Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-18 / 14.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM ^ TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulafdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 95 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ~ Kéziratot nem adunk vissza. i lélek ereje. A mostoha körülmények a növényés állatvilágban elkorcsosodás, elsatnyulást idéznek elő ; nemcsak egyedek, hanem fajták és fajok csenevészednek el — szemre, érzékelhető megfigyelés szerint... A növény szára, törzse megvékonyodik, levelei, koronája megritkulnak, veszítenek méreteikből, lesoványodnak, a virág szirmai elveszítik élénkségüket, arányosságukat, a termés aszott lesz . . Ezzel teljesen egyező elváltozások észlelhetők az állatvilágban is . . . De bámulatraméltó eredményre jutunk a belső megfigyeléseknél . . . Ezek a csenevész növénykék és állatkák többet bírnak ki, több ellenállást fejtenek ki az anyatermészet kíméletlen és kitartó mostohaságával szemben, mint az elhízott, kultúrával védett, nemesitett, föl- és alákeresztezett fajrokonaik! „Lelkemben nem tudom elfogadni ősanyámnak a természetet, de vonzódom hozzá, mint testem nevelőjéhez és tanulok tőle, ahol csak lehet. A mi embervilágunkban is van valami nem azonos, de hasonló jelenség . . . Érzem, hogy van, de hogyan is *an ? . . . Mintha a mi erőnk, a mi ellenállásunk is növekednék valahol, valamiben a mostohaság következtében . . . Mintha a jólét, a vakszerencse a mi életerőnket is elernyesztené, bár testi szépséget sem ad helyette mindig ... És mintha ez a megérzés nem csupán sejtelmeken alapulna, hanem — mintha igy lett volna már ez velünk többször, amióta tudjuk, hogy vagyunk és lenni akarunk 1 ? . . . Istenem 1 hiszen 150 esztendőn keresztül tépték kétfelé szánk előtt a véres verejtékkel termelt kenyerünket; jóllakott az osztrák, a török és mi nyeltünk napról-napra keserűséget 1 . . . Tépte egymást a kuruc meg a labanc a cseh trombitások hahotájára, ki tudná megmondani, az aulikusok által főzött minő mérgek hatása alatt 1 ? . . . A mi színpadunkon kifogyhatatlan volt a műsor, mindig más következett, más szereplőkkel, más látványosságokkal, de mindig ugyanazoknak, a nemzet zömének a kesergő karával .. . A jólét, a vakszerencse sok közénk hullott dudvát hizlalt meg a nemzet testéből elvont zsíron, de amint meghizlalta, úgy le is törette egy-egy kavargó széllel és — trágya lett a tömegükből. Ezt a talajt, ezt az éghajlatot, a Kárpátok övezte medencének a tűzét, vizét és szelét, a viharait, a földrengéseit csak az a faj tartja ki mindig és rendületlenül, amelyet a lelke köt ehhez a medencéhez ... Te itt élsz, Magyar, mert kívüle nincsen számodra hely ! . . . És élsz és élni fogsz, mert itt a lelked is ebben a talajban, itt rezeg ebben a levegőben és valahányszor megtépnek, a földre sújtanak, annál több lesz a lelked ; valahányszor szétrobbantanak, annál jobban, nagyobb, több erővel, vonzódol egymáshoz, mert hatásosabb lesz lelked feszítő, középpont felé vonzó ereje ! . . . Meghízott dudva és gaz csupán mindaz, akit letör és le fog még törni ennek a Kárpátok övezte medencének a vihara, földrengése, a lerongyolt, a megtépett, a kiéheztetett magyar a földrengés romjain is magyar marad ! . . . Szeretném, ha varázskürtöm lenne, mellyel megrezegtethetném a Kárpátok övezte medencét betöltő, de még mindig alvó magyar lelket, — szeretném, ha szélszárnyaim lennének, mellyekkel megcsapkodhatnám ezt az alvó magyar lelket, hogy töltse meg bőségéből a lankadó, a vakuló, az érzékeiben gyengülő fajtámat. . . Most szeretném, ha fölébreszthetném öntudatra kelthetném, amikor ismét más következik a műsoron ... Ne aludjunk, mert nagyon lehet, hogy ez a más szám egy századon át is eltart és mí sokan egy századon át kesergő kar leszünk ismét a színpadon ! ... Ma nem olyan képviselőt választunk, mint amikor mindegy volt, mert csak számot jelentett a Házban és cégért az üzletben . . . ma olyan képviselőt választunk, akit megnéz az egész világ és — vagy kinevet, vagy félve tisztel benne egy romjaiból föléledő ezeréves nemzetet ! . .. Padányi Andor. m Hivatalos rész. • Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. 3106 ai. 146. kgy./!919. Esztergom vármegye törvényhatósága, a közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásokról, valamint ezen kiadások iedezésére szükséges bevételekről egybeállított 1920. évi vármegyei háztartási költségvetése tárgyában a következő végbatározatot hozta: A törvényhatósági bizottság a vármegye 1920. évi háztartási költségvetését, az állandó választmány és a számvevőségi kirendeltség meghallgtásával 362.805 K az háromszázhatvankettőezer nyolcszázét korona kiadással és ugyanannyi bevétellel elfogadja és ehhez 353 554 K azaz háromszázötvenháromezer ötszázötvennégy korona rendes állami javadalmazást kér. Indokolás. a) Szükséglet. A tisztviselők, dijnokok, altisztek és szolgák járandóságai cimén mutatkozó emelkedés és csökkenés az időközi eíőlépések és változások folytán, mig a családi pótlékok című rovatok a tényleges és a valódi szükségleteknek megfelelőleg irányoztattak elő. A dologi kiadások a szükségletnek megfelelőleg irányoztattak elő, — az anyagárak és munkadijak óriási emelkedésére tekintettel a megfelelő magasabb összegekkel irányoztattak elő az 1920. évre. b) Fedezet. A bevételi rész, ép úgy mint az elmúlt évben a tapasztatoknak megfelelően van előirányozva. Ezen véghatározatát a vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyei hivatalos lapban közhirrétenni rendeli, oly hozzáadással, hogy ellene az érdekeltek részéről, a közzététel napját követő 8-ik naptól számított 15 napon belül, a vármegye alispánjánál szóval vagy Írásban előterjesztendő s a magyar Belügyminiszter Úrhoz cimzendő fellebbezésnek van helye. Kelt Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának 1919. évi december 31. napján tartott rendkívüli közgyűlésében. Kiadta: Reviczky s. k. vm. II. főjegyző. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. 4397. ai. 144. kgy/1919. sz. A vármegyei alispán előterjesztése a vármegyei különféle bizottságokban lejárt tagsági megbízatások íárgyában. Határozat. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága kimondja, hogy tekintettel a mai rendkívüli viszonyokra, midőn a vármegye nagyrésze idegen megszállás alatt állván a különféle bizottságok betöltésére vonatkozó törvényes rendelkezések a törvény szellemének megfelelőleg végre nem hajthatók, — a különféle összes bizottságokban lejárt és lejáró megbízatások érvényét addig, mig a viszonyok normális mederbe térnek vissza, de legfeljebb egy éve tartamára meghoszszabbitja. Az igazoló választmány javaslatához képest egyben kimondja a törvényhatóság hogy az 1919. évre megállapított virilisek névjegyzéke az 1920. évre változatlan érvénnyel továbbra is joghatályban maradjon. Ezen intézkedésekkel kapcsolatban az igazoló választmány megküldött határozati javaslatainak elfogadásával kimondja egyben a törvényhatóság, hogy a kommunizmus érdekében exponált viselkedést és magatartást tanúsított tagjait, névszerint dr. Seyler Emil vm. t. főorvost és Kernstock Károly törvényhatósági bizottsági tagokat mint érdemetleneket a törvényhatósági bizottságból és mindazon bizottságból melyeknek a nevezettek tagjai voltak, — kizárja, mert hazaárulókkal egy tanácskozási asztalnál ülni magához méltatlannak tartja s a nevezettek nemzetellenes magatartása feletti megvetésének ad kifejezést. Erkölcsi felháborodással állapítja meg ugyanis a törvényhatóság, hogy dr. Seyler Emil t. főorvos magát a kommunismus irányzattal azonosítva az u. n. munkástanács tagságát elvállalta, a helybeli u. n. direktóriummal bizalmas érintkezést tartott fenn s nem átallotta a haza — és vallás ellenes kommunista irányzat mellett nyilvános ülésben mondott beszéddel is állást foglalni. Kernstock Károly Nyergesujfalui lakos törvényhatósági bizottsági tagról pedig ugyancsak sujos felháborodásba' állapitj* meg a törvényhatóság, hogy a nevezett a kommunizmus melletti nyílt állásfoglalásával, népgyűléseken mondott izgató beszédeivel. Kun Béla kommunista rabló vezér családjával való állandó bizalmas érintkezéseivel nyíltan a haza — és vallás ellenes rém uralom szolgálatába állott. Érdemetlenné vált tehát ugy dr. Seyler Emil, mint Kernstock Károly a törvényhatóság bizalmára s hogy irántuk érzett megvetésének kifejezést adjon, őket tagjai sorából kizárandóknak találta. Mely határozatát a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánjával és érdekeltekkel közölni és dr. Seyler Emil és Kernstock Károlyra vonatkozó részében közzététel végett a fővárosi hírlapok részére megküldeni; egyben mint közérdekűt a Vm. Hív. Lapban azzal rendeli közzétenni, hogy jogában áll eliene bárkinek a megjelenést követő 8-ik naptól számított 15 nap alatt a vm. alispánjánál beadandó a magyar belügyminiszter úrhoz intézendő felellebbezéssel élni. Kelt Esztergomban a törvényhatósági bizottság 1919. évi december 31.-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Kiadta: Reviczky s. k. vm. II. főjegyző. Esztergom vármegye alispániátél. 120/1920. szám. Másolat: Dunántúlt központi kormánybiztos Székesfehérvár. Szám. 688. kb. 1919. A tényleges katonai szolgálatra behívott gazdasági cselédek és a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott ipari munkások szolgálati szerződéseinek érvényében tartása tárgyában előterjesztésemre a kormány 6409/1919. M. E. számú rendeletével intézkedett, még pedig oly módon, hogy a katonai behívás folytán a szerződés nem szüaik meg s a gazda köteles a bevonujtnak összes illetményeit és járandóságait e bevonulás idejére a bevonultnak, illetve családjuknak hiánytalanul kiszolgáltatni. A rendelet a Budapesti Közlöny folyó évi 185-ik számában jelent meg. — Midőn erről a kerületi és törvényhatósági kormánybiztos urakat értesítem, felkérem, hogy ezt a vezetésükre bízott vármegyékben közhírré tenni szíveskedjék s elsőfokú hatóságokat utasítani, hogy konkrét esetekben megfelelő értelemben járjanak el. — Székesfehérvár, 1919. évi december hó 14.-én Pallavichiny s. k., dunántúli központi kormánybiztos.