Esztergom és Vidéke, 1921

1921 / 148. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1921. december 25.

tálnak, aminek eredménye, hogy Esztergom egyre jobban elcsendese- pik. A Dunához szorított csendes határszéli város vagyunk szegénységre praedestinálva, Fokozza szegénységünket, hogy az itt székelő érsekség és főkáptalan javainak nagy részét is elrabolták. Közigazgatásilag is túl drágán administrált csonka vármegye lettünk, amely a mai formájában fenn nem tartható.

Ez a szomorú állapot tétlenség mellett csak rosszabbodni fog s azon segíteni csak komoly és programm- szerű munkával lehet. E szempontból kiindulva első kötelessége hatóságainak elhárítani minden olyan akadályt, ami a Párkány felé határszéli forgalmat nehezíti. Ámbár a közigazgatási bizottságban havonkint tárgyaltatnak az átkelés nehézségei, mégis azt látjuk, hogy a túloldalról sokkál kedvezőbbek az átkelés feltételei. Mélyen fájlaljuk, hogy a magyar hatóságok másfélévvel ezelőtt a csehek ajánlatát, hogy itt útlevél forgalom legyen, elutasították és ezzel Esztergomnak, de a túloldali magyarságnak is javíthatlan kártv okoztak. Azt hisszük, hogy a helyi rendőrhatóság vezetőjén múlik elsősorban, hogy ennek megszerzését felszínen tartsa s addig is mindent megtegyen, ami szükséges ahhoz, hogy a közönség gyorsan és zaklatás nélkül hozzájuthasson átkelési engedélyeihez.

Komoly kereskedelmi áruforgalom ugyan még igy sem fog kialakulni itt a két ország között, mert ennek forgalmi előfeltételei hiányoznak, de föltehető, hogy maga a személyforgalom is oly méreteket ölthet, ami Esztergom kereskedelmének előnyöket hoz.

Különösen nagyjelentőségű volna Esztergom városra nézve Esztergomnak Szobbal való állandó hajóforgalma, amely komoly tárgyalás alatt áll. Szob, N.-Maros, Nosztra, Tölgyes, Börzsöny, Vámosmikula és még több

nem volt otthon. Számitó anyja hűvösen fogadta s alig várta, hogy kárörvendő, rosszul palástolt bosszú- érzettel elujságolhassa, hogy leánya mily gyönyörű szilszkinbundát kapott karácsonyra egy másik udvarlójától.

Tőrdöfésként érte az ifjút minden szó. Mintha fejbeverték volna úgy állott ott. S a leányt anyja elküldte vidékre feledni,

Szégyenkezve támolygott ki a ka rácsony uccába. Szégyelte most a szegénységét. Az anya különben is abból a fajtából való volt, akik bűn nek tartják a szegénységet. S a gazdag ajándék mellé rakja az ő 50 krajcáros könyvét ?

Tántorogva ment neki a fának — embereknek; egy rendőr rászólt, hogy ne rontsa az ünnepi estet, ha részeg, menjen haza, feküdjön le.

Ettől magához tért. Haza ment. Csak a lelkében érzett valami tátongó űrt. Bambán nézett szét. Karácsony van ? Karácsony a szeretet ünnepe. De ő a szeretet eme csodás szép ünnepén csak mérhetetlen keserűséget érzett, a szeretett e csodás ünnepén oly szivesen aknázta volna alá egész világot s oly szivesen robbantotta volna boldogságtól ragyogó embertömeget a levegőbe.

Azóta aztán vége volt regényének. Elfelejtett szeretni. Végleg Csak gyűlölni tudott. Engesztelhetetlen, kérlelhetetlen gyűlölettel.

A leány elfeledte s férjhez ment gazdagabb kérőjéhez, özvegy lett már ő is azóta, unokái vannak még csak. Most is azoknak szorongatja hóna alatt a kis dobozokat.

más község elszakadtak évtizedes központjuktól Ipolyságtól és valósággal gazdátlanok lettek. E .faluk népe még a mull évi fölötte rossz hajó közlekedés mellett is szivesen kereste föl Esztergomot fölös élelmi szereivel és vásárlásaival. Ez a jómódú vidék egészen a mi körünkbe fog terelődni, ha hozzánk jó közlekedés fűzi. Ennek a vidéknek nagy erdőkitermelései, kőbányái vannak; turistikailag is nyilván egész keresett hely lesz; mai elhagyatottságá- ban politikailag is legkönnyebben Esztergom megyéhez csatolható. Mind ettől eltekintve a vasúti, hajó zási és tutajozási közlekedési eszközök és a két ország határa Szobon találkoznak. Föltehető, hogy Szobon élénk határszéli kereskedelem fog kialakulni, aminek jeleit már most is láthatjuk. Szobon keresztül meg találnánk régi összeköttetésünket is Budapesthez, ami úgy kényelmi szempontból, meg azért is, mert kívánatos, hogy Esztergom Bpestnek állandó kiránduló városa legyen, amihez minél több közlekedési eszköz szükséges. A hajó közlekedés ügye jelenleg komoly stádiumban van és nincs kizárva, hogy tavaszra a Mftr. áldozatkészsége révén meg is valósul.

A másik hely, amellyel erősíteni kell a kapcsolatunkat — Dorog és a szomszédos bányavidék, amelynek népessége, 'forgalma és jelentősége egyre szaporodik. Sajnálattal kell megállapítani, hogy Esztergom város képviselőtestülete a kertváros létesítése és a villanyos áramár sűrű tárgyalása körül sokszor alaptalan támadásokban, vagy legalább is olyan tárgyalási modorban részesítette a bányát, amely nem alkalmas arra, hogy a bányaigazgatósága Esztergom dolgai iránt jóakarattal viseltessen. Ez mindenesetre nagy kár. Ha a bánya eddigi lakásépítéseit nem Leányvár, de Esztergom felé folytatta volna, úgy már közel volna Kenyérmezőhöz. Reánk nézve pedig fontos, hogy

Az öreg ember s az öreg asszony a kapu alatt találkoztak.

A férfi megemelte kalapját, az öreg asszony megállóit s szomorúan emelte rá a szemét.

Az ember is.

Egymásra néztek.

Karácsony volt. A szeretet ünnepe. Csendes melegség szállta meg az öreg világgyülölő s a szomorú öreg asszony szivét

S halkan szólt az asszony:

— Jöjjön fel hozzánk?

Megfogták egymás kezét s kéz a kézben együtt tipegett fel a két öreg az asszony lakására.

S mikor a kis unokák körül állva, a ragyogó karácsonyfát, monoton gyermekhangjukon rákezdték az éneket:

„ Mennyből az angyal . . .

Az öreg ember sem érezte már magát idegennek ebben a környezetben. Lágy duruzsoló boldogság töltötte el bensőjét s mikor felemelte szemeit, az asszony meghatottságtól nedves, könyörgő szemeibe tekintett.

Öreges hangjával lassan, csendesen belekapcsolódott az énekbe, már együtt énekelt az apróságokkal:

. . . lejött hozzátok, pásztorok,

Az angyal lejött. A karácsony békéje ömlött szét a kis szobán.

Csak a régi kakukos óra vert lassú ketyegéssel, hirdetvén, hogy egy perc ismét lehullott a végtelenbe.

Lehullott, hogy soha többé vissza ne jöjjön.

Cagh-Ghah,

a bánya építési aktiója Esztergom felé terelődjék, mert akkor talán lehetővé válik, hogy a közlekedés is annyira megjavuljon, hogy Dorog Esztergom elővárosa legyen, amelynek közigazgatási bekebelezése is komoly megfontolás tárgyává tehető.

Saját belső gazdasági életünk szempontjából egyetlen egy cikkünk van, amelyből népünk valamit kivihet és jövedelmét szaporíthatja s ez — a bor. Gazdasági erőnket különösen a hegyi szőlőművelés terén fokozhatjuk és a pannonhalmi Szt. Benedek- rend félmilliós szőlőtelepítésével iskolát mutatott nekünk, hogyan kell szőlőt telepíteni kopár hegyeinken. De boraink szempontjából tévedés azt hinni, hogy azok minőségük alapján alkalmasak külkereskedelemre is. Sajnos, a mi jelenlegi boraink oly alacsony szesztartalmúak, hogy még az alföldi homoki borokat sem érik el és külkereskedelmi kivitelre még az olyan jóévjárat sem alkalmas, mint a múlt évi volt, ami pedig a legjobbakhoz számítható. Egész bizonyos azonban, hogy ez a minőség a hegyi telepítésekkel jelentékenyen javulni fog, de a telepítésekhez okvetlenül szükséges, hogy hegyi útjaink kocsival járhatókká tétessenek. Az ifjabb nemzedéknek egy-egy tanulmányi kirándulása Rajna vagy Eper- nay vidékére, de különösen egy vincellér iskola ezen természetesen segítene valamit, bár számolni kell a mi népünk tántorithatlan conserva- tivizmusával. Annyi azonban egész bizonyosnak látszik, hogy népünk nem háborús, de békebeli jómódjának forrása csak a szőlőművelés lehet.

Ipari tekintetben számot tevő fejlődésre alig lehet számítani. A szénbányák közelsége és a széntermelés fokozása talán fog e tekintetben valami javulást előidézni, azonban a munkásságnak a bányákban való foglalkoztatása, a népesség igen drága élelmezése és a tagadhatatlanul rósz

Az enyém oagy.

Arcod sápadt: szép homlokod köré Koszorút fűz szennyes, duroa kéz ; Színed remeg gyötrő félelemben : Aljas uágytól részegüloe néz Tiszta szemedbe vad tolakodó,

Kinél frigyre lépsz.

Letépik szűzi köntösödet,

Drága gyöngyöd s mindent, mi tied : Hit Istentől kaptál, akaratod, Reménységed, és még új' bioed Karjába löknek, még azt sem kérdik, Kié a színed 2

Te, a bércek leánya, enyém nagy ! 6lj'egyzett nelem az élet. telkemre is a te csókod perzselt Nyomot, amely örökre éget Túl a siron is, hűtlenül hogyha elhagylak téged.

S ha életem csak teneled egész,

Hiórt kellene, hogy én nélküled Sápadjak, mint száz élet gyilkosa, Bolyongjak, mint kóbor lelkűiét,

Oagy tétlen álljak, mint keresztútnál Korhadt feszület 1

Nem l Nincs erő, amely elnálásra Kényszeritsen rút fegynerénel Két összefont színét, amelyet még égi kéz nem szakított széfjei!

JHc könnyez árna, szép mátkám, 6rdély! élek én — székely l

Éltető Lajos,

és drága munkásviszonyok miatt Esztergom vidéke ipari telepítésekre nem alkalmas. Csupán az építőiparban lehet reménységünk, amelynek föllenditésére minden lehetőt el kell követni, különösen a város részéről építésre alkalmas házhelyeknek reális értékben való átengedésével.

A helyi Turista Egyesület agilitása nem kis jelentőségű idegen forgalmunk emelése szempontjából. A mi városunkat sok-sok idegen keresi föl, amely forgalmat fokozni kötelességünk. Minél több vonat, hajó, fű, fa, virág és jó, tiszta szállodák, — ezek az idegen forgalom előfeltételei. Igen jelentékteleneknek látszanak ez előfeltételek, mégis óriási áldozatokat és jóakaratot kívánnak, aminek élő példája az a küzdelem, amit évek óta folytadnak Esztergom polgárai a Szt. Tamás hegy befásitása körül eredménytelenül.

Rendkívül fontos teendőnk volna Esztergom város tervszerű figyelmes pénzügyi administrálása, amely a jelenlegi adó törvények tengerében rendet, megközelítő igazságot és különösen a forgalmi adóból eredő igen nagy bevételeink felhasználása körül takarékos gazdálkodást jelentene.

Sajnos a város pénzügyei felelős pénzügyi tanácsos hiányában közel tiz év óta nélkülözik azt a szakerőt, akinek a fenti munkakört be kellene tölteni.

Hatóságaink vezetőférfiainak jóakarata, ébersége és állandó munkássága külső segítség nélkül is megvalósíthatja a fenti programmot, amelynek révén Esztergom, ha nem is kiemelkedő, de mégis eleven és jómódú város lehet. Külső segítségre pedig mi esztergomi már megszoktuk, hogy nem számíthatunk ; ilyet ma nem is kérhetünk. Egyébként is egy város sorsának jobbra fordulása nem képviselőválasztások alkalmával beígért füstölgő kéményekre, hanem polgárainak szorgalmára és okosságára van építve. Mai megcsonkított állapotunkon mi is csak komoly munkával segíthetünk Ha ezt megtesszük még lehet valami belőlünk, ha nem, oly szegények leszünk, „hogy 20 év múlva fű fog nőni a bazilika tetején“, mint ahogy ezt a szomorú kijelentést a közelmúltban egy országos hírű jeles építésztől hallani kellett.

Dr. Gróh jfóusef.

A munka lelke.

Szilárd meggyőződéssel, ritkán tapasztalható egyértelműséggel hangoztatja ma város és falu, hegy és völgy, polgár és katona, palota és kunyhó a szívós, a kimerülést nem ismerő munka szükségességét.

Általános az a nézet, hogy a szerencsétlen háború és a vele kapcsolatos ádáz felfordulások, zsákmányvadászó megszállások alatt elveszített mérhetlen szellemi, erkölcsi, anyagi javak visszaszerzéséhez; az újjáépítés megalapozásához; a területi épség visszaszerzéséhez ; a régi jólét elővarázsolásához és a lehanyatlott tekintély kivívásához egyedül a munka eredményei egyengethetik a nemzet ösvényeit.

A munka jelentőségét, nemesitő erejét, hatalmát kérdés tárgyává tenni nem lehet. Alkotásainak gócpontjaiból gazdag áldásokat áraszt. Egyeseknek és nemzeteknek tiszteletet és becsülést szerez.

Midőn N. Sándor meghódítván Per- sziát, bevonult határai közé, figyelni, észlelni, tanumányozni kezdette új alattvalóinak életelveit, irányát, erköl-