Esztergom és Vidéke, 1925

1925-10-11 / 81.szám

(amelyekből már kevesek gyönyörködtetésére egy szép kis gyűjteményük van, nagy értéket is képviselnek, kár is volt őket nem kiállítani; nagyon nagyon szépen festettek volna különösen görögtűz mellett) de azután ki fog derülni, hogy pénz az nincsen. Téli uszodáról beszélt cikkében a derék fiatalember. Hiszen nekünk van befedhető uszodánk, de az is igaz, hogy befedni nem szabad különben megrongálódik az egész szerkezet. Csak azt szeretném akkor tudni, hogy a tervező építész miért építette meg az uszodát befedhetőre hiszen tudta, hogy valószínűleg Maly a vizet fognak abba belevezetni, aminek bizonyos sajátságai vannak, különösen az, hogy párolog. Volt egyszer egy ember Esztergomban, aki azzal a pyramidalis tervvel állott elő, hogy a nagy Dunát be kell boltozni és egy keskenyebb csatornát kell mellette a víznek ásni. Hát igy vagyunk a mi fedett uszodánkkal is, amit újra akarnak befedni, valószínűleg nem költségmentesen. Szerintem a szellőztetés kérdését kell inkább megoldani, illetőleg hozzáértő emberekkel megvizsgáltatni, miképen volna a fedett uszoda befedhető anélkül, hogy ártson az épületnek, hiszen ez nem is olyan ördöngös és megoldhatatlan technikai kérdés. Egyébként a nagy medence és a hozzákapcsolt strandfürdőre ós annak városunk fejlődésre vonatkozólag egy véleményen vagyok a cikkíróval. A mi szépen sikerült kiállításunkon gyönyörködhettünk abban, mi minden volt Esztergomban a múltban és mi mindent tudtak produkálni a régiek. A régi dicsőségből és a régiségek mutogatásából elélünk még jó ideig, csakhogy ez nem elég az üdvösséghez, sem a fürdővároshoz. Mégis jól esett olvasni a cikket; sok foganatja nem lesz; azt azonban bizonyítja, hogy vannak még álmodozók. Hát csak álmodjunk szép álmokat, necsak magyar szokás szerint régi dicsőségről, hanem szemét és gázmentes csinos utcákról, gondozott virágos sétányokról, olcsó lakásokról, poloskátlan szállodákról, figyelmes, olcsó kiszolgálásról, téli és versenyuszodáról, strandfürdőről, szóval mindarról, ami egy üdülőhelyet kellemessé tesz. Addig a kis ideig pedig, mig mindez meg lesz, mutogassuk meg a nyájas idegennek a Bazilika kriptáját, a legtöbbjének ez kissé szokatlan és ezért elégé jól el is szórakozik benne, különösen ha meggondolja, hogy nem ő az, aki a kriptában (vagy a városban, ami, egyre megy) nyugszik. Hanem ezért én, a legkonokabb álmodozó mégis azt mondom; Esztergom fürdőváros mégis csak meg lesz! De mi akkor már deszkát fo gunk árulni, amithogy a Malya-viz mellett is sokáig fognak még deszkát árulni ahelyett, hogy vidám fürdőzők hallgatnák a szökőkút mellett a déli korzómuzsikát. v. S*. W. Vármegyei közgyűlés. Szerdán délelőtt tartotta a várme gye őszi közgyűlését dr. Huszár Ala dár főispán elnöklete alatt. A tárgyso rozaton 150 ügypont szerepelt, közötte igen fontos, a nagy közönséget is közelebbről érintő dolgok. Elsők között volt a vármegye felirata, melyben a belügyminisztériu mon keresztül a budapesti rendőrségnek köszönetét és bizalmát fejezi ki a legutóbbi kommunista öszszeesküvés sikeres leleplezése miatt. Ezután Csermák Hugó th. bizottsági tag indítványára egyhangúlag megszavaztak a vármegyei alkalmazottak részére 168.523.000 K karácsonyi segélyt A mult évi pótköltségvetés előterjesztése és elfogadása után a vármegye 1926. évi költségvetése került napirendre. A főispán bejelenti, hogy egy legújabb kormányrendelet szerint a betegápolási és hasonló szociális költségek viselése ezután a törvényhatóságokra hárul, igy 4 milliárdnyi az ujabb adóteher. Összesen 5.141,826.000 K a szükséglet a jövő évre, melyet pusztán az adókból lehet fedezni. Ezentúl az összes nyugdíjterheket is a vármegye viseli. Az igy tetemesen megnövekedett adók miatt sürgős feliratot fog intézni a varmegye a kormányhoz és a népjóléti miniszterhez, hogy az adókkal amúgy is túlterhelt közönséget mentesítsék ez újabb adók alól és találjon a kormány módot arra, hogy mint eddig, ezután is az állam fedezhesse a varmegyék szociális kiadásait. A vármegyei közúti alap tárgyalásánál úgy állapodtak meg, hogy a 10%-os pótadó mellett a kézi, fogatos és gőzerejű közmunkák fele pénzben váltandó meg. A vicinális utak kiépítésére 80 milliót irányoztak elő. Több alispáni előterjesztés elfogadása után Komárom város villanyvilágítási berendezés és üzem létesítése iránt kötött szerződésének tárgyalása következett. Itt parázs vita támadt az alispán bejelentése körül, mely szerint 6-án egy új kedvező ajánlat érkezett s ezért az előbbi szerződési tervek mellett az egész kérdés újra megfontolandó volna. Az üzemi munkálatoknak emiatt való eltolódásáért keletkezett aggályt a főispán oszlatta el azzal, hogy bármikor összehívhat közgyűlést s így legfeljebb egy-két héttel odázódik el az ügy. Egyhangúlag elfogadták Békés megyének a vasárnapi általános szesztilalomra vonatkozó átiratát és ilyen értelemben küldik tovább. A vármegyei királyi tanfelügyelő előterjesztésére, mely az iskolaköteles gyermekeknek a szeszes italoktól való távoltartásáról szól, szabályrendeletileg határoztak, hogy a 16 éven aluii fiúknak és leányoknak nyilvános mulatóhelyeken megjelenni nem szabad. Tettenérés esetén az illető tulajdonos, mint a szülő 500—500 ezer korona pénzbüntetés megfizetésére kötelezett. A városnak a cigányok kitelepítésére vonatkozó határozatát Hajdú István gazd. főtanácsos, primási jószágigazgató felebbezésére ujabb megfontolás miatt visszaadták. Alsó- és Felsőgalla községek nagyobb arányú középítkezéseinek tervét helybenhagyták. Bánhida község hasonló előterjesztésénél keletkezett hosszú és izgalmas vita. Mátéffy Viktor a munkanélküliek és kisiparosok érdekében szólalt fel, mellőzendőnek ajánlva jelenben a bürokratikus formákat, melyek minden életbevágó kérdésnek kerékkötői. Sajnos, indítványa mellett kevesebben voltak s igy egy község építkezése, mely sok száz embernek adott volna téli kenyeret, egy pár millió ajánlati differencia miatt elodázódott. Több községi előterjesztés után még a Meteorológiai Intézetnek, a M. T. E. Esztergomi Osztályának és a zalaegerszegi templomépítőknek segélyt szavaztak meg, majd a közgyűlés Huszár Aladár dr. főispán zárószavaival befejeződött. Ujabb rendes közgyűlés december havában lesz. Seyler Károly 10. miséje. (Komponálta 1884-ben.) Seyler volt esztergomi bazilikái karnagy, kiváló zeneszerző (született 1815., meghalt 1884.) 10. E-duros miséjét fogja előadni a főszékesegyház ének- és zenekara Magyarok Nagyasszonya ünnepén. A mise kottaanyaga a Bazilika-kórus egyik régi szekrényében volt a szerző saját kéziratával (1 zenekari partitura, orgona, énekkari és zenekari szólamokkal). A művet áttanulmányozván és az akkori szokásban lévő szoprán, alt és tenor kulcsban irt szólamokat a mostani használatos „G" kulcsban átírva, érdemesnek találtam a programmunkba felvenni és előadni. Szerzője érdekesen jegyzi meg a 48 oldalas partitura végén, német szavakban, lefordítva ily értelemben: „Befejeztem Esztergom 1884. február 13-án, figyelemre méltó az, hogy február 10-ón szombaton oly kedvvel és szerencsével dolgoztam a műven, hogy délelőtt fél 10-tŐl délután 2 óráig megkomponáltam a Sanctus-, Pleni-, Benediktus- és Agnus-t (de skiccelve) Carl Seyler." Csodalatosán gyorsan, feljegyzése szerint 4 nap alatt componáita és hangszerelte ezen misét. Hangszerelése : 2 vadászkürt, 2 oboa, (4 szó lamú vegyeskar), 2 hegedű, brácsa, celló és nagybőgő. Seyler összesen 24 misét komponált és legalább a fele megjelent nyomtatásban, Wien-, Leipzig- és Augsburgban. Ez a 10-ik miséje különösen megérdemelte volna, hogy napvilágot lásson és a többi megjelent miséje mellett nagyon megállta volna helyet, mint a „kamaraegyhazstílus" egyik remeke, amelyen a legkisebb zenekari kiséret minden üresség nélkül is a legtökéletesebben hangzik. Ezen Seyler mise rövidsége dacára mégis precíz és zárt formában van megírva, minden tétele, akar több akár kevesebb a szöveg, mindig mély kifejezéssel, zeneileg teljesen egységeseo van tartva. Az egyes szavak zenei karakterjzálasa pregnáns és logikus. A vegyeskari rész is jól és erőteljesen hangzik, melyet az orgona helyenkint alátámaszt. Hangszerelése változatos és egyes helyeken a vonósok erősen figuráivá vannak, de nem túl nehéz, azért minden törekvő kórusnak ajánlom bevezetni és felújítani ezen reg feledésbe ment szép é

s hatásos misét, amely 41 évvel ezelőtt lett componálva és Seyler halaia óta nem lett előadva. Büchner Antal főszékesegyházi karnagy, zeneszerző. [EGYRŐL-MÁSRÓL A korzón való nyugalmas sétálás lehetőségét — sajnos — nem tudja biztosítani részünkre sem tilalmi tábla, sem tilalmi rendelet, mert a bicikli-őrület fittyet hány a tilalomnak, rendeletnek, paragrafusnak, sőt büntetésnek is s az aszfalt simasága a leggyávább lakatosinasból is oxfordi versenytempóban vágtató bicikli-championt teremt, ki a rohanás idegizgalmának érzetében legázolni kész gyereket, asszonyt, közrendet, mindent, csak hajrá! — az ő vágtató őrülete kielégítést nyerjen. L-azuk is van ezeknek a biciklistáknak. Mit cammognak az öregek á keresztcsontjukon hátratett kezekkel az aszfalton, ahelyett, hogy inkább hazamennének tubákolni s engednék át az ő versenylázuknak a sima aszfaltot, a korzót, a város főterét, hol csinos cselédlányok s szendén pislogó diákkisasszonyok előtt mutathatják be az ő cirkuszi bravúrjaikat? . . . Hát az bizonyos, hogy sétálni nem éppen az aszfalton muszáj. Azt el lehet végezni a temetőben is. Ott csend van és nyugalom. Ott csak a szent Mihály lova kocog néha végig, meg egy szürke csacsi, de ezek igazán ártatlan jószágok. A korzón való sétalasról tehát lemondunk, de viszont a városházára nehéz adókat fizetni járó polgárság, a templomokba áhitatoskodni járó hivők s mindenekfölött az iskolákba járó gyermekeink testi épségének biztosítása céljából a szent humanizmus, az emberies belátás s megértő tisztességtudás nevében e helyütt kérjük a — biciklistákat, ne járjanak az aszfaltra biciklizni, hanem menjenek máshová, csak azt a darabka területet, az aszfaltot hagyják meg a nyugalmasan sétálni vágyó polgárok s a gyermekek számára, ha már a Primaskertből footballpályát csinált a bölcsen gondoskodó testnevelési jóakarat. Most csak ennyit kérünk s ennyit mondunk. A többi mondanivalónkat akkorra hagyjuk, ha majd az első biciklielgázoias annak idején — adja Isten, minél később — megtörténik . . . Petár király szobrot kap, A jövő tavasszal állítják fel Nagybecskereken Petar király szobrát, amely Jugoszlávia legnagyobb méretű emlékművének ígérkezik. A szobor Petárt lóháton ábrázolja, amint hüvelyébe dugja a kardját. A talapzatán két reiief lesz. Mint minden szobor, ez is hízelgés. Mi is tudnánk relief témákkal szolgálni, például az egyik ábrázolja azt a jelenetet, amikor a Svájcban tartózkodó Petar haladékot kér a hitelszámla kifizetésére, a másik, amiKor meggyilkoljak Sándor királyt és feleségét. Volna egy harmadik is — mennyit lopnak a szerb államférfiak — de itt annyi alakot kellene megörökíteni, hogy nem volna rá elég tér az egész varosban; HÍREK. Magas látogatás az érseki nőne velő-intézetben. Csütörtökön nagy megtiszteltetés érte az irg. nővérek vizivárosi rendházát, őeminenciája a biboros-hercegprímás Drahos János dr. prelátus-kanonok kíséretében megtekintette a háromemeletes új épületrészt, melyet Benkő M. Szeréna, a fáradhatatlan agilitásáról ismert főnöknő a rendi jelöltek számára építtetett. Az épület praktikus beosztása, a tágas és viiagos termek, valamint az ügyes berendezés a hercegprímás megelégedését érdemelték ki. Az új épület megtekintése után sorba járta a polgári iskola és a tanitónőképző-intézet osztályait, látható örömmel hallgatta a növendékek feleleteit, majd további szorgalomra buzdítván őket a látottak és hallottak fölötti magas megelégedésének kifejezésével távozott az intézetből, egy feledhetetlen nap kedves emlékeit hagyván vissza a növendékeknek és a tantestület tagjainak szivében. Eljegyzés. Mihalik Iduskát eljegyezte Morvái Antal, a Kolos- és Simor-kórházak gondnoka. Női, gyermek- és nrikabát snKS; »

4b

t. üri- és női gummikabátok SSAAÍS a legnagyobb választékban SCHEIBER REZSŐ és TÁRSA szövet- és divatárú nagyárúházában.