Esztergom és Vidéke, 1925

1925-10-11 / 81.szám

) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. issirsLHiiK mmm VASÁBHAP H OSÖTÖBTÖKÖI. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési a hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonoa ét szerkesztésért felelős LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000|korona. Egyes szám ára t hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2030 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Vitéz dr. Szomor Iure m. kir. honvéd alezredes. Ismét búcsúznunk és búcsúztatnuk kell. Vitéz dr. Szomor Aurél alezredes, állomásparancsnok felsőbb rendeletből a honvédelmiminisztériumba nyert beosztást előléptetésévei egyidejűleg. 1922. őszén lépett vitéz SZÍVÓS Waldvogel József (akkor ezredes) tábornok örökébe. Azóta 3 év telt el. É három esztendő elegendő volt arra, hogy Esztergomban olyan ismeretséget és szeretetet keltsen személye iránt, mint elődei közül senki idegen-Nagy bizalom helyezte csonkaországunk e jelentős végvárába, hol a megtiport és elnyomott becsület farkasszemet néz egy túlparti rabló hordával. És azonkívül, hogy talpig férfias és katona egyéniségével e bizalomnak teljesen megfelelt, annyit fáradt a társadalmi munkák mezején, hogy most, mikor eltávozik körünkből, büszkén és Öntelten nézhet viszsza munkái eredményére: és bizonyára fájó szívvel is. Mert a rideg katonai uniformis alatt egy igazi, emberien érző szív dobogott, amit legjobban majd alantasai fognak nélkülözni. Idejött s bizonyára látta, hogy Esztergomban még igen sok feladat vár megoldásra, amiből Ő, mint katona is elvégezhet sokat, a magyar társadalmat erősítendő. Igy vette át azt a munkái, amit közvetlen előde hasonlóan kényszerűit abba hagyni: a nemzeti sport ügyét. És fáradhatatlan agilitása nem pihent e három év alatt. Ha élettel telibb körben fejti ki azt a munkát, amennyivel itt fáradozott, talán láthatóbbak az eredmények. Mert sokszor kellett csalódva megtorpannia á közöny jéghegyénél, ami annyira karakterisztikuma Esztergomnak. De nem riasztotta vissza az sem és zsenialitását megfeszítve, nehéz és felelősségteljes hivatala mellett csak dolgozott és csak dolgozott tovább Esztergomért. A Move Sport Sport Egylet zilált Ügyeinek rendbehozása, a sport ágainak felkaroltatása, főleg a csónaksport megkedveltetése és továbbfejlesztése, érdeme azonkívül, hogy bármikor bármely társadalmi egyesületnek készséggel rendelkezésére állt. A dunaparti kis csónakpalota, ha ő nincs itt, talán még hosszú évekig várt volna megteremtőjére. Mindezek és vonzó egyénisége teremtették meg azt a közbecsülést és szeretetet, ami most övezi. Hisszük, hogy Esztergom egész társadalma velünk van most midőn búcsúzunk tőle úgy a város, mint a saj ó nevében. Kisérje további útján is a Magyarok Istene és adja, hogy tehetsége, zsenialitása még sokáig és minél többet adjon e szegény országnak, mert oly kevés fia volt hozzá hasonló. Tudjuk, hogy megszerette Esztergomot és nehéz a búcsúzása tőlünk. Gondoljon vissza reánk idegenből is, mert bár elmegy, de neve és emlékezete itt marad közöttünk. Esztergom fürdőváros. Ajánlva Rudolf Lóránt barátomnak, meg akiket illet. Messze távol az annyira szeretett szülőföldtől, minden alkalommal türelmetlenül várom helyi újságjainkat, mindig azt remélve, hogy azokban valami komoly megmozdulásról, cselekvésről olvashatok híradást s mindig csalódottan teszem le újságjainkat: a mi kis világunk változatlan tehetetlenséggel forog tovább keserű levében. Nem ismétlem el azokat a szomorú megállapításokat, melyek a trianoni határvonal következtében Esztergom ra nézve bekövetkeztek. Az ősi vá ros gazdasági létalapjai rendültek meg s a mai vegetálás nagyon is hasonlít az agóniához. A megváltozott viszonyok új gazdasági berendezkedést követelnek, új vérkeringést kell belehoznunk az elsorvadni készülő organizmusba, különben elpusztulunk. Történt-e ezen a téren valami nálunk az utolsó 5 esztendőben ? Iparunk pang, munkája nincsen s aki mélyebben beletekint iparosaink viszonyaiba, elrettenve állapithatja meg, hogy, csak napról-napra tengődnek s a közterhek súlya alatt előbb-utóbb össze fognak roppannt. Kereskedelmünk ha son ló viszonyok között van s csodálatosképen napról-napra új üzletek nyílnak meg mégis, s megállapítható, hogy ma több kereskedőnk van, mint volt a haboru előtt, amidőn a vagyonos párkányi járás nálunk szerezte be szükségleteit. Földmives társadalmunk aranjuezi szép napjai szintén elmultak s ma azok is küzködnek a nehéz megélhetéssel. Mit kell tehát tennünk, hogy nyomasztó helyzetünkön változtassunk? A múltban elkövetett mulasztások felett keseregni nagyon is hiábavaló időpocsékolás volna, de meg keli mégis állapitanunk, azt, hogy sok egészséges vállalkozást megölt nálunk a rövidlátás és kapzsiság. Kínai falakat építettünk, hogy az idetelepülni kivánó ipari vállalkozásokat, amelyek megélhetést és jólétet biztosítottak volna széles rétegeknek, magunktól elhessegessük. Ehelyett im praktikus fantomokát hajszoltunk, mint a törvényszék, vagy pedig a városnak Önálló törvényhatósági várossá való emelése. Nagyobb lesz az iparos, kereskedő vagy földmű ves kenyere, na törvényszékünk lesz vagy ha törvényhatóság leszünk ? Könnyebben fogják az emberek az adóikat fizetni tudni? Ezekkel a naiv törekvésekkel egyszer ós mindenkorra végezzünk. Praktikus, hasznothajtó és a közvagyonosodást elősegíteni alkalmas tervekkel kell foglalkoznunk, de necsak tervezgessünk, hanem cselekedjünk is. Egynéhány lelkes ember egy nagyon szép városi programmot dolgozott ki; programm tehát már van, de tőrtént-e valami intézkedés arra nézve, hogy ez a programm minél szélesebb körben ismeretessé váljék, hogy az abban lefektetett célkitűzések valamiképen megvalósuljanak és hogy ebből a munkából minden tényező vegye ki a maga részét ? Esztergom városát a mindenkori kormányok mostoha gyermekként kezelték ; ugylátszik ott is ugy gondolkoztak, mint a mi saját-polgárságunk: „Ott a primás és a főkáptalan, ha van a városnak valamire szüksége, (még pedig mennyire van!) csinálják meg ők !!! " A kormányok segítő, gyámolító kezét mi nem nagyon éreztü'.c s nincsen is városunkban egyetlen egy állami intézmény, üzem, vagy egyéb létesítmény, hacsak a Dun. > hidat nem számítjuk, amiből jelenleg ugyancsak kevés hasznunk van. Élelmes vidéki városoknak sikerült egy sereg állami jótéteményt szerezniö'-, mi mindig üres kézzel jöttünk meg, nekünk nem jutott semmi. Itt volna tehát az ideje, hogy a katasztrofális gondokkal küzködő városon az állam is segítsen. De ne kérjünk cafrangokat, hivatalokat, vagy ehhez hasonló haszontalanságokat, hanem olyan dolgot, ami gazdasági életünk feljavítására alkalmas : Munkát és munkaalkalmat elsősorban. Földmives népiink szellemi felkészültsége a gazdasági harcra nagyon is fogyatékos. Kevés és gyenge föld jét még mindig ugy műveli, mint vak Bottyán idejében. A Faluszövetség kiállításán alig volt mit kiállítania. Nagyon nagy szükség volna egy földmives iskolára, amelyet a város 50 holdas gazdaságán könynyűszerrel lehetne létesíteni. Szégyenletes, hogy tejet, vajat, zöldséget és gyümölcsöt, tojást és baromfit idegenből kell hozatnunk. Gazdasági kiművelést és többtermelést, akkor majd nem lesz az esztergomi piac az ország legdrágább piaca. Vagyonos pénzintézeteink vannak amelyek grajzlerüzletekkel, pénzkikölcsönzéssel foglalkoznak, de hogy egyesült erővel energikus városi gazdasági politikát űznének, építkezésekkel munkaalkalmat adnának polgárságunknak, ipari vállalkozásokba kezdenének, mint mindenütt másutt, abból vajmi keveset látunk. A szentgyörgymezői nyaraló és művésztelep felépítése minden esetre a pénzintézetekre, illetőleg az általuk alapítandó városfejlesztő r. t.ra vár. Ezek volnának azok a feladatok, amelyeket állam, város és pénzintézetek összefogásával meg lehetne oldani, s amelyek többet érnének minden szónoklatnál és újságcikknél. Most veszem észre, hogy amit eddig elmondottam, annak kevés vonatkozása van cikkem címéhez ; rátérek hát arra is. Látva a mi sanyaró állapotainkat és azt a magától kifejlődött idegen forgalmat, amely városunkat ujabban felkeresi, közelfekvő volt a gondolat, hogy ezt a körülményt kihasználjuk a magunk javára. Kiadtuk a jelszót: Esztergom fürdőváros. Szép szónoklatok hangzottak ei, egy-két fulmináns cikk is jelent meg a helyi és fővárosi sajtóban, a takarékpénztár megvette a Fürdő Szállodát s most lessük mikor lesz meg a „fürdőváros". Mert azóta azután nem is történt semmi. Valamennyien, városukat szerető esztergomiak, örültünk a nagy nekilendülésnek, hogy a nagyobbszabásu fürdőtelep létesítéséhez szükséges objektumok a Fürdő Szálloda megvételével egy kézbe kerültek. Ket év telt el azóta, de a fürdőtelepen egy bokrot el nem ültettek, a szálloda megmaradt vidéki nagy korcsmának, sőt még a kertjét is elrontottak az odaépitett mozival és ormótlan színekkel. Sokszor azon gondolkozom, nem jártunk volna-e jobban ha egy más konzorcium vásárolta volna meg ezeket az ingatlanokat, legalább már egy modern szállodánk lenne. Mindezek a dolgok ugy jutottak estembe, hogy midőn a Faluszövetség kiállításából visszajövet, örülve annak, hogy a Buda-utcai és Kerektemplom előtti por és szeméttengerből (trágyakiállitás volt, de nem volt felvéve a katalógusba) megfulladás nélkül kiKerültem, szokásomhoz hiven újra lestem a pátriabeli újságokat, az egyikben egy lelkes fiatal ember cikkét olvastam. Hát bizony kedves bajtárs, nagyon nagy és kemény fába vágtad a fejszédet. Lehet, hogy az lesz az eredménye, hogy újra csináltatnak egy tervet NÉZZE MEG A^KÉSZ GYERIEEEÜHÁIAT Äi^Ä SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN! Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. <™ •"•»» fcfoq