Esztergom és Vidéke, 1925

1925-11-15 / 91.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1E8JELEHIK IIIDBI VASÁRIAF ÉS OSOTOBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Lapttüajdonos és szerkesztésért felelős LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Mi legyen a halastóval ? Két szakvélemény a halastó területének hasznosításáról. Az ,Esztergom és Vidéke" nov. 8.-Í számában „Halastó" cim alatt megjelent cikk késztet arra, hogy a halastó kérdésével foglalkozzam. A halastó értékesítésének kérdése régi városi probléma melyet dűlőre juttatni ez ideig nem sikerült. Két párt viaskodott a tó terület fölött egymással évtizedeken át. Az egyik párt tógazdaságot, a másik legelő akart. Legutóbb 1924 februárjában volt napirenden a kérdés, a a Magyar Haltenyésztő Részv.-Társ. ajánlatával kapcsolatban. Az emiitett r. t. halastó létesítésére kérte bérbeadni a tó területet. A város képviselő testülete a halastó eilen foglalt állást, miáltal a bérbeadást meghiúsította. A közgylési határozatot megfellebbezték s a Belügyminiszter úr a közgyűlési határozatot nem hagyta jóvá. A tó terület értékesítésének kérdésével tehát foglalkozni kell, mert a mai állapotot fenntartani tovább nem lehet. 250 kat. hold területet parlagon hevertetni nem lehet. De nem lehet fenntartani a mai állapotok a Belügyminiszter úr döntése miatt sem. Két értékesítési lehetőség kínálkozik. Az egyik a tó területnek halastó létesítése útján való értékesítése, a másik a tó területnek víztelenítésé és mezőgazdasági művelés alá vétele. Lássuk előbb a víztelenítés kezdetét. Erre nézve az említett cikkíró szerint a következőket mondja: „Ez a terület sem le nem csapolható, sem alapcsövezéssel nem vízteleníthető. Ezen kérdések már mint teljesen biztosan, hivatalosan is megállapított tények kezelendők. • Ez a do log nem egészen így áll. Sőt egészen máskép áll. Az I. K. m. kir. kultúrmérnöki hivatal, a tóterület lecsapó lásával foglalkozva, egy lecsapolási tervet is készített 1887-ben. Az említett kultúrmérnöki hivatal által végzett mérések eredményei ma is megvannak. Ezek szerint a tóterület leglyebben fekvő pontjai a Kis-Dunában elhelyezett vízmérce zérus pontja felett 514 cm. magasságban vannak. A Kis-Duna közepes vízállásának magassága a zérus pont fölött 260 cm. Közepes vízállás mellett tehát a tóterület * legmélyebb helyei is 254 cm.-rel magasabban vannak a Duna szintjénél. A fenti kérdés tisztázására néhány hét előtt magam is végeztem magasságmérést. E mérés eredményei minden tekintetben igazolták az 1887-ben végzett magasságmérések helyességét. A víztelenítés tehát nem lehetetlen, sőt nagyon is lehetséges. A lecsapolási költségekre vonatkozólag az említett cikk azt mondja, hogy ha lehetséges volna is a víztelenítés, aminthogy nem az, akkor is circa 1 milliárd koronába kerülne. A költségeknek 1 milliárd koronára való becsülése túlzott. Az egész tóterületnek teljes és tökéletes víztelenítése, kiszárítása, tehát intenzív mezőgazdasági művelésre való alkalmassá tétele, mintegy 7 km. összhosszúságú nyilt árokhálózat kiemelését és műtárgyakkal való felszerelését tenné szükségessé, mely munka 480—500 millió koronát tenne ki. Lássuk most ennek az 500 trillió koronának, mint befektetési tőkének a jövedelmezőségét. A tóterület kat. holdja mai állapotában bármilyen magasra becsüljük is az értékét 5 millió koronánál semmi esetre sem ért többet. Az egész terület értéke tehát 1 és V* milliárd korona. Víztelenítés és kiszárítás után ugyanaz az 1 kat. hold föld megér legalább 10 millió koronát; az egész terület tehát 2 és fél milliárd koronát. 500 millió korona befektetéssel tehát 750 millió korona tiszta értéknövelés érhető el. A talajjavítási munkálatoknak ép ebben rejlik rendkívüli jelentőségük. Minden más befektetéssel szemben a talajjavításra fordított tőke azonnal megtérül a munka elvégzése után azáltal, hogy kevésbé értékes területekből értékes területek lesznek. Olyan igazság ez, melyet gróf Széchenyi István már 100 évvel ezelőtt felfedezett és hirdetett, felismerve annak rendkívüli nemzetgazdasági jelentőségét. Ezenfelül azonban a tóterület kiszárítása után tetemes jövedelmet is biztosítana. Valóságos kincsesbányája lenne ez a városnak, mint Magyarországnak volt Bánát az aiibunári mocsarak lecsapolása után. Nem 125 kg. búzát, hanem legalább 450— 500 kg. búzát jövedelmezne kat. holdankint. Ami a lecsapoláshoz szükséges 500 millió korona megszerzését illeti, úgy tudom, hogy a földmivelésügyi minisztérium lecsapolási célokra ad kölcsönt, sőt talán segélyt is ad. Mindenesetre érdemes lenne utána járni a dolognak. A földmivelésügyi minisztérium költségvetésébe tetemes összeg van beállítva lecsapolási munkálatok támogatására és végrehajtására, tekintettel épen a lecsapolási munkálatok rendkívüli nemzetgazdasági jelentőségére. Hogy ehhez hasonló összeg szerepelne benne halastavak létesítésére is, arról nincs tudomásom. Nézzük most a tóterületnek halastó létesítése által való értékesítését. A területnek ily módon való hasznosítása mindenesetre több jövedelemmel jár, mint a mai állapot. Ha a mai állapot fenntartása és halastó létesítése között kellene választani, feltétlenül a halastót illeti az elsőbbség. A terület fekvésénél, szelid lejtésénél, csekély mélységénél, jó termő erejénél fogva pontyos tónak igen alkalmas. Tógazdaság létesítése azért mégsem eléggé indokolt. Tógazdaságot létesíteni indokolt sivár, terméketlen, szikes területeken, amelyek mezőgazdasági művelésre egyáltalán nem alkalmasak. De nem eléggé indokolt halastavat létesíteni olyan területeken, amelynek földje humuszban is gazdag termékeny talaj, melyen a kiszárítás után a legvirágzóbb kultúra lenne teremthető. Mintagazdaság, növénynemesítés, vetőmagtermelesi célokra jobb, megfelelőbb, alkalmasan területet keresve sem lehet találni. Ha azonban a város mégis halastavat akar, akkor csinálja meg azt a maga számára. A tógazdaság, mint a mezőgazdálkodás egyik üzemága, szépen beilleszthető a városi gazdálkodás keretébe. A város majorja úgy is ott lesz a szomszédban, a vezetés és ellenőrzés nehézséggel nem fog járni. A város gazdasági ügyeinek a vezetése agilis kezekben van; 25 aranykoronánát biztosan nagyobb jövedelmet fog tudni produkálni holdankint. A halastó létesítési költségeire vonatkozólag pontos adatokat nem tudok mondani. A befektetést tőkének l

1

/* milliárd K-ra való becslése azonban alig lehet reális adat. Halastó létesítésénél is a munkálatok legnagyobb részét a földmunka teszi. Már most, 1 milliárd korona költséggel 75,000 m

8 földmunkát lehet elvégezni, vagyis 38 km. hosszú 1 m. magas és 1 m korona szélességű töltést lehet építeni. Ekkora földmunkát a halastó nyilván nem igényel. Egyébként forduljon a város a földmivelésügyi minisztérium kebelében működő Halászati Felügyelőséghez. Ingyenesen reagál tanáccsal, tervvel, költségvetéssel. Minden vitás kérdésre választ kap. Tájékozódást szerezhet a halastó jövedelmezőségről is, mindez nem kerül egy krajcárba sem. A lecsapolási munkálatra vonatkozó felvilágosítással pedig az iletékes kultúrmérnöki hivatal szolgál. Mielőtt döntésre kerül a kérdés, ajánlatos volna az említett hivatalok megkeresése. A halastó évtizedek óta húzódó kérdését meg kell egyszer oldani véglegesen. A kérdés rendezésénél a legfontosabb és egyedüli szempont legyen a város érdeke. De ha mégis ezen szempont mellett még egy szempont tekintetbe jöhet, az más nem lehet, mint a város, nyugalma. Ölvecnky Ferenc mérnök. Ezen cimen a mult heti „Esztergom és Vidéké "-ben tagadhatatlan értékes, de kétségtelenül kellő egyoldalúan, agrár érdekeltségű cikk jelent meg. Ugyebár nem haragszik a cikk írója, ki ismeretlenségben rejtőzik, ha más oldalról is megvilágítom a kérdést. Kiindulok pedig azon egyszerű, de alapigazságból, hogy a halastó, egy városi közvagyon, az tehát minden városi polgár köztulajnona; legyen az a városi polgár kereskedő, iparos, gazda, hivatalnok, munkás stb. foglalkozású. Habár továbbá jogilag el is keli ismernem, hogy a Belügyminiszter 1286/925. IV. számú végérvényes döntése folytán befejezett ténnyel állunk szemben, mert a városi halastónak, mint ilyennek helyreállítása rendeletileg kimondatott. És végül mint törvényt és legfelsőbb határozatot tisztelő ember, ha az ellen akár tollal is har

2 colnék, vagy egy törvényes intézkedés elleni izgatás, vagy a demagógia látszatát kelteném, mégis rá kell világítanom a fennebb említett mult heti cikk néhány tévedésére. Szerintem igen nagy tévedés az, hogy a halastó területét nem lehetne lecsapolni. Mérnöki szempontból nézve ugyanis a kérdést, a terület elázalgósodását legfőként a Szentlélekpatak dorogi úton túl lévő részének szétfolyasa okozza. Ha ezt a patak medret a dunai beömlésig kimélyítjük, kellő töltések közé szorítjuk, már a kérdés főoka, a folytonos vizleömlés, az ottani szétterülés meg van gátolva. Irreleváns azon kérdés is, hogy a halastó területe mélyebb, vagy magasabb fekvésű a Duna medrével, vagy, hogy a Duna vízállása igen sok esetben magasabb, mint a befolyó Szentlólek-patak, vagy a vízlevezető csatorna, felállítható egy u. n. szívornya-zsilip, megépítendő egy szivattyú-telep rendes gépházzal és a vizet bármily magas Dunavizállás mellett át lehet dobálni a Dunába. Ha kell, lehet alagcsövezni is és igy nem 220, amint a cikkíró mondja, de circa 360 holdat lehet vízteleníteni. Mindenesetre azonban először is, hogy a területet ismerjük, fel kell ez esetben mérni, meg kell lejtmérezni, főleg pedig sokat emlegetett circa 35 holdat, mit a tisztelt szomszéd birtokos urak állí ólag a város földjéből elszántot. NÉZZE MEG ÄiÄ KÉSZ GYERUEKRUHÁIáT jKÄ"SÄ SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN! Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (Tolt Hangya ttifet.)