Esztergom és Vidéke, 1925

1925-11-15 / 91.szám

tak, ha halastó nem lesz is, hala déktalanul vissza kell venni, ha más ként nem, perrel, még pedig, ha szé pen békésen nem sikerül, úgy az eddigi összes károk megtérítésére való kötelezéssel. Első és főkellék tehát mindenesetre a felmérés és lejtmérezés, amit, ha halastó nem lesz, a városnak kell megcsináltatni. Aztán a víztelenítés, (ami különben is a szomszédos szán tóföldeknél, ha halasró lesz is, kö telezővé teendő.) Végre tehát eljutottam ón is a légfőbb kérdésekre, ami pedig nem jelent mást, mint: pénz, pénz és pénz. Ha mindezt a város csinálja t. képviselőtestület, a lecsapolásra, szi vattyú telepre, alagcsövezésre, szóval a víztelenítésre tessék megszavazni circa 1 és fél milliárdot. Egy év alatt ezek elkészülhetnek és akkor, ennyit már koncedálnom kell a t. Agrárius cikkírónak, a gazdaság be rendezésére circa 8—900 milliót. Ugy hiszem, á pénzkérdés meg is oldható, mert mig egyrészről van a városnak 16 milliárdja, másrészről több izben hangoztatták a gazda urak, hogy bármit megszavaznak, csak ne legyen halastó, lássuk tehát a nagylelkűséget: csak lehetőleg ne a más adófizető polgár terhére Igy aztán 2—3 év múlva a város jelenleg kitűnően adminisztrált gazdasága újabb babérokat arathat, újabb csoda rikord jövedelmeket érhet el és a rizs termelésébe is belefoghat, ha visszaöntöz. Azonban megoldható ez a kérdés másként is, nevezetesen az esztergomi gazdák és most már csakugyan kizárólag a gazdák áldozatkészségével, tehát teljesen akaratuk szerint, még pedig szintén törvényes úton, a törvény rendelkezése szerint. Ugyanis az 1923. évi XLI. tc., amely a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek lecsapolásáról intézkedik, illetve rendelkezik. E törvény „Esztergom és Vidéke" tárcája. Hogyan szereztünk mi 119 érmet, 4 vándordíjat, 8 kerületi bajnokságot eddig 5 úszóversenyen? Tatatóvárosi nemzetközi úszóverseny. 5. közlemény. Megkértem a szerkesztő urat, adjunk már most más formát ezeknek a beszámolóknak ; a tartalmuk úgyis egyforma valamennyiének: mindig csak úszásról, úszásról és úszásról van benne szó, sohasem esik egy szellemes megjegyzés, egy jó két kutyahasábos elkalandozás, ami megadná az irt a száraz krónikának. Aztán meg annyi érdekes sport probléma is van, amiról beszélni, elcsevegni semmiesetre sem volna olyan hálátlan dolog, mint csak egyszerűen nyújtani a lepergett versenyek annaleseit. Rázzunk is csak ki egy témát probléma kagylónkból. Teszem azt, mi érdekesség, mi szép van egy úszóversenyen ? Mi szép van azon, hogy egy ember feláll az uszoda egyik oldalán zászlóval és síppal, akit indítónak hívnak a többiek és különösen respektálnak a versenyzők. Az indító mellett áll mindig 4—6 úszódresszes fiú vagy leány, ezek a versenyzők, az uszoda másik végén szintén két vagy több hivatalos képű úr lábatlankodik és ha fiatal, úgy rettentően büszke funkciójára, ha meg idősebb, akkor rettentően unja a dolgot, hogy neki minden versenyszámnál „dolgoznia" alapján a vizektől állandóan, vagy időszakosan borított oly területek lecsapolásáról kell intézkedni, melyek ily módon mezőgazdasági mivelésre alkalmasakká tehetők, vagy amelyek termelőképessége a lecsapolás által gazdaságosan fokozható. Állandóan, vagy időszakosan vízjárással, vagy vízállással károsított területek tulajdonosait a földmivelésügyi miniszter a kártékony vizek lecsapolására kötelezi. Ezen ármentesítésbe és lecsapol ásba bevonandók az összes parti és vele szomszédos földek birtokosai is, kik az ármentesítéshez hozzájárulni és ármentesítési érdekeltséget alakítani kötelesek. Végre kell hajtani a törvényt, a város nagyközönségének nem fog kerülni pénzébe, mindössze az fog megtörténni, hogy a Szentlélek-patak menti birtokosok az u. n. Téglaháztól kezdve és az összes Halastómenti birtokosok a Dorogi-út, Táti-út és Zsidód-patak által körülvett körzetben a vizitársulatba bevonatnak, ártéri költséggel és adóval megrovatnak, de céljukat végre elérik, vagyis vizteleníttetik a halastó területe, nem kell és nem lehet halastavat csinálni, a város experimentálhat ujabb gazdaság felállításával (már majorja úgyis van hozzá) és valahányszor az ártéri adót fizetik, mindenkor eleget tehetnek legszebb polgári kötelességüknek, végül önzetlen és áldozatkész gazda mivoltukért a polgárság általános elismerésének babérkoszorúját fejükre illeszthetik és gondolkozhatnak azon hosszú téli estéken, hogy miből javítják fel a legelőt, de mégis megmutatják, hogy nem lesz halastó. Inzsellér, Hiszel egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, kell, le keli mérni az idő teljesítmé nyéket. Ez a kép a verseny megkezdése előtt. Ha már most meg kezdődik a verseny, akkor a funk ciónáriusok működésbe jönnek : az indító elindítja a versenyzőket, az úszók úsznak, az időmérők időt mér nek, a páiyabirák a pálya hitelességét ellenőrzik, vagyis a pályát lemérik. Lebonyolítódik egy szám, a gépezet megáll. Uramfia l hát van ezen valami érdekesség ? — Mindenesetre igy gondolkoznék, igy Ítélnék egy úszóversenyről, ha nem tudnék a közért, a társadalomért, a szegény, megcsonkított, pártoskodó nemzetünk irredentizmusáért lelkesedni, így ítélnék, ha nem ismerném a történelemnek azt a részét, amit Jéna után produkált Poroszország. De eleget kalandoztunk már 1 Térjünk vissza az egyenes útra. El akarom még én azt is mesélni, hogy mi is történt Tata-Tóvárosott velünk július 26 án ? Erről akár egy regényt is tudnék írni, kiszinezettet, hajmeresztő kalandokkal, vagy kisszerű mesékkel. És hogy miért tudnék pont erről a versenyről regényt írni ? Hát kérem azért, mert én nem voltam Ott a versenyen. „Na szépen fog akkor írni erről I" véleményezik igy ezt a kijelentésemet most sokan. Tán épen erről fogok legszebben írni — ellenvéleményezem én — de különben is mindenről olyan pontosan és élénken informált az akkori csapatkapitány, a kedves és lelkes Marosi Juszuf, hogy mikor elmesélte, mint esett le próba közben Schmiedt az 5 méter magas trambolinról az oldalára, nekem is saEgy tanítvány, volt tanítójához. Mondotta : dr. Etter Ioné városi főügyész a nyugalomba vonult tanítók ünneplése alkalmából. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség és Ünneplő Uraim! A szürke hétköznapoknak végtelen sorát, amelyet a sors Önöknek, m. t. ünnepelt Uraim, mint magyar tanítóknak juttatott, megszakította ma ez a fényes, bensőséges, kedves ünnepség, az az ünnep, amelynek az a célja, hogy önöket, ünnepelt Uraim, kiemelje ma Esztergom társadalma elé, abból a visszavonult működési körből, amelyben szinte észrevétlenül eddig dolgoztak, amelynek az a célja, hogy elbúcsúztassa önöket azoktól a falaktól, amelyek közé eddig hivatásuk kötötte s amelynek az a célja, hogy befejezője legyen eddigi fáradalmaiknak, de egyben megnyitója ezentúli pihenésüknek. Mindenki, akit sorsa a tanítói pályára vezérelt, számolt, vagy számolnia kellett azzal, hogy fáradságos, pályája alatt nem lesz pompázó ünnepségekben, hiábavaló külsőségekben része, hanem szerényen, visszavonulva, mint egy egész embernek kell hivatásában működnie. Számolnia kellett azzal, hogy bár sokszor éjjet nappallá téve kell dolgoznia, hogy bár az idegölő tanítás majd minden percét le fogja foglalni, fáradozása nem fog anyagi elismeréssel járni s bizony sokszor ezen a tövises pályán a szerény anyagi jutalom mellett az erkölcsi elismerés is igen csekélyre lesz megszabva. De bármennyi munkával, bármennyi lemondással, bármennyi mellőzéssel és fáradalommal is van a tanítói pálya összekapcsolva, mégis attól, aki azt tökéletesen be akarja tölteni, jogni kezdett a derekam. Eigondo íom, mennyire fájhatott ez Schmiedt nek, mikor ő valóságban is megtette ezt az utat. A verseny óriási közönség mellett folyt le, minálunk teljesen ismeretlen nagyságú tömeg nézte végig a meetinget és adta le maga 10, 20, 25 ezer K-t a pénztárnak, amely a verseny befejeztével 12 millió K-t adott át a boldog úszóosztálynak. A verseny erkölcsileg azonban mireánk nézve sikerült jól, mivel nem ők, a rendező egyesület, sem a pozsonyiak, akik adták a verseny szomorú nemzetközi jellegét, sem pedig a Pestről felutazó MTK úszói nem vittek el annyi és olyan szép győzelmeket, mint a mieink. Első helyen kell említeni Weisz Józsefet, aki 1.12 mp-es idejével tudta magának biztosítani az első helyet és tett tanúságot egyúttal ki tünő formájáról, időteljesítményét annál is inkább ki kell emelnünk, mivel azt 100 méteres nehéz nyilt pályán érte el. Igen szép teljesítmény volt tőle az 50 m-es gyorsúszásban elért 32 mp es ideje is! A második helyen egyszerre már több úszó teljesítményét kell feljegyeznem. Igy Fischoffnak a 100 m-es hátúszásban elért győzelmét, amelyet 1.33 2 mp jó közepes idővel ért el, azután Schmiedt 2-ik helyét a műugrásban, akit a tatatóvárosiak arrogáns hazapontozása szorított le az első helyről és az első helyen való megemlékezésről; juniorok közül pedig Weiter és Kósik voltak azok, akik színeinket győzelemre vitték, még pedig az előbbi a 100 m-es mellúszásban, az utóbbi egész lelket, egész odaadást, egész embert kíván. Erősnek kell lennie a fáradalmakkal szemben, mert tanítói munkáját sokszor nehéz, kedvezőtlen körülmények között kell elvégeznie, edzettnek kell lenni a türelemben, hogy higgadtan tudja sokszor rakoncátlan gyermekek csinytevései között is a tudás igéit terjeszteni, telve kell lenni kedvvel és lelkesedéssel, hogy fel tudja ébreszteni a gyermek figyelmét a szép, a jó és a nemes iránt, és mindenek felett magasan kell állnia erkölcsi tekintetben is, mert fejlődésben levő "gyermeket egész emberré nevelni, tudatlan elmét szellemileg kiművelni, a még kiforratlan lelket erkölcsi tartalommal megtölteni, csak az képes, aki maga is egész ember. Igen m. t. ünneplő Közönség, a tanitó kézére van bízva egy nemzet egész jövője, az ő munkájuk alapozza meg és irányítja egész generációknak világnézetét, az ő munkájuk virágoztatja fel a kultúrát, és az ő munkájuk teremti meg és fejleszti k? a nemzeti érzést. Akit igazi magyar tanító nevelt, az jusson bárminő mostoha körülmények közé, lelkében mindig igazi magyar marad. De jaj annak a fiatal generációnak, amely mellett már nem áll ott a magyar tanító. Nézzünk csak át a Duna túlsó partjára, gondoljunk csak a bérces Erdélynek, vagy az aranykalászt termő délvidéknek a magyarság fájától elszakított gyermekeire. Ezek a gyermekek már annak a látóhatárnak a szélén állanak, amely a magyarság lelki, nyelvi és politikai öntudatát jelzi és egyre messzebb és messzebb távolodnak azon az úton, mely tőlünk el, a győző, az idegen, az elnyomó világába visz. Ezrek, tízezrek és százezrek menetelnek ezen az úton, háttaí a régi nyelv, a régi történelem, a régi hit és a régi Magyarország felé s arccal forpedig a 100 m es hátúszásban. A stafétákban ellenben kikaptunk, úgyszintén a pólóban is a kitűnő MTKtól 5 :3 arányban, amit azonban teljesen megmagyaráz az a körülmény, hogy a csapat 3 tartalékkal állt fel és igy birtokában sem az összjáték, sem a technika nem lehetett. Még egy érdekes eseményt mondott el Marosi Juszuf: a verseny után bankett volt, ahol a jó tataiak annyira örültek Dukász László Franciaország kétszeres Szajna bajnokának, itt ezen a versenyen a 400 m-es gyorsúszásban elért egyszeres győzelmén, hogy kinevezték őt Magyarország legjobb középtávúszójának, sarokba rúgva Eperjessyt, Szigritzet, a két Bitskeyt, Waniet, Fehért, akik pedig jó néhány másodperccel jobb időt úsznak ki nála bármikor. Kétségtelen, hogy ez igen megrovandó ostoba, groteszk dolog, mert sohasem szabad valótlan arányokat állítani a laikusok előtt, de emellett igen jellemző eset a tataiak fanatizmusára. Vajha nekünk is volna ilyen fanatikus, sportkedvelő közönségünk, mire is volnánk mi képesek ?! Pedig nálunk nem egy törekvő, ambiciózus fiú mutatta ki már oroszlán körmeit és ez nem az én, nem egy másik esztergomi ember, hanem Magyarország elsőrendű sportszakértőinek az idei szezonban leszűrődött véleménye. De ami késik, az még nem enyészett el. Én remélem, lesz fanatikus, intelligens közönségünk is és igy megteremtődik majd a valódi, a lelkekben gyökerező szükségből a testet sokszor ápoló úszósportnak szeretete és még erősebb fellendülése. R, L. Siessen feladni üzleti hirdetését az Esztergomi Szent István Naptárba.