt — a további időkre is biztosítsa. Nagyságos Polgármester Úri Ha az életrajzok irodalmát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy még a normális idők egyszerű embereinek életéről is egész köteteket lehet írni. Nem is csoda, hisz az élet olyan, mint a tölgy sudara; ennek levelei évről-évre ugyanolyanok, de mégis mások, mégis különbözőek nagyságukban, alakjukban, simplex életműködés megnyilvánulásokban egyaránt. Az emberi élet napjai is ilyenek ; lemorzsolódnak az élet forgatagában, hogy azután új tartalommal, új színnel, új célokkal és működéssel keljenek újra az élet tölgysudarán. De nekünk ezúttal nem volt célunk, de módunk se volt.*á, hogy Polgármester Úr életfájának leveleit egyenként vizsgáljuk, tiz éves működését részletesen taglaljuk s egyéniségének vonásait a kutató szellem erejével helyezzük, egymás mellé. Ez az egyszerű elmefuttatás is elegendő azonban arra, hogy miként valami eszmei triumphus, meggyőzzön a Polgármester Úr vezetése alatt átélt decas magasztos eszmeköréről s hogy áthatóan jellemezze a polgármestert, a tisztviselőtársat s az embert. Nagyságos Polgámester Úr: Amidőn a mai nappal befejeződött az eredményekben gazdag életszakasza és belép működésének második évtizedébe, mi, a város tisztviselő kara, szeretettel köszöntjük munkássága ez állomásánál. Hisszük, hogy a második évtizedbe lépő működését is ugyanazon nemes szellem fogja irányítani, melyet megértéssel s odaadással támogatni eddig is kedves kötelességünk volt; Ígérjük, hogy a magunk részéről meg fogunk tenni mindent, hogy a ránk következő évek a nehéz sors nyújtotta viszontagságok ellenére is mind a városra, mind Polgármester Úrra minél könyebbek s eredményesebbek legyenek, az Úr Istentől pedig kérjük, hogy további munkásságához adja áldását, adja a kitartás, az erő, az egészség s a kedély elengedhetetlen eszközeit. Ami viszont bennünket illet, szahadjon kérnünk ez ünnepi alkalommal, tartson meg továbbra is megértő szeretetében s jóindulatában, hogy így a vállvetett munkából e nemes városra minél bőségesebb eredmény s annak nyomán a régi fényhöz illő szebb jövő származzék. Hiszek egy Istenben, hiszek egy basában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. iz fi] gazdagok. A konjunktúra papírkorona páncélzatú vitézei egynémelyike úgy fennhordja az orrát, hogy szinte utálat. Még kocsin is úgy ül, hogy mindenki reá figyeljen, oda nézzen s így várja a köszönések áradatát. Ezekről az emberekről eszembe jut egy anekdota. Egy szőlőtulajdonosnak volt egy szép cseresznyefája, amelyet ki kellett vágatnia. Nagyon sajnálta a fát, eltüzelni nem akarta. Szomszédja tanácsára keresztet csináltatott belőle a szőlő végébe. A szomszéd szerint igy becsülhette meg kedves fáját. Az arra járó-kelők meg is emelték előtte kalapjukat. Egyszer csak feltűnt a szőlősgazdának, hogy tanácsadó szomszédja soha sem emeli meg kalapját az ő keresztje előtt, holott másutt megteszi. Kérdőre vonta tehát szomszédját ezért, mire a következő választ kapta : — Azért nem emelem meg kalapomat kereszted előtt, mert ismerem, amikor még cseresznyefa volt. Ki tehet róla? Egyik polgártársunkat más gondatlanságából baleset érte. A baleseten valaki felháborodva beszélt, de amikor megtudta, hogy ki a baleset okozója, lágyabb húrokat kezdett pengetni. Erről is eszembe jut egy anekdota. A paraszt beállít a teljhatalmú uradalmi kasznárhoz és nagy alázatosan előadja: — Kasznár úr, alázatosan megkérném, a tehenem keresztüldöfte a kasznár úr tehenét s nyomban kiadta páráját. A kasznár dühösen ráordít az alázatosan álló parasztra : — Megfizeted paraszt a tehenemet ! Erre sandít egyet a paraszt és emigy folytatja: — Akarom mondani, a kasznár úr tehene döfte keresztül az enyémet és az döglött meg. — Ki tehet róla fiam — válaszolta a kasznár. Ingatlanforgalmunk. Erős Ferenc Tábori Istvántól 2.900000 K-ért fél erdő illetőség. — Pivók József s neje Matkovics Vilmától 36 millió 500 ezer K-ért Aranyhegyi föld, Csarnok-u. haz. — Janzó Mihály és Anna Valasek .Jánostól 11 millió K-ért Uj utcai házhely. — Csizmadia Péter s neje Gajdos János s nejétől 3 millió K-ért Sipolóhegyi szántó. — Hajdú Istvánné Kajszák Mária s t.tól 600.000 K-órt Szamárhegyi föld. — Szép Gergely s neje Dovicsni Pál s nejétől 2.500,000 K-ért Kolosúti föld. Kosutics Mirkóné Kabók Annától 3.500,000 K ért Hadzsi föld. Kosutics Mirkóné Kabók Annától 6 millió K-ért Hadzsi föld. — Esztergom Szászvári Kőszénbánya R.-t, Serer Lőrinctől 25 millió K ért Kishegy sátorkői föld. Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. Stein Ferenc s nejétől 15 millió K-ért Kis hegy sátorkői föld. — Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R>T. Gráf Mihály [s nejétől 15 millió K-ért Kis hegy sátorkői föld. — Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T. Bauer János s t.-tól 14 millió K ért Kis hegy sátorkői föld. — Gáspár János s neje Szabóid Jánostól 4 millió K ért őrhegyalji föld. — Béres Gáza s neje Hejczmann Leó s t. tói 60 millió K-ért Világos hegyi szőlők. Meszes Ferencné Cserép Ignác s t-tól 4 millió K-ért Diósvölgyi pince és fö'd. — Kósa János Adorján János s nejétől 6 millió K-ért sSzérükbeli szántó^ . Farsangi naptár. Jan. 16. Allami altisztek táncmulatsága a Magyar Királyban. „ 17. Ipartestületi bál a Fürdőben; „ 24. E. M. T. E. nagy álarcos bálja a Magyar Királyban. Febr. 1. Főgimn. • Öregeserkészek farsangi estélye. „ 2. Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. 6. Ref. egyház műsoros táncestélye a Fürdőben. „ 13. Máv segédtisztek táncmulatsága a Fürdőben. Adomány. Huszár Kornélné 100 ezer koronát adott át szerkesztőségünkben az árvízkárosultaknak. Rendeltetési helyére juttatjuk. Eljegyzés. Dózsa János eljegyezte Haáz Mancikát. Ipartestületi bál. Az esztergomi ipartestület házalapja javára f. hó 17-én (vasárnap) a Fürdő Szálloda nagytermében tánccal egybekötött zártkörű színielőadást rendez. Színre kerül „A betyár kendője" népszínmű dalokkal 4 felvonásban. Belépődíj "• szemólyjegy 15.000 K, családjegy (3 személy) 30.000 K. Kezdete este 8 órakor. Az előjelekből Ítélve, ez lesz az idei farsang legsikerültebb bálja. Közigazgatási bizottsági ülés. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közigazgatási bizottsága e hó 13-án, szerdán ülést tart. Turista választmány. A MTE Esztergomi Osztálya f. hó 13-án, este 8 órakor a Fürdő Szállodában lévő helyiségében választmányi ülést tart, melyre a tárgyalásra kerülő fontos ügyek miatt a tagok pontos és teljes számban való megjelenését kéri ezúton is az elnökség. Kérelem. Széchenyi Kaszinó szilveszter-estélyén valaki a ruhatárból tévedésből egy világos sétabotot vitt el. Kérjük azt a kaszinó szolgájának átadni. Az Esztergomi Munkás Testedző Egyesület f. hó 24 én d. e. fél 11 órakor tartja a Magyar Királyban első évi rendes közgyűlését, melyre a J. tagokat ezúton hivja meg a vezetőség. Tárgysorozat; 1. Elnöki megrryitó. 2. Pénztári jelentés. 3. A régi vezetőség lemondása és az új vezetőség megválasztása. 4. Indítványok- 5. Záróbeszéd. Iskolák ügye. Több ízben foglalkoztunk az elemi iskolák és a főreáliskola elhelyezésének ügyével. Legutóbb tárgyilagosan mutattunk reá, hogy mennyire megkönyítené a város nehéz helyzetét, ha katonai laktanya két Simor János-utcai pavilonját átvenné a város iskolai célokra, örömmel értesülünk, hogy a város hatósága komolyan foglalkozik ezen üggyel. A város teherviselő polgárságának áll anyagi érdekében ezen kérdés megoldása és reméljük, hogy illetékes helyen nem fognak akadályokat gördíteni a város eme kultúrakciója elé. Figyelem! Az Esztergomi Munkás Testedző Egyesület f. hó 24-én este 9 órai kezdettel a Magyar Király nagytermében nagyszabású jelmezestélyt rendes. Meghívók ki lesznek bocsájtva. Jelmez nem kötelező. Január hó 24-én lesz az E. ML T. E. nagy álarcos bálja. EGYRŐL-MÁSRÓL HIRE K.