Esztergom és Vidéke, 1920

1920-02-08 / 31.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM % TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSÓ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és önnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 96 K„ félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . S K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. á közélet rút kelevényei és genyes tályogjai nemcsak hogy nem akarnak elmúlni, hanem egyre szaporodnak, egyre sűrűsödnek a társadalom testén. Kétségtelen, hogy a bajt nem külső infekció, hanem belső, általános romlottság okozza. Romlott a vére, poshadt a szervezete az egész társadalomnak, de betegek a sejtek, az egyes emberek is. A betegség tünetei közismertek. Eldurvult az ember s valami ősi lelki kultúrátlanságba sülyedt, mely az egymás iránti bizalmatlanságban, szeretetlenségben, valami rút idegenkedésben s a legreálisabb önzésben nyilvánul meg. A mocsári nádasban bujkáló vén ordasnak fojtott dühe s a csalit alján sunnyogó rőt rókának ravaszsága dominál ma az .emberi lélek finomabb érzései fölött. Dúvad lett az ember, melynek erkölcsi rendeltetését s nemes földi hivatását illuzóriussá tette az állati tengőélet erőszakos hatalma. • Az emberek legnagyobb tömege ma csak fizikai eletet él, de ezt úgy éli, mintha ez volna életének egyetlen célja. Nem szándékom morális előadást tartani, hiszen az újságírónak nem is ez a hivatása; — az elmélet ugyanis ritkán valósitható meg a gyakorlat terén. A publicistának szerepe az objektív kritika gyakorlása; ha ettől eltér : gyanússá teszi pártatlan, befolyásolhatatlan, tiszta meggyőződését, mely egyedül képes az igazság erejével hatni. S itt sejtem, — a tisztességtelen, a befolyásolható sajtó működésében látom a közélet romlottságának legfőbb okát, s viszont, a becsületes, a meggyőződéses, az objektív újságok nevelő hatásától várom a társadalom erkölcsileg romlott közfelfogásának alapos javulását. Nem új igazság ez, nem is szenzációs felfedezés, csak megismételt hangoztatása egy régi igazságnak, melynek erejében vagy hiszünk, vagy belefúlunk a romlott közéleti felfogásnak mind nagyobb mennyiségben termelt szennyébe. Új éra, új^ közszellem jegyében élünk. Űj elvek, új irányzatok, új emberek állnak a közélet látószögében. Új kezek vezetnek bennünket, s mi úgy csinálunk, mint a makrancos gyermek : húzatjuk magunkat. Nem akarunk menni. Keresztény ököllei és nemzetiszínű féltéglával verjük részben a magunk, de inkább a felebarátunk mellét s titokban a Pesti Hírlapot meg Az Estet olvassuk, szidjuk a rendeleteket, de a lánckereskedelem és az árdrágítás szakértőit örömmel öleljük a keblünkre a 30 koronás kenyérlisztjükkel együtt. Nincssemmienergiánk, semmi jóakaratunk a javulásra, de van szóbőségünk panaszaink kitálalására. Készpénznek vesszük Az Est szirénhangját s kikacagjuk a keresztény lapok figyelmeztetéseit. Dühöngünk a drágaságon, de egy mcat tánciskola megél a zsebünkön. A háborút okozzuk a munkátlanságért, de mosónőt egy miniszteri nyugdíjért sem lehet kapni. A közélet szereplőit önös érdekek ápolásával gyanúsítjuk, de magunk nem teszünk a közjóért egy lépést sem. ilyen a közélet, ilyen a közszellem, melyet a régi krajcáros sajtó s a magunk önfegyelmezetlensége nevelt ilyen korrupttá. Hamis a közfelfogás ideológiája s bűnös az önmagunk iránt való elnézésünk s gyarlóságunk. Ezen csak a visszaemlékezés s a józan magábaszállás segíthet. Gondoljunk csak vissza a gajdeszra s tapogassuk meg a lelkiismeretünk pulzusát. Járjunk többet a templomba s kevesebbet a tánciskolába, apróbb és kisebb zsebpénzt adjunk a gyerekeinknek s ne engedjük serdülő lányainkat felügyelet nélkül sötét estéken a mellékutcákban csavarogni. Végezze mindenki becsületesen a kötelessé gét és söpörjön mindenki Í maga háza előtt. Nézzünk gyakran abba az erkötcsi tükörbe, mely megmutatja enszemünkben a gerendát, ne tegyük a sáros cipőt a fehér abroszra s ne ássuk el a döglött ebet a küszöbünk előtt. Ne másokon kísérletezzünk közéleti hőmérőnkkel, hanem izzadjuk ki magunkból a rom lott nedveket. A közélet terén tapasztalható rút kelevények és genyes tályogok igy talán hamarabb fognak felfakadni s meggyógyulni, vagy legalább is kevesbbedni; ellenkező esetben át fogják ezek a sebek rágni a kötőszövetet s a keresztény és hazafias szellemben megindult társadalmi s erkölcsi megújhodás kinos vérmérgezésben fog kimúlni. Amitől Isten mentsen ! . . . •55Kormányzási nehézségek. Rettenetes kábultságából felocsúdott nemzet kiábrándult a forradalmak dicsőségéből, lerázta magáról a bolsevizmus polip karjait, teljesen méltó helyre juttatta a kommunizmus édesanyját : a szociáldemokrata pártot és végre hozzá foghalott az új Magyarország felépítéséhez. Ámde alkotó munka kezdetén már különféle nehézségek akadályozták a munkálkodó nemzetet. A románok kül- és belföldi biztatásra, csak nehezen vonultak ki Budapestről és addig folytonosan bénították a kormány tevékenységét. Az antant valószínűleg Clemenceau akaratára rákényszeritette az akkori kormányt, hogy a régi rendszer e nmeiéiből és „jövő irányzat" képviselőit : a szociáldemokrata pártot öszszes bűneivel együtt vegye fel kebelébe, hogy ilyen formán; keltsen diszharmóniát a különben teljesen korrnonikusan működő keresztény irányzatú kormányban. Az igy koalizált kormány azután tengődött is egy darabig. Azért mondjuk tengődött, mert a szociáldemokraták állandóan olyan követeléssel léptek fel, melyek alapjában támadták az új Magyarországot. Állandóan kilépéssel fenyegetőztek és a demokrata párt' kontrázott nekik, azt állították, hogy kilépésük miatt az antant nem fogja elismerni a kormányt, nem tárgyal vele. A szocialisták ki is léptek, de patronusuk, Clemenceau azért mégis kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni a magyar kormánnyal. • Hogy az eseményeket teljes tárgyilagossággal tárgyalhassuk, vissza kell térnünk a választásokat megelőző időkre. A keresztény pártok egyesültek és törölték az egyik pártnak nevéből a „szocialista" szót, miután a kommunizmus után nem alkalmasat és teljesen diszkreditál tat. A kisgazda párt még egy darabig farkasszemet nézett két táborból egymással, végre azonban, belátva a testvérharc káros voltát és skoropátkai s nagyatádi Szabók egymás keblére borultak. Egyesültek. Igy megerősödve bizonyos tárgyalásokba bocsájtkoztak az egyesült keresztény párttal és meg is állapodtak a kerületekre vonatkozólag, de aligha nagy dicsőségére a kisgazda pártnak, úgy nőttek a jelöltjeik mint a gomba és sok bolondgambát is hordtak össze programmbeszédjükben. Hogy a központ jelöltle-e őket/vagy nem, az nekik mindegy volt, amit képzettségük és pártfegyelmük rovárására irünk, de hogy azért mégis jöttek központból kiküldött támogatók már magát a pártot állítja a politikai megbízhatóság árkának szélére. És most jön a java. Például városunkban valóságos kommunista stílusban szónokolt az egyik pesti kisgazda ur. A keresztény sajtó egy része megunta magát és tüzet kezdett okádni egyik miniszterünk ellen. A gyanú pedig öl és szinte csoda, hogy robbanás nem történt. Gyanúsítások, vádaskodások léptek előtérbe a megértés helyett. És ez nemcsak nagyban hanem kicsinyben is igy megy. Állandó torzsalkodások folynak, nem elég keresztényeknek tüntetnek fel sokat és politikai rémképeket látnak, amiből azután széthúzás származik az együttműködés helyett. A nagy és kicsi intrikák pedig a szemfüles besúgók utján eljutnak a külföld fülébe és az egységes Magyarország helyett pártokra bomlott, széthúzó ország képét mutatja. Hogy ez menynyire komolyan igy van, mutatja Horthy parancsa is. Félre tehát a konkoly hintőkkel! Némó. Telefon.- Távirat. \ Vatikán a cseh papság ellen. Róma. Az Acta Sedis Apostoliéi dekrétumot közöl, amely elítéli a cseh papság reformitsa mozgalmát.