Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 101. szám
kozó és a község pecsétjével ellátott záradékot vezet a kötelezvényre. Ezen záradékban a községi elöljáróság bizonyítja, hogy az aláírókat személyesen ismeri vagy hogy a jelenlevő és az elöljáróság által személyesen ismert két ügyleti tanú a személyazonosságot igazolta, továbbá, hogy a kölcsönvevő a már szövegében kiállított kötelezvényt az elöljáróság jelenlétében a kitett napon irta alá, a kötelezvény előtte egész terjedelmében felolvasíatott s ha magyarul nem tudna, annak tartalma az általa értett nyelven felolvastatott és megmagyaráztatok, végül, hogy az adós azonos személy az általa felajánlott és az aláírt kötelezvény szövegében felsorolt ingatlan(ok) telekkönyvi tulajdonosával. Ha a kölcsönvevő Írni, olvasni nem tud, kezjegye kir. közjegyző, vagy kir. bíróság által hitelesítendő. Városban a kötelezvény aláírásának hitelesítését, az adósnak a telekkönyvi tulajdonossal való azonossága igazolását, a községi elöljáróság részére előírt ugyanazon tartalmú záradékot az illető város polgármestere a tanácsnak az aláírás bizonyítására jogosult egyik tagjával együtt és a város hivatalos pecsétjének alkalmazása mellett eszközli. Az 1886 XXII. t. c. VII. fejezetében megállapított felelősség a záradék tartamának valódiságát igazoló tisztviselőkre is kiterjed. Ha a vármegye területén kívül eső helyen történik a kötelezvény aláírása, ezt a kir. közjegyző, vagy a kir. járásbíróság által minden esetben hitelesíttetni kell. Ezt az utóbbi hitelesítést az árvaszék a fenforgó eset körülményeihez képest a vármegye területén teljesített aláírásokra nézve is megkövetelheti. 19. §. A megszavazott kölcsönök kiutalványozása csak akkor rendelhető el, ha a) a 123.000—1902. B. M. szám szám alatt kiadott gyámpénztári utasításnak valamint az engedélyezés feltételeinek megfelelő alakban kiállított, a megfelelő jelzálog! bekebelezési záradékkal elátott kötelezvény bemu- tattatott. b) A kölcsön bekebelezésével járó illeték kifizetése igazoltatott. c) Ha az ingatlan után lejárt adók és köztartozások úgy a gyámpénztári kölcsönt megelőzőleg bekebelezett terhek lejárt kamatainak kifizetésére vonatkozó nyugtát(ákat) a fél bemutatja. d) A lejárt tűzbiztosiíási dijváltó beváltását, amennyiben a tűzbiztosítás lejárt volna annak megújítását a kölcsönvevő igazolta. e) Ha a kölcsön megszavazása alkalmával kikötött egyéb feltételeknek elég tétetett. A kölcsönösszeg folyósítása iránti intézkedés a legközelebbi árvaszéki ülés tárgya. 20. §. Amennyiben a kölcsön természete megkívánja, különösen konverziók keresztülvitele esetén 'a kölcsönösz- szeg az ügyész kezeihez is kiutalható, aki annak első helyen való bekebelezéséről ez esetben gondoskodik és az adóssal elszámolási jegyzőkönyvet vesz fel, melyet az árvaszékhez záros határidőn belül beterjeszteni köteles. Kiskorúakat kizárólag, vagy esetleg mint társasadósokat terhelő terhesebb tartozásoknak gyámpénztári tartozásra való converziójával az árvaszék az ügyészt megbízhatja. 21. §. A gyámoltak és gondnokoltak a gyámpénztárba befolyt kamatjövedelemből a tartalékalap javára 10%, a gyámpénztár által a gyámpénztári utasítás 32. §-a alapján beváltott kamat és osztalék-szelvények értékéből pedig 3% szintén nevezett alap javára vonandó le. 22. §. Jelen szabályrendelettel a 16,485/7 1905. B. M. szám alatt jóváhagyott szabályrendelet hatályon kívül helyeztetik. Ezen szabályrendelet belügyminiszteri jóváhagyás és annak a vármegyei hivatalos lapban történt közzétételével lép életbe. • Kelt Esztergomban, a vármegye törvényhatósági bizottságának 1921. évi augusztus hó 31. napján tartott rendes közgyűlésében. A vármegye közönsége nevében : Palkovics, alispán. Szám: 30.268—1922. X-a. Magyar királyi belügyminiszter. Ezt a szabályrendeletet az 1877 : XX. t.-c. 287. §-a alapján azzal a változtatással hagyom jóvá, hogy a szabályrendelet 6. §-ának első sorában „részletekben“ szó után hiva talos tollal a következő szavakat iktattam : „minden év január és julius hó első napján.“ — Budapest, 1922. április 24. — P. H. — A miniszter rendeletéből: dr. KIS DEZSŐ, min. osztálytanácsos. 4068—1922. szám. FELHÍVÁS. Esztergom szab. kir. város polgár- mesteréhez, az esztergomi járás valamennyi községi elöljáróságához. Olysói Gabányi János ezredes egy igen értékes munkát irt: „Mártírjaink címén. Ez a négyszáznál több oldalas mü az úgynevezett „őszirózsás forradalom“ és a proletárdiktatúra áldozatainak meggyilkolását, lelki és testi megkinzását tárgyalja hiteles adatok alapján. Miután a nagy fáradsággal egybeállított mű hivatva van arra, hogy minél nagyobb mérvben terjesztessék, annak propagálását figyelmükbe ajánlva felkérem, hogy azt lehetőleg megrendelni szíveskedjenek. A mű megrendelhető Fejér és Glatter cégnél Budapest Vili. kér. Rákóczy-út 73. Egy példány árá 440 korona. Esztergom, 1922. augusztus 19. Alispán helyett Reviczky vm. II. főjegyző. 3845—1922. szám. Tárgy: A lótenyésztés előmozdítása. RENDELET az I. fokú és helyi hatóságoknak. Tudomásulvétel és a lótenyésztő gazdákkal leendő közlés végett értesítem Cimet, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter úr az ország lótenyésztésének érdekeit tartva szem előtt, valamennyi körletparancsnoksághoz, lovassági és tüzérségi szemlélőhöz intézett 52768—3 —1921., 6558—3—1921 és 11455—3—1922 számú rendeletéivel lehetővé tette, hogy a lovasság és tüzérség lóállományában lévő tenyésztésre alkalmasnak látszó kancák az illető csapattest székhelyének környékén lakó lótenyésztő gazdák teljes korú (5— 10 éves) megfelelő értékű heréltjei- vel kicserélhetők legyenek. Bővebb felvilágosítással az illető csapattest parancsnoksága szolgál. Esztergom, 1922. augusztus hó 19. Alispán helyett : REVICZKY várni. II. főjegyző. 3288—922. szám. Tárgy: Kecskés Ferenc nyomozása. KÖRÖZVÉNY az esztergomi járás valamennyi községi elöljáróságának és csendőrőrsének. Kecskés Benedek dömösi lakosnak Dömös község elöljárósága előtt tett jegyzőkönyvi vallomása szerint fia Kecskés Ferene nőtlen, 22 éves dömösi lakos f. évi augusztus 5-én hazulról eltávozott és eltűnt. Felhívom a Cimet, nevezettet nyomozza és feltalálása esetén hivatalomhoz azonnal jelentést tegyen. Esztergom, 1922. augusztus 16. MAROS tb. főszolgabíró. 58350—1922. szám. RENDELET valamennyi magyarországi vármegye alispánjának, a székesfőváros és valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város tanácsának, mint másodfokú iparhatóságnak. A kéményseprési iparnak az u. n. tanácsköztársaság idejében történt szocializálásával előállott viszonyok folytán kiegyenlítetlenül maradt kéményseprési dijak behajtása tárgyában a m. kir. minisztérium folyó évi január hó 27-én kelt 1549—1922, M. E. számú rendeletének 5. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el. A kormányrendelet határozmányai jogot nyújtanak arra nézve, hogy annak alapján az u. n. tanácsköztársaság idejében befizetetlenül maradt, avagy egyes hatóságok, illetve a kéményseprő mesterek által jogosulatlanul már beszedett, de a felszámoló tömeg javára még be nem fizetett kéményseprési dijak behajthatok legyenek. A felszámoló tömeg ellen bejelentett, mintegy 3 millió koronára tehető igénynek úgyszólván egyedüli fedezetéül azok a keményseprési dijak szolgálnak, amelyek a kéményseprő-ipar szocializálása következtében a tanácsköztársaság ideje alatt nem szedettek be, illetve amelyek egyes hatóságok, vagy a kéményseprő mesterek által beszedettek, de saját céljaikra fordittattak. Ennek a vagyonérdeknek a lehetőség szerinti védelme tehát feltétlenül megkívánja, hogy az u. n. tanácsköztársaság ideje alatt be nem szedett, illetve a fentiek szerint már beszedett kéményseprési dijak a felszámoló tömeg javára biztosíttassanak. A kéményseprési munkálatokat ugyanis a ház fenntartása és épségben tartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges és hasznos munká latoknaknak kell minősíteni. Miután pedig az u. n. tanácsköztársaság ideje alatt a munkabérek és anyagbeszerzési kiadások céljaira szükséges^pénz- eszközöket a közpénztárak és pénzintézetek szolgáltatták a jogrend követelménye, hogy ezek a követelések a végzett munkálatok ellenértékeként kiegyenlittessenek. 1. A kormányrendelet 1. §-a kötelezi a háztulajdonosokat, hogy az 1919. évi május hó 1-től 1919. évi julius hó 31-ig esedékessé vált kéményseprési dijakat — amelyeket mindezideig nem fizettek meg — az illetékes kerületi kéményseprő mestereknek fizessék meg és pedig olyan díjszabás alapján, amely az illető vármegyében avagy városban érvényes kéményseprő szabályrendelet alapján az 1919. évi március hó 21. napját közvetlen megelőző, tehát a kommün előtti időben hatályban volt. 2. A kormányrendelet 2. §-a kötelezi az illetékes kerületi kéményseprő mestereket, hogy az 1. §-ban meghatározott vagyis az 1919. évi május hó 1-től 1919. évi julius hó 31-ig esedékes kéményseprési dijakat, tekintet nélkül arra, vájjon a háztulajdonosok a dijakat megfizetik-e nekik vagy nem — a kormányrendelet kihirdetésétől — vagyis 1922. "évi február hó 15 tői számított 60 nap alatt a „szocializált kéményseprő üzemek lebonyolítás alatt“ címen kezelt vagyontömeg felszámoló-bizottságának számlája j aváva a Pénzintézeti Központba készpénzben közigazgatási végrehajtás terhe mellett — fizessék be. Egyúttal kötelezi őket arra is, hogy ugyanezen határidő alatt a kémények száma és a fenti díjszabás szerint megállapított dijakról szerkesztett jegyzékeiket, vagy kimutatásaikat közvetlenül a felszámoló-bizottsághoz terjesszék be- A jegyzékek és kimutatások helyes, ségének ellenőrzésére az I. fokú iparhatóságokat már ezúttal is felhívom. 3. A kormányrendelet 3. §-a kötelezi mindazokat a hatóságokat, pénzintézeteket, kéményseprőmestereket, — egyszóval mindazokat, — akik az 1. §-ban említett kéményseprési dijakat behajtották, avagy beszedték, hogy ezeket az összegeket a 2. §-ban megállapított határidőben a vagyontömegjavára a Pénzintézeti Központba szolgáltassák be, mert ezek az összegek — visszakövetelési jog kizárásával — a felszámoló vagyontömeget illetik. 4. A kormányrendelet 4. §-a arra utal, hogy a vagyontömeg felszámolására egyebekben a proletárdiktatúra idején létesített gazdasági szervek feloszlatása felszámolása tárgyában 5193—1919. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletet, továbbá az ezt módositó és kiegészítő rendeleteket kell alkalmazi. Erre a kormány rendeletre való kifejezett utalás főleg az abban foglalt büntető sanctio hang-* súlyozása és ennek a jelen ügy kereteire való kiterjesztése céljából történt. 5. Végül a kormányrendelet 5. §-a felhatalmazást ad a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek, hogy az esetleg szükséges részletes és egyes helyeken különleges szabályokat — amennyiben a felszámolás során erre szükség mutatkozik — rendeleti utón állapítsa meg. Felhivom Cimet, hogy a fentiekről a hatósága alatt álló összess I. fokú iparhatóságokat azzal értesítse, miszerint a kerületi kéményseprő mestereket a kormányrendeletben előirt kötelezettségeik pontos és gyors teljesítésére nyomatékosan hívják fel s elszámolási jegyzékeiket és kimutatásaikat a felszámoló-bizottsághoz leendő felterjesztés előtt — vizsgálják felül és a felülvizsgálat eredményéhez képest megfelelőien záradékoljak. Végül felhivom Cimet, hogy jelen rendeletemet a törvényhatóság hivatalos lapjában tegye közzé. Budapest, 1922. március hó 4-én. A miniszter rendeletéből: Olvashatatlan aláírás, min. tanácsos. 1336—1922. szám. HATÁROZAT. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur fenti 58.859—XIX. 1922. rendeletét közhírré teszem. Esztergom, 1922. március hó 10. PALKOVICS, alispán. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.
