Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-18 / 14.szám

rnBSí-ESfctrSROOM • VfftÉKE. 1920. január 18. Rendelet. A Járás fószolgabirájának, a város polgár­mesterének, az áll. rendőrkapitányának és valammenyi község elöljáróságának. Alkalmazkodó tudomás és sürgős kozhirré­tétel végett közlöm. Esztergom, 1920. jan. 16. Palkovics s. k. alispán. Esztergom város polgármesterétől. 33/920. kü. sz. A folyó év február havi hadirokkant illet­mények tárgyában. Hirdetmény. A magyar hadügyminisztérium katonai rok­kant ellátási hivatalának értesítése szerint a f. é. február havi rokkant illetmények továbbra is az eddigi módon vagyis kimutatás alapján fognak fizettetni. Felhivatnak a város területén lakó mind­azon hadirokkantak, akik a f. év január ha­vában rokkantilletmányeiket bármi okból nem kapták meg, tehát neveik a kimutatásban vagy nem fordulnak elő vagy a bemondott adatok tévesek, hogy a jegyzékbe újból vajó felvételük végett okmányaikkal (fizetési meg­hagyás, csekkszelvény, érempótdij-igazolvány, stb.) f. évi január 25-ig a katonai ügyosz­tályban (városháza) okvetlenül jelentkezzenek. Azon hadirokkantak, akik a január havi illetményeket megkapták, a helyesnek talált előző kimutatás alapján fognak a f. évi feb­ruár havi kimutatásba felvétetni, tehát azok­nak újból jelentkezni felesleges. Esztergom, 1920. jan. 17. Dr. Antóny s. k. polgármester. Esztergomi magyar államrendőrkapitányság. Hirdetmény. A lesújtó magyar békefeltételeknek átvétele nyomán reánk szakadt nagy nemzeti [ gyásznak a külsőségekben is méltó módon meg kell nyilvánulnia. Felsőbb rendelkezés folytán köz­hírré teszem, hogy a mai naptól számított három napon át tiltva van táncmulatságok, estélyek, szín­házi és mozgófényképelőadások, za­jos mulatságok bárhol való tartása, továbbá a nyilvános zenélés is. Meg vagyok róla győződve, hogy a város közönsége a nagy gyászhoz méltó önfegyelmezettséggel tartja be e rendelkezéseket. Esztergom, 1920. január 17.-én. Csányi s. k. rendőrkapitány. Fiume olasz fennhatóság alá kerül. Bécs. A fiumei és adriai kérdés­ről Parisban folyó tárgyalásokról ma a tegnapiakkal teljesen ellentétben álló híradások érkeznek. Tegnap még félhivatalos jellegű kommünikék ad­tak hírt arról, hogy az olasz köve­teléseket sem Franciaország, sem Anglia nem hajlandók honorálni s emiatt a Nitti kormány valószínűleg le fog mondani. A ma Parisból ér­kező szikratáviratok szerint Fiume városát s a kikötőt olasz fennható­ság alá helyezik. Hollandia nem adja ki a német császárt. Rotterdam. Hir szerint a hollandi kormány barátságos hangon és fél­hivatalosan tudomására adta az en­tente hágai képviselőjének, hogy kel­lemetlen hatást tenne rá, ha a német császár kiszolgáltatása ügyében állás­pontja felől kérdést intéznének hozzá. Hollandia a volt császárt és fiát po­litikai menekülteknek tekinti, akiknek kell, hogy menedéket adjon. Azért tették ezt a nemhivatalos lépést, hogy Hollandia hivatalos megkeresésre ne legyen kénytelen visszautasító választ adni. A francia szenátus első ülése. Paris. A francia szenátus tegnap tartotta első ülését. Az elzász-lotha­ringiai szenátorokat épp olyan ünne­pélyességgel üdvözölték, mint a ka­mara megnyitása alkalmával. Az elzászi szenátorok nevében Ecard nyilatkozatot olvasott fel, amelyben örömét fejezi ki az anyaországtól 44 évig elszakított ország egyesülése miatt és igéri, hogy az elzász-lotha­ringiai szenátorok teljes odaadással fognak Franciaország újjáépítésében részt venni. A közélelmezés a hadügymi­nisztérium hatáskörében? Budapest. A kormánytényezők és a politikai körök az utóbbi hetekben többször foglalkoztak a közélelmezés nagyfontosságú kérdésével. Értesülé­sünk szerint a közélelmezéssel kap­csolatosan Friedrich István hadügy­miniszter azt követelte, hogy az Or­szág zavartalan ellátása érdekében a közélelmezési ügyeket utalják át a had­ügyminisztérium hatáskörébe. Fried­rich" István követelése beható megvi­tatás alá került ugy a politikai kö­rökben, mint pedig a kormányténye­zőknél, azonban a miniszterek túl­nyomó többsége a közélelmezésnek ilyeténvaló megoldását perhorresz­kálja. A megbeszélések során Térffy Béla kormánybiztos hangsúlyozta, hogy a közélelmezés mostani szerve­zetének megváltoztatása nem járna azzal az előnynyel, amit remélnek, de célravezetőnek tartaná, ha a ga­bonagyüjtés kétségtelenül nagy fon tosságú munkáját a hadügyi kor­mányzat venné át. Erről folyik most a vita és bizonyos, hogy a megol­dás elé az ország közvéleménye nagy érdeklődéssel tekint. Prohászka püspök nemzeti gyásznapot rendel el. Székesfehérvár. Nem kétséges többé, hogy a békefeltételek az ezer­éves Magyarországot területi épsé­gében meg fogják csonkítani, sok ezer magyar polgárt vetvén idegen népek rabságába. Hogy a nemzeti gyásznak külsőleg is kifejezést ad­junk, a békefeltételek közzétételét követő harmadik napon Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke „nemzeti gyásznapot" rendel. Meg­hagyja rendeletében, hogy ezen a napon a templomokban istentiszte­letet tartsanak rövid egyházi beszéd­del és ennek keretében mutassanak rá a lelkészek arra a súlyos és pó­tolhatatlan veszteségre, amelyet ne­künk hazánk megcsonkítása okoz. Hullámzik Az egyes emberek elhatározása a közhangulat sekélyes vizein s a de­magógok, kik a Rákóczy-tér sarkán még az ekeszarvára esküsznek, a Széchenyi-tér sarkán, a másik cso­port szavazópolgár előtt, — közben természetesen bölcsen kitapasztalva a felebarátok szívbeli érzelmeit, — már a keresztény irányú nemzeti tö­mörülés szükségességéről szavalnak lágy rigmusokat. Hála Istennek, nincsenek már nó­tagyártó, pörköltet és fröcsöt utalvá­nyozó kortesek, de sajnos sokan vannak közöttünk szószátyárok, ko­fák és vásári kikiáltók, kik nem vol­nának egészségesek, ha meggyőző­désüket nem változtathatnák ugy, mint, — békeidőben — a fehérne­műiket. A nagykorú ember legszebb lelki tulajdonsága a jellemszilárdság. A szabad elhatározás tudata a legerő­sebb támasza a következetességnek, mely a jellemes, az akaraterős, a józan és komoly emberek feltétlen tulajdona és birtoka. A következetes ember megggyőződéses harcosa el­veinek, melyekhez hű tud maradni tűzön, vízen át a halálig. Augusztus első napjaiban minden ugye megmondtam jelige alatt szó­nokoló ember, „meggyőződéses" ke­resztény és nemzeti volt. Üssük a zsidót és vissza a jogfolytonossághoz, mert miénk a hazai rög és a vallás az egyetlen vigaszunk és ki kell ir­tani minden konjunktúrát és korrup­ciót kezdetű erkölcsi prédikáció bugy­borékolt az emberek száján, de lel­kük már titkon leste az alkalmakat, ahol minden elvet és meggyőződést felrúgva egy kis üzleti hasznot, ön­érdekkielégitést lehet kifacsarni a változott irányzat lelket üdítő citro­mából. Nem teliét bele két hónap s kez­dett kialakulni a „helyzet". A hely­zet szó alatt apró niemandok önös érdekeinek a közéleti felfogás látó­szögébe való, részben erőszakos, részben szerencsés beillesztése volt. Megkezdődött a felkinálkozás, pótol­hatatlanság s ebből nem engedünk ! — mottó alatt a pártoskodás, a sza­kadás, a szembehelyezkedés. S itt kezdődik el újra a régi ve­szedelmünk. Itt kezdett el ismét sa­jogni a régi sebünk. Itt kezdette el terjeszkedését a magyar közélet rák­fenéje. A sok lelki depressziótól meglazult erkölcsi felfogásunk alig tudott szembehelyezkedni a hamis próféták látszólagos igazával. Minden jó volt ugy ahogy volt, csak hagyja­nak békén bennünket. Sőt segítet­tünk kontrázni a klarinétosoknak, kik hamis nótákat sípoltak a fülünkbe. S most meglepődötten kapjuk föl a fejünket: hogyan ? — hát ide ju­tottunk ? Hát ma már minden lehet­séges ? Hát ma már nem kell sem tudomány, sem felkészültség, sem rátermettség, sem tekintély, sem ér­dem, csak száj és durva beszéd ? Csendes, józan, álmatlan hajnali órákban a külső uccák lelkiismerete nyugtalanul hánykolódik a gyűrött párnákon. Vallatja a kisbíró a „kö­vetkezetes", a „jellemszilárd", a „keresztény és nemzeti" lelkeket. Hát árulója akarsz lenni, — kérdi — hamis jelszavak miatt a hazai rög­nek, a házad fölé boruló tetőnek, a gyermeked jövőjének, szülővárosod boldogulásának ? Hát feleded-e, hány­szor esküdtél félév előtt örök hűsé­get a becsületes irányzat követésé­nek, mikor sehonnainak érezted ma­gadat önnönportád küszöbén ? Nem, nemi — riad fel az elkábí­tott lelkiismeret, egy Istenünk, egy hazánk s csak egy becsületünk van. Dehogy leszek átkozott. árulója meg­vetett Judása tisztes* öregapáim be­csületes meggyőződésének, dehogy leszek erősítő, védelmező karója hir­telen nőtt, kacskaringós babszárnak. Hát igen ? van egy hajnali, egy józanabb lelkiismeretünk is, mely a józanság világánál, a magábatérés csendes hangulatánál mégis csak hazavezet bennünket a saját, a job­bik meggyőződésünkhöz ? Van, hála Istennek van s ennek a jobbik meggyőződésünknek, a jobbik eszünknek kell diadalt aratnia vasár­napon minden szószátyárság, minden mellzuhogtatás, felkinálkozás fölött. Szent István szülővárosa, a ma­gyar Róma becsületén szégyenfolt nem eshetik. Ez nem Budapest — a bűnös Babilon — sem nem Piripócs, az élcelődés szomorú céltáblája. Én tudom, hogy az esztergomi „nemzet" keresztény és nemzeti meg­győződésű volt és lesz mindig t . . R. Kereskedő tagjaink figyelmébe. Mintegy két—három mázsa ujság­papiros a MOVE irodájában eladó. Átvehető a MOVE irodájában Nagy­Laktanya Ül. sz. épület II. emelet 60. sz. ajtó. Adakozás. A vaskapui Mária szo­borra a legújabban adakoztak : Sas Gyuláné, Laiszky Jenőné, Gottmann Istvánné 20—20 Kát., Szilas Jánosné 10 koronát. Közgyűlések. Az Esztergomi Kath. Kör ma délután 5 órakor tartja XXVIII. évi rendes közgyűlését saját helyiségében. Az Esztergomi Kath. Legény egyesület szintén ma délután 3 órakor tartja újraalakuló közgyű­lését saját helyiségében (Waldfogel ház, Deák Ferenc ucca.) Program mbeszéd nők részére. Mátéffy Viktor a kereszténypártok hivatalos jelöltje külön óhajt beszélni a nőkhöz és kifejteni programját a nőket érdeklő kérdésekben. Ma dé­lután 6 órakor a vármegyeház nagy­Üzenet Apponyi után. Mint a nemzet óriása, Úgy állj meg a termeikben! Ezerévünk lobogása Lobogjon a szemeidben! Az igazság vérvirágát Tedd le kemény asztalukra: Sose volt még asztaluknak Ilyen véres, könnyes csokra. Mondd meg nekik: idehaza Sok a sirás, sok a bánat, Egy nagy szenvedő nép küldi Az imáit teutánad', Csontos arccal figyelnek a Világosztó hatalomra: Mond meg nekik, nézzenek egy Ezeréves fájdalomra. S ha az irást eléd adják, Nézd meg, öreg pátriárka, Mi a sorsa nemzetednek: Vízözön vagv Noé-bárka. S ha az irás sebeinknek Simogató csoda-írja, Mind áldja meg a jó Isten, Aki nevét odaírja! Ha az irást eléd adják, Nézd meg, öreg pátriárka, Benne van-e Magyarország legutolsó patak-árka ! S ha az a lap gyászjelentő., Ezerévünk kriptasirja: Mind verje meg a nagy isten, Aki nevét odaírja! Akkor, akkor fogd az irást, Vágd eléjük hét darabban, Hangod zúgjon, mint a tenger, Mint a szikla, hogyha robban: „Ez az irás — fejfairás, Nem vár ilyet, csak a hulla! Ir helyette igazibbat Horthy Miklós darutolla!" Szalay Mátyás. HÍREK. M. O. V. E. Telefon.-Távirat.

Next

/
Thumbnails
Contents