Esztergom és Vidéke, 1919

1919-04-20 / 29. szám

Esztergom, 1919.

XLI. évfolyam 29. szám.

Vasárnap, április 20.

Vallással és

vallás nélkül.

Mióta csak világ a világ, az emberiség nagy gondolkodói: bölcselők és államférfiak elenyészően csekély kivétellel elismerték s meggyőződéssel vallották, hogy vallással a népek erősekké lesznek, meghosszabbítják életüket, vallás nélkül ellenben elgyengülnek s a bukás szélére jutnak. A történelem pedig számos eklatáns példával igazolja ezen általános megállapítás alaposságát.

Egyesek, főleg tanult elmék, vagy a sors kegyeltjei, kik az élet búját-baját sohasem érzik, el tudnak lenni vallás nélkül; de akik a tudás világán kívül máról-holnapra élnek, és akiknek számára e föld jobban mint nem „siralom völgye“, azoknak a vallás époly nélkülözhetetlen

valami, mint a levegő az élő szervezetnek.

.• Mi szelídíti meg, mi fékezi, mi teszi jóra hajlóvá a nagy tömeget? Talán a puszta rábeszélés, szigorú törvények vagy kemény büntetések ? Nem. Ezek ideig óráig féken tarthatják, de állandóan s könnyen kezelhetővé nem képesek tenni. Erre csupán a vallásnak van ereje, amely fölemel, tartóztat, gyógyít, vigasztal s utolsó lehelletig reménységgel táplál. A vallás a nagy tömeg számára állami raison szempontjából a legelső kultúrszükségesség, amely fontosabb minden elemi ismeret elsajátításánál. Ennek a fegyelmező erejét nem tudja pótolni, sőt még utolérni sem semmi- téle népiskola. Nyilvánvaló állami érdek tehát, hogy a nép vallási érzése ne gyengíttessék, hanem inkább erősödjék. Az államhatalom, ha saját javát

illetőleg minden oldalra tekint, nem elégedhetik meg avval, hogy a vallás fennmaradása elé nem gördít akadályt, hanem egyenesen támogatnia kell azt. Szabadszellemű híres államférfiak, kik ellenkező nézetet vallottak, keserves tapasztalatok árán jöttek reá utóbb, menny- nyire igaz ez a megállapítás.

Magyarországon — mint ismeretes —• napjainkban az államhatalom és a vallás között szakítás állott be. Helytelen volna azt állítani, hogy az előbbi az utóbbinak ezután nyílt ellensége akar lenni. De annyi kétségtelen, hogy a győztes szocializmus a vallással szemben a teljes közömbösség álláspontjára helyezkedett.

Kérdés: vájjon megmaradhat-e, meg fog-e rajta maradni ? Meggyőződésünk szerint egy ideig igen, de véglegesen aligha. A szocialista államférfiak

előbb-utóbb át fogják látni, hogy a vallás elsőben is nem olyan kerékkötője a szocializmusnak, mint régebben tartották ; sőt jó segítő társa lehet a végső berendezkedésben. Rá fognak jönni továbbá arra is, hogy nem egészen közömbös dolog a szociális államra nézve : vallás nélkül él-e a proletártömeg, avagy vallásosan. Alkalmasint el fogják ismerni, hogy az anyagi jólét s a szélesebb- körű művelődés még nem elégségesek hozzá, hogy egy nép szelíd s megelégedett legyen; ahhoz magasabb eszmények is szükségesek, melyeket egyedül a vallás képes a nagy tömegbe szuggerálni. Ezért valószínű, hogy a szocialista magyar állam nem marad meg sokáig szétvált közömbösségében, hanem a közel jövőben át fog térni a vallás jóakaratú támogatására. p.

„Esztajom és Vidéke“ táíGája.

A tény.

Önmagunkat védelmeztük Világvérző harc alatt;

Hogy letettük fegyverünket Hazánkból mi sem maradt.

Szemfényvesztés.

Nagyképű szavak Hogy nem hódítanak;

Mint egymás között Szövetséget kötött Sok nagy s kis nemzet,

Osztozni úgy kezdnek. — Fegyvertelennek, —

Ahol megjelennek, —

Szegény magyarnak,

Még hazát se hagynak ...

Hatalmi tábor Sőt annyira bátor,

Földiekébe vág,

Övék a nagy világ '■ ... Szemkötésre jó A nagyhatalmi szó ■ ■ ■

Kerényi Rezső.

Csók három felvonásban.

Ica és Ila.

I.

A leányiskolában tíz percre csengetnek ; szorongva várták az óra végét — még a szigorú tanárnő is — de különösen a kékszemű szöszke Ica, az oldalát majd ki fúrja a nagytitok, — a mondanivaló.

Mindenki beszél egyszerre, mindnek van mondanivalója. Hasonlítsátok csak a csalogányzenéhez, az arany csengéséhez a női hangot, az ilyen trillát az én fülem nem bírja ki; — hallgassátok — egymást akarják túllicitálni.

Ica törtet Ila felé, — Ila észreveszi — feléje tart. Arca egy kérdőjel — Ica leolvassa az arcáról, megfogja Ila kezét, csak annyit súg a fülébe: — Megvolt. — Gyere mond el 1 — húzza Ila ki a folyosóra.

— Tudod, tegnap nálunk volt Tibi — beszéli Ica — és egy pár pillanatra magunkra maradtunk. Kért, hogy zongorázzam el a nótáját, persze örömmel tettem. Tibi hátam megélt állt, én játszottam, egyszer csak érzem Tibi forróbb és forróbb leheletét a nyakamon, billentyűkön megálltak az ujjaim, valami kábultság fogott el, — vártám, tudtam, hogy

lesz valami. Egyszer csak — cupp a nyakamon — Tibi megcsókolt. Persze sikoltottam egyet, de abból semmi sem hallatszott ki a szobából. Nem szólhattunk egymáshoz, mert a mama bejött és Tibi búcsúzott. Reggel meg sem mostam a nyakam, nézd itt a helye.

Nevetnek, örülnek, mint két jó barát. — Mondd csak Ica, így képzelted el az első csókot? —Istenem,

— hát — tudod Ila, — tudom is én, — igy valahogy, — az — az, — magam sem tudom, hogy — hogy.

A csengetés rebbenti szét a lányokat — úgy megijedtek a rideg hangtól, mintha rajtakapták volna őket valamin.

II.

— Csakhogy végre megjöttél Icám, úgy vártalak és annyit unatkoztam, mert az egyetlen barátnőm, — nász- úton volt.

— Én is örülök, hogy itthon lehetek a kis fészkemben. A nászút,

— az csak szemrevaló, — nem uj házasoknak. Képzeld a mézes hetekből egyet úton tölteni! Brr 1 Ha még egyszer férjhez mennék, a nász- utat az ezüstlakodalmi időre hagynám.

— Jaj de megharagudtál a nász- úton, Icám I

— Bizony meg, mert a mézes hetek — úgy két hétig tartanak, nem úgy ám, mint ahogy mi bohó lányok — elképzeltük. De jobb is így !

— Mit, talán — összevesztetek ! kérdi félve Ila.

— Óh te bohó Ilám, — hova gondolsz, dehogy vesztünk, sőt jobban szeretjük egymást! Hogyan is magyarázzam meg ezt neked. Tudod, az újdonság íze a félelem, a resz- ketés, vagy mi, — ezek az előzetes érzések, izgalmak szép lassan kivesznek, kimaradnak a csókból a szerelemből és megmarad a tiszta, a csengő élet.

Ugyan menj, nem lehet ezt megmagyarázni, majd ha te is asszony leszel, akkor úgy is tudni fogod, —- magyarázza komolykodva az új asszonyka. — Pá Isten veled.

III.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ica is kinőtt a kékszemű szöszkék sorából, — mindketten megöregedtek. Egy, sereg gyerek vette őket kürül. úgy látszik a természet is számított a világháborúra.

Ketten ültek együtt az ebédlőben — némán, csendben. Kalandoztak a gondolataik, talán éppen eggyel foglalkoztak. A férj törte meg először a csendet.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., t

A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT

NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR.