Esztergom és Vidéke, 1925
1925-06-14 / 47.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lESJELESIK HUDES VASÁBIAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖD. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős J LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám Ara i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Hol álljon a nmzenm? Az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat egy nemes adakozó révén akkora pénzösszeghez jutott, hogy a város és a társadalom további támogatásával hőn óhajtott kívánsága: Esztergomban a régészeti múzeum részére hajlékot létesíteni, a megvalósulás stádiumába jutott. A tervek és költségvetés elkészülvén, a megalakult építési bizottság az egész műveletet a választmány útján a közgyűlés szankcióját megnyerendő, az építkezést mielőbb megakarta indítani. Midőn a kultúra eme hajlékának elhelyezéséről is gondoskodni kell, a sok telek közül, melyek e célra javaslatba hozattak, a Vár, Németucca, Csernoch-út, Hévviz-ucca nem felelnek meg, a bizottság a Mária Terézia-ucca telkét erre legalkalmasabbnak találta. Ugyanott a hősök emlékének felállítása van tervbe véve. Milyen impozánsan ható az Anna templom előtti tér kapcsolatban a Mária Terézia-térrel előtérben a hősök emléke a park közepén, háttere pedig a régészeti múzeumnak görög stylusban épített épülete. A Kossuth Lajos-ucca Esztergomnak a vasúttól bejövő egyetlen főuccája, városrendészeti szempontból ideális és művészies kiképzést nyerne, a környéke kulturálódna és eltűnne a csúnya sertésvásártér, melynek állandó volta porossá, bűzössé, egészségtelenné teszi és elékteleníti a város kellő közepén a környéket, az idegenekre nézve bizony rosz benyomást tesz. A sertésvásár mitsem ves/ítene értékéből, hisz annak területe óriási nagy, a múzeum mögött elég terület marad rendelkezésére. Az idegenek, kirándulók a jövőben nem a sertéspiacot fogják megtekinteni, hanem a muzeumot és az előtte emelkedő hősök emlékét. Igy állott a dolog a megvalósulás előtt ezelőtt egy hónappal. Ámde ember tervez, Isten végez. Nem érvényesülhetett a bizottság egyhangú határozata, mely alapos tanulmányból és sok tárgyalásából szűrődött le. Indokok, hogy a múzeum nagyon messze volna, azt a centrumban kell elhelyezni az amúgy is összezsúfolt belterületen hegyoldalba, el kell rejteni a muzeumot, ne lássa senki csak az esztergomi öreg urak, kik közelbe tudva a muzeumot, majd néha ráérnek, megnézik azt — kívülről. Esztergom városa ily körülmények között sohasem fejlődhetik, amint eddig nem is fejlődhetett, mert minden jó eszmét, tervet, mely a megvalósuláshoz közeledik lehetőleg elgáncsolnak és mindent elkövetnek, hogy ne létesülhessen, maradjon minden a régiben, különösen azok igyekeznek mindent megakasztani és elgáncsolni, kik talán hivatva volnának a város kultúráját, szépészetét, stb. előmozdítani, vezető és döntő szerepet méltóan tudnának betölteni, de egy fillér áldozatot nem hoznak. Amidőn Esztergom városa a múzeum gyarapodása által kultúrájával egy lépessel előrejut, bocsánatot kell kérnem az esztergomiaktól, hisz ez a múzeum nem kizárólag nekik van szánva, a vidékieknek, az idegeneknek, tulajdonképen a jövő nemzedéknek, ime lássák: „Esztergom mégis halad a korral, talán egy évszázad óta mégis cselekedett valamit a kultúráért." Esztergom város főuccájában áll a múzeum, előtte a hősök emléke, előtte haladnak el naponta a nemzeti hadsereg katonái, a múzeumban el lesznek helyezve a háború tröfeái és emlékei, lássák ezt nemcsak az esztergomiak, hanem az idegenek is Ne rejtsék el szem elől, mintha szé gyenlenék azt mutatni. Felkiáltok Esztergom város vezetőségéhez, a város előkelő, művelt polgári társadalmához, ne engedjék eme kultúrintézményt méltatlan helyre állítani, ott álljon a Maria Terézia téren a hősök emlékével, szabadon mindenki- előtt, mindenki lássa és hirdesse Esztergom kultúráját. Ságit ségül fogom hivni Magyarország és Budapest székesfőváros művészi kö reit és művészi társadalmát, hogy a hősök emléke ne legyen a sertés vásár dísze és a muzeumot a méltó helyére állítsák. Dittler Ferenc építészEgyesített vármegyénk a kormányzó mellett. Az a példátlan, nemzetrontó, szenynyes, eléggé el nem ítélhető akció, amelynek közepén Beniczky Ödön áll és körülötte koszorút fon a szociáldemokratapárt s a velük szövetkezet hatalomravágyók: minden magyar emberben undort és visszatetszést szült. Az egyéni vélemények immár országosan tömörültek s jutnak mind, — mind nagyobb süllyal kifejezésre. Egyesített vármegyénk törvényhatósági bizottsága, pénteken tartott, rendkívül látogatott közgyűlésén egész magyar lelkének felháborodásával utasította vissza az államfő ellen intézett alacsony, posványban gyökeredző támadást és mondott éles, de igazságokon alapuló kritikát a szociáldemokrata párt és annak sajtója felett. •Amennyire csak engedi helyünk, kimerítő jelentést adunk az alábbiakban a történelmi nevezetességű közgyűlés lefolyásáról. A közgyűlés megnyitása. Dr. Huszár Aladár főispán lelkes éljenzések között elfoglalja az elnöki széket és a következő beszéd del nyitja meg a gyűlést. Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság: Mátéffy Viktor bizottsági tag úr és társai indítványt nyújtottak be hozzám, melyben kérték, hogy Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottságát rendkívüli közgyűlésre hívjam össze. Kész ségesen tettem ennek a kérelemnek eleget, mert magam is éreztem, hogy azzal a gálád támadással szemben, melyet Beniczky Ödön intézett Őfő méltósága a Kormányzó ellen, ez ősi törvényhatóságok közönsége nem maradhat néma. Kell, hogy a tör vényhatóság legélesebben tiltakozzék oly törekvések 'ellen, melyek alkal masak arra, hogy az államfőt és ő rajta keresztül az egész nemzetet meggyalázzák és lerántsák a rom lásnak abba a fertőjébe, amelyből alig-alig, bogy szabadultunk. Ügy érzem, hogy nem maradhatunk némák, mi ennek a kornak gyermekei, akik átéltük és átszen vedtük a gyalázatnak rettenetes ide jét, akik tudjuk és latjuk, hogy mit jelent egy nemzet erkölcsi lezüllése és mit tesz az, ha egy nép a pos ványba merül. Szinte utolsó erőfe szítéssel, egy hatalmas erős lendülettel és kemény lelkű férfiak segedelmével alig-alighogy kikerültünk a megsemmisülés örvényéből és igyekszünk becsületes, tisztességes, törekvő munkával a nemzeti létet előmozdítani és fejleszteni, akad saját fiaink közül egy, aki meg akarja állítani ezt a folyamatot és tőrt irányit a nemzet lüktető szive felé. Magyarország Kormányzója nem magán ember, ő letéteményese és megszemélyesítője a nemzeti léleknek és ha őt bántja valaki galődul, a magyar nemzetet bántja az. Azért tiltakozunk felháborodott lelkünknek egész erejével az ő fenkölt személyét ért merénylet ellen és követeljük, hogy mindazok, akik ebben részesek elvegyék a törvény szigora alapján nekik járó büntetésüket. Beniczky Ödönnek és az őt kisérő külés belföldi kórusnak nincs joga arra, hogy az erkölcs és igazság nevében beszéljen, annál kevésbé, mert nem az anyagi igazság, kiderítése a célja e támadásnak, hanem egyedül és kizárólag politikai méregkeverés és robbantásszerű zavarok keltése. Külföldi sajtó, mely kórusban üvölt és az emberiség nevében megtorlást követel, ebben a támadásban újra alkalmat lát arra, hogy a maga gyűlöletének fertőjét, minden szennyet és piszkot a sokat szenvedett nemzet arcára vágja. Ezeknek fáj a csonkán széttépett magyar nemzet léte és azért szórják reá a gyalázatot és azért állítják pellengére a nyugat közvéleménye előtt, hogy erkölcsileg megfojthassák. Ezeknek nem fáj az Oroszországban legyilkolt embermilliók rettenetes szenvedése és mártír halála, emberi érzéseiket, igazságérzetüket az onnan származó rettenetesnél-rettenetesebb hirek nem érintik, sőt a gyilkosokat és felbujtókat mint elvtársakat ölelik keblükre, míg felháborodás moraja zúg végig soraikon, ha Somogyi és Bacsó meggyilkolásáról van szó. Ugy ezeknek, mint a magyarországi demokratáknak nincs joguk arra, hogy felháborodjanak az erkölcs nevében. Én tetemre hívom a magyarországi szociáldemokrata képviselőket, akik megalkották a kommunistákkal az egységes plattformot, akik végighallgatták a szovjetgyűlések véres gyilkosságra buzdító beszédeit, akiknek nem volt kifogása Számuelly halálvonata ellen, az akasztófák kötele s a fegyverek gyilkos golyója ellen és akiknek lapja a Népszava nemcsak a kommün alatt, de a kommün bukása után is nem átall otta, hogy dicshimnuszt zengjen az elállatiasodoít ember egyik ocsmány példányáról, Számuellyről. Oroszországban is van bolsevizmus, de tisztelet adassék az oroszországi szociáldemokratáknak és forradalmi szocialistáknak, akik a bolsevizmussal szemben az első pillanattól kezdve a legélesebb elvi harcot folytatták és közülök ezren és ezren voltak kénytelenek emigrálni a vörös paradicsomból. Ezekről, mérhetetlen szenvedéseikről nem ir a Népszava, az elvtársak kínzása és gyötrése nem fáj a magyarországi szociáldemokratáknak, de Somogyi és Bacsó teteme fölött nem tud feledni, nem tud megnyugodni és ezt a gyilkosságot, melyet mi magyarok ha el is ítélünk, de az akkori idők lázbeteg állapotában meg tudják érteni, még hangversenyez! cigányprímás a mai naptól a „FÜRDŐ" kerthelyiségéhen BUDAI Willi