Esztergom és Vidéke, 1921

1921 / 148. szám

1921. december 25 ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 cseit, lelkületét. Páratlan lángesze rö­vid idő alatt megalkotta ítéletét. „Az a benyomásom — mondotta — hogy ez a nép nincs a munka értékének tu­datában. Nem tudja, hogy nincsen leala- csonyitóbb és szolgaibb, mint az élv- hajhászat, amelybe egészen elmerül. Elfeledi, hogy nincs felemelőbb, ne­mesebb, mint a munka.“ Első sorban kétségtelenül a létfenn­tartás eszköze, tényezője a munka. Hazánkban azonban a jelen viszo­nyok között más jelleget is kell öl­tenie. Más színezetben is kell ragyog­nia. Irányításában, erélyességében más nézőpontoknak is kell szerepet játsza- niok. Minden legcsekélyebb mozza­natából világosan elő kell törnie, hogy a közvetlen eredményen kívül magasabb rendű indító okoktól köl­csönzi mozgató, hevítő, tüzelő erőit. A tevékenység külső megnyilvánu­lása, egész folyamata, üteme, szívós­sága tüntesse fel és hirdesse, hogy jelentőséges, hogy fontos rugói van­nak. Szemléltesse, hogy törekvéseket óhajt megvalósítani, amelyek a porig lealázott, béna koldussá nyomorított, tekintélyétől, befolyásától megfosztott haza nyugodt fennállásának, biztos haladásának, érdemlett virágzásának bíboros virradatát célozzák. Mindenki tehet ilynemű hasznos szol­gálatokat a hazának. Hiszen a halandó, valóságos gazdag szellemi kincsbánya. A hatások és ellenhatások által igen könnyen befolyásolható legkülönbö­zőbb tehetségek egész halmaza van bensejében felraktározva. Hatalmában van, hogy azokat használja és érté­kesítse. Kitűzheti feladatait. Megálla­píthatja céljait. Felállíthatja eszmé­nyeit. Mennyiben oldhatja meg fel­adatait, közelítheti meg céljait, való­síthatja meg eszményeit, képzettsé­gétől, lelkületének nemességétől függ. Ha kész azokért fáradni, veritékezni, erőit megfeszíteni: nem fog siker nélkül küzdeni. Nem fog meddő har­cokat folytatni. Iskolázott, művelt fő ; ügyes, gya­korlott kéz; éber, megfigyelésre al­kalmas szem ; komoly belátás és kö­vetkezetes akarat tehát a mezőgaz­daság, az ipar és kereskedelem me­zején okvetlenül létesítendő azon újítások, változtatások, alkotások és vállalkozások, alapjai és feltételei, amelyek vívmányai üdvös befolyást gyakorolhatnak az egész ország köz- gazdasági viszonyaira. Azt a munkát ennélfogva, amely­nek forrásából hasznot, előnyöket kíván a haza meríteni, a tanulás, az öntökéletesítés szellemének kell át­hatnia, irányítania. Ez a munka lelke I Nélküle csak járt utakon halad. Taposott ösvénye­ken lépdel. Valamint a vas rideg ércéből ve­gyítés és kezelés által különböző életszükségleti tárgyakat lehet készí­teni és ily módon belértékét és be­csét hasonlithatlanul fokozni; akként lehet a halandó minden munkája által is csaknem hihetetlen eredmé­nyeket elérni, ha lelkének tehetségeit, szivének hajlamait a megfelelő fej­lesztés, irányítás, képzés gondosan és célirányosan kialakítja. Ez úton lőnek nagyok a közmű­velődés büszkeségei: a Kolumbusok, a Franklinok, Cervantesek, Danték, Stephensonok, Haydnok, Munkácsyak, Edisonok, Saint-Saénsek, Marconiak. Viszont folytonos munka, fáradságos törekvés nélkül a legnagyobb elme is elveszítheti fényét, mint a tükör, amelyet nem tisztítanak. Elkallódha- tik, mint a gyöngy, amely az ucca sarába hullott. Értéktelenné lehet, mint a vasrúd, amely a lomtárba jutott és megrozsdásodott. Ma tehát első sorban dolgozni kell. „Nem elég ma — mint a köz­mondás mondja — a szájat csu- csoritani, hanem fütyülni is kell.“ Másodsorban arra kell minden figyelmet irányítani, oda kell minden ügyekezetet öszpontositani, mily mó­don lehet a haza számára minél többet termelni, megtakarítani, bizto­sítani. Fokozni terményeink értékét a feldolgozás által. Törökország jelen­tékeny fez-szükségletét Csehország­ból fedezte a háború előtt. A cseh gyárak pedig csupa magyar gyap­jút használtak e célra. Növelni kell a a kivitelt. Csökkenteni a behozatalt. Le kell szállítani az igényeket, de komolyan, alaposan. A kormány, a miniszter, a bankár, a milliomos ép úgy takarékoskodjék, mint az egy szerű polgár, aki máris élethalálhar­cot folytat az anyagi nehézségekkel! A halántékon gyöngyöző veríték cseppek párázatán keresztül majd át- szürődik aztán az önelégültség, a béke, a szeretet karácsonyi öröme, amely az önérzetesen és eredménye­sen végzett munka és a haza oltá­rára tett áldozatok tudatából meríti tápanyagát. X. Y. „A völgy ölén... a bérctetön.. ősrégi életbölcsesség, amilyen ős­régi az ember természete, az ember vívódása a test és lélek köl­csönös egymásra való hatásaiban: Ép lélek az ép testben . . . mens sana in corpora sano .... Tapasztalati igazság, érzékenyen az életbe vágó igazság ez s mégis bizonyítani kell hosszú évszázadokon keresztül is­mételten, nagyon sokszor, mert va­lami nehezen gyógyítható betegség tartja fogva az emberek lelkét: a vakmerő tusakodás a felismert igaz­ság ellen! . . . Egyesek bűne ez* vagy a társadalomé 1 ? ... A társas élet feltétlenül befolyásolja az egye- deket elhatározásaikban, életmódjuk berendezésében, — kialakultak a társas életnek olyan követelményei, amelyeket az egyesek ésszerűtle neknek tartanak s mégis elkerülhe­tetleneknek . . . Hol kezdődjék ezen bajoknak az orvoslása 1 ? . . . Talán a helyes diagnózis keresésében 1 . . . Betegek vagyunk testben s lélek­ben egyaránt; fáradtak, kimerültek testben és nyugtalanok elégedetle­nek lélekben. A mesterség, az üzlet, a hivatal egyaránt lenyűgözi az em­bereket, menekülni törekszünk az élet ezen nyomasztó egyhangúságá­ból és belebukunk a társas élet rosz- szul berendezett menedékhelyeire, a különféle cégek alatt szereplő társas­körök, korcsmák vagy kávéházak füstös vagy dohos levegőjű, szűk helyiségeibe. Azok az emberek, akik napról-napra egy-egy alig néhány méter átmérőjű átláthatatlan falakkal körülzárt helyen tapadnak, nemcsak testben, lelkűkben is elbágyadnak, rövidlátók lesznek nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Talál-e pihenést, felüdülést az olyan ember, aki nem tágít soha a látókörén, aki nem cse­réli fel soha a tespedt, zárt levegőt a szabadon hullámzó, üde levegő­vel I ?.. . A turistaság szinte egyedülálló, ki­zárólagos gyógyszere a mi betegsé­günknek ! Feltétlenül hat, mindenki részéről hozzáférhető és — olcsó ... A turistáknak is van egyesületük, de nem önmagáért, nem azért, hogy egy társadalmi szervezetet pólyázzon, ültetgessen, hanem hogy minél több alkalmat szolgáltasson a hatáskörébe vont embereknek a társas élet szö­vevényes, mesterkélt szerkezetéből való kibontakozásra. Az avatott tu­risták a legtermészetesebb s a leg­tartalmasabb élvezetek feltárói, az ő útjaik vezetnek oda, ahol felüdül a test, megpihen a lélek, megtalálja a természeténél fogva nagyobb ösz- hangot a társadalmi éiet meghódító zűrzavara után. Közismert a turisták törekvése a magaslatok felé . . . Nem a nyaktörő hegymászás, nem a rendkívüli testi teljesítmények a lényege a mozgató ereje ennek a tö­rekvésnek, hanem á szabad szárnya­lást igénylő, a tágabb, a határtalan látókört kereső lélek vágya ez a négy fal közé szorító foglalkozások után. Nem azért törtetünk fölfelé, hogy menjük, hanem hogy fent legyünk és kiteríthessük lelkünket a termé­szet minél tágabb, minél változato­sabb, minél titokzatosabb messzesé­gein. Jól esik a társadalmi élet fon­dorlatos szabályai között bukdácsoló lelkűnknek, ha néha-néha kiszaba­dulhat a mindennapi életét átszel- delő mesgyék területéről, a mindent haszon és veszteség szerint megitél- tető környezetből oda, ahol megszű­nik az enyém és a tied között való külömbségtétel, ahol minden a teremtő Isten teremtménye, minden a fenn­tartó Isten örök törvényei szerint él, működik fennakadás nélkül . . . Megakad a tekintetem egy szelí­den hajló, sűrű erdővel borított hegy­oldalon, vagy merészen feltörő ko pár hegyormokon és — lelkem át- száguld hosszú évezredeken, ame­lyeken át szünet nélkül dolgoztak a természet életét fenntartó erők, az öröktől fogva alkotott törvény sze­rint, hogy arra tegyék ezt a képet, ami valóban lett. Es nem merül ki ez a térben és időben szabadon szár­nyaló lélek, elemébe jutott, ez után a szabadság után vágyott. A végtelen időkből, a határtalan magasságokból és mélységekből vissza-visszaszáll hozzám, a tiszta levegőben felujult vénember, észreveszi a zavarban mozgó parányi kis bogarat, a tele- veny, puha talajból előtörő életet, a rengő bokor ágain a fakadó rü­gyeket és nem tudom, mit csodáljak, a mindnyájunkat tápláló öreg Föl­dünk képén az évezredeken át kép­ződött hatalmas gyűrődéseket, vagy azt a sokkal titokzatosabb életet, ami a tavaszi napsugár csókjára felnyíló rügyekből tör elő? . . . A hasznot keresitek. a turistaság­ban ? , . . Honatyáink sokszor és sokat emlegetik, hogy egyedül a munka ment meg bennünket a ne­künk szánt haláltól. Nos hát a mun­kában első sorban munkakedv és életerő szükséges. A munkaked­vet s az életerőt az önmagával meg- hasonlott lélekben nem találjuk meg. Hol keressük ezen meghasonlás ellen az orvosságot? ... „A völgy ölén, a bérctetőn — Vidám jókedv az éltetőm ... Ha árnyas lomb borul felém — Madárdalos erdők ölén — Vagyok csak boldog én!“ Nincs ember a közelünkben aki nem hallotta volna még turista-da­lárdánk ezen jeligéjét! . . . Kövesse és megtalálja lelke nyugalmát; mun­kakedvét, életerejét! Padáttyi Andor. megváltó szeretetnek betlehemi világossága; isteni titok­zatossága és világot hódító ereje: ihlesd, indítsd, lágyítsd meg a szi­veket 1 Olvaszd fel a jégkérget, amit az örömtelenség és az élet kegyet­len megpróbáltatásai fagyasztottak a szivekre 1 Karácsony van — a sze­retetnek ünnepe s annyi a szegény, a nagyon szegény és szenvedő em­ber, annyi a kegyetlenül nélkülöző gyermek, akik az örömet még alig ismerik. Ha minden szívben kinyílna most karácsony előtt az irgalmas szeretetnek isteni érzése, elváltozna ettől a karácsonyi világ I Minden ékesszólásnál biztosabban hódítana sziveket, lelkeket az Igazság, a Jó­ság számára, mert a szeretetnek ezt a szerét megértené mindenki. A nél­külözésektől szenvedő szomorú lel­kek mélyéből előtörnének a jó és nemes érzések, az irgalmas szeretet­nek érintésére. Az életet alakítanunk kell s min­den szépség csak lelkűnkön keresz­tül szűrődik ki reá. Legyünk hit mesterei az életnek, művészei a ka­rácsonynak. Csináljon örömet a gyer­mekeknek, a nélkülöző rongyos gyer­mekeknek. A szenttamási szegény gyermekek napközi fogtalkoztatójának vezető­sége tisztelettel kér adományokat a maga kis védencei számára. Bármit és bármily csekély értékben szíve­sen fogad Isten nevében. Nagy szük­ség lenne egy ruhaszekrényre és egy konyha edény állványra, valamint edényfélére is, mert ezek eddig köl- csönadottak voltak s most, hogy tulajdonosaiknak is szükségük van reá, a vezetőség ezen nélkülözhetlen eszközök hiányában van. Az Imaház-ucca 12. sz. alatti nap­közi foglalkoztató részére kegyesen adakoztak : Esztergom város tanácsa 2 méter tűzifát, mit a vízivárosi zárda főnöknője volt szives beszál­líttatni, Schmidt Sándor bányaigaz­gató 10 mm. kőszenet küldött. Az Esztergom-vidéki Hitelbank koszorú megváltás címén 500 K, G. N. úr­nő többször lepte meg személyesen omlóstésztával a gyermekeket és 1 kgr. disznózsírt, 5 kgr. burgonyát s aminek igen nagy hasznát vesszük, foltoknak valót küldött. Egy másik jótevő egy kosár birsalmát, aszalt­szilvát és 50 koronát ajándékozott. N. N. 20 K, süteményt és ruhafol­tokat, P. Gy. trombitát, puskát és 2 meséskönyvet, a főkáptalan 300 K, N. N. prelátus-kanonok 200 K, özv. Erőss Rezsőné 50 K, Kovács Imre 20 K, Uhlárik Janka 30 K, özv. Hé- regi Józsefné 2 drb. póznát torna­eszközökhöz, özv. id. Diamant Bé- láné 30 K, Török Józsefné 6 kgr. bab, egy állandó jótevő gyönyörű és értékes Jézus-szobrot, a belvárosi fölmivesleányok Mária-Kongregációja 22 csomag édességet ugyanannyi já­tékbabát, 6 labdát, 2 nyuszikát, 10 kgr. lisztet és kalácsot, Kolárovits Ernő úr többféle gyermekjátékot, me­sés könyvet, több öltözet fiúruhát, sapkát, lisztet és babot, Esztergomi Polgári Egyesület 100 K, Földes Nándorné 40 K, Machovich Gyula dr. prelátus kanonok diót, mákot és lisztet, dr. Mike Lajos lisztet és má­kot, N. N. szőlőt, diót. burgonyát és 50 K, Jakus János 10 kgr. 0-ás lisztet, Mátéffy Viktor 20 kgr. főző­lisztet és 4 kgr. zsírt. Isten fizesse meg! Olvasóinkhoz! A közeledő újév alkalmából nehéz szívvel jelentjük be kedves Olvasó- közönségünknek, hogy a két hely­beli lap havi előfizetési diját, egyes példányainak árát, valamint a hirde­tések díjszabását közös megállapo­dással 1922. január Utói kezdve felemeljük. A papiros ára f. év márciusában kilogrammonkint 18 korona volt, ma 42. A személyzet heti bére a lefolyt egy év alatt 125°/o-al emelkedett. A világítás és erőüzem a jövő év ele­jétől 100%-al drágul.

Next

/
Thumbnails
Contents