Esztergom és Vidéke, 1923

1923-08-12 / 63.szám

XLV. évfolyam 63 szám. Keresztény magyar sajtd. vasámap, 1923. augusztus 12 Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 4800 K, félévre . 2400 K. negyedévre 1200 K, egy hóra . 400 K. Egyes szám Ara: hétköznap 40 korona, vasárnap 80 kor Kéziratot nem adunk vissza. Adjatok, adjatok, amit Isten adott!! Csendben, zajtalanul, reklám nélkül, feltűnést kerülve működik most már egy év óta városunkban a „Stefánia Anya és Csecsemővédő Egylet". Nem rendez drága táncestélyeket, hol a jövedelem nagy részét elviszi a vendéglős és cigány, a jótékonycélra csak a morzsák maradnak. Nincs 20 tagból álló elnöksége és 100 tagból álló választmánya, amely egyszer megalakul kiosztja a különböző tisztségeket, bejelent egy gyönyörű célt s azután szétmegy az elnökség és választmány, csak a célkitűzés marad meg, de a cél elérésért nem történik többé semmi, az elnökök, alelnökök és stb. urak e cimen nem is találkoznak többet. A Stefánia Egylet vezetősége kicsi, de lelkes csapat, nem a cimért vállalták lisztjüket, nem a feltűnést kereső szereplési végy köti őket az egyesülethez. Lelkesíti őket az egyesület nemes célja, a legnemesebb célkitűzés, amelyet valaha is zászlajára tűzött egy jótékony egyesület, segíteni a nélkülöző szoptató anyákon és segíteni a kisdedeken 1 Láthattok uri asszonyokat bemenni Szenttamás tömeglakásaiba, a Tabán elrejtett zugába, ahonnan kinéz a nyomor, kisír a kétségbeesés. A kis emberpalánta beteg, fázik, reszket a ruhanélküliség miatt, az anya jajgat tehetetlenségében, szegénységében és a látogatás nyomán elhalkul a sirás, megnyugvás váltja fel a már-már Istent káromló kétségbeesést, jön a segítség, az orvosság, friss fehér gyermek kelengye, meleg téli holmi a fázónak, reszketőnek. Az anya már nem félti drága kincsét, magzatát, megmenekül a jövő reménye és visszaszáll a lelkekbe a hit, hit az emberi sziv jóságában, az irgalmasságban és szeretetben 1 És akik felkeresik a nyomort és megmentik az anyát a kétségbeeséstől, a gyermekeket pedig megmentik az életnek, ezek a Stefánia Egylet buzgó tagjai. Nem mesél róluk az újság, nevüket nem szellőzteti a reklám, ők a jót a jóért teszik 1 De ha elmentek oda, hol elhallgatott a sirás, hol imádság váltja fel az Istenkáromlást és gyermek kacaj csendül, ott ismerik áldják nevüket I Az egyesület eddig részben csekély tagdijaiból nagyrészt az amerikai vöröskereszt támogatásával fedezte kiadásait. Most azonban anyagi erői fogytán vannak és a vezetőség nem kis aggodalommal néz az idei tél elé, mely tekintve a folyton fokozódó drágaságot, ugyancsak próbára fogja tenni minden jótékony egyesület teherbíró képességét. A Stefánia Anya és Csecsemővédő Egylet, hogy szent missziójához anyagiakkal is kellőleg felvértezve nézhessen az idei télen reá váró nehéz küzdelem elé, Esztergom város minden szépért és jóért lelkesedni tudó nagyközönségéhez fordul. Anyagi támogatást kér. És hogy mindenkinek alkalma és módja legyen a szent cél érdekében a tőle telhető áldozatot meghozni s hogy a befolyó összegek kizárólag az utolsó fillérig a jótékonycélra fordíthatók legyenek. Szent István királyunk ünnepén, augusztus hó 20-án az utcákon és nyilvános helyeken gyűjtést rendez. A forgalmasabb pontokon urnák lesznek felállítva, az urnáknál a Stefánia Egylet agilis női tagjai őrködnek és biztosra vesszük, hogy a város minden lakója, társadalmi és vallás külömbség nélkül sietni fog, hogy a nemes cél érdekében a tőle telhető legnagyobb áldozatot lerója. Esztergom jószivü közönségei A nélkülöző anyák, az orvosságra és kis ruhára szoruló csecsemők hívnak, segítsetek ! Segítsetek ! Ne nélkülözzön a szoptatós anya, gyógyuljon meg és ne fázzon a gyenge magzat! Ti gazdagok, ti tehetősek tudjátok meg, ha a szociális nyomoron segíttek, a saját nyugalmatokat is megőtzitek 1 Adjatok, adjatok, amit Isten adott! 11 (i.) Esztergom-Komárom vármegye (?) Komáromiak küldöttsége a kormányzónál. — Memorandummal fordultak a nemzetgyűlési képviselőkhöz az összekapcsolás ellen. Nem régiben foglalkoztunk e helyen Komárom és komárommegyeiek szélmalom harcával, melyet a két csonkamegye egyesítése ellen folytatnak. Még mielőtt jónak látnánk a mi ellenérveinket felsorakoztatni az összekapcsolás mellé, nem érdektelen a komáromiak — s különösen Tata-Tóváros — mind hevesebb tempójú ellenerőlködéseiről részletesen beszámolni, s különösen azzal a deklarációval foglalkozni, amelyet a nemzetgyűléshez, illetve minden egyes képviselőhöz intéztek. Egyébént a legelső tiltakozó nagygyűlésen maguk elé tűzött programmjukat pontról-pontra végrehajtják, igy ebben az egyik reájuk nézve legjelentősebb teendőt is, amennyiben a kormányzót is felkereste küldöttségük. Komárom vármegye minden lehetőséget felhasznál, minden eszközt és alkalmat megragad tiltakozása kifejezésére. A megye — ha az a kis érdekcsoport annak mondható — négy tagú küldöttsége a mult hó 25-én fennjárt a kormányzónál, hogy őfőméltósága előtt is tiltakozását fejezze ki az összekapcsolási terv ellen. A küldöttség, melynek tagjai Asztalos Béla komáromi alispán, Alapi Gáspár polgármester, Rüdiger Béla és Vida Jenő voltak, mindéi? oldalról megvilágította az egyesítés általuk szerencsétlennek vélt eszméjét és a már ismertetett érvekkel bizonyították, hogy a két megye egyesítése közigazgatási abszurdum lenne, őfőméltósága, aki a legjobb indulattal fogadta őket, egyedül Esztergom fekvését találta kissé alkalmatlannak. Érdemleges nyilatkozatot nem adott sem pro, sem kontra. A minisztertanács még nem foglalkozott a csonkamegyék összekapcsolásának tervével, ami felett végső fokon a nemzetgyűlés fog határozni; tekintve a kérdés rendkívül komplikált voltát, mert minden érdekelt, illetve beolvasztandó vármegye tiltakozik az ellen, érdekesnek Ígérkezik a nemzetgyűlésnek az a szaka, mely foglalkozni fog vele. Mi mint érdekeltek is, a harcban teljesen obligón kivül állunk s objektíve megállapíthatjuk, kissé elhamarkodott volt a komáromiak deklarációja, amelyet a nemzetgyűléshez intéztek, amenynyiben csak a nyári szünet után legfeljebb novemberben kerülhet sor az összekapcsolási kérdésre. A deklaráció, amelyben mondhatni adatok nélkül, pusztán a rábeszélés eszközeivel élve próbálják a területintegritási, pénzügyi és célszerűtlenségi szempontokat megvilágitani, élénk világot vet az ott uralkodó,érthetetlenségében is megmagyarázható izgalomnak, melyet mesterségesen idézett elő és fokozott a legnagyobb harcrakészségre az az általunk többször emiitett csoport, amely sehogyan sem tud belenyugodni az ország egyetemes érdeke kívánta elodázhatatlan ténybe, hogy két életképtelen csonkamegyét összeolvaszszanak egységes egésszé. Nem akarunk újra és újra rámutatni ennek szükségességére, mert lehetetlen elgondolni azt józan ésszel, hogy ne lennének kezdetleges akadályok, amelyek az új helyzet előállította dolgait ne gátolnák kezdetben. Ezeket az akadályokat növelik kinai fallá, amely előbb-utóbb letörpül eredeti kicsinységére, amit még mindig el lehet idejekorán tüntetni a szükségadta helyzet megkönnyítésére. A képviselőkhöz intézett deklará: ció, mely cimben e kérdést teszi fel „Miért nem szabad Komárom vármegye s Komárom város önállóságát megszüntetni ?" ; a már emiitett módon ad feleletet. A létében megtámadott két ősrégi törvényhatóság mint egy ember áll talpra -— irják — a megye összeolvasztása és Komárom városa törvényhatósági jellegének rendezett tanácsú várossá való visszafejlesztése ellen. A javaslat törvényerőre emelése — az egyesíteni szándékolt két csonka törvényhatóság különleges helyzetéből kifolyólag — nem hogy az állam terheinek csökkenését, hanem — szerintük — azok lényeges emelkedését vonná maga után. Bíznak a kormányban, hogy a javaslat revíziójánál érveikéit és ellenbizonyítékaikat behatóan megvizsgálják Kifejtik azután Esztergom különleges fekvéséi; ugyanis Esztergom a Duna déli oldalán Győr és Pest vármegyék között mintegy 80--90 km.-nyi(l) hosszúságban elnyúló két csonka vármegye legszélső keleti csücskén félreeső vol-1 tánál fogva nem lehet alkalmas me-' gyeszékhelynek, óriási fáradság és költséggel való megközelithetésében rejlik a főakadály. Komárom vármegye, mely csonkított állapotában is nagyobb az integer Győr megyénél, 44 községből áll, melyek közül 30 csak bárom napi(?) utazás után járható meg. E községek az új székhelyet Komáromon keresztül tudják megközelíteni, úgy, hogy 1 éjszakát ott kénytelenek időzni (ha csak ez a baj ?) Szerintük tehát a hivatalosan ügyködő tisztviselő egypár órás dolga miatt 3 napoi(l) utazik, mig Komáromból kiszállva fél nap kell hozzá. Aggályaik vannak, ha Komárom megye pénzügyi adminisztrációját Komárom helyett Esztergomból végzik, (kissé naiv feltevés, mert azt onnan is lehet) az eddigi kiszállási költségek tízszeresével érhetik el, s hozzá a pénzügyi tisztviselők számát kétszerezni kell. Ez a nehézség fog fennállani az alispáni, az államépitészeti hivatalnál, a gazdasági felügyelőségnél, nemkülönben a járási főszolgabirák és községi jegyzőknél is, mert három nap szükséges a ki-, illetve bemenetelhez. (Ezek a hivatalok mind helyeiken maradhatnak ; a főszolgabirák és jegyzők Komáromon keresztül érintkezhetnek Esztergommal ; úgyszintén a csökentett létszámú adminisztrátorok is ; tehát felesleges az aggály.) De még ez nem minden. Ma mikor a közigazgatás jórésze telefonon közvetitődik — irják tovább — lehetetlen helyzet all ebben is elő, mert jelenleg Komárom vármegye összes községei csak Budapesten keresztül tudnak