Esztergom és Vidéke, 1925

1925-06-14 / 47.szám

esztendők multán is politikai tőkeként akarja kihasználni. Nem, tisztelt Urak, ha emlegetik Bacsó és Somogyi gyilkosságot, akkor nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a kommün alatt a sok száz becsületes magyar vére ontatott ki és kiált az égre. Bennünk a kommün után igenis élt a gyűlölet, a meggyalázás, az arculcsspás szenvedéseitől kiváltott bosszú érzete és ha önöknek nem tetszik az, hogy ezt mi mind emberfölötti erővel le tudtuk küzdeni, hogy azokat is védtük, akiket csak gyűlölni szabad lett volna, hogy akadt kormány, amely bámulatos eréllyel és önmegtagadással visszavezette a nemzetet a lég állapotából a megnyugvás és a közbiztonság állapotába, ha mondom, ez önöknek mind nem tetszik s fel akarják fordítani a helyzetet, ám legyen, de jegyezzék meg maguknak, hogy a fegyvert még egyszer ki nem adjuk kezeinkből s teremtünk magunknak olyan jogrendet, amelyben még a lehetősége is elmúlik annak, hogy a nemzet méltósága ellen intézett ilyen és ehhez hasonló merényletek megismétlődhessenek. Mélyen tisztelt ^Törvényhatósági Bizottság, ma nem egyszerű hódolatnyilvánításról vagy bizalomszavazásról van szó, mai elhatározásunk nem puszta formaság, hanem kell, hogy a viharnak elementáris erejével törjön ki minden becsületes magyar embernek lelkéből az együttérzésnek s az egyetakarásnak szent érzete, amely védő paizsként odaálljon őfőméltósága, Magyarország Kormányzója elé és odakiáltsa a támadók gálád táborának: „Csak a testemen keresztül." Ebben a hangulatban ebben a véleményben, ebben a felfogásban hivtam ma önöket össze mélyen tiszteit Uraim a rendkívüli közgyűlésre, hogy annak keretében hódolatunknak, mélységes ragaszkodásunknak és határtalan szeretetünknek adjuk kifejezést azzal a férfiúval szemben, akit az isteni Gondviselés és a nemzet egyetemes bizalma állított oda, hogy nehéz időkben nemzetét vezesse. A viharos taps és éljenzés elhangzása után Karcsay Miklós vármegyei főjegyző olvasta fel a törvényhatóságnak kormányhoz intézett feliratát, melyet terjedelme miatt lapunk legközelebbi számában közlünk le. Mátéffy Viktor beszéde. A felirat elfogadását Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő hosszabb beszédben indokolta meg. Felháborodással beszél Beniczky támadásáról, mely akkor érte a kormányt, amikor a miniszterelnök külföldön azon fáradozott, hogy enyhülést hozzon a tönkretett országnak. Abban az időben történt a Kormányzó személyét és tekintélyét sértő durva gyanúsítás, amikor a magyar kormány az ország tekintélyét óhajtotta megerősíteni a külföld előtt. Méltó felháborodásában imígy folytatja beszédjét: „A becsületes magyar lélek azért háborodott fel, mert meggyalázták, mert megszégyenítették, arculverték, a másik lélek pedig azért örvendett, hogy nagyobb botrányt keltsen, hogy az így kavargó hullámokat félkorbá csolja, a rendet felbontó a magyar feltámadás útjába nyomasztó akadályokat gördítsen. Ez az ügy a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság ügye 1920-an történt, abban az időben, amikor a meggyalázott magyar lélek háborgása még meg nem szűnt, amikor országos haragnak még zúgó hullámai verdesték a magyar lelket, ez az ügy a független magyar bíróság kezébe kerül és a magyar bíróság mindent elkövetett a tehenek kinyomozására, kézrekerítésére és mindent megtett azok elfogatására. Azt nem lehet feltenni ebben az országban, hogy valaki a gyilkosságot helyeselné, futni engedné a gyilkost, valakit a büntetés alól felmenteni akarván. A nyomozás nem járt eredménnyel. Azóta ezen ügyet ismételten bedobták a bolitika hullámaiba és mint végső ütőkártyát játszák ki. Az államfő és kormánya, aki becsületes iparkodással akar jogot ebben az országban ebben a tudatban és gondolatban, hogy a bűntény okozói kézrekerithetők, a kormányzó úr Őfőméltósága megadta Beniczky Ödönnek a hivatali titoktartás kötelezettsége alól való felmentést. Beniczky ezt az engedélyt a gyűlölség eszközévé téve, pünkösd ünnepén, a feltámadás küszöbén, gyűlölködő lelkéből rágalmakat szórt a legfőbb állami tekintély, a kormányzó személye felé. (Gyalázat. Éljen a kormányzó.) Hogy vallomása mennyire alkalmas arra, hogy á Somogyi—Bacsóféle ügyet tisztázza, a bűnösöket megkereshesse, ide nem tartozik. Azonban az a tény, hogy Beniczky Ödön vallomásában nem átallotta szavát a Kormányzó ellen felemelni és annak becsületes magyar személyét a sárba rántani. A tőrvényhatóság és minden magyar ember szive, lelkének ügye, hogy ezen kérdésben becsületesen nyilatkozzék. Ebből nem lehet politikai kérdést csinálni. Ezt a kérdést sem a legitizmus, sem a királyválasztás mozgalmaiba beállítani nem lehet. A magyar állam kormányzója a legfőbb államhatalom képviselője, aki minden ilyen kérdésben felette áll mindennemű megközelítésnek, mindaddig, míg a magyar nemzet akarata ezt a kérdést törvényes úton megoldja, addig a kormányzó a legfőbb tekintély ebben az országban, a magyar állam érdekeinek legfőbb megszemélyesítője. Azt hiszem, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt nem kell hangsúlyoznom, hogy én a legitimizmus hive vagyok, de azt sem kell, hangsúlyoznom, hogy a legitimizmusnak ártunk legjobban, ha a mostani legfőbb tekintélyt ássuk alá, hogy a kormányzó személye ellen rágalmakkal, gyanúsításokkal lépünk fel és megingatjuk az emberek lelkében a tekintélytiszteletet, amely nélkül városok, községek, családok fenn nem állhatnak. Aki a király személyét tiszteli, annak tisztelnie kell a Kormányzó személyét is. Azt hiszem, hogy m>

n

den becsületes magyar léleknek, aki ennek a porig alázott becsületes magyar nemzetnek feltámadásában bízik és reménykedik, aki ezen ország feltámadásán dolgozik, felháborodással és mélységes megvetéssel, undorral, kell elfordulnia e piszokcsatornából előtörő rágalmaktól és jogtalanságoktól, melyek a kormányzó megbántásával a magyar nemzet összességét gyalázzák és sértik meg. Ez a gondolat az, Mélyentisztelt Törvényhatósági Bizottság, mely az indítvány benyújtására késztetett és ez a gondolat mindannyiunk lelkében feltört a mai napon, amidőn a legmesszebbmenőleg tiltakozunk ez alaptalan rágalmak ellen. Elítéljük Beniczky aljasságát és ocsmányságát és tisztelettel nézzük a Kormányzó becsületes, magyar, fenkölt személye felé és minden magyar ember lelkében ébredjen fel a mélységes megvetés és undor mindazokkal szemben, akik hazánk, társadalmunk újraéledésének, boldogulásának útjába akadályokat gördítenek. Tisztelet, szeretet, hódolat, hűség és ragaszkodás a Kormányzó személye iránt, aki a legnehezebb időkben állt a tönkrement nemzet élére, törhetetlen hazaszeretettel és önfeláldozással." Éljenzés, a feliratot elfogadják. Thaly Ferenc beszéde. A törvényhatósági bizottság és a hallgató közönség szinte várta Thaly Ferenc felszólalását és nem hiába, mert tényleg emlékezetes és intő beszéd kíséretében nyújtott be egy pótinditványt. Bevezető szavai után mondja: „Azt hiszem, igen tisztelt Bizottság, hogy mi a távolból tisztábban látjuk az eseményeket, amelyek a mult hetekben lezajlottak. Itt egy szervezet alattomos munkájáról, hazaellenes mozgalmairól van szó, amely az ország ismételt 'felforgatására törekszik, 1918—19-iki eseményekre akar visszatérni s veszedelmes törekvéseivel az egész országot a végpusztulásba dönteni. Láttuk azt, hogy mily rettenetes viszonyokat teremtett a hazaárulás, mily rettenetes kínokat szenvedtek igaz magyarjaink szeretett hazánk érdekeinek védésében, épen azért egész lélekkel, teljes erőnkkel össze kell fognunk, hogy e nemzetrontó, nemzetgyalázó, hazaáruló népséggel szemben felvértezve álljunk. Az embernek megáll a józan esze, ha arra gondol, hogy lehetnek ilyen emberek, akik nem átalják szeplőtlen munkájú és hazánkat rajongásig szerető Kormányzónkat alaptalan, becstelen rágalmakkal illetni, mint amilyen ez a Beniczky-féle úgynevezett vallomás, mely nemcsak az „Ujság"ban jelent meg, hanem már egy héttel előbb az országot az örvénybe rántó Károlyi Mihály Parisban megjelent szennylapjában, sőt Jugoszláviában is egész terjedelmében napvilágot látott. A legcsúnyább hazaárulással állunk szemben. Ez a vallomás a mártír hangjaként volt kinyilatkoztatva, de a helyzet veszélyes, melyet nagyban fokoz az a körülmény, hogy ezt egy volt miniszter tette. Gyenge időkben volt miniszter az igaz, 1920-ban, amikor zavaros viszonyok voltak s végtelenül bántó, hogy ilyen urak is miniszterek lehettek. Eire a féktelen és hazafiatlan izgatásra nincs más válasz, minthogy azt tovább nem tűrjük s kérjük a kormányt, hogy teljes szigo rával vessen véget ezeknek a rettenetes izgatásoknak. Igen helyesen mutatott rá a Főispán úr őméltósága azokra az elemekre, akik állandóan a jogrend ellen izgatnak, a nemzet érdekeit szemelői tévesztve, saját egoista vágyaiknak élnek, a már kivívott sikereket, az ország fellélegzését aljas rágalmaikkal, tetteikkel, támadásaikkal ismét a sárba rántani törekednek. Akik az orosz gyilkosságokat semmibe sem veszik, akik a szadista Samuellit és társait nagyjaikként emlegetik, azokkal szemben nem akadna még ma sem senki, aki ennek a szocialista-kommunista pártnak a szemébe ne kiálltaná: „Quo usque tandem . . . ?1" Veszedelmes tünetek mutatkoznak aziránt, hogy a kormány ezen szocialista-kommunistapárt aknamunkájával szemben gyenge. — Én, aki ezen párttal szemben harcban szivem-lelkem mélyéből támogatom a kormányt, örömmel üdvözlöm a m. kir. Belügyminiszter urat, hogy teljesítette kötelességét és beszüntette a Beniczky-féle u. n vallomást napfényrehozó lapot. Ám mivel felelt ez a szocialistakommunista-párt a miniszíeri intézkedésre ? — A „szakszervezet" egy napos nyomdász-sztrájkot rendelt el — „tiltakozásul a megsértett sajtószabadság nevében I" — És ekkor az történt, hogy ahelyett, hogy ezen szakszervezeteket feloszlatták volna, tárgyalásba bocsátkoztak velük. A szakszervezetek megállapított célja a munkások gazdasági javainak előmozdítása, nem a haza elleni örökös küzdelem. A kormány tárgyalásokba bocsátkozik ezekkel a meg nem bizható szakszervezetekkel és bizonyos engedékenységet mutatott velük szemben. Ez a békesség jele, amely békességben azonban mi nem óhajtunk velük együtt működni. Az ő munkájukra, mely sohasem volt az ország érdekében, nem reflektálunk, de megköveteljük, hogy amidőn testestől-lelkestől, becsületes magyar lelkünk minden mozzanatával hazánk talpraállitásán dolgozunk, maradjanak távol hazafiatlan eszméikkel! Isten segitségével Magyarország ismét az lesz, ami volt. 1918-ban tönkretették az országot s a kormány ma ismét puha kézzel kezeli ezeket a dolgokat! Mi, akik távolról tisztábban látjuk az egész felforgató törekvést, — javasolom — Írjunk fel a Kormányzó úr Őfőméltóságához, a m. kir. Kormányhoz és és a Minisztériumhoz, hogy ennél az esetnél és ebből kifolyólag a törvény teljes szigorával hasson oda, hogy hasonló támadások a jövőben már csirájában teljesen elfojtassanak és teljes törvény erővel pusztíttassanak el azok az elemek, akik hazafiatlan, felforgató politikájukkal hazánk gazdasági téren való tönkre jutását előidézték. Hogy becsületes magyar lelkünk egész melegével átérezzük magyar hazánk sorsát, pótinditványul tisztelettel javasolom, hogy az alispán úr őméltósága vezetése alatt alakuljon meg a törvényhatóság kebeléből egy bizottság, amely törhetetlen hazaszeretetéről, hűségéről, tiszteletéről, hódolatáról és ragaszkodásáról tegyen tanúbizonyságot Kormányzó urunk őfőméltósága előtt és fejezze kí legalázatosabb hódolatát Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatóságának bizottsága, valamint a két megye becsületes magyar társadalma nevében." A pótlás elfogadtatott és a nevezetes, gyűlés ezzel lelkes hangulatban véget ért. Üdvözlő távirat. Főméltóságú nagybányai Horthy Miklós Úrnak, Magyarország kormányzója Budapest. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közönségének mai napon tartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági üléséből azzal a hódolatteljes hűséggel és lelkesedéssel köszöntjük Főméltóságodat, mely hódolat az Ősi vármegyék közönségében az államfő fenkölt személye iránt szent hagyományként mélyen gyökeredzik, azzal a hűséggel és lelkesedéssel, mellyel viseltetünk a vezér iránt, kiben ősi alkotmányok megmentőjét s ma legfőbb őrét látjuk és tiszteljük. Az egyesített vármegyék közönsége nevében szenkviczi Palkovics László alispán. Kitüntetés átadás. Lózert Kál mán törvényhatósági bizottsági tag, kisigmándi földbirtokost a kormányzó gazdasági főtanácsossá nevezte ki. A kinevezési okmányt dr. Huszár HÍREK.